Shakespeare: 23. szonett
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 331
Shakespeare 23. Sonnet
As an unperfect actor on the stage,
Who with his fear is put besides his part,
Or some fierce thing replete with too much rage,
Whose strenth's abundance weakens his own heart;
So I for fear of trust, forget to say
The perfect ceremony of love's rite,
And in mine own love's strength seem to decay,
O'ercharg'd with burthen of mine own love's might.
O, let my looks be then my eloquence
And dumb presagers of my speaking breast;
Who plead for love, and look for recompense,
More than that tongue that more hath more express'd.
O, learn to read what silent love has writ!
To hear with eyes belongs to love's fine wit.
Gyöngyös Imre fordítása
Mint színpadon tökéletlen színész,
kit szerepéből ejt a lámpaláz
vagy pöffeszkedő, kit dühe igéz
s túlereje szívgyengeségbe ráz,
kishitűségem nem engedi meg,
még akkor sem, ha szerelmem kihal,
hogy a szerelem papja én legyek,
terhesen bár a hatalmaival.
Szószólóm hadd legyen a küllemem:
beszédes mellből esdő, néma jós,
ha kárpótlást kíván a szerelem,
nyelvnél jobban értetni hajlamos.
Tanuld olvasni némán írt jelét,
Gy.I. megjegyzése:
halld szemmel a szerelem szellemét. Ezt a szonettet főleg Szabó Lőrinc két bővített sora miatt kezdtem öblögetni a nyelvemen. Fel is vázoltam pontosabban követve a Bárd angol szövegét, de amikor tüzetesebb összehasonlításra került a sor, megláttam egy egészen szokatlan alapjelentési hibát, egészen pontosan a kilencedik sorban, ahol az angol szöveg: "O, let my looks be then the eloquence", amit az én fordításom csaknem szóról szóra ad: "Szószólóm hadd legyen a küllemem". Szabó Lőrinc a "looks" szót "books"-nak olvasta és fordította ekképpen: "Legyen hát e könyv szónoklatom" Csak úgy tudtam elképzelni a hiba létrejöttét, hogy egy különösen salátás Shakespeare kötetből kellett, hogy dolgozzon, ahol a szó kellőképpen elmosódott ahhoz, hogy ilyen nagyon félre lehessen olvasni! El is döntöttem, hogy érdemes lenne mind a százötvennégy szonetten végigböngészni magamat, hátha van még más újítani való is, még akkor is, ha csak apróbbakat találnék. Szabó Lőrincnél már többször megfigyeltem, ha kifut a magyar nyelv terjedelméből,az ötös jambikus sort endekasyllabára bővíti. Nem mondható hibának, csak pontatlanságnak, Hiszen Shakespeare maga is használta majdnem olyan ritkán, mint Dante ennek a fordítottját: ő ugyanis zömmel endekasyllabát használ, csak nagyon ritkán tarkítja ötös jambikus sorokkal az Isteni Színjáték szövegét. A Nyugatosok eléggé vaskalaposan ezt