Röghöz kötve
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 699
„még jó, hogy vannak jambusok”
Beszélgetés Tóthárpád Ferenccel
Pete Györggyel 2017-ben
A Szemléző júniusi vendége szintén vasi, Kőszeg irodalmi bástyájának országosan ismert „őre”, Tóthárpád Ferenc, költő, író és szerkesztő. A Wikipédián írásainak jellemzőit Bakó Endre két szóval foglalta össze: „Műgond és a modernség”. Az 1980-as évek közepétől ír rendszeresen. A klasszikus formák kedvelője. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a határon túli magyar gyerekekhez (és felnőttekhez) eljusson a kortárs irodalom.
‒ Röviden mutassa be pályafutását, irodalmi ars poeticáját és tevékenységét a vasi régióban, különös tekintettel Kőszegre, Vas megye gyöngyszemére.
‒ Számomra mindig a szülőföld volt az, ami a témáimat leginkább meghatározta. Ebből kiindulva tudom megfogalmazni a céljaimat is: a „helyiből” építkezve szeretnék megteremteni valami „egyetemest”. A Vas megyei irodalmi jelenlétem – talán – az egykori Vasvármegye c. lappal indult jelentősebben. Érdekességként említhetem, hogy az egykori Vasvirág Kör tagjaihoz pedig éppen e rovat szerkesztőjének az invitálására csatlakoztam. Mára már számos irodalmi lap fogadta be a verseimet. Időnként jelentkezem egyéb dolgozataimmal is, olyanokkal, mint például Kristóf Ágota költészete. Ars poetica? Ezúttal hadd vegyek kölcsönbe egy sort, ami a rendről, a reményről és – számomra – a harmóniára való törekvésről szól. Ez a sor, amit most az eszembe jutott, A VÉGTELEN FRAGMENTUMA című kötetem mottója is:
„Még jó, hogy vannak jambusok…”
Születésem után Dénesfára, egy vasúti őrházba vitt haza édesanyám, de Szombathelyi születésű vagyok, olyan, akinek az életét, a gondolkodását e két településsel együtt Kőszeg határozza meg. Abból építkezem, amim van, de általában nem magamról írok. Meséim, verseim, novelláim, helytörténeti írásaim mind valós élményekből születnek. Az utóbbit tekintve a legnagyobb hangsúlyt Kőszeg kulturális és civil élete kapta. Amellett, hogy a helyi újság felelős szerkesztője lehettem nyolc évfolyamban, megtiszteltek azzal, hogy megírhattam a kőszegi kaszinó(k), a tűzoltó egyesület és a művelődési ház/központ történetét is. Nagy örömömre, több alkalommal jelentek meg kapcsolódó írásaim a Vasi Szemlében. Ezek a munkák mind a „röghöz kötöttségem” szimbólumai is. A megyéhez, a városhoz való tartozásom szintén nagy élményt nyújtó mozzanata volt, a május eleji III. Concordia Kórusfesztivál, ahol ismét felcsendülhetett a Scheer Uwe zeneszerzővel közösen írt indulónk, a NÉZD A VILÁG… A zenekari kísérettel – az ország különböző pontjairól érkező – tíz kórus zengte: „… ez az a hely, ez az a hely, ha élni, halni kell!”
Ha az irodalmi tevékenységemet szeretném bemutatni – úgy gondolom – elsőbbséget élvez – nagy szavak – a helyi, önként vállalt kultúra- és irodalomszervező, „könyves” tevékenységem. A megszülető kiadványok maradandó dokumentumai az antológiák, amelyek Vas megyéhez és Kőszeghez kapcsolhatók. A Történelmi és Művészeti Antológia Kőszegről (TÉMA) című gyűjtemények négy kötete 1996 és 2007 között jelent meg. Ezekkel a munkákkal példaképem, a szomszéd vár, Sopron, elismert költőjét, Sarkadi Sándort követtem. Szerkesztése alatt számos versem jelenhetett meg a SOPRONI FÜZETEK oldalain. „Lírai szerkesztői munkáim” voltak a Vas megyei irodalmi antológiák, a PÁRVERSEK (2005) és az ITT-HON (2017, Pete György előszavával) című kötetek. Szerzőtársaimmal olyan helyi szerkesztők nyomán lépkedtünk, mint Palkó István és Káldi János. Hadd idézzek egy versrészletet!
„Nekem a fák is anyanyelven súgnak,
és „vazsmegyésen” füttyent a rigó.
Ha csörgedez, s ha hömpölyög, sem untat,
amint nekem mesél a kis folyó.”
‒ Kötetek, cikkek, elismerések fémjelzik munkásságát. Avasson be bennünket ebbe a gazdag repertoárba!
Könyvbemutató (A kultúra kőszegi fellegvára) a Magyar Kúltura Napján 2020-ban. Básthy Béla polgármester, Fekete-Pataki Edit önkormányzati képviselő, a szerző, Pócza Zoltán, a művelődési központ igazgatója és Horváth György népművelő, nyugalmazott igazgató, aki a könyv Ajánlóját írta
‒ Az önálló köteteimet is szívesen említem. Különösen a gyermekeknek szólókat, hiszen általuk jutottam el számos határon túli kiadóhoz, kezdve Erdélytől Kárpátalján át, egészen Coloradóig. Nagy öröm, hogy szívesen használják a verseimet.
Az elsősorban gyermekeknek szánt könyveim közül hadd emeljek ki csak hármat: KÍL, A KAJLA KISCSIKÓ (2017, mese), DŐZSÖL AZ ÉGEN A HOLD (2017, versek; CD / Rózsabors Műhely) és FORDUL AZ ÉG (2022, versek).
A covid alatt szembesültem azzal, hogy – a cikkeimet leszámítva – a felnőtteknek szánt írásaimra kevesebb figyelmet fordítottam. Ezért örülök az olyan lapok közléseinek, mint a Magyar Múzsa, a Hitel, a Partium vagy a hamarosan megjelenő Búvópatak következő száma. Ezúton is köszönöm a szerkesztők figyelmét: jó látni, hogy általuk a hagyományos formákra épülő, gondolatok is „divatosak” maradhatnak.
Számomra az eddig felsoroltak az igazi elismerések, de természetesen, ha a szakma más módon is kifejezi a tetszését, az mindig újabb inspirációt ad. Rendhagyó módon, egyet emelnék ki, az is csak közvetetten irodalmi, számomra mégis a legbecsesebbek egyike. Ez pedig a „PRO COMMUNITATA DÍJ” (2017).
‒ Gyermekirodalom és a külföldi publikálás kapcsán kérdezem: Miért fontosak Önnek a gyermekek, melyik korosztály számára ír? A határon túli megjelenés miért fontos?
"Rajongók" TáF könyvekkel 2016-ból
‒ Kik lehetnének fontosabbak, mint a gyerekek? Ők azok, akik szívesen nyúlnak a kortárs irodalomhoz, ha van, aki azt a kezükbe adja. Én még megéltem azt az időszakot, amikor elnéző lekezeléssel tekintettek a gyermekversek íróira. Mintha a minőséget tekintve különbséget kellene tennünk a korosztályok között!? Rengeteg olvasnivaló jelenik meg nyomtatott, és elektronikus formában is. Ami
a nehéz, az a választás. Ebben látom a nagy feladatot és felelősséget. Nem mindegy, hogy mi jut el az olvasókhoz, az óvodákba, iskolákba; a magyar gyerekekhez itthon és a határon túl. Az iskolásoknak szánt lapok keresik az új verseket. Örömteli, ha a kiválasztottak között az enyémek is ott lehetnek. Különben nehezen jutnának el a soraink a határon túlra, ahol értő fülekre és jó versmondókra találhatnak ezek a magyar szavak, gondolatok.
Egy példa, ami remélem, nem tűnik szerénytelenségnek! Ez év márciusában volt a X. Kortárs Kárpát-medencei Versmondó Verseny, amelynek a zsűrijében elnökölhettem. Több, mint háromszáz gyerek tanulta meg és mondta – magyarul – az én soraimat Budapesttől Petrozsenyig. Erre különösen büszke vagyok, és nem csak azért, mert neves költőtársak voltak a partnereim. Ugyancsak az elismerés jele, hogy újabb tankönyvekbe kerül versem és meserészletem is.
– Mi a véleménye a vasi irodalmi műhelyekről? Mit jelent vasinak lenni?
A Vadalma szereplői a szerzővel. A színészek, a rendező és az író a főpróbán. Hátul: Savanyu Gergely, Papp Attila, Molnár Anikó és Ács Ferenc. Elöl: Szőcs Erika, Tóthárpád Ferenc és Pápai László
Mint már említettem, az átkos/áldott röghöz kötöttség határozza meg az életem. És – vidéki szerzőként – ebben látom a legnagyobb feladatot. Hihetetlen irodalmi gazdagságot tudhatunk a magunkénak. (A közelmúltban jelent meg Bokányi Péter és Garas Kálmán „… végtére hazatérek…” c. könyve, ami egy nagy szeletet mutat be a vasi irodalomból.) Az általam szerkesztett antológiákat jelzésnek is szántam. A „gazdagságunkat” csak növeli, hogy – már irodalmi műhelyként is említhető – 2010 óta működik a Szülőföld Kiadó. A helytörténeti fő irányvonal mellett számos szárnypróbálgató és tapasztalt író és költő megfordult a vezetőnél, Farkas Csabánál. Mindemellett sok tartozásunk van még.
– Tervek, elképzelések a jövőt illetően?
– Számtalanszor felmerül bennem a kétség a folytatást illetően, aztán mindig érkezik valami, ami újabb lendületet, értelmet ad a munkához. A járvány idején fejeztem be egy pódiumi színjátékot. A már sokszor feldolgozott témája ellenére is – úgy hiszem – egy érdekes párizsi szerelmi történet kerekedett. Versszínházi formába öntöttem. A szabad és a „kevésbé szabad” versformák váltják egymást a jelenetekben. Találkozhat benne az irodalom, a zene és a képzőművészet, rendezői elképzeléstől függően, esetleg a tánc is. Könnyű nyári darab, örülnék, ha társulatra találna. Ugyancsak nagy vágyam, hogy a VADALMA című drámám, ami könyv alakban is megjelent, szélesebb körben válhasson ismertté. Nem miattam, hanem a benne feldolgozott kapcsolati és társadalmi problémák miatt: egy csecsemőhalál története hét képben. Bemutatták Sopronban 2016-ban és Kőszegen is 2017-ben, de sajnos csak egy-egy előadásra volt lehetőség. Jelenleg a Kőszegi Várszínház negyvenéves történetével foglalkozom. A megjelenés 2022 negyedik negyedévében várható.