Robert Bly: Napnyugta a tónál
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 81
Robert Bly: Napnyugta a tónál
fordítás: 2024. szeptember 19.
Süllyed a nap. Itt, a fenyőkkel kísértett parton
álmosan repdesnek a szúnyogok, és a moha úgy ágaskodik,
mintha beszélni akarna. Nyugalom száll a tóra, amely most súlyosabbnak,
barátságtalannak tűnik. Messze kint vadkacsák raja,
mint megannyi zárt szemhéj, és egy vékony, ezüst vonal, amelyet olyasmi okoz,
ami lassan a part felé tart a ragadós sötétben
a déli meredély alatt. Csak néhány madár, a megzavartak
beszélnek a föld besötétedett háztetőjéhez; apró
növények álldogálnak elhagyatottan, az agyag ajándékait
a föld középpontjába küldi vissza.
Sunset at a Lake
The sun is sinking. Here on the pine-haunted bank, the
mosquitoes fly around drowsily, and moss stands out as if it
wanted to speak. Calm falls on the lake, which now seems
heavier and inhospitable. Far out, rafts of ducks drift like
closed eyes, and a thin line of silver caused by something
invisible slowly moves toward shore in the viscous
darkness under the southern bank. Only a few birds, the
troubled ones, speak to the darkening roof of earth; small
weeds stand abandoned, the clay is sending her gifts back to
the center of the earth.