Pofon, ha csattan
Írta: Szabó Jolán
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 446
Pofon, ha csattan
Beleszeretett az ősz télbe, s addig melengette, mígnem december közepén is tizenhat fokot mért a terasz ablakába kitett hőmérő. Parasztember nem örül az enyhe télnek, mert hótakaró kellene az őszi vetésre, szántásra, de még a kétszintes családi ház kertjére is, csakhogy azt nem lehet megrendelni a természetfelelőstől. Igaz, Janka nem bánja, ha nem kell havat takarítani, mert lapátolás nélkül is ezer a dolga, főleg amióta férje baloldala részben lebénult, s az ő nyakába szakadt valamennyi ház körüli munka. Adamcsik Antal áldott jó ember volt, szorgos, dolgos, víg kedélyű. Betegsége okán azonban megváltozott a természete. Nyilvánvalóan tehetetlenségének és kiszolgáltatottságának köszönhetően házsártos, a kákán is csomót kereső, parancsolgató vénemberré vált, aminek ellenszerét Janka asszony képtelen megtalálni, pedig szorgalmasan kereste az utóbbi fél év során. Mindössze annyit tehet, hogy elengedi füle mellett férje parancsait, hogy ne a drága kukoricával etesse a tyúkokat, jó azoknak a búza is, vagy egyszerre fogja tömésre mind a tizenkét kacsát, mert azokat öt-hat kilósan a fagyasztóból elviszik városra a gyerekek, valamint egyszerre vágják le mint a két hízót, és helyettük január elején vegyenek három választási malacot. Könnyen beszél Anti, könnyű dirigálni a nappaliban heverészve, csakhogy neki a jószágok ellátása mellett pont délben frissen főzött ebédet kell az asztalra tennie, mert akár tíz perc késedelmet is úgy felhánytorgat az ura, mintha az személye elleni merénylet lenne.
Küszködik az asszony, amíg csak bírja. Három gyereke közül egyik segítségére sem számíthat. Két fia családostul az ország két ellentétes szegletében él, a lánya pedig tanulmányai befejeztével a fővárosban maradt. Megérti a gyerekeit, természetes, hogy a maguk életét élik. Figyelmen kívül hagyják, hogy neki a férje körüli teendők és a házimunkák mellett gondoskodnia kell a felmerülő költségek kifizetéséről is, melyeket sajnálatos módon nem mindig fedezi kettejük nyugdíja. Míg egészséges volt Anti, szinte mindig kapott néminemű megbízást, amiből csordogált annyi pénz a családi kasszába, hogy nem kellett a megtakarításukhoz nyúlni. Sokba kerültek az orvosok, megcsappant a takarékban szunnyadó pénzük, a kivett összeget pedig nincs miből visszapótolni. Ezáltal egyetlen lehetősége marad, csökkenteni a költségeket. Az emeleti három szobát és a fenti fürdőszobát csak akkor használják, ha hazajönnek a gyerekek. Legközelebb húsvétra várhatók, most feleslegesen fűtik, majd szól az ismerős fűtésszerelőnek, hogy szakaszolja le a szintet. A jószágállományt is érdemes lenne csökkenteni, mert drága a takarmány, ráadásul többségüket konyhakészen elviszik a fiai. Szívesen adja Janka a kertben megtermelt gyümölcsöt és zöldséget, meg a baromfiudvarban felnevelt jószágokat, csakhogy az utóbbi időben mintha gyorsabban fogyna a takarmány, s legalább magának bevallhatná, hogy délre elfogy az energiája, nagyon elfárad, olyannyira, hogy férje ebéd utáni szundikálásának ideje alatt félórás sziesztát kénytelen tartani. Mi lesz vele, amikor megkezdődnek a tavaszi munkálatok a kertben? Anti csak dirigálni tud, és kiabálva tiltakozni az ellen, hogy a nehezebb munkákhoz napszámost fogadjon. Családon belül senkivel sem tudja megosztani gondjait. A fiúk élelmiszer utánpótlásnak tekintik, amit megtermelnek a szülők. Egyébként istenítik apjukat, de nem értékelik anyjuk ténykedését, mert az természetes, hogy világ életében csendben, zokszó nélkül gondoskodott az öttagú család kényelméről. Természetesnek vették, hogy a terített asztalon gőzölög a frissen főzött étel, a szekrényekből bármikor elővehetik a tiszta, frissen vasalt ruhaneműket, a nagy családi házukban állandó rend és tisztaság honol, holott a helyi varrodában harminchat évig Janka keze alatt reggel nyolctól szemét vörössé erőltetve délután négyig kattogott a varrógép.
A legkisebb gyerekéből, a tündérszép Maricából igazi pesti sikeres vezető lett, havonta egyszer vasárnap reggel megérkezik metálzöld autójával, minden jóval ellátja szüleit, és kora délután megy is vissza. Soha semmit sem fogad el. Láthatóan jó anyagi körülmények között él, kétszobás lakást vett a fővárosban és évente külföldre megy nyaralni. Harmincöt évesen is megnyerhetné a Falu Szépe versenyt, mit elért tizenhat éves korában, mégsem ment férjhez. Egyáltalán, van-e valakije, vagy magányosan, sok munkával peregnek napjai? Erről sohasem beszél, bár két éve rákérdezett, de Marica csak nevetett:
- Anya, ne légy kíváncsi, ez a magánügyem!
Nagyot sóhajt Janka. Végzett a jószágok ellátásával, muszáj bemenni a házba és ebédet főzni. Remélhetőleg Anti talált a televízióban érdekfeszítő adást, ami odaszögezi a képernyő elé, s emiatt nem jön ki a konyhába, mert bizonyára kiabálna vele, amiért az előző napi sertéspörkölt maradékából gulyáslevest készít. Második fogásként grízes tésztát tesz az asztalra, de férjének egyik sem ízlik. Nyűgösködik, mint az elkényeztetett gyerek:
- Miért nem tésztalevest főztél rakott karfiollal?
- Honnan vegyek neked karfiolt? - kérdez vissza Janka. - Egyébként van még a fagyasztóban hús, a veremben zöldség, a spájzban befőtt, mit akarsz még?
Adamcsik Antal a világért be nem ismerné, hogy igaza van a feleségének, inkább hagyná kivágatni a nyelvét. Nagy mérgesen témát vált:
- Mikor nézel malacokat? Vehetsz hitványabbakat is, ha jó a csontozatuk, majd itt felerősödnek – noszogatja feleségét, mintha január elején bármiről is lekésnének.
Összeszorítja száját az asszony, nehogy megszólaljon. A további nézeteltérések elkerülése érdekében inkább elmegy volt barátnője fiához, Jámbor Janihoz, aki nagygazdaságot visz, és nála egy helyen beszerezhet mindent, amire Antival együtt, kettejüknek szükségük lesz, egy malac, harminc csibe, négy-öt kacsa és a felnevelésükhöz szükséges takarmány.
Jámbor Erzsikével, Jani édesanyjával egy padban ültek az általános iskolában. Jó barátnők lettek, annak ellenére, hogy Janka szőke hajú, halk szavú alacsony kislány volt, vele ellentétben a magas barna padtársát, cserfes lánynak tartottak. Janka varrónőnek tanult, és amint betöltötte a tizennyolcadik életévét, feleségül ment a jóképű, szorgalmas, törekvő kőműves fiatalemberhez, Adamcsik Antalhoz, s húszévesen már megszülte első gyermekét. Erzsike a megyeszékhelyen postaforgalmi iskolába járt, két évet ott is dolgozott, majd hazajött a helyi hivatal vezetési tisztségét betölteni. Hiába szerettek volna udvarolni neki a helybeli fiúk, senkivel sem állt szóba. Amikor Janka várandós lett a második gyermekével, Gézuval, Erzsike felmondott a hivatalban és a megyeszékhelyre költözött. Három év múlva tért vissza, két és fél éves kisfiával, Jámbor Janikával együtt. A faluban egy ideig találgatták, ki lehet a gyerek édesapja, ám Erzsike senkinek sem árulta el kilétét.
A barátnők felélesztették barátságukat, és miután egyidős volt Jani és Gézu, együtt jártak óvodába, iskolába, s úgy szerették egymást, mintha ikrek lennének. Akkoriban Anti a megyeszékhelyen dolgozott, csak a hétvégeket töltötte itthon. Miután Jani gyakran volt náluk, úgy bánt a kisfiúval is, mint a sajátjával.
Régen volt, nagyon régen, s így utólag elnézve Janka, már fel sem tudja idézni milyen volt férfiként Anti, amikor még szerette, leste minden kívánságát. Ma sem gyűlöli az urát, pusztán szánja, s ellátását kötelességének - néha tehernek- a ház körüli teendők egyikének tekinti.
Mosogatás közben Janka felidézi a régi történéseket, mintha annak bármi jelentősége is lenne. Ha valaha volt is, mára már érdektelen, mint például ki lehet Jámbor Jani édesapja, hiszen a fiatalember saját jogán kivívta a falubeliek tiszteletét, öregekét, fiatalokét egyaránt. Arra a kérdésre sem tudna válaszolni, mikor szűnt meg Erzsikével a barátságuk. Beöltözik a biciklizéshez, mert három kilométernyit kell karikáznia a gazdaságig. Már épp indulna, amikor eszébe jut, hogy volt barátnője nagyon szereti a szilvalekvárt, ezért kihoz a spájzból egy nagyobb szilkével. Gondosan becsomagolja és kerékpárja kormányára erősített csomagtartóba helyezi.
Jámbor Jani mezőgazdásznak tanult és mára a falu határában kiépített hatalmas gazdaság tulajdonosa. A takarmánykeverő, a százhúsz marha, az ezer csirke és az ötven anyadisznó hat alkalmazott folyamatos munkáját igényli, s miután még nem telt el egyetlen nap sem a tulajdonos döntését igénylő probléma nélkül, emiatt Erzsike nyugdíjazása után kiköltözött a fiához, hogy helyettesíthesse, ha az ügyintézés okán néhány órára telephelyét elhagyni kényszerül.
A kellemes, napsütéses időben jól esik Jankának a biciklizés. Gondjait feledve ráérősen keresztülhajt a falun, melynek végétől még két kilométer a gazdaságba vezető bekötőút. Jámbor Janit a tehenészetben találja.
- Kézcsókom, Janka néni! De jó, hogy eltetszett jönni! Anya már naponta emlegeti magát! Tessék csak bemenni a házba, fél óra múlva én is ott leszek!
Erzsike láttán megdöbben Janka, alig bírja magából kipréselni köszönését. Barátnője arcán szabálytalan, mély barázdákat húzott az idő ekéje, melyekbe szinte belesüpped fénytelen szeme.
- Vártalak, Janka, mert én már nem tudok elmenni hozzád – suttogja. - Gyere, ülj ide, velem szemben. Beszédem van veled.
Fél óra múlva végez munkájával Jámbor Jani. Mielőtt a házhoz érne, látja, amint biciklire pattan Janka néni és gyorsan elkarikázik.
Felébred Adamcsik Antal, s anélkül, hogy felkelne a kerevetről, kikiált a konyhába:
- Janka, hozz egy kis kávét! De forrót!
Nem ugrik az asszony. Még hangosabban kiabál:
- Nem hallod?! Kávét kérek!
Hiába fülel, csak a csend neszel. Fordul egyet, biztosan a jószágoknak önt vizet az asszony. Elbóbiskol.
Ekkor ér haza Janka, akit annyira ráz a hideg, hogy még kesztyűben is fázik a keze. A teraszhoz támasztja biciklijét és sebes léptekkel siet a házba.
Az erélyes ajtónyitásra kinyitja szemét Anti és felül. Végre hozza kávéját az asszony. Csodálkozva nézi az utcai ruhában előtte álló feleségét, amint lassan lehúzza kezéről a kesztyűt és dzsekije zsebébe gyűri.
Janka rezzenéstelen tekintete másodpercekig férje arcához tapad, majd ötven év felgyülemlett keservét beleadva, hirtelen meglendíti jobb kezét és hatalmas, csattanós pofont ad ledöbbent férjének.
- Holnaptól gondozzon a negyedik gyermeked édesanyja! Reggel átköltöztetlek Jámborékhoz!