Permafrász
Írta: Simon Adri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 216
Permafrász
Klímakutatók szerint a tundrán,
Szibériában embertelen sok,
vagy inkább emberiségnyi metán
szabadul ki a földből nemsoká,
talán huszonöt-harminc év múlva,
vagy még előbb. Kétezer-tizennégy
óta hét furcsa, rejtélyes krátert
fedeztek fel a térségben, melyek
eddig jégbörtönükben pihenő
metántömbök meglazulásával
s kirobbanásával keletkeztek.
Kezdetben nagyobbacska fagypúpok
beomlását azonosították –
mulatságosan pingó a nevük,
így becézném a pingvineket, ha
becézném őket. De ez ritkaság.
(Mondjuk, ha így haladunk, kolesznak
hívom majd a kolibrit a Vértes
árnyas pálmafái közt, flammernek
a Balaton-mocsárban gázoló
flamingót, palinak a Hortobágy
tágas szavannáján legelésző
impalát.) Egyszóval rövidesen
kiolvad a permafroszt. És akkor
lesz nemulass, klímamigráció,
nem öt-, tízezer kilométerre:
víz alá kerül fél Európa,
fele annak, amire gondolunk
Európaként. És közben persze
élhetetlenné válik a bolygó.
De megbolondul az élővilág
úgy en bloc, jelentkezzen, akinek
nem szóltak, hogy feljebb vándorolnak
északnak invazív rovarfajok,
„részeg erdő” jelez földcsuszamlást –
s mindez nem jövőkép, hanem már a
jelen. Északnyugat-Spanyolország
medvéi ébren maradnak télen,
a gólyának is bőven megfelel
nálunk kibekkelni a februárt.
Miért kell még mindig fokozni a
fokozhatatlant, fúrni a krátert,
elpingósítani lakhelyünket –
szeretem koleszt, flammert és palit,
de itthon csak természetfilmeken.