Párkányi Kornélia - Nőnapok
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 560
NŐNAPOK
I.
Nézem a nőket az utcán. Kíváncsi vagyok, tízből hánynál lesz nőnapi. Fiatal csajok viháncolnak el mellettem egy-egy szál szegfűvel, a másik oldalon középkorú nő tartja maga elé üdvözült tekintettel a celofánba csomagolt piros gerberát. Az utcákat ellepik az alkalmi virágosok, még a villamosmegállóban is virágárus torlaszolja el az utat. –Ki nem állhatom ezt a napot-rontott be reggel Kata a könyvelésről. -Ha valakinek csak ma fontos, hogy nő vagy, az olyan álságos. Andi szerint Kata csak irigy, mert ő évek óta nem kap nőnapit, leszámítva a menetrend-szerű céges tulipánt. Rendes velem, nem teszi hozzá, hogy én sem.
Végre itthon! A kis 10 évesem legalább örül nekem, nőnaptól függetlenül. A suliban papírvirágot készítettek, még puszi is jár hozzá. Kifizetem a bébiszittert és nekiállok megmelegíteni a vacsorát. De jó, hogy megfőztem egész hétre.
II.
Varga bácsi ma hajnalban nem verte meg a Borit. Furcsa volt a csend. Pedig amikor Öreganyáméknál vagyok, sokszor ez a reggeli program. Fél ötkor felkel Öregapám, mert „az állatnak ennyi köll”. Én úgy teszek, mintha aludnék, de inkább hallgatom a reggeli neszeket. Szeretem, hogy itt mindig minden ugyanúgy történik. Öregapám pipázik, Öreganyám halkan szidja, de csak módjával, nehogy felébresszen. Olyan ez, mint valami szertartás, aminek a szövege és a kimenetele mindig ugyanaz, de tartjuk magunkat hozzá, mert ez a szokás. És a szokás itt vidéken nagy úr. (Emlékszem, egyszer mamának hívtam Öreganyámat. Megállt a kezében a merőkanál. ) A pipa meg a kávé után Öregapám kimegy. A tompa puffanások máskor pontosan ezután kezdődnek. De ma nem. Később reggeli közben látom, ahogy Varga bácsi fütyörészve nárciszt szed a kertjükben.
Délután Öregapám papírpénzt tuszkol a zsebembe, menjetek el Öreganyáddal a cukiba, vegyél neki valami finomat nőnapra. Nem merem megkérdezni, miért nem jön ő is. Hétvége van, a kis cukrászda tele. Öreganyám persze mindenkit ismer, nem győz mindenfelé köszönni. A barátnői az arcomat csipkedik, utálom. Milyen nagy vagy már, mennyit nőttél, kész fiatalember. Udvariasan mosolygok. Annyira szeretném, ha csak mi ketten lennénk itt.
Öreganyám nem túl beszédes asszony. Legalábbis velem nem az. Hazafelé az iskoláról kérdez. Aztán csak kibököm, amit kérdezni akarok a háborúról. Csendben megyünk hazáig.
A Bori a lépcsőnkön ül. Sír. Az arca püffedt, a szeme véres. Öreganyám beküld a házba, aztán bejön ő is. Kivesz a fagyóból egy zacskó zöldborsót, konyharuhába tekeri. Én az ablakhoz lopódzom, onnan figyelem lopva a Borit. A reggeli nárciszokat szorongatja.
III.
A Nyugati pályaudvaron hemzsegtek az önkéntesek. Egy csoport a vonat érkezését várta a határról, egy másik a szüntelenül érkező adományokat szortírozta. Nem, ne tessék száraz tésztát adni, nagyon kedves, de azt nem tudjuk használni! Kis kiszerelés kell a folyadékokból, a kétliterest tessék hazavinni!- mondta Vera egy nyugdíjas néninek. A héten már harmadszor jött, pedig látszott rajta, neki magának sincs sok.
A vonat lassan gördült be az állomásra. A segítők igyekeztek az emberek terelésével szabad utat biztosítani a leszállóknak. Az ajtók kinyíltak. Bőröndök, sporttáskák, szatyrok, mesefigurás gyerekhátizsákokba pakolt életek. Verához egy meggyötört tekintetű nő lépett a karján babával. Mögötte egy kamaszlány ballagott lehajtott fejjel, ujjait morzsolgatva. Vera vízzel kínálta őket, de az anya csak a fejét rázta. A lányra mutatott, kétségbeesetten próbált magyarázni valamit. Vera körülnézett, de a tömegbe vesztek a tolmácsoló önkéntesek. Do you speak English? Spechen Sie Deutsch? A nő a fejét rázta. A mögötte álló lánya sírni kezdett. Vera ekkor látta meg a nadrágja ülepén a piros foltot. A rögtönzött higiéniai standhoz sietett. Visszaérve karon fogta a lányt, az időközben előkerült tolmácsot megkérte, nyugtassa meg az anyát, mindjárt jönnek. A nyilvános WC előtt a kamasz kezébe nyomta a magához vett kis csomagot, a bejáratra mutatott és igyekezett biztatóan mosolyogni. Csak akkor tört ki belőle a sírás, amikor becsukódott mögötte az ajtó.