Pappapa - 2. rész
Írta: Szabó Jolán
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 270
Elsápad Béla. Hogyazamagasságosszentkleofás! Öklével nagyot csap az asztalra. Láthatatlan kéz szorítja a szívét! A mellkasához kap! Mekkora szégyen! Férfit még így nem alázott meg nő, ahogyan azt vele a felesége tette! A háta mögött öreg Kakadunak nevezi? Az pedig végképp megbocsáthatatlan, hogy egy ismeretlen medvével kitárgyalja a házassági viszonyukat?! Halványan eddig is sejtette, hogy megcsalja a neje, ennek ellenére sokkolta a bizonyosság. Csillapodj, szívem! – masszírozza a mellkasát. Száz Piri sem ér meg egy szívrohamot! Levegőre van szüksége. Kibotorkál a kertbe. Igyekszik mélyeket lélegezni. Leül a kerti padra és bámulja az eget. Világít a hold, ragyognak a csillagok, madár neszez a cseresznyefán. Csak múlna már mellkasában a fájdalom! Nyugodj meg Béla! Nincs semmi baj! Lépéselőnyben vagy! Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja. Egyszer, kétszer, tízszer. Csillapszik teste, visszavált a normál üzemmódra. Visszamegy a házba, kinyomtatja a Morcos Mackóval folytatott párbeszédét. Mire végez vele, addigra elszáll belőle a harag. Milliom agysejtje munkába áll. Keze máris a telefonért nyúl. Lebonyolít két telefont, majd előhozza a pincéből a család mind a hat bőröndjét, melyekbe egymás után belepakolja a felesége ruhaneműit. A női lábbelik két nagyméretű szemetes zsákba kerülnek. Meggyűrődnek drága a ruhák? Azon lehet segíteni, elvégre egy Kakadu nem tartozik a csomagolás művészetét magas szinten művelők közé.
Éjjel tizenegykor csengetnek. Megérkezik a lakatos, hogy lecserélje a bejárati ajtó és a hátsó kertre nyíló másik ajtón a zárakat.
- Uram, szabad kérdeznem, miért olyan sürgős a zárcsere? Hiszen ezek a zárak hibátlanok.
- Ne foglalkozzon vele fiatalember!
- Jó, csak úgy mondom, mert éjszakai felárat kell fizetnie. nekem mindegy!
- Helyes!
Éjfélre az ajtók új zárral nyílnak. Asztalos Béla megnyugszik. Teljesen ébernek és könnyednek érzi magát. Megszabadult a koloncától és igyekszik kiélvezni a helyzet pozitív oldalát. Csipog a mobilja, sms érkezett a biztonsági cégtől, mely szerint egy órája van a ház riasztórendszerének átkódolására. Nem gondolta, hogy ennyire gyorsan intézkednek. Szerencsére még ébren van. Mi legyen a kód? Nyolcjegyű betű és szám kombináció kell, amely tartalmaz némi logikát, hogy ne felejtse el, mert felírni nem nagyon szeretné. Mondjuk a keresztneve és a születési éve. Nem, az nem jó, túl logikus. Mi lenne, ha az unokája keresztneve és a saját születési éve kombinációja lenne? No, ez már jobban hangzik! Bori és 1952. Legyen i2r5o9b1. Öt perc alatt átkódolja a rendszert és leellenőrizteti a biztonsági központtal. Működik! Holnaptól más világ lesz! Ezek után heti két napot dolgozik a műhelyben, a többi öt napon pedig idehaza írja a könyvét. Elfogadja a kiadó ajánlatát, sőt, azt sem tartja, kizárnak, hogy kissé fentebb is srófolhatja a tiszteletdíját. Belehasít a kérdés: Vajon honnan tudta a vidéki könyvkiadó szerkesztője az ő nevét és telefonszámát? Jogos a kérdés, amire azonban a választ ráér másnap megkeresni. Lekapcsolja a számítógépet.
Csend honol a környéken. A nap még gondolkodik a felkelésen. Kicsit még visszabújik felhő paplana alá. Alszanak az emberek, ráér ébreszteni őket. Játékos szél borzolja a fák leveleit. Repülőgép lomhán ereszkedik az égből, landolásra készül. Kóbor sárga taxi lassan befordul a sarkon és szinte hangtalanul gurul egészen Asztalos Béla házáig. Ott megáll és kipattan belőle az alacsony, töltött galamb asszonyka. Óvatosan nyitja a kiskaput, és gondosan bezárja maga után. Így akar eljárni a bejárati ajtóval is, csakhogy a kulcs nem megy bele a zárba. Az idegességtől izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokán. Biztosan benne maradt az ajtóban a férje kulcsa. Sebaj! Megkerüli a házat és a hátsó ajtón keresztül biztosan bejut a házba. Gyorsan átöltözik, és mire az öreg felkel, addigra elkészíti a reggelit, kolbászos lecsót, kissé erősen, azt szereti a Bélus. Majd azt mondja, hogy éjfél körül hazaért és azért aludt a nappaliban, mert nem akarta felébreszteni. Kiváló és eddig számtalanszor bevált stratégia, csakhogy ez a zár sem működik. Megijed. lehet, hogy betörtek a házba? Atyaisten! Kirabolták! Lelkében szabálytalan, girbe-gurba utat tapos a félelem, mert Asztalosné Jakab Piroskánál még nem járt, és ismeretlen számára a környék. Hirtelen nem tudja, miért aggódjon jobban, a betörés miatti kárért, vagy férje esetleges bántalmazásáért. Hiszen ez utóbbi sincs kizárva. Miért is nem jött haza a színház után? Kakadu is, és Morcos Mackó is úgy tudta, hogy a barátnőjével a színházban múlatta az időt. Ami fele részben igaz, mert színház az egész világ. Egész éjjel a fiatal szeretőjével hancúrozott, ennyi jár neki, miután legszebb éveit idős férjére fecsérli. Morcos Mackó sem sokkal fiatalabb, de legalább annyira tehetős. Ezért tartja, mintegy menekülő útvonalként, ha férjével véletlenül kenyértörésre kerülne a sor. Megborzong, mert a kialvatlanságtól egyre jobban fázik. Nincs mese, muszáj felébreszteni Bélust, ha nem akar reggelig a kerti padon üldögélni. Márpedig nem akar. Kopogtat a hálószoba ablakán. Mindhiába, mert a benn alvó meg sem rezdül. Kénytelen a bejárati ajtó melletti csengőt jó hosszan megnyomni.
Rég volt ilyen nyugodt és mély álma Asztalos Bélának. Környezetének zajai beépültek az álom filmbe. Az ablak megkocogtatásakor a műhelyében az utcabeli barátaival éppen kopogós ultit játszik. Betlit mond az órásmester, a pék megkontrázza, ekkor kopog a szűcs komája, és neki nem marad más dolga, mintsem hátradőlni és kivárni a játszma végét. Lopva az órájára pillant, mert este nyolcra ígérte Terike a két töltött csirkét, sült krumplival és salátával, desszertnek pedig az órásmester kedvencét, mákos gubát. Elvégre az névnapját ünneplő kedvében kell járni. Az utca felől nem látszik, hogy benn kártyázik a négy férfi, mert hátul vannak, a raktárhelyiségből kialakított mini lakásban. Pedáns asszony Terike, hiba nélkül eleget tesz a felkéréseknek. Pontban nyolckor becsenget, véletlenül éppen akkor, amikor Piri asszony a bejárati ajtó melletti csengőt nyomja. Felpattan Béla és siet ajtót nyitni, mert éhes a társaság. Úgy tervezték, hogy éjfélig játszanak, és ehhez bekészítettek a hűtőszekrénybe megfelelő mennyiségű italt. Negyedévente egy alkalommal összejönnek, és kitombolják magukat. Tekintettel arra, hogy négyük együttes életkora kettőszázötvenhét év, a tombolás nagy része a mértéktelen és többnyire orvos tiltotta ételek fogyasztásában teljesedik ki, mert az alkoholos italokkal sohasem kötöttek szívbéli barátságot. Vacsora után folytatódik a játék, durtmarsot mond a pék, aki annyira biztos a lapjaiban, hogy megtetézi azzal, ha veszít, egy ültő helyében megeszi a maradék – féltálnyi – mézzel édesített mákos gubát. Meghökken a szűcs: Mi lesz a diabéteszeddel? Azonnal jön rá a replika: Nincs benne rizikó, barátom, mert nyerni fogok! Ebben a pillanatban rezegni kezd Béla mobilja. Felébred. Illan az álom, mintha sose lett volna, csupán kellemes érzést hagy maga után. Rögvest felkel, mert a hajnali merevedés évek óta a derekában jelentkezik, ezért muszáj néhány nyújtó gyakorlatot végezni. Utána rohanás a mosdóba. Majdnem felbukik a nappali közepén szorosan egymás mellé rakott, degeszre tömött bőröndökben. Miután megkönnyebbül, egyenesen a konyhába tart elkészíteni a reggeli kávéját. Mintha állna valaki az ajtó előtt! Úgy tűnik, hazatalált a felesége. Ajtót nyit neki:
- Szép jó reggelt, kedves feleségem! Gyere be!
- Szervusz, Bélus!
- Nagyon nyúzottnak látszol.
- Mik ezek a bőröndök? Hová utazunk?
- Sehová kedvesem. Csak te utazol.
- Én nem…
- De bizony, Piri kém! Egy szál bőrönddel jöttél és hattal távozol! Meg két zsák cipővel!
- Hogy képzeled?!
Egy oktávval emelkedik az asszony hangja. Arcára kiül a rémület. A házigazda azonban továbbra is kedélyesen folytatja a csevegést.
- Gyere a konyhába, Pirikém, főzök egy kávét! Megisszuk és ráérsz utána taxit hívni.
Ha lehetne szemmel ölni, akkor bizony Asztalos Béla homloka máris a tükörsima parkettán koppanna. Csakhogy Piri számos negatív tulajdonsága közül hiányzik a boszorkányság. Magas fejhangon rikácsol, válogatás nélkül mondja a magáért. Követi férjét a konyhába, ahol a férfi hirtelen megfordul, szembe áll nejével, megfogja az asszony mindkét vállát és erőteljesen megrázza:
- Csendesebben, ha kérhetem. Ülj le és olvasd el a papírt, amit az éjjel kinyomtattam. Addig ez a vén Kakadu elkészíti az utolsó kávédat, amit ebben a házban megiszol. Gondolom, tárt karokkal vár a Morcos Medvéd! Sajnálom, de azt viheted magaddal, ami a bőröndökben van. Ne aggódj, mindent beletettem, amit a tiéd! Hallgass! Meg ne szólalj! A ház az unokámé, a benne lévő berendezéssel, festményekkel együtt. Többségük védett tárgy és még a házasságkötésünk előtt nyilvántartásba vették. A műhelyem a vállalkozásomé, engem meg nem hiszem, hogy magaddal akarsz vinni a medveodúba.
Elfehéredik Piri. Hogyan lehetett ilyen hülye, hogy húsz év alatt egyszer sem nézte meg a ház tulajdoni lapját? Ez a másik bolond, a Morgós Medve, nem bírt magával. Miért kereste a neten? Ha színházban van, akkor nem lehet itthon!
- Kész a kávé, Piri! Hívhatod a taxit, Mire ideér a kocsi, addig elfogyasztod.
- Nem megyek sehová! Ez az én otthonom!
Béla kortyolgatja a feketét, miközben egyenletesen emelkedik a vércukra. Visszafogja magát, bár eléggé nehezére esik.
- Nekem… a húsz évemet ki kell fizetned…
- Ó, már bőségesen megfizettem érte! Számolj, asszony! Húsz éve laksz az unokám ingatlanában. Ingyen és bérmentve. A rezsibe egyetlen forintot sem adtál, az pontosan ugyanannyi, mint amit a saját jövedelmedből a háztartási költségekre fordítottál! Így van? Így van. Tehát minden költséget én finanszíroztam, te pedig ingyen ettél, ittál, utaztál. Sohasem kérdeztem, merre jársz. Öregségemre nem hagyom, hogy bolondot csinálj belőlem! No, hívd azt a taxit, mert fél nyolcra be akarok érni a műhelybe.
Kés áll az asztalban! Kihúzza valaki?
- Nézd Bélus! Felejtsük el a múltat!
- Nem, nem, a jelent kellene elfelejteni, de az lehetetlen!
Tehetetlenségében elsírja magát Piri.
- Nincs hová mennem…
- Dehogy nincs! Morgós Medvével vidékre akartatok költözni az én pénzemen. Ez utóbbira nem számíthattok, de nem is érdekes. Fő a szerelem, a többit megoldjátok. Tudod, hogy ami egyszer felkerült a netre, azt soha többé nem lehet eltüntetni. Örülj, ha nem teszek feljelentést a rendőrségen. Egyébként figyelmeztetlek, hogy Morgós Medve, alias Horvát Gyula, egy szélhámos. Gazdag asszonyoktól kicsalja a pénzüket és továbbáll. Nézd Piri, itt nem maradhatsz. Lecseréltettem a zárakat, átkódoltam a riasztót és küldtem egy levelet a távfelügyelethez, hogy neked már nincs jogosultságod a riasztó kezelésére. Lásd, kivel van dolgod! Holnapután keresd fel az ügyvédemet, írd alá a válási papírokat és akkor felveheted azt az összeget, amit az ügyvédi irodánál a nevedre letétbe helyezek.
- Mekkora összeg? – mohó fény csillan Piri szemében és még a sírást is abbahagyja.
- Annyi, amennyiből megélsz egy ideig.
- Vihetem a kocsit is?
- Vigyed! De nem most! Majd az ügyvédnél azt is átveheted, miután aláírtak a válási papírokat.
Kattognak a fogaskerekek Piri fejében. Ez a hülye Kakadu nem tudja, hogy férje számlájának meghatalmazottjaként húsz évig havonta kisebb-nagyobb összegeket lecsípett a háztartási pénzből, amely közel ötmillióra rúg. A másik ötmilliót a fizetéséből gyűjtögette. Az már együtt tízmillió, plusz a kocsi, meg amit Bélus még az ügyvédnél letétbe helyez. Gyorsan áthurcolkodik Morgós Mackóhoz, délután pedig kiveszi Bélus számlájáról a megtakarítását. Az öreg Kakadu úgyis egész nap dolgozik, mint a megszállott.
Megáll a taxi a kapu előtt. Asztalos Béla készséggel segédkezik a bőröndök csomagtartóban való elhelyezésében. Nem gondolta komolyan, hogy ma délelőtt dolgozik. Esetleg dél körül benéz a műhelybe, most azonban sokkal fontosabb megbeszélni a teendőket az ügyvédjével, utána megszűnteti a számlát, amelyhez Pirinek meghatalmazottként hozzáférése van. Ez a számla csak arra szolgált, hogy havonta átutaljon rá egy bizonyos összeget, amiből Piri fedezhette a háztartás költségeit. Igazból a számlakivonatot is felesége kezelte, emiatt úgy véli, hogy azon egyetlen fillér sincs.
Az ügyvéd úr igazi műgyűjtő, aki már Liebmann úr életében felfedezte Asztalos Béla tudását, és attól kezdve valamennyi bútorát és képkeretét vele újíttatta fel. Közel egykorúak és az évek során olyannyira jó ismerősök lettek, hogy összetegeződtek.
- Szervusz, doktor úr! Lenne egy kis problémám…- kezdi mondandóját az öreg és a vonal túloldalán figyelmesen hallgatja az ügyvéd, aki pár perc múlva felvilágosítja Bélát, mit tegyen és megadja az ügyvédi irodája bankszámlájának a számát, ahová utalhatja a felesége számára szánt pénzt.
- Rendben van, mester! Tudom a dolgomat. Elkészítem a közös megegyezésre vonatkozó bírósági beadványt. A kocsit és a kulcsot ráérsz holnapután tíz órára behozni és akkor te is aláírhatod a válóperes iratokat. A megbízási és a letéti szerződéseket este átküldöm e-mailben. Apropó, vettem egy szekretert. Mikorra tudnád beütemezni a felújítását? Két hét múlva? Megegyeztünk!
Úgy gondolja, hogy Pirinek ügyvédi letétbe helyezi a garantált bérminimum összegének tizenkétszeresét, aminek összege a 2016 január 1 -től érvényben lévő 129.000 Ft- os havibér alapján 1.548.000 Ft. Az sem érdekes, hogy Piri ragaszkodik az idén nagykorúvá váló BMW-hez. Vigye, ha az asszony részéről ez a gyors válás feltétele.
Fél kilenckor már a banki tisztviselővel tárgyal a bankszámla megszüntetéséről. Legnagyobb meglepetésére közli vele az ügyintéző, hogy a háromszázötvenezer forintos egyenlegén kívül négymillió-kilencszázötvenezer forint fél éves lekötéssel és további ötmillió forintos tartósan lekötött összeggel is rendelkezik. Ó, hát ez eszébe sem jutott volna! Nincs mese, ha Piri hangyaszorgalommal gyűjtögetett a kosztpénzből, akkor nagyvonalú lesz és megfelezi vele. Így neki is marad 4.975.000 forintja, melyet kiegészítve vehet egy új autót.
Beborult az ég, lóg az eső lába. Asztalos Béla ennek ellenére legszívesebben fütyörészne. Boldoggá teszi életének ilyetén alakulása. Még elviszi a kocsit a szerelőhöz, hogy nézze át és mossa le kívül, belül. Vesz egy nyugdíjas bérletet, mert egyhamar nem lesz új autója. Meggondolandó, milyen típust vegyen, és ahhoz idő kell, hogy meglátogasson jó néhány autókereskedést, és számos próbavezetés után döntsön a kocsi márkájáról. Életében nem volt új kocsija, ezért éppen ideje lenne kipróbálni, milyen érzés első autótulajdonosnak lenni. Nem kell nagy kocsi, csak stabil és megbízható legyen, és a fogyasztása sem mindegy, mert egyre drágább a benzin. Ráadásul gyors léptekkel közeleg az idő, amikor nem keres, a nyugdíjából pedig nem ficánkolhat. Szerencsére megtartotta a Liebmann úr szerezte lipótvárosi lakást is, megvette az önkormányzattól a tulajdonjogát a fia nevére, rajta van a saját haszonélvezeti joga és bérbe adja. Nem túl nagy a családi háza, mindössze két szoba és a tágas amerikai konyhás nappali. A fürdőszobája elég nagy és szép, rendezett a kertje. Ha belegondol, a berendezése majdnem többet ér, mint amennyi a ház értéke. Hagyatékból és az ócskapiacon apródonként felvásárolta az antik bútorokat, amelyek jóformán a hozzá nem értők szemében tűzifának tűntek. Rendbe hozta őket, az első darabokat azért, hogy felújítás után jó pénzért eladja. Abban reménykedett, hogy a munkája mellett Lacika is besegít neki, ezért vette meg a lepusztult műhelyt a Ferencvárosban, alakította ki üzletnek. Ám Lacika nem mutatott hajlandóságot a kereskedelem iránt, még annyit sem vállalt, hogy hetente húsz órát benn legyen, míg apja az áruk után jár. Inkább megnősült, elvett egy hegedűművész lányt, aki azonnal áldott állapotba került. Megszületett Bori és nem volt egy éves, amikor beindult Lacika nemzetközi zenei karrierje és kiköltöztek Németországba. Asztalos Béla megmakacsolta magát és attól kezdve már tudatosan válogatott a lepusztult bútorok között, mert a saját lakását azokkal tervezte berendezni. Sikerült, bár közben elrepültek az évek. Megvette Bori nevére a családi házat, a pincétől a padlásig felújította és odaköltözött.
Eleredt az eső. Nagy cseppekben hull az égi áldás. Májusi eső aranyat ér a mezőgazdaságban. Esernyője természetesen van, ott a helye a kocsi kesztyűtartójában. Leszáll a buszról és szedi a lábát. A pékségbe megy, az a legközelebbi a megállóhoz, egyébként is éhes. Inna egy jó kávét is, és bízik abban, hogy ráér pék komája egy negyed órára. Kávézás közben kitárgyalhatnák a legutóbbi ultiparti eseményeit.
- Jó napot, Béla bácsi! Szólok a főnöknek!
Készséges az eladó kislány, pedig így tíz óra körül tud szusszanni, mert lement a reggeli forgalom és dél körül kezdődik a vevők következő rohama.
- Szervusz, Bélám! Jókor jöttél! Gyere hátra, megkínállak egy újdonsággal! Cipóban sült csülökkel! Egyik kocsmáros barátom receptje és gondoltam kipróbálom. Adok hozzá egy hosszú kávét is! Hanem áruld el, kedves barátom, mit akart tőled az a csinos kislány, aki reggel fél órát toporgott a műhelyed előtt?
Vicces ember a pék koma, de nagyon finom a cipóban sült csülök. Megér annyit, hogy elhallgassa barátja poénkodását. Biztosan ugratja, hiszen neki nincs semmi dolga fiatal kislányokkal, sőt, a nem fiataloktól is mentse meg az isten! Végül valóban délben ér a műhelybe. Átöltözik, zenét keres a rádióban, majd nekikezd a politúrozásnak. Annyira elmélyül a munkájában, hogy meg sem hallja az bejárati ajtó nyitását, és akkor észleli, hogy látogatója jött, amikor az megáll előtte és köszönti.
- Jó napot kívánok!
Felnéz az öreg és megáll kezében az ecset. Mereven néz rá a középmagas, sovány, kissé sápadt fiatalember
- Szép jó napot! Miben segíthetek?
A fiatalember előveszi a szatyrot, amiből óvatosan kivesz egy csomagot és nyújtja a Mesternek.
- Boros Bandi vagyok és szeretném magának megköszönni, hogy nem hagyta meghalni a bátyámat. Tudja, az elütött biciklist. Cukrász a felesége és küldött magának süteményt.
Feláll a Mester, kezet nyújt az érkezőnek.
- Asztalos Béla vagyok. Megtisztel, de nem fogadhatom el.
Gyanúsan vékonyodik a fiú hangja:
- Nekem azt mondta a sógornőm, hogy mindenképpen adjam oda magának.
- Jól van, adja ide, beteszem a hűtőbe.
Eltűnik az öreg a konyhában, majd gyorsan visszatér egy székkel a kezében.
- Foglaljon helyet, és beszélgessünk! Ha megengedi, közben dolgozom, mert nem hagyhatom abba a munkát. Amint befejezem ezt a darabot, meghívom egy kávéra. Meséljen magukról.
Megilletődik a Bandi gyerek és mesélni kezd. Közben Mester úr dolgozik, figyel is, nem is. Szól a rádió, mert elfelejtette lekapcsolni. Valójában a munkájára koncentrál és két perc múlva azt is elfelejti, hogy ott ül tőle két méterre a fiatalember és sorra veszi a bátyjához és annak feleségéhez fűződő kapcsolatát. Halkan beszél, maga elé szórja a mondatokat. Ha felállna és tenne egy lépést, térdig gázolna benne. Kívülálló nem is gondolná, hogy két magányos embert lát.
Alig harminc perc múlva felegyenesedik a Mester. Elkészült a munkadarab fényezésével és eljött a kávézás ideje.
- Jöjjön velem a konyhába, elkészítem a kávét, utána kimehetünk elszívni egy cigarettát. Gondolom, maga nem dohányzik. Azért jobb a kinti levegőt szívni, mint a benti alkohol szagot.
Követi az öreget a fiú, és a Mester akkor veszi észre a vendége szemében a mérhetetlen bánatot, miután feltette a rezsóra a kotyogót.
- Nincs az a nagy gond, amit nem lehetne megoldani.
- Hosszú távon nem akarok a bátyám nyakán élni…
Restelli az öreg, hogy eddig nem figyelt a fiúra, így kénytelen kifaggatni. Apró mozaik kövekből rakja össze a képet. Bandi bátyja felköltözött a fővárosba a feleségével együtt, hátha itt könnyebben boldogulnak. Azonban csak a neje talált munkahelyet, hiszen végzett cukrász, és ügyes a keze. Bátyja azonban a nyolc általánosával sehogyan sem boldogul. Két hónapja utánuk jött Bandika, szerencsét próbálni. Sógornőjének egy fizetésből nehéz eltartania hármójukat, fizetni az albérletet is. Jóformán édességen élnek, mert a fiatalasszonynak megengedi a főnökasszonya, hogy a leeső sütemény széleket hazavigye.
Elkészül a kávé, két csészébe önti és tessékeli kifelé a fiút, mert az utcán lehet dohányozni. Rágyújt. Megcsörren a telefonja. Piri keresi. Ordít vele, hogy miért szüntette meg a számláját, ehhez nem volt joga, miután azon minden fillér az övé volt. Hallgatja az öreg, majd megszakítja a beszélgetést. Könnyű a más pénzét gyűjtögetni. Húsz éven keresztül egyetlen számlakivonatot sem mutatott meg neki a felesége, és most fényt derült ennek az okára is.
Elfelejtette felhívni a könyvkiadót és megkérdezni, miért éppen őt akarják megbízni a szakkönyv megírásával, hiszen évek óta nem tartja a kapcsolatot a szakmabeliekkel. Időnként megkeresi a képzőművészeti egyetem docense, Fekete Péter, hogy öt-hat hallgatónak mutassa meg a bútorjavítás alapjait. Tisztességes összeget kap érte. Nem tagadja, hogy szeret tanítani. Hosszan vizslatja a Bandi gyereket. Adódik az alkalom arra, hogy írás közben tesztelje a könyv tartalmát és addig igazíthatja az egyes fejezeteket, míg azok tökéletesek nem lesznek. Itt egy madárfióka, akit felnevelhet, aki egyben kiváló teszt alany lenne. Nem szabad elriasztani, csak óvatosan szólongathatja, nehogy elrepüljön. Izgalomba jön az öreg, mint a róka, amikor szimatot kap, hol találja az elkóborolt kis nyuszit.
- Idefigyelj, kiskomám! – tér át a tegezésre. – Megtanítalak az asztalos mesterségre, ha van kedved hozzá, elég szorgalmas és kitartó vagy! Hány éves vagy, gyerekem?
Tizenhat éves vidéki sihedertől nem várható el a gyors és felelős döntés. Gyanakodva nézi az öreg Mestert. Mit akarhat tőle? Ez csak egy vicc lehet! A falujukban alig van mesterember. Többségük kiöregedett, nyugdíjba ment, és fusizik, ha teheti. A fiatalabbak pedig elköltöztek, mert a falu népe nem tartja el őket. Lassan mindenki megtanulja megjavítani a kerítést, a tetőt, kifesteni a szobát, konyhát. Összeállnak és egymásnak segítve akár még garázst is építenek. Asztalos meg végképp nem kell. Arra nem költene senki. Az öregeket nem zavarja, ha lóg a szekrény ajtaja, mert nincs pénzük a javíttatásra, a fiatalabbak meg vesznek lapra szerelt új bútort, amit maguk is képesek összecsavarozni, amit ha szétszednek, már közel sem biztos, hogy újra össze tudják rakni.
- Tizenhat éves vagyok – válaszol a fiú, meglehetősen kedvetlenül. – Miért kérdi?
- Mert kiskorú vagy, azért! Miért nem tanultál szakmát? Hiszen két éve befejezted az általános iskolát.
Gyorsabban pirosodik a fiú feje, mintsem érik a zöld paradicsom.
- Mi köze hozzá?!
- Igazad van, tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Kivéve, ha valóban tanulni akarsz. Szülői beleegyezés nélkül nem megy a dolog. Tudod, mit? Ha érdekel az asztalos szakma, akkor gyere vissza a bátyáddal! Rendben? Kérlek, mondd meg a sógornődnek, hogy köszönöm a süteményt. És most eredj haza! Viszontlátásra!
- Viszlát! – sóhajt fel megkönnyebbülten a gyerek és szedi a lábát a buszmegálló felé.
Két esélyes! – gondolja a Mester, és olyat tesz, ami még nem fordult elő. Újabb cigarettára gyújt. Ez a gyerek nem jön vissza! - sóhajt az öreg és elnyomja a félig szívott cigarettáját. Két csészével a kezében visszasiet a műhelybe.
Az égen gomolygó sötét felhők eltakarják a napot. Asztalos Bélának negyvenöt éve először, elmegy a kedve a munkától. Nem kezd bele a következő bútordarab politúrozásába, mert nem végezne vele időben. Márpedig gondoskodnia kell a vacsoráról, a reggeliről és az ebédjéről is, hiszen üres lakás várja odahaza. Három sarokkal lentebb délelőtt tíztől délután négyig nyitva tart a Dagi Paci nevezetű családi kifőzde, melyben az ottani fogyasztáson túl, elvitelre is vásárolhat a kedves vendég. Finom volt a délben fogyasztott cipóban sült csülök, és még nem éhes, ám vacsorára is legszívesebben főtt ételt fogyasztana. Kiteszi, az ajtóra a RÖGTÖN JÖVÖK táblát és átballag a kifőzdébe. Tulajdonképpen felesleges ez a precizitás, hiszen hozzá bejelentés nélkül nem jön senki. Pontosan tudják az ügyfelei, hogy egyedül dolgozik, maga intézi az anyagbeszerzéseket, és hetente egyszer elmegy a könyvelőhöz, átadja a bizonylatokat és a számlázandó munkák listáját. Asztalos Béla azon vállalkozók közé tartozik, aki minden munkáról számlát ad. Bolond vagy Béla! - ugratja számtalanszor a szűcs komája. – A székes fővárosban nincs másik hozzád hasonló fehér holló! Egyszer még díszpolgár leszel! Kapsz egy oklevelet: „Budapest egyetlen tisztességesen adózó vállalkozója” címmel.
Paradicsomos káposztát vesz sertés sülttel. Régen evett ilyet, és amint meglátja az étlapon, már nem is érdekli a többi étel. Útban hazafelé nagy cseppekben cseperegni kezd az eső. Szinte szalad, nehogy megázzon. A műhely előtt toporog valaki, a kezében tartott esernyőtől messziről nem látni, ki lehet az illető.
- Jó napot, Mester úr! Lenne rám néhány perce?
Bólint az öreg, hogyne lenne. A műhelyben bemutatkozik a fiatalember. Fekete Péter tanítványa és a docens úr ideküldte, hogy tanulja meg a csapolás módozatait, mert az utóvizsgán ezzel debütál. Ha nem tudja, akkor még egy szemeszterben szenvedhet a tárggyal. Beszédes a vendég.- Azt is mondta, hogy maga az egyetlen bútorasztalos mester az egész országban, aki a bútorjavítást művészi szintre emelte. Állítólag Mester úrnak a tanár úr édesapja fordította a francia és német szakszövegeket, amikor az anyai nagybátyjánál dolgozott. Húha, ha jól emlékszem, Liebmann úrnál. Engedje meg, hogy gratuláljak!
- Mihez is, fiam?
- Tudja, azt maga is, Mester úr! Hiszen Fekete Péterrel közösen írnak egy szakkönyvet!
Lehullt a lepel a vidéki kiadóról! Innen tudták a nevét és az elérhetőségét! Miért nem árulta el a Fekete Péter, hogy Liebmann úr volt az édesanyja nagybátyja? Ez nem tisztességes! Szóval, négernek kell a docens úr könyvéhez! Na, ebből nem lesz semmi.
- Mikor lesz a vizsgája?
- Két nap múlva.
- Akkor jöjjön el holnap délután egy órára.
- Azt hittem…
- A műhely nem templom! Itt nem kell hinni! Csak dolgozni!
- Nem tudná most megmutatni?
- Nincs olyan mesterség, aminek a fortélyai percek alatt megtanulhatók! Vagy ezt nem tanítják az egyetemen? Holnap egy órára várom, vagy felejtsen el!
Iszkol kifelé a fiatalember. Nem erről volt szó, hanem egy idős, joviális asztalos mesterről, aki örül, ha rányitja valaki az ajtót.
Asztalos Béla lelkében egymással küzd a büszkeség és a düh. Átverte a docens úr, melyhez a kiadó is asszisztált. Ahelyett, hogy felhívta volna, hogy segítsen neki a könyve megírásában. Minek Nyíregyházán keresztül menni Sopronba? A másik dolog meg a büszkeség, hogy mégis elismerik a munkáját. A kettő azonban nem oltja ki egymást. Honnan van ebben az egyetemista kölyökben a napképűség? Miért hiszi, hogy ahol megjelenik, ott mindenki eldobja a szerszámot és csak vele foglalkozik? Hová tűnt a docens úr gerince? Bezzeg akkor fel tudja hívni, amikor a hallgatóit ideküldi, hogy megmutasson nekik néhány munkafolyamatot. Bár már ez sem igaz, hiszen ezt a fiút szó nélkül ideirányította, mintha Asztalos Béla asztalos mesternek kötelessége lenne a nagyságos egyetemista urak fejébe tömni a tudományt! No, de ez nem így működik. Ötvennégy éve ismerkedett meg a szakmája alapjaival, még édesapja asztalos műhelyében, és azóta is folyamatosan tanul, ha nem is csak a könyvekből, hanem az utóbbi években a gyakorlati tapasztalataiból.
Megéhezik. Mi lenne, ha megmelegítené a vacsoráját, és elköltené? Semmi! Ráér hazamenni, itt is egyedül van, otthon is úgy lenne. Vacsora után előveszi a laptopot és nézelődik a neten.
Odakinn esteledik. Elállt az eső, megtisztult a levegő. Este nyolckor átöltözik és hazaindul. Gyalogosan, mert gondolkodnia kell, és a hűs esti levegőben kényelmes séta közben ez könnyebben megy.
Mit akarsz, öreg? Felteszi magának a kérdést és illik megválaszolnia, még akkor is, ha a válasz egyedül neki szól. Magányos, zsémbes öregúrként akarod leélni a hátralévő éveidet? Arra várva, hogy a fiad és az unokád évente kétszer meglátogasson? Mit gondolsz, ha eladod a műhelyt, ki nyitja rád az ajtót? Lesz-e módod kártyázni a cimborákkal? Vagy ők is hozzád hasonlóan begubóznak, amint elmennek nyugdíjba? Ha nem adják át a tudományukat a fiataloknak, akkor megállnak a régi órák és nem lesz mester, aki megjavítsa. A pékség helyén adalékanyagokkal dúsított, gyári süteményeket árulnak. A szűcsmestert pedig ipari varrógépen dolgozó betanított munkás váltja, aki bőrt és szőrmét fényképekről sem ismer.
Keserű a szája íze és ehhez semmi köze az elfogyasztott vacsorának.
Otthon első dolga megnézni az ügyvéd e-mailjét, melyben ott a két szerződés tervezet. Este kilenckor már nem illik senkit zavarni, csak vészhelyzet esetén. Felhívja, mert vészhelyzet van.
- Szervusz, Mester úr! Milyen hibát vétettem, hogy ilyen későn keresel?
- Szervusz, doktor úr! Azt biz’ még nem tudom, mert nem olvastam a leveled mellékleteit. lenne számodra egy kedvező ajánlatom!
- Hajaj! Ez sokba kerül nekem! Mit akarsz velem megvetetni?
- Semmit, kedves barátom! Sőt, adok-kapok, alapon egyezséget ajánlok! Gondolkodtál már azon, kivel javíttatod a bútoraidat, ha én abbahagyom a munkát? Nem? Lásd, kivel van dolgod, gondoskodom az utódomról! De ehhez a te segítségedre is szükségem van!
Figyel az ügyvéd, mert pontosan tudja, hogy súlya van Asztalos Béla szavának. Nem szól közbe, pedig lenne kérdése, de azt később is felteheti. Egyet azonban muszáj megkérdeznie.
- Mondd kedves mester, az órás, pék és szűcs komáid tudnak erről?
- Dehogy tudnak! Majd péntek estére szervezek egy ultipartit, és elmondom a tervemet, te pedig addigra elkészíted az alapítvány létrehozásához szükséges iratokat. Ingyen és bérmentve, mert ettől kezdve én is ingyen javítom a bútoraidat. Mennyi legyen a kezdő tőke? Kétmillió forint elég lesz? Te értesz hozzá, majd megbeszéljük. Ja, igen, kell egy figyelemfelkeltő név is. Legyen a Mesterségek bölcsője alapítvány. Kizárólag a szegénysorból származó tehetséges fiatalok gyakorlati képzését vállaljuk és segítjük az állami vagy egyéb oktatásban való részvételüket, hogy papírjuk is legyen a szaktudásukról.
Asztalos Béla lelkesedése átragad az ügyvédre is. Elnézést kér a családjától, visszavonul a nappali végében lévő íróasztalához, bekapcsolja a számítógépét és dolgozni kezd. Napközben nem lesz ideje ezzel foglalkozni, de meggyőzte a Mester, hogy jó ügyet támogat a közreműködésével.
Nem tudja, hogy ez időben a Mester már a háza pincéjében leltározza az ereklyéit, mégpedig a mesterségének eszközeit, mondhatni relikviáit, melyek részint az édesapja műhelyéből származnak, részint pedig az idős asztalosoktól évtizedek alatt felvásároltakból állnak. Szinte muzeális értékest képviselnek a különféle gyaluk, faragószék, gyalupad, faragókések, hevederek, kalapácsok, padékek, teknővájó kapacs, szegkiemelő, harapófogók, fundancsok, és különböző jelölő, mérő, enyvező és szorító eszközök, melyeket majd a Bandi gyerekkel közösen megtisztogatnak, digitális fotókat készítenek róluk és a használatukról, mert azok bekerülnek a könyvébe. Mert megírja ám a könyvét, de nem ám négerként a docens úrnak, hanem tisztességesen megőszült idős fehérbőrű asztalos mesterként, azoknak szánva, akik szeretnék megtanulni ezt a szép mesterséget. Ha nem talál hozzá kiadót, akkor az alapítványon keresztül saját költségére megjelenteti, úgy ötven példányban. Annyi elég lesz tíz évig a tanoncainak, másnak meg ne fájjon rá a foga. A tudás hatalom, a mesterségeké is az, még akkor is, ha azt nem ismerik el. Nincs becsülete a szakmunkának, pedig az az igazi művészet. Elég megnézni a kézzel készített intarziás bútorokat, a régi parasztházak faragott fa mennyezetét, a székely kapukat, a kézzel készített bútorokat, ezek között bizony a faragott paraszt bútorok is komoly értéket, szellemiséget képviselnek.
Tanítás közben készít a tanítványával közösen egy intarziás játékasztalt, melyen lehet sakkozni, malmozni, amőbázni és Ki nevet a vég ént játszani. Természetesen készít hozzá megfelelő bábukat is. Ez lesz élete főműve, mégpedig kétszeresen. Egyrészt ennek készítése közben szinte a bútorasztalos szakma valamennyi szépségét megmutathatja a tanítványának, másrészt megalkothatja azt a szépséget, amely több emberöltő alatt képes lesz megőrizni a keze nyomát. Már nem sürgeti a határidő, a pénzkereset, nincsenek kötelező penzumai, kizárólag maga a munka öröme és a tökéletes alkotás létrehozása számít.
Alkotni egy gyönyörűséget, közben tanítani, kell ennél több?
Lázba jön a Mester. Szalad fel a lépcsőn, mert dolga van. Tusol, főz egy nagy adag kávét, amit odakészít a nagy étkezőasztalra. Már csupán ceruzákra, vonalzókra és rajzlapokra van szüksége, meg a játékok pontos méreteire ahhoz, hogy pizsamában nekikezdjen a játékasztal és a bábuk megtervezéséhez.
Elkerüli a fáradtság és az álom, mintha tudnák, hogy nem háborgathatják az öreg Mestert.
Négyszögletű asztalt tervez, háromszázhatvan fokban körbefordítható fed lappal, melynek közepén minden kilencvenfokos fordulatnál más-más játékmező jelenik meg. A lábtartó magasságában a bábuk tárolására beépít négy fiókot. Négy kényelmes szék is kell hozzá, melyek háttámlájába belefaragja az egyes játékok bábujának sziluettjét.
Mire az ablakokon beáramló napfénytől elsápad a csillár fénye, Asztalos Béla úgy érzi magát, mintha megfiatalodott volna, fizikailag és mentálisan is élete delén lenne. Jó ez így, mert a következő három évben szusszanásnyi ideje sem marad. A könyvírás, tanítás és a játékasztal készítés józan ésszel nem fér meg egymás mellett, mert mindhárom tevékenység egész embert kíván.
Hét órakor útnak indul, mert fél nyolcra a műhelyben a helye. A péknél megveszi a reggelijét, és megrendeli délre a cipóban sült csülköt, egy egészet, mert vendég is jöhet, meg vacsorára is kellhet. Kissé meglepődik a barátja, mert nem jellemző a Mesterre, hogy tobzódjon az ételben. Ugratja is, hogy hízókúrát tart és megígéri, hogy személyesen viszi a helyébe, pontban tizenkettőkor. Megnyugtatja a Mester, hogy a pénteki kártyapartin nem a pék komája pancsolta ételt eszik, és úgy készüljön, hogy reggelig haza sem mennek.
Útba ejti a szűcsöt is, aki hozzá hasonlóan precíz ember és nyolcórai nyitás előtt fél órával már benn van. A kártyaparti hírét lelkesen fogadja, mert a felesége elutazik unokázni és úgyis egyedül lenne odahaza. Bezzeg az órás koma úgy esik be a nyitás előtt két perccel, mint akinek rossz az órája és képtelen időben felkelni. Megígéri, hogy a sógorától kapott ötliternyi egri bort elhozza a kártyásoknak, hátha annyira leitatja őket, hogy meg tud nyerni egy-két partit.
Negyed kilenckor Asztalos Béla már munkásruhában van és dolgozik. Nincs idő a lazsálásra, mert mi lesz a három éves tervében foglaltak megvalósításával, ha sokáig pepecsel a munkával. Ég a keze alatt a munka. Tíz órakor egy pillanatra átvillan fejében a gondolat, hogy kihagyja az esedékes cigaretta szünetet, csakhogy keze automatikusan nyúl a füstölni valóért.
- Jó napot, Asztalos úr!
A Bandi gyerek jött a bátyjával, akire elég egy pillantást vetnie, s nincs kétsége afelől, hogy perceken belül hivatalosan is lesz asztalos inasa. A gyereknek ebéd jár és havi húszezer forint. A munkaszerződést heti húsz óráról az ügyvéd elkészíti, egy héten belül.
- Hoztál fiam, papírt és ceruzát?- Az meg mire kell?- Úgy gondoltam, első szóra nem tudsz, mindent megjegyezi és jegyzetelsz. Szerencséd van, mert én vettem neked. Mondd csak, mit reggeliztél?
Hallgat a fiú, mint akinek ellopták a nyelvét.
- No, gyere, megreggelizünk. Utána kezdődhet a munka. Miközben dolgozom, megkezdet a tanításodat. Te pedig jegyzetelsz.
Falja a gyerek a tepertős pogácsát, issza hozzá a teát. Somolyog az orra alatt az öreg mester. Így gondolta. Előkeresi a magnót, fejére teszi a fülhallgatót és a mikrofont. Kigondolta, hogy Bandi oktatása lesz a könyv alapja, ezért felveszi a neki adott leckéket, amiket Terike jó pénzért leír a számítógépen.
- Jól laktál, Bandi? Egészségedre. Fogd a füzetet és a ceruzát, húzz egy széket a gyalupadhoz és jegyzetelj. Az első lecke következik. Tudod-e, mi a különbség és az azonosság az ács, az épületasztalos és a bútorasztalos között? Kezdjük az azonossággal. Mindhárman fával dolgoznak.
Beszéd közben folyamatosan jár a Mester keze. Időnként a gyerekre pillant, aki a jegyzetelést illetően meglehetősen tanácstalan.
- Nem kell minden szót leírnod, mert akkor nem haladunk. Csak a legfontosabbakat, mintegy emlékeztetőül, ha újra átnézed, eszedbe jusson, amit mondtam neked.
Töretlen csikó a tanonc, kesztyűs kézzel kell bánni vele, nehogy elriassza. Míg befejezeti ezt a munkát és következő két bútorfelújítást, addig megtanítja az alapokra. Utána kemény munka következik, mert a játékasztal megtervezése és elkészítése pontos munkát igényel. A hozzávaló faanyag felkutatása és megvásárlása is kulcs fontosságú lesz, és nem megy egyik napról a másikra. De ez jó lesz arra is, hogy Bandi megismerje a fafajták tulajdonságait, melyiket mire használják, utána megismerteti az asztalos munkaeszközeivel. Amint itt lesznek a játékasztalhoz szükséges faanyagok, akkor megkezdheti a gyakorlati oktatást is. Amennyiben tanítványa kellő szorgalommal magába szívja a tudományt, mint száraz szivacs a vizet, akkor egy év múlva beíratja az asztalos szakmunkás képzésre.
Az idő képzeletbeli végtelenített homokóráján egykedvűen peregnek a homokszemek. Mester és tanítvány számára egybefolynak a napok, hetek, hónapok. A számítógépen több száz oldalnyira dagad a leírt tananyag. A Mesterségek bölcsője alapítvány megkezdte működését. Egyelőre egy-egy pék, órás, szűcs és asztalos tanuló tanulmányait segíti.
Három év múltán, Bandi gyerek, alias, Boros András feszélyezettnek érzi magát az öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben, mert nincs ehhez szokva. Az ügyvéd úr azonban azt mondta neki, hogy így illik átvenni a szakmunkás bizonyítványát, egyébként is, neki kell néhány szót szólni a végzősök nevében. Tíz meglehetősen velős mondatot írt le egy papírra, amit megmutatott az ügyvéd úrnak is, aki persze hozzátett még hat mondatot.
A szakközépiskola, ahol felnőttképzésben tanult, sokat ad arra, hogy megfelelő ünnepélyes keretek között adja át a szakmunkás bizonyítványokat. Sikerült elérniük, hogy ezen az ünnepélyes aktuson az oktatási tárca képviselője is jelen legyen, aki népszerűségét növelendő, meghívta a sajtó képviselőit is. Asztalos Béla a Bandi gyerek kapacitálása ellenére nem tud részt venni a jeles eseményen, mert azt követően a műhelyben kisebb állófogadást tart az alapítvány támogatásával elsőként végzett szakmunkás tiszteletére, melyre hivatalosan az alapítvány tagjai és kedvezményezettjei. Kizárólag Bandi nem tud a meglepetésről.
A mester tízszemélyes állófogadásra számít, melyhez az ételeket és az italokat, a felszolgálóval együtt már egy héttel korábban megrendelte. A játékasztal is elkészült, melyet e jeles esemény során kíván bemutatni a társaságnak. Egy művelet maradt hátra, mégpedig a délelőtt leszállított kisméretű réztábla ráragasztása, melyen készítőinek neve és az évszám szerepel:
Készítette:
Asztalos Béla bútorasztalos mester
Boros András asztalos szakmunkás
2017.
Hófehér damaszt abrosszal terített a két asztal, egyiken az ételek, a másikon az italok vannak. A Mester otthonról hozott egy fehér abroszt, azzal leteríti a játékasztalt. A pincér percek óta sandítgatja a Mester ténykedését, s nem érti, miért kell letakarni azt, amit egyébként szeretne bemutatni?
Tizenkettőre megérkeznek a meghívottak. Izgatott az öreg, nem állja meg, hogy kimenjen dohányozni, elvégre éppen az ünnepelt nem érkezett meg. Követi az órásmester, maga is rágyújt és próbálja tréfás mondásokkal jobb kedvre deríteni a feszült barátját. Örülnie kellene, hiszen az első szakmunkás éppen az ő kezei alól került ki.
Végre befordul a sarkon az ügyvéd úr kocsija. Fellélegzik a Mester. Szalad hozzá Bandi, mutatja a jeles bizonyítványát.
- Gratulálok, fiam! Gyere, van számodra egy kis meglepetésem!
Meghatódik Boros András, nem számított ekkora felhajtásra. Sokszor keményen bánt vele a Mester, nem kímélte. Kevésnek találta a heti tízezer forintos zsebpénzt, amiről kiderült, hogy elkölteni sem volt ideje. Hiába volt hivatalos húsz óra a heti munkaideje, ez hidegen hagyta a Mestert. Lám, a hozzá hasonló másik három tanonc is örül a sikerének. Ahogyan barátok a mestereik, úgy közöttük is barátság szövődött, mert kinek panaszolják el bánatukat, ha nem a sorstársaiknak. Szinte ugyanazokat mondták a mesterekről, mint amit Bandi is tapasztalt Asztalos úrnál.
Hol késik az ügyvéd úr? Miért mondta neki, hogy menjen előre, később követi? Jön már, de nem egyedül! Három ember tapossa a sarkát, közülük az egyik kamerát hoz a vállán.
Az ügyvéd úr köszönti a jelenlévőket, majd odalép a Mesterhez és int az egyik hölgynek, aki előveszi a mikrofonját és működésbe lép a kamera.
Az ügyvéd úr a Mesterségek bölcsője alapítványról beszél, bemutatja Asztalos Béla asztalos mestert, aki az alapítvány létrehozója és egyben az első végzett tanítvány gyakorlati oktatója. Rövid, célratörő, mégis választékos mondatai valamennyi néző számára érthető üzenetet hordoznak, a mesterségek tudásának fontosságáról, az idős mesterek szellemi hagyatékának megmentéséről, majd felkéri Asztalos Bélát a játékasztal bemutatására.
A meghatottságtól akadoznak a Mester szavai, amint leveszi a leplet a játékasztalról. Krákog egyet, majd odahívja Bandit és megkéri, hogy mutassa meg az asztal működését. Miközben az ifjú szakmunkás kilencven fokban elfordítja az asztallapot, sorolja az öreg, mennyi és milyen faanyagot használtak a készítésénél, milyen ősi asztalos műveletek eredménye a míves tükörsima, selymesen fénylő asztal. A száznyolcvan fokos fordulatnál észreveszi Bandi a frissen ragasztott réztáblát és könnybe lábad a szeme. A Mester feltüntette - mint az asztal egyik készítőjének- a nevét! Holott neki a segédmunkán kívül más teendője nem volt, mert egyre csak jegyzetelte az öreg szavait, aki folyamatosan mondta, mikor miért mit és hogyan csinált.
- Mennyiért lehet megvenni ezt a szép asztalt? – kérdi a riporternő, mely kérdés hallatán, a Mester arcán összefutnak a ráncok.
Az ügyvéd úr, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a váratlan fordulatok kezelésében, a kérdező elé lép, és úgy válaszol, mintha e tárgyban kizárólag őt illetné a válaszadás joga:
- Nem eladó a játékasztal! Ez egy és megismételhetetlen bútordarab, amelyen a mester és tanítványa három évig dolgozott! Mindent kézzel készítettek, egyetlen szög vagy csavar sincs benne. Nézze meg a bábukat! Egyedileg kézzel faragott valamennyi! Lelkük van a figuráknak, mert szeretettel készítették. Ez egy valóságos csoda, amely mint a huszonegyedik század elején magyar mester alkotta műtárgy egyenesen múzeumba való. A Mester terveiben szerepel egy szakkönyv megírása, a játékasztal elkésztése során alkalmazott munkafolyamatokról és technikákról, melyet alapítványunk szeretne megjelentetni. Ehhez várjuk az érdeklődők adományait, melyhez az interneten rendelkezésre bocsátjuk a bankszámla számunkat. Alapítványunk további három szakmában képez fiatalokat, péknek, szűcsnek és órásnak tanulhatnak a gyerekek. Elsősorban a gyakorlati oktatásra helyezzük a hangsúlyt, az elméleti tudást tanulóink is az állami finanszírozású szakiskolákban sajátítják el.
Alig várja Asztalos Béla, hogy elmenjenek a vendégek, és a pincér is távozzon.
- Bandikám, hívok egy tehertaxit és átszállíttatom a játékasztalt a házamba. Tessék fiam, ebben a borítékban van a prémiumod. Menj el pihenni egy hétre. Megérdemled. Utána megbeszéljük, hogyan tovább.
Asztalos Béla a tehertaxit két nappal korábban megrendelte, ezért az ugrásra készen várja a hívását, mikor jöhet a bútorért, mellyel úgy kell bánni, mint a hímes tojással. Átrendezte a nagyobbik szobában a bútorokat, hogy legyen megfelelő helye a jövevénynek.
Kifizeti a szállítást, és úgy érzi, háromévi munka után végre kifújhatja magát. Eljött a könyvírás ideje, melyben nincs szüksége segítségre, sőt, ez a tevékenység kimondottan magányos műfaj. Ma nem akar semmire sem gondolni, csak szörföl a neten, mert erre sem volt ideje az utóbbi időben. Erre az estére tartogat egy üveg pezsgőt, amit Bandival akart elfogyasztani, de másként alakult a dolog. Megzavarta az ügyvéd barátja magánszáma, mert a média szereplés egyáltalán nem foglalkoztatta, ahogyan nem látogatta alapítványuk internetes weboldalát sem.
A szokásos esti rituálékat követően immár pizsamában bekapcsolja a televíziót és leül a számítógéphez. Iszik egy pohár pezsgőt és elolvassa a híreket, melyek közül a lényegesek visszaköszönnek a kereskedelmi televízió híradójában. Felkapja a fejét az alapítványukról szóló riportra, melyet úgy vezetnek fel, mintha az világra szóló tett lenne, és Asztalos Béla bútorasztalos mester három év alatt csodát tett a tanítványával, aki képes volt megalkotni a játékasztalt, ami valóságos műalkotás. Az ügyvéd úr nyilatkozatának időtartama alatt végig a játékasztalt mutatták, és a réztábla felirattal zárult a riport.
Még egy pohár pezsgőt iszik, mert nagyon melege van. Az hűti a testét és a lelkét. Megnézhetné az alapítvány web oldalát. Mindjárt megkeresi. Hogyan lehet ilyen rettenetes hőség este nyolckor?
Feljön a cset ikon. Rákattint.
- Szervusz, Pappapa! Hová tűntél? Már két és fél éves a kisfiam! Neked köszönhetem!
- Szervusz… Kislány…
- A jövő héten hazamegyünk látogatóba. Megkereshetlek? Emlékszel, azt mondtad, hogy leszel a nagyapám?
Nagyot sóhajt a Mester, kevés az oxigén. Mély levegőt vesz. Kifújja. Koppan a feje a klaviatúrán.
- Pappapa! Mi történt? Miért nem válaszolsz?