Írta: Láng Kitti
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 310
Papírhold
Sápadtan
reszket
a papírhold,
sötét szalagon
vibrál
az
éjszaka
tömör
buja
illata
orromban,
ajkadon
vér serken
ereimben
lüktet
az álomtalan
didergés,
amíg te
halhatatlant
játszol,
s számra
tétova
nihilt
lehelsz
fogaim közt
kergetőzik
a füst,
zsarátnok
olvadó fénye
tapad
pupillámra,
távoli
dallam
kúszik
zsigereimbe,
hideg kézfejemre
néma
vallomás
simul,
eltévedt
könnycsepp,
még egy
utolsó
slukk
és
elnyeli
a sűrű
testetlen
végtelen.