Orosz avantgárd a Nemzeti Galériában

Írta: Litván Ádám


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 274



Orosz avantgárd a Nemzeti Galériában


2016.01.29-én megnyílt a Magyar Nemzeti Galériában az „Orosz avantgárd (az 1910-1920-as években)” c. kiállítás. Egy az egyben a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum ebbe a korszakba tartozó képanyagát vette kölcsön a Galéria. A kiállítás címe koránt sem fedi a kiállítás tartalmát – a képek mind egy kaptafára mennek bizonyos szempontból – egy szegletét fedi csak le legfeljebb a tényleges orosz avantgárdnak. Ez a kiállítás nem arról szól, hanem a XX. szd-i orosz kísérlet-festészeti irányzatokról. Azért nevezem kísérlet-festészetnek, mert a kiállításon megjelenő irányzatok (kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus) egytől egyig olyan mértékben merev elméleti rendszereken alapulnak, melyek teljes mértékben elutasítják (a kompozíciót leszámítva) a festészet mint műalkotás velejáróit (esetleges téma, szín- és formavilág) – ez ahhoz vezet, hogy nem tudnak egyedivé válni az alkotások – tehát megkérdőjeleződik az is, hogy egyáltalán műalkotásokról van-e szó, ugyanis nem hagynak teret arra, hogy belekerüljön valami olyan is a képbe, ami a rendszer matematikai paraméterein túlmutatna. Ráadásul szín- és formaesztétikailag kifejezetten csúnyák a képek – rossz kommersz ízlésre vallanak – csak, hát persze a rendszer kötöttségeire lehet hivatkozni mentségül – bár ugye ki tudja, hogy nem pont ezért olyan-e a rendszer, amilyen. Az orosz művészetre egyébként általánosan jellemző, hogy kifejezetten sajátos logikájú, szigorú rendszer alapú struktúrákban gondolkodnak (Ez a nyugat-európaiakra sokkal kevésbé – még az „izmusok” nagy részében sem – pl. az expresszionizmus vagy az impresszionizmus megengedi, hogy magát a rendszerét felhasználva túlmutasson rajta az alkotás.) – pl. az ikonfestészet is ilyen (volt), csak az abban különbözik a XX. szd.-i orosz vezető irányzatoktól, hogy a szigorú rendszer betartásának ellenére (vagy lehet, hogy éppen azáltal) nagyon is, hogy lehet egyedit alkotni – lehet gúzsban kötve táncolni – ez a különbség a „szigorú” és a „merev” rendszerek között. Az általam elképzeltnek vélt orosz avantgárdnak nevezhető figyelemre méltó festmények nem a legrikítóbb színű olajfestményekkel vászonra készített körmönfont üzleti érdekek által mozgatott struktúrákból létrejött képek, hanem sokkal inkább a mindennapi egzisztenciális és egyéb problémákból adódó okokból bútorlapokra festett egyéni, szabad elgondolásból készült alkotások (bár lehetséges, hogy az ezen a kiállításon kiállított képek festőinek egy része is így kezdte – nem mintha ez mentségére szolgálna a későbbi munkáiknak). A kiállítás 2016. május 1-ig látogatható – senkinek nem ajánlom, hogy megnézze.