Írta: Haranghy Géza
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 218
NYÁRESTI SÉTA
Amint lépsz, veled leng az árnyas alkonyat,
földhöz simul a csend – az
éj puha pillangója könnyű szárnyra kap.
Körbeviszi lombillatát, csókját az éj,
barna lankák halmain
már új álmot ígér, – rezzen, libben a szél.
Vetett ágyából épphogy kel a lusta Hold,
már keríti száz baját –
ez az Ég, csupa, csupa folt! Csupa csillagfolt!
S hol járt, nappal a Nap büszkén, dölyfösen,
ott rozzant parasztszekér –
a Göncöl döcög kerek csillag kereken.
A szomjas éj, csak issza fények mámorát,
míg nem csendesül a vágy
meríti mohón csillogó csillag sugarát –
Viszi tovább éj illatát, hűsét a szél,
barna lankák lombjain
ott zenél, susogja – hosszú, hosszú az éj –
Megjelent. Föveny, 2014. 03.