Nem hinni
Írta: Wessely Gábor
Közzétéve 4 hónapja
Megtekintések száma: 223
Nem hinni
Többször bekapcsolom az ablaktörlőt. Hasztalan. A tájat kéne megtisztítani! Letörölni róla a ködöt.
November. Ilyenkor már más élvezetekre vágyik az ember, mint a kócos tavaszban, vagy a buja nyárban. Ilyenkor már elmélázni jó. Fűtött szobában ücsörögve, akkurátus mozdulatokkal fényesre dörzsölni egy almát, rozoga fogainkkal óvatosan beleharapni, és visszagondolni az elveszett tegnapokra. Valóban elvesztek? Végleg elmentek, akik elmentek?
Nem simogathatom már meg soha anyám arcát?
Az egyház a test feltámadását hirdeti. Ennek elfogadása gyerekkoromban nagy problémát okozott nekem. Főleg a hamvasztásos halottak miatt. De a Teremtőnek, aki az eget és a Földet alkotta, nyilván semmiség az ilyen rekonstrukció.
Nem hinni. Fura, érdekes, meglepő dolog. Elképzelhető, hogy egyesek agyán soha nem suhan át olyan gondolat, hogy Valaki mocorog, tevékenykedik az idők mélyén, az időtlenségben? Hogy Valaki kitalálta és összebarkácsolta az univerzumot? Hogy Valaki odahelyezte két kedvenc gyurmafiguráját Közép-Afrikába? (Genetikai vizsgálatok is igazolják a homo sapiens ősszülők afrikai eredetét.)
Persze nem lehet mindenki filozófus. Melózni kell, építeni, gyógyítani, tanítani, megjavítani a csöpögő csapot, tisztába tenni a gyereket, istápolni az öregeket. De akkor is! Aki ránéz a biciklijére, bizonyára nem kételkedik abban, hogy volt a drótszamárnak tervezője, kivitelezője. A világmindenség meg magától jött létre? Nem hiszem.