NAPI HARMINC ÓRA

NAPI HARMINC ÓRA

Hosszú, halott évek alatt
néhány tolvaj élvezet,
nem egyéb volt a derékhad,
mint a szárnyas képzelet.
Elképzeltem a világot,
benne önnönmagamat,
legyek én is istenáldott,
azonnal vagy hamarabb.
Kihagytam így száz szerelmet,
ezer győztes viadalt,
elengedtem, hadd menjenek,
csókokat s más diadalt.
Nem ártottak meg e fékek,
csak az zavar néha még,
nem vagyok már olyan délceg,
mint vízparti jegenyék.
Időhiány ölel körül,
minden napom ritmusos,
bár huszonnégy órám örül,
harminc lenne ildomos.
Néha-néha elmerengek,
volt, van s jövő az enyém,
s ha a világ elszendereg,
én fogom le szép szemét.