Miss Július
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 124
Miss Július
Ha nem jön Bea, tényleg a Playboy fölött töltöm az életem. Egy dedikáláson azonban Bea mögém állt, és minden megváltozott. Újra nyár van az életemben. Nézek ki az ablakon az irodában, és boldog vagyok. Aztán arra gondolok, hogy amikor otthon vagyok Ágival, a feleségemmel, és a gyerekekkel, a napok szinte sosem múlnak el. Van, amikor egy óra napokig tart. Bezzeg, amikor Beánál vagyok, elröpül a délután, és máris rohannom kell haza.
Úgy érzem, felborult minden. Többet kellene Beával, kevesebbet a családdal lenni. Ezért, amikor júliusban lementünk a tóhoz, hívtam Beát, csatlakozzon a nyaraláshoz, persze úgy, hogy azért a család ne tudjon róla. Csak legyen ott a parton, én pedig, amint tudom, máris ölelem őt, egy kis sátorban majd elbújunk a rabszolgatartóim elől. De jó is lett volna.
Amint leértünk a tópartra, bekentem Ágit és a gyerekeket naptejjel, mondtam feküdjenek nyugodtan, szívódjon be a krém. Addig én iszom egy sört. Nem, arra nincs idő, ugrálnak a gyerekek, ők máris menni akartak a vízbe. Persze, persze, menjetek, feleltem, én addig elszaladok a büfébe, veszek ebédre halat. Mire kijöttök, én is végzek. A gyerekek még integettek is. Ági azonban a fejét ingatta, hogy ezt most miért kell. Miért nem én megyek a gyerekekkel, addig ő úszhatna nyugodtan. Ez az ő szabadsága is. Sosincs nyugalma. Akkor mit szóljak én, mérgelődtem magamban, miközben a halas felé osontam. Néztem a pultot, mikor tűnik fel mellette Bea, ahogy megbeszéltük.
Nem volt ott. Lekéste a vonatot, és a következővel jött. Akkor én már a gyerekekkel pancsoltam a vízben, mert Ági leváltott a halasnál. Nézelődtem, erre ki fogja be a szemem? Azt hittem a Bea. Már majdnem felkiáltottam, hogy de jó, hogy itt vagy, amikor megéreztem a naptej szagát a kezén. Visszaeresztettem. Nincs még itt a csodák ideje. Mehettem én a fiúkkal játszani. A vízi pisztolyaik csöve elé állni, emelni őket, tartani a hátam, a nyakam, amíg ők belebukfenceznek a vízbe. És persze nevetni, örülni kifulladásig, hogy milyen jó nekem, milyen jó, hogy együtt a család.
Nem, nem jó. Nekik jó, hogy velem lehetnek. Hogy feladom az életem, a terveim, az álmaim, és beleölöm ezekbe a felesleges, felszínes szórakozásokba. Igáslónak érzem magam, amit befogtak a szekér elé, és rángatják a gyeplőmet, ide menjünk, oda menjünk, ez kell, az kell, ugye megveszed, kérdezik folyton. A lónak miért kell a gazdáira költenie? Képzavar, az biztos. Strandlabdával pedig még borzalmasabb. Dobni folyton, meg elkapni, koncentrálni olyanra, ami nem érdekel.
Engem Bea érdekel. Bea, ahogy adni tudja magát. Amikor nem játssza meg magát, hogy ő független nő, saját egzisztenciával, saját jövedelemmel, álmokkal, jövővel. Igyekezzek, ezt hajtogatja Bea. Ha nem húzol eléggé, lecseréllek. Már megint ez az igásló hasonlat. Nem túl fényes kilátás ez sem. De akarom Beát. Jobban, mint Ágit. Sokkal jobban. A fiatalság varázsa. Még nem kell kilókról, vacsoráról, pénzről, munkahelyi problémákról beszélni. Ilyenek a mi szótárunkban nincsenek. Szex, vágy, szerelem, ezek a mi szavaink. Talán az utolsó túl erős. Bea hallani sem akarja. Szerinte nem létezik tartós érzelem. Amíg együtt vagyunk, addig szerelmesek vagyunk, aztán huss, tovaröppen.
Ezzel nem értek egyet, de nem ellenkezem. Szükségem van Beára. Az ő teste tartja karban a lelkemet, hogy van élet a házasság alatt is.
Bea mellett érzem, hogy felgyorsult az életem. Van célja, tartalma. Mindig a rohanás, hogy időben legyek. Beérjek dolgozni, hazaérjek vacsorázni, esti mesére, játszásra, amíg Ági a barátnőivel találkozik. Amikor én a haverokkal találkozom, Beát gyömöszölöm az ágyában. Mostanában így hívja. Gyömöszölés. Mi nem kúrunk, kefélünk, mi gyömöszölünk. Persze, azt sem egyből, ahogy én vágynék rá, hanem rá kell hangolódni. Rendelünk kaját (kaját, mert Ági ezt nem nevezné ennivalónak, szemétnek nevezné, ami szerinte csak telített zsírsavakból áll, egészségtelen, és rákot, korai halált okoz. Nekem mindegy, csak legyünk túl rajta), mellé bort iszunk, amit nekem kell hoznom (van itt a sarkon lent egy kisbolt, oda szoktam berohanni, és általában ugyanazt az édes, középkategóriás bort választom). Bea mindig megjegyzi, hogy miért mindig ezt a szart hozom. Most mondjam? Olcsó, és hamar hat.
Valóban, hatra már az ágyban kell lennünk, mert hétkor indulnom kell haza. Nincs idő tötymörögni, várni a hosszú hatást, hanem hamar bebaszni, aztán zutty az ágyba. Nem is emlékezni, hogy kerültünk oda, csak élvezni, hogy idegen nőben vagyok, nem az otthoni mocsárban.
Bea nem ügyel a szomszédokra, a diszkrécióra. Ha ő akarja, akkor nagyon akarja. Magába húz, és a hátamat karistolja a körmeivel. Közben, mint a varrógép, úgy jár az alteste. Kúrjál már, basszál meg keményen. Ezt ordítja. Közben úgy tolja magát, olyan köröket tesz a farkam körül, hogy azt nem lehet sokáig bírni. Már húzom is ki, és a hasára élvezek.
Bea rögtön az éjjeliszekrény fiókjába nyúl, papír zsebkendőt húz elő, és akkurátusan letöröl magáról. Közben be nem áll a szája. Ez neked szex? Ez neked dugás? Ez otthon elmegy a feleségeddel, de velem keménynek kell lenned. Tartani magad. Azt akarom, hogy az ágyhoz szögezzenek. Hogy ordítsak a gyönyörtől, ordítsak a süket füledbe, hogy hagyd már abba, nem bírom, inkább élvezz belém, de ne csináld tovább.
Azt mondja Bea, ez így nem jó, nem élvezi, én csak gyömöszölöm. Nem kúrok, gyömöszölök. Meg se karcolom. Sehol sem vagyok az exéhez képest. Vele órákat keféltek, és nem unták meg egymás testét. Igaz, ő kondizott, kigyúrt teste volt. Bírta a bevetést. Na, ő mindig meg tudta dugni rendesen. Azt érezte.
Miközben Bea ezeket mondja, én már a cipőmet fűzöm. Nem érdekel a nyavalygása. Nekem jó volt, ennyi számít csak. A szerető erre való. Nem kell vele a világ dolgairól beszélgetni, kiállításról, egy szép versről, a munkahelyi gondokat sem vele kell megbeszélni. Itt csak ventilálni kell, hogy milyen rossz a házasságod, a gyerekek milyen kibírhatatlanok. És, hogy ez csak pár hónapig tart, aztán lelépsz. Nézni kell ilyenkor a remény felcsillanását a szerető arcán, ilyenkor kedvesebbek, odaadóbbak, talán lesz itt még második, harmadik menet is. Általában van. Mindig visszahúznak a lábuk közé, hogy tegyem azt, úgy, ahogy otthon már nem lehet. És ilyenkor én is hálás vagyok. Máris ágaskodom, és durr bele.
Igazából nem is olyan rossz nekem. Ági elég sűrűn akarja, mostanában pedig szinte követeli. Olyan, mintha sejtene valamit, és bedobja ő is magát. Trükkös pizsamát vesz, amelyiknek vagy hiányzik, vagy lecsatolható a vagina nyílása. És máris húz magába.
Azért ez nem ugyanaz, be kell látni. Beával élvezetből, Ágival kényszerből fekszem le. Bea feszes, Ági puha, kényelmes, és nedves. Túl nedves. Mint egy áradó folyó. Nem is érzem, azt sem tudom, hol vagyok. Parttalan küzdelem ez. Küzdelem, ami mindig iszonyú koncentrációt igényel. Az egész nap nem olyan fárasztó, mint az a pár perc, amit Ági leküzdésére fordítok. Utána, amikor végre átmászik a helyére, mindig arra gondolok, hogy meddig lehet ezt csinálni. Kell-e ez nekem. Meg kellene beszélni. Vagy elköltözni. De hová? Én itt vagyok otthon. Ez az én lakásom. Menjenek a többiek. Ági és a gyerekek. Tőlük élhetetlen ez a világ. Sok és felesleges. Egyedül még újra tudnám kezdeni.
Nem kellenek a kötöttségek. Még lenne pár évem. Lenne mire emlékezni, mielőtt meghalok. Megtettem, éltem. Nők meztelen testére akarok emlékezni, nem szaros seggekre, játszótéri zsivajra, arra, hogyan fáztam állandóan a gyerekeim focimeccsei alatt, amikor kikaptak, és még egy lesgólt sem rúgtak. Nem is alkalmasak semmire. Élhetetlenek. Olyanok, mint Ági.
A férfi mindig egyedül marad. A gyerekek csak az anyjukat szeretik. Ő ad enni nekik, ő biztatja őket, ő simítja meg a fejüket, ő ül az ágyuk mellett, őt hívják fel, bármi van, nekik mesélik el a bánatukat, örömüket. A férfinek az anya meséli el, mi van a családban. Ha valamit szeretne, a gyerekek először ellenzik, de ha az anya tálalja, akkor rögtön igen a válasz. A férfi helye a pofon mögött van. Az erély, a rend jelképe. Meg a családfenntartó szerep. Sosincs otthon, mert dolgozik, ő keresi meg a ruhára, a szórakozásra a pénzt, de azt az anya adja oda nekik. Az apa csak az örök hiány. Aki sosincs ott a fontos eseményeknél, a döntő pillanatokban. Az apa nincs is valójában. A férfi felesleges. Hálátlan szerep. Csak a szeretői combjai közt van élete. Akkor végre vele is történik valami jó. Aztán, kampec.
Persze, másképp is történhetnek a dolgok. Amikor nem hagy mindent a nőre, hanem irányítja a férfi az életét. Kilép a kapcsolatból. Ha puding, a szeretőjétől válik meg. Kilép a kapcsolatból, és nem egy újat kezd, hanem visszakullog a családhoz. Ez a legrosszabb. A feleség bűntudatot ébreszt a férfiben, a puhány pasas el is hiszi, és a nő pedig visszaél vele minden egyes nap. A férfi arcába vágja, hogy házasságszédelgő, előjogokat kér, ajándékokat, kedvességet, alázatot, végső soron lassú halált. A házasságnak, a kapcsolatnak. A nő elüldözi a férfit otthonról. Menekül is az, az első érző szív karmaiba. Ha az egy független nő, biztos a válás. De a férfi nem bánja. Arra gondol, ezt kellett volna megtennie, már korábban is. Végre se gyerek, se feleség. Csak gondfelejtő szex, nyugodt élet, biztos jövő.
De jó is lenne! A férfi, ha nem figyel oda, pár éven belül ugyanolyan helyzetben találja magát, mint amilyenből menekült. Feleség lesz a megértő nőből. Meg édesanya. Hamar megy ez. Talán már van is, vagy gyorsan szül neked kettőt. Csak, hogy biztos legyen az ő helye. A család közepén. Leválthatatlanul. Örökre.
Persze, lehetne máshogy is. Csak rajtad múlik.
Maradj a szeretődnél. Unjon meg ő. Még mindig hazamehetsz a családodhoz. Azt mondod, megbotlottál, de már tudod, melyik a helyes út. Egy másik szerető. Majd újabb és újabb. Jobb, ha ezt nem kötöd a család orrára. Azt mondod, bent maradtál dolgozni. Vagy, hogy a szeretődnél voltál. Ez utóbbi hatásosabb. Kinevetnek, és ugyanúgy nem hiszik el, mint azt, hogy dolgoztál. Inkább legyél vicces, mint lúzer. Legyintgess csak, hogy lebuktál, valójában a haverokkal ültetek be egy kocsmába meló után. Azt még az anyósod is elhiszi. Azt, hogy dolgoztál, senki. Még a gyerekeid sem. Otthon sem csinálsz semmi hasznosat. Alszol, tévézel, ráüvöltesz a gyerekekre, hogy kussoljanak már, nem hallod a meccset, elmondod a feleségednek, mit kell csinálni a leszakadt polccal, a beázással, de aztán annyi. Neked dolgod van. Lássa mindenki. A gyerekeid, főleg, ha fiúk, le is veszik a mintát, ők ugyanezt fogják csinálni a saját párkapcsolatukban, a saját gyerekeikkel, amit tőled láttak. Majd nézd csak meg.
Ne válj el. Ne élj olyan emberrel, akit nem szeretsz. Ne hagyd magad. Ezeket a tanácsokat kapja az ember. Én nem tudom, melyiket kell megfogadni. A lényeg, ne élj mérgező kapcsolatban. Jelentsen is ez bármit. Bárhogy döntesz, úgy lesz. Légy boldog. Ne úgy, mint én.
Én még mindig a tóban kergetem a gyerekeket, ők visonganak, én pedig csupa ideg vagyok. Ági integet a partról, hogy menjünk, együk már azt a halat. Tőle kétlépésnyire pedig Bea áll, a transzparens mellett, ahol tényleg jól látszik. Neki én integetek. Csak észre ne vegye Ági, hogy nem neki lengetem a kezem.
Tudom, nem mehetek oda Beához. Érti a helyzetet. Szóba elegyedik a halsütő Bélával, aki éppen a tanárnő Katit szolgálja ki, és Bea miatt most egy fogassal többet számol neki. A fuvaros Tibi ezt észreveszi, és szóvá is teszi. Kiáll a sorból, úgy kiabál, hogy látta, becsap itt mindenkit a halsütő Béla. A Tibi felesége, a látszerész Jolán alig tudja a férjét visszahúzni a sorba. Az csak ordítja, hogy látta, becsapnak itt mindenkit a parton. Béla Katiba szerelmes, ezt mindenki tudja, látja, hogy ezt a halsütő nem hagyhatja, hogy leendő párját ő becsapja, ehhez neki is van hozzáfűzni valója. Odalép Tibihez, és minden kertelés nélkül felpofozza. Ezt azonban a látszerész nem hagyhatja, jól látja, mit kell tennie. Jolán tökön rúgja Bélát. Kati is odaér a verekedés helyszínére és húzza Jolán szőke kleopátra frizuráját, ahogy csak bírja.
A tumultust én is megnézem, és amíg a verekedők minden szemet magukra vonzanak, én a halsütő pulthoz lépek, és az ott bámészkodó Beát szájon csókolom. Tudom, nekünk mára ennyi a lamúr. Bea is később úgy meséli, hogy nem ért rá azon a hétvégén. Festette a konyhát és az előszobát.