Mintha ott ülnénk a beszélgetőasztalnál
Írta: Payer Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
Mintha ott ülnénk a beszélgetőasztalnál
Udvarhelyi András remek kérdései életszerűvé teszik az irodalmi életet. Élmény
olvasni. Rokonszenvessé teszi interjúalanyát, az olvasó szinte maga előtt látja,
mintha ő is ott ülne az beszélgetőasztalnál. Udvarhelyi András erőssége, hogy
ezt a nyelvi helyzetet meghitt élethelyzetté varázsolja, emberséggel tudja
átsugározni.
Beszélgetőtársa, Király Lajos. Az ő felfogásában a költészet olyan személyes
vallomás, amely a nyilvános, közérdekű beszédhez tartozik, valamilyen
közösséget képvisel. Az ügy, a feladat a fontos, a morál és politika viszonyában
alakul ki a versben megszólaló költő alakja. Király Lajos esetében a
közösséghez való tartozás és képviselet az elesett, nincstelen, szegény,
emberekhez való odatartozást jelenti, értük akar szót emelni. Baranyi Ferenc,
Csepeli Szabó Béla költői világával rokonítható az ő költészete. Figyelemre
méltó a költő optimizmusa. Hisz a lét értelmében és a boldog életben. Semmi
komor egzisztencializmus, semmi világvégi hangulat. Nem fél a halától.
Elodázható az elmúlás a másokért való életfeladattal. Hisz az igazságos
társadalomért vívott küzdelemben. Szerinte az emberi közösségért való
áldozatos élet a végzet, a halál hatalmát is lebírja.
Ezek a nagy kérdések a napi gondok, betegségek, megélhetési feladatok
megbeszélésének tükrében merülnek fel. Ennek a tartalommal telt közegnek
remek beszélgetés-dimenzióját teremti meg Udvarhelyi András.
Így lesz barátian életszerű és komoly tiszteletteljes az interjú.