Minden hazudik
Írta: Nâzım Hikmet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 490
Ellerinize ve Yalana Dair
Bütün taşlar gibi vekarlı,
hapiste söylenen bütün türküler gibi kederli,
bütün yük hayvanları gibi battal, ağır
ve aç çocukların dargın yüzlerine benziyen elleriniz.
Arılar gibi hünerli, hafif,
sütlü memeler gibi yüklü,
tabiat gibi cesur
ve dost yumuşaklıklarını haşin derilerinin altında gizleyen elleriniz.
Bu dünya öküzün boynuzunda değil,
bu dünya ellerinizin üstünde duruyor.
Ve insanlar, ah, benim insanlarım,
yalanla besliyorlar sizi,
halbuki açsınız,
etle, ekmekle beslenmeye muhtaçsınız.
Ve beyaz sofrada bir kere bile yemek yemeden doyasıya,
göçüp gidersiniz bu her dalı yemiş dolu dünyadan.
insanlar, ah, benim insanlarım,
hele Asyadakiler, Afrikadakiler,
Yakın Doğu, orta Doğu, Pasifik adaları
ve benim memleketlilerim,
yani bütün insanların yüzde yetmişinden çoğu,
elleriniz gibi ihtiyar ve dalgınsınız,
elleriniz gibi meraklı, hayran ve gençsiniz.
İnsanlarım, ah, benim insanlarım,
Avrupalım, Amerikalım benim,
uyanık, atak ve unutkansın ellerin gibi,
ellerin gibi tez kandırılır,
kolay atlatılırsın...
İnsanlarım, ah, benim insanlarım,
antenler yalan söylüyorsa,
yalan söylüyorsa rotatifler,
kitaplar yalan söylüyorsa,
beyaz perdede yalan söylüyorsa çıplak baldırları kızların,
dua yalan söylüyorsa,
ninni yalan söylüyorsa,
rüya yalan söylüyorsa,
meyhanede keman çalan yalan söylüyorsa,
yalan söylüyorsa umutsuz günlerin gecelerinde ayışığı,
söz yalan söylüyorsa,
ses yalan söylüyorsa,
ellerinizden geçinen
ve ellerinizden başka her şey
herkes yalan söylüyorsa,
elleriniz balçık gibi itaatli,
elleriniz karanlık gibi kör,
elleriniz çoban köpekleri gibi aptal olsun,
elleriniz isyan etmesin diyedir.
Ve zaten bu kadar az misafir kaldığımız
bu ölümlü, bu yaşanası dünyada
bu bezirgan saltanatı, bu zulüm bitmesin diyedir.
Minden hazudik a két kezeteken kívül
Kezetek, mint a kő, kemény,
mint börtönömben dúdolt dal, szomorú,
mint igavonó barom, oly izmos és nehézkes,
mint éhes gyermekek torz szeme, a ti kezetek.
Oly könnyű, fürge, mint a méh,
terhes, mint tejjel telt kebel,
bátor, mint maga a valóság,
s kérges bőre alatt lágy barátságot rejteget.
E világ nem ökör szarván pihen,
ott nyugszik a ti tenyereteken.
Emberek, ó, testvéreim,
kiket hazugsággal etetnek,
pedig éheztek és
hús kellene nektek s kenyér.
Ti, akik úgy hagyjátok el a gyümölcs-ágas világot,
hogy fehér asztalnál egyszer se volt lakomátok.
Emberek, ó, testvéreim,
s kiváltképp ti, ázsiai, afrikai,
közép- s közelkeleti és óceáni népek
s ti honfitársaim,
ti, több mint hetven százaléka az emberiségnek,
ti, vénhedtek s töprengők, mint a kezetek,
és mint a kezetek, oly ifjak és kiváncsiak és lelkesek.
Emberek, ó, testvéreim,
európaiak és amerikaiak,
kik oly éberek és vakmerően izgatottak vagytok, mint a kezetek
és oly könnyen elszédíthetők is,
olyan könnyen rászedhetők...
Emberek, ó, testvéreim,
ha hazudnak az antennák,
s hazudnak a rotációsok,
ha hazudnak a könyvek,
a plakátok a falakon, a hirdetmények az oszlopokon,
ha hazudnak a vásznon a meztelen női lábak,
ha hazudnak az imák,
ha hazudik az altatódal,
ha hazudik a lebujban a hegedűs,
ha reménytelen nap után hazudik a hold is az éjben,
ha hazudik a hang,
ha hazudik a szó,
ha minden, minden hazudik
a két kezeteken kívül –
csak azért van, hogy mint a sár, alázatos
legyen a kezetek és vak, mint a sötétség,
és együgyű legyen, mint a juhászkutya,
hogy fel ne lázadjon a kezetek.
És fel ne borítsa a kalmárok igazságtalan uralmát,
e tünékeny, de gyönyörű világban, hol
voltaképpen csak rövid vendégségben voltunk mindezideig.
Fordította: Somlyó György