Mi már nem
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 270
Mi már nem
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Én nem fogok mosogatni, ő pedig nem fogja lehalkítani a tévét, hiába kérem.
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Én nem megyek többé az anyjához, és ő sem jön a temetőbe a szüleimhez.
Mi már csak cetliken beszélgetünk egymással. Közöljük, mit akarunk. Hagyjon békén. Hagyjon élni. Menjen el.
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Külön ágyban alszunk, másik szobában. Nem adunk jóéjt-csókot. Nem is várjuk. Látni sem akarjuk a másikat.
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Nem hiszem.
Pedig jó lenne, mert nem akarok egyedül megöregedni. Otthonba költözni. Másik embert megszokni. Kutyát venni.
Nem akarom tétlenül várni, mikor jönnek hozzám a gyerekek. Hozzák a hírt, milyen jól él az apjuk. Kiteljesedett. Újranősült. Boldogan él.
Azt már nem. Azért is rendbe fogunk jönni. Azonnal főzök neki egy méregerős kávét, ahogy szereti, és beviszem neki.
Ha kiüti a kezemből, hogy mit akarok már megint, tényleg nincs értelme tovább együtt maradnunk. Ha azonban azt mondaná, üljek le mellé, beszélgessünk, akkor lesz még közös jövőnk. Talán még meg is masszírozná a nyakamat. Meg a derekamat, mert az is zsibbad. Csodálatos kezei vannak, de már évek óta nem masszírozott meg. Biztos már másnak gyúrja a nyakát meg a derekát. Kinézem belőle. És már megint hangosan bőgeti a tévét. Kora reggel van, de maximumra állítja a hangot. Persze lehet, hogy nem hall. Azért nem akar beszélgetni sem. Mindig háromszor kell elmondanom valamit, hogy megértse.
Úgy kell neki. Miért nem kedvesebb hozzám? Régen fél szavakból megértettük egymást. Most meg a tejet elissza előlem. A felvágottat felzabálja. Sosem hoz a piacról paradicsomot. Pedig tudja, hogy szeretem. Lemondta a Fanny-előfizetést is, hogy azt csak én olvasom. Persze, ha ott hagyom a WC mellett véletlenül, csak belelapoz. Látom, hogy össze van gyűrve. És nem takarít. Az ebédet hozatja, mert én változatosan főzök. Nem eszem húst hússal. Neki sem kellene. A napi két üveg sör sem. Ennek nem lesz jó vége. A méregerős kávénak sem.
Most bevigyem, vagy ne?
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Én nem megyek többé az anyjához, és ő sem jön a temetőbe a szüleimhez.
Mi már csak cetliken beszélgetünk egymással. Közöljük, mit akarunk. Hagyjon békén. Hagyjon élni. Menjen el.
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Külön ágyban alszunk, másik szobában. Nem adunk jóéjt-csókot. Nem is várjuk. Látni sem akarjuk a másikat.
Mi már nem fogunk rendbe jönni. Nem hiszem.
Pedig jó lenne, mert nem akarok egyedül megöregedni. Otthonba költözni. Másik embert megszokni. Kutyát venni.
Nem akarom tétlenül várni, mikor jönnek hozzám a gyerekek. Hozzák a hírt, milyen jól él az apjuk. Kiteljesedett. Újranősült. Boldogan él.
Azt már nem. Azért is rendbe fogunk jönni. Azonnal főzök neki egy méregerős kávét, ahogy szereti, és beviszem neki.
Ha kiüti a kezemből, hogy mit akarok már megint, tényleg nincs értelme tovább együtt maradnunk. Ha azonban azt mondaná, üljek le mellé, beszélgessünk, akkor lesz még közös jövőnk. Talán még meg is masszírozná a nyakamat. Meg a derekamat, mert az is zsibbad. Csodálatos kezei vannak, de már évek óta nem masszírozott meg. Biztos már másnak gyúrja a nyakát meg a derekát. Kinézem belőle. És már megint hangosan bőgeti a tévét. Kora reggel van, de maximumra állítja a hangot. Persze lehet, hogy nem hall. Azért nem akar beszélgetni sem. Mindig háromszor kell elmondanom valamit, hogy megértse.
Úgy kell neki. Miért nem kedvesebb hozzám? Régen fél szavakból megértettük egymást. Most meg a tejet elissza előlem. A felvágottat felzabálja. Sosem hoz a piacról paradicsomot. Pedig tudja, hogy szeretem. Lemondta a Fanny-előfizetést is, hogy azt csak én olvasom. Persze, ha ott hagyom a WC mellett véletlenül, csak belelapoz. Látom, hogy össze van gyűrve. És nem takarít. Az ebédet hozatja, mert én változatosan főzök. Nem eszem húst hússal. Neki sem kellene. A napi két üveg sör sem. Ennek nem lesz jó vége. A méregerős kávénak sem.
Most bevigyem, vagy ne?