Mert feltámadunk

Írta: Pápay Eszter

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 249

---

---

(mert feltámadunk)

Mert feltámadunk, nyilván.
Ahogy kappanhangú papok,
s öntudattól fénylő guruk hirdetik,
kiknek gyarló józansággal bár,
de kezdettől fogva én is hiszek.

És lesz úgy, hogy az ember
tisztes távolra szakadva konok húsától
hűvös szelídséggel szemléli mindazt,
mit belülről érteni itt még
egészen esélytelen;

és pohár vízbe hullott porcukorként oldódik fel
az összes megkövesült görcsünk –

mert feltámadunk, nyilván.

De addig jó lenne még néhány
bohó lájkot dobni a valóságra,
lezseren elnyújtózni
az ingovány fölé feszített függőágyban,
s még élni egy kicsit,
bármit is jelent.