Maybe
Írta: Albert Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 336
Maybe
Nem tanultam meg a felejtés képességét,
vagy ha igen akkor nem emlékszem.
Nem vagy itt, de mintha mégis,
mint himbálózó vállfák a hirtelen
nyitva maradt ruhásszekrényben.
Kipakolt fiókban pók rohangál,
nyikorgó bútoron poros ujjnyomok.
Az egyetlen fokföldi ibolya ami még
túlélt kettőnket is, lassan haldoklik
a kávéillat nélküli reggelek fölött.
Csak gázrózsák ragyognak kékszínű
szirmokkal a növekvő zsírtócsákból
és én is olyan lettem, mint a töltőd
ami itt maradt, céltalan lóg a falból.
Ma megtaláltam a könyveidet, talán
kezdelek érteni. Igaz most nincs lába
a franciaágynak, de erről az esztelen
billegéséről mindig eszembe jut,
hogy hiányod is pont ilyen.