Írta: Nagygyörgy Erzsébet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 303
Én ma a nyári meleggel töltöm az őszi kabátom,
s nézem az égen a bűvös csillagok éteri táncát.
Csillan az éj szeme, féltőn őrzi az esteli tájat,
nő a remény idebenn, mint árnyak az éji homályban.
Éneke zeng ma a szívnek, s messzire száll el a sóhaj.
Holdanya szórja a fényét, s most veled álmodom égőn.
Lobban a vágyam, a testem, rengeti lelkem az érzés,
s ím közel érzem az édent, hisz te vagy újra a mátkám.