Könyvet írt a papról a pap
Írta: Wessely Gábor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 474
Könyvet írt a papról a pap
Rostás Jenő: Aranykeretből fakeretbe
Rostás Jenő, faddi (Tolna megye) esperes-plébános megörökítette jeles elődje, példaképe, a haláláig Baranyaszentgyörgyön szolgáló Uhl Antal prépost-plébános életét.
Fiatal papként került Rostás Jenő 1982-ben Baranyaszentgyörgyre, az akkor elhunyt Uhl Antal utódjaként. A helyiek elbeszélése és későbbi kutatásai alapján kedvet kapott arra, hogy könyvet adjon ki kiváló, mégis mellőzött elődjéről. A kötet most, negyven év elteltével jelent meg, és emlékszobát is avattak a faluban a legendás hírű pap, pápai káplán tiszteletére.
Rostás Jenő plébános az Uhl Antalról szóló könyvével
Uhl Antal 1902-ben született Mohácson. Pappá 1924-ben szentelték Pécsen. Egyházi szolgálatát Barkócán kezdte, Hőgyészen folytatta, majd 1932-1943-ig franciaországi magyarok lelkipásztoraként működött Lille-ben és Párizsban. Több nyelven publikált, újságcikkeket, könyveket írt, műfordításai jelentek meg. Zsidókat mentett, kitelepítendő svábokat bújtatott. Nem vállalta a békepapságot, ezért félretették, a francia főváros után egy ötszáz lelkes baranyai falucskába került. Amikor valaki megkérdezte tőle, hogy zavarja-e ez a helyzet, így válaszolt: „Én Párizsban is pap voltam, itt is pap vagyok. A kép nem változott meg, csak a fényes aranykeretből most egyszerű fakeretbe tették.”. Az Aranykeretből fakeretbe című kötetből képet nyerhetünk a II. világháború azon retteneteiről, amelyek nem a frontokon történtek. Amikor embereket ölni nem számított bűnnek, az emberek mentéséért viszont börtön, esetenként kivégzés járt.
Uhl Antal Párizsban mintegy 1500 zsidót mentett meg, hamis papírokkal ellátva őket. Köztük volt a képzőművész, Victor Vasarely is. De egy lelőtt – s katapultált – német pilótán is segített. A Gestapo majdnem bebörtönözte, de sikerült hazajutnia. Itthon is gyakorolta a felebaráti szeretet: kitelepítésre ítélt svábokat bújtatott. Ezért meg a kommunisták idézték be és vallatták. Az sem tetszett az új idők hatalomgyakorlóinak, hogy nem vállalta a békepapságot. Ezzel kapcsolatos, szállóigévé vált véleménye így hangzott: „Aki ebbe a mozgalomba belép, az valamit akar, vagy valamit takar.”. Barátainak egyikéről, Fekete Istvánról is fontos kortörténeti adalékok derülnek ki ebből a könyvből. Mivel a Zsellérek című, 1939-ben írt, és akkor első díjjal jutalmazott regényében közreadta az 1919-es vörös terror rémtetteit is, az ÁVO-sok elfogták. Szétverték az egyik veséjét és kiverték az egyik szemét. Mázlija volt, mert a János-kórház közelében dobták ki egy autóból, s így hamar az orvosok kezébe került.
Sok furcsaság megesik az írókkal, papokkal és más gondolkodókkal, véleményalkotókkal ebben az országban, bizonyos korokban…