Írta: Vaszta Pál
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 684
Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, híres knédli receptje, a Morvaországi Bohutice-ből
Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a háromezer lakosú Bohuticében élt, immár 74 éve. Férje, Jirzi Krumolov, szintén élmunkás volt a közeli bányában. Akkoriban a vájár munkakör nem számított különösebben divatszakmának, de hát nem volt mit tenni, a közelben csak ez a munka létezett. Meg is halt szegény ötvenévesen, szilikózisban. Ettől kezdve Janka néni minden szabadidejében a knédlikészítés tökéletesítésén dolgozott. Jöttek is a díjak, szerte a világból. Megnyerte a „Nemzet Knédlije” az „Európa Knédlije” és a „Globe of Knédli” nemzetközi nagydíjat is. Jöttek ám az úttörők – később cserkészek – hogy meghallgassák azt a fantasztikus innovációt, amivel Janka néni a knédlikészítés minden csínját-bínját kikísérletezte.
Az úgy van, drágáim – kezdte a mesét Janka Krumolova (nyugdíjas szövőnő és élmunkás), és rágyújtott egy pipára – hogy először is a 2 dl tejet meglangyítom a sparhelten.
Ebben a pillanatban már egy gombostűt – nem sok – annyit sem lehetett leejteni a szűköstiszta szobában, ahol Janka néni a vendégeit fogadta. A légy zümmögését is hallani lehetett a feszült figyelemtől. Mindenki érezte, hogy most valami nagy titokba lesz beavatva.
Aztán a langyos tejbe – szívott mélyet a pipába – belemorzsolom a kocka élesztőt – ezen a ponton jelentőségteljesen körbenézett hallgatóságán, majd hozzátette – és egy mokkáskanál cukrot és sót. De nem tengeri sót – csattant fel szinte dühösen – annak halszaga van.
A szobában uralkodó feszültségtől szinte megállt a pipa füstje a levegőben.
Ezt letakarom egy tiszta – ami csak szerinte volt tiszta – konyharuhával és legalább 20 percig állni hagyom, meleg helyen. Ez alatt pont meg lehet inni két becherovkát és két korsó pilsenit. – méltóságteljesen körülnézett és hozzátette – Ki van ez kísérletezve.
A hallgatóság körében többen nagyot nyeltek, mikor lelki szemeik előtt megjelentek a nagy korsó pilsenik, kizárólag egy centiméteres kemény sörhabbal. Az első sorban törökülésben ücsörgő cserkészek homlokán lassú izzadságcseppek kezdtek legördülni az izgalomtól. Megmukkanni sem mertek.
No, ha megszaladt az élesztő, no, akkor kell nagyon vigyázni. – folytatta a mesét Janka Krumolova (nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a „Global of Knédli” nyertese) – a vájlingba lisztet öntök, de csak annyit, amennyit ez a tejes lötty felszív magába. – ekkor két perc hatásszünetet tartott, majd hozzátette – ha sok a liszt, akkor kemény lesz a tészta, ha kevés, akkor meg ragad. – és kifújta a füstöt.
Többek ezen a ponton az ájulás jeleit mutatták, mások vad vakarózásba kezdtek az izgalom hatására. Özvegy Janka Krumolova pedig nem kegyelmezett és előállt a farbával.
Ezt a tésztát alaposan át kell gyúrni, amíg fényes nem lesz. Aztán ezt is letakarjuk a tiszta (csak általa tisztának vélt) konyharuhával, nagyjából két becherovka és két korsó pilseni ideéjig.
Ezen a ponton halk moraj futott át a szobán. Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a „Globe of Knédli” nyertese elnézett a törökülésben ülő cserkészek feje felett, és olybá tűnt, hogy tekintetével a bizonytalan jövőt kutatja. Ekkor lassan felegyenesedett a lócáról és dörgő hangon folytatta a mesét.
Ekkor jön ám a lényeg! A tésztát egyenlő adagokba tépkedjük és gombócokat gyúrunk belőle – ekkor már szinte kiabált, a cserkészek ijedten bújtak egymáshoz – egy sem lehet nagyobb, vagy kisebb mint a többi, mert akkor elviszi az egészet az Olmuchi Rém!
Ezt a hasonlatot senki sem értette, mindenesetre ijesztően hangzott. Megnyugtatásképp Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a „Globe of Knédli” nyertese sóhajtott egy nagyot és visszahuppant a lócára. Szinte síri hangon folytatta.
A fazékba vizet teszünk – közölte lehajtott fejjel, majd erőteljesebben hozzátette – de csak annyit, hogy ne érje el a gombócokat. Mert ha eléri – hatásszünet – akkor az Olmuchi Rém elviszi – ezt az utolsó két szót már szinte alig hallhatóan tette hozzá.
Itt hosszú csend következett. Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas… stb., stb., a plafonra emelte tekintetét és újrakezdte.
Pontosan, ismétlem pontosan 15 percig, - ami testvérek között is 2 becherovka és másfél korsó pilseni – fedő alatt gőzöljük a tésztát. Nem kíváncsiskodunk, nem emeljük fel a fedőt, mert akkor kiszökik a gőz és az egészet elviszi. – de ezt már nem fejtette ki.
A jelenlévők érezték, hogy átjárja őket valami megmagyarázhatatlan. Átszellemült rajongó tekintettel néztek Özvegy Janka Krumolova megöregedett testére és érezték, hogy velük is megtörténik a csoda. A tisztaszoba összes vendége száját szinte egyszerre hagyta el egy ”ohhh”, majd maguk elé révedve egy-egy könnycseppet is elmorzsoltak a szemük sarkában. Csak egy cserkész emelte fel a kezét bátortalanul a hátsó sorból. Meglepő módon Özvegy Janka Krumolova megszólította:
Na, mi az? Mi nem volt világos? – kérdezte dörgő hangon, ugyanis személyes sértésnek vette, hogy kérdezni merik.
Őööö… - kezdte a kiscserkész – az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hogy milyen hozzávalókat kedveskedett hozzá használni?
Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a „Globe of Knédli” nyertese, kikerekedett szemekkel, dörgő hangon válaszolt.
Na, mindent aztán én nem árulok ám el – közelebb lépett a bátor cserkészhez, mélyen a szemébe nézett és csak annyit mondott, szinte üvöltve:
Ha elmondanám, engem is elvinne az Olmuchi Rém, érted?
Ezzel sarkonfordult és kiviharzott a szobából. Még hallották távolodni a lépteit, és hogy valamit mormol maga elé, ami a vájár szakmáról és az élet nehézségeiről szól bohuticei tájszólásban.
Így maradt hát örökre titok Özvegy Janka Krumolova, nyugdíjas szövőnő és élmunkás, a „Globe of Knédli” nyertesének knédlireceptje!