Kleptománia
Írta: Szabó Jolán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 310
Kleptománia
A falu egyik napról a másikra városi rangba került, ám a lakói mit sem változtak. János bácsi ötéves özvegysége alatt végre úgy élhet, ahogyan akar. Pipázhat a hálószobában, bemehet a konyhába sáros bakanccsal, hajnalig bömböltetheti a televíziót. Mégis hiányzik neki Juliska zsörtölődése. Egyébként is neki kell kiszellőztetni a pipafüstöt, kimosni a függönyt, ami nem csak büdös lesz, hanem szürke is a dohánytól, s a konyha kövét is tisztán kell tartani és azt a fránya sarat nehéz feltakarítani.
Az egyetlen szórakozása a kutyájával való beszélgetésen kívül, az olvasás. A könyvtár azonban új könyvek beszerzésével nem tud lépést tartani vele. Emiatt évek óta arra kényszerül, hogy először az olvasókártyát nézze meg a könyvekben, látja-e rajta a szignóját. Ugyanis a címéből és az írója nevéből már nem tudja eldönteni, hogy olvasta avagy sem.
A kertben meghagy két kisebb ágyást, egyet a virágoknak, egyet a zöldségeknek, a többit beveti fűvel, hogy megnőve szép pázsit legyen. A két nagy gyümölcsfa árnyékában, a legnagyobb hőségben is olvashat, az unokájától kapott műanyag kerti széken üldögélve.
Hetvennyolc évesen nem akar megszokni egy új asszonyt, pedig kínálkozik a csöcsös, faros Mári szomszédasszony, hogy költözzenek össze. Nem megy ez, minek is kellene kerülgetne egy idegen asszonyt? Horkolni egyedül is tud, másra pedig nincs már igénye. Nyolcvanezer-ötszázhúsz forint a nyugdíja. Nem sok, de nem is kevés. Így, ez persze, nem is igaz, mert nem olyan egyszerű télen a fűtés. Drága a gáz, nem is fűti csak a konyhát, télre oda is vackol, a dikóra. Kihozta a szobából a televíziót és a mikró mellé tette. Így télen csak két konvektor üzemeltet, egyiket a konyhában, a másikat meg a fürdőszobában. Hívta a fia, költözzön hozzájuk Pestre, lenne helye a nagy házukban, melyben ketten laknak a harmadik feleségével. Meg sem fordult az öreg fejében az odaköltözés gondolata. Képtelenség azt a piszkafa menyét nézni naphosszat, akinek hosszú körmei legfeljebb karmolásra valók, mert egy rendes pohár kristályvizet tölteni is nehezére esik.
Jani bácsi számára az igazi kihívást a főzés jelentette. Sokadik sikertelen próbálkozását követően előfizetett egy menüre, amit házhoz hoznak, és amelyet ha beoszt, még vacsorára is elég. Reggelire, uzsonnára megteszi a jó vastag szalonna, a kertben megtermelt hozzávaló paprika, paradicsom, hagyma. Időnként kolbászt is vesz, aminek borsos ára ellenére az íze meg sem közelíti a házi készítésűt. Gyümölcsre nem költ. A kertben megterem a cseresznye, barack és a szilva, melyeket Márival közösen leszednek, és az asszony felesben befőzi télire. Kimossa a ruháit is, az öregnek csak a mosószereket kell megvenni. A Juliska mosta ruháknak tiszta szellő illata volt, de a Márién többnyire a mesterséges öblítő szagát érzi.
Tombol a nyár, Afrikában lehet ilyen párás meleg. Kövér vakarcs kutyája elégedetten hűsöl az árnyékban, tisztes távolságban az öregtől. Tudja, ha a gazda kezében könyv van, akkor békén kell hagyni.
Az élet már csak egy vegetáció, kevés az erő is, cél sincs már, amelyért érdemes lenne küzdeni. Ha Juliska élne, elmennének pár napra a Balatonra, lubickolnának a vízben, délben lángost ebédelnének, estefelé egy kiskocsmában vacsorálnának és utána elszopogatnának egy-egy pohár bort. Vagy kettőt is. Este, amikor a hold kékes fénye csillámlik a vízen, a parton sétálnának kéz a kézben. Sohasem engedték el egymás kezét, hol egyik nyúlt a másikéért, hol meg fordítva, ahogy a szükség hozta. Egy szem fiukat tekintették életük értelmének. Jó eszű mérnök lett. Gyorsan gazdagodott a privatizáció során és feltűnő sebességgel váltogatta a cégeit. Hasonlóképpen a feleségeit is. Egyedül maradt az első asszonya a Botond nevű egyetlen gyerekével. Azután a kiváló kapcsolataival és két gyerekével jött a második asszony. Nevelt fiait ajnározta Jani, jobban, mint a sajátját. János bácsi képtelen volt megbarátkozni a fiúkkal, mert semmi sem volt ínyükre, még Juliska főztjét is kritizálják. Begurult az öreg és négyszemközt megkérte Janit, hogy ne hozza őket többet a nyakukra. Azóta kéthavonta egyszer egyedül jön Jani. Még az anyja temetésére sem hozta el a családját. Bezzeg Botond önként és gyakran jön, hívás nélkül. Sokszor egy hétig is marad, és az öreggel megjavítanak mindent, ami a háztartásban jobbításra szorul. Orvos lesz a gyerekből, ha leteszi végre a nyelvvizsgát. De nehezen fordul idegen szóra a nyelve. Elment egy évig mentőzni, közben angolt tanul. Végül kiforogta a sors, hogy miért is halasztott a gyerek. Munkanélküli lett az édesanyja, és nehezen tudott elhelyezkedni. Fél évig szinte a semmiből éltek, nem jutott pénz Botond egyetemi tanulmányaira. Azért a gyerek mindig hozott a nagyapjának egy tálca házi süteményt, vagy egy üveg jóféle bort. Mint János bácsi megtudta az évhalasztás igazi okát, nem lamentált hosszan. Kivette pénzét a takarékból, úgyis csak romlik az értéke és odaadta Botondnak, hogy jobban boldoguljanak az anyjával. Annyit tartott meg, ami a temetésére kell. Piroslott a gyerek arca, mint a paprika és nem akarta elfogadni a nagyapja pénzét. Soha nem volt ennyire szükségük a segítségre, amelyet az apjától sem várhatott el. Jani másodszor is elvált és örök hűséget esküdött a fiánál alig néhány évvel idősebb harmadik feleségének, akinek nagy házat épített.
Büszke lenne Juliska, ha megérhette volna az unokája doktori fogadalmát. Képes Botond érte jönni: Nagyapa, neked ott a helyed. Kértem kölcsön egy kocsit, megyek érted! Készül az öreg, öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben várja a fiút. Erre kiugrik a kocsiból egy vékony, mosolygós kislány, sebtében nyitja a kaput és szalad az öreghez: Csókolom, nagyapa! Szabó Szilvia vagyok, Botond barátnője! Hirtelen átöleli János bácsit, alig éri fel, hogy cuppanós puszit adjon a ráncos arcára. A kutya is rázza a farkát, jelezvén, hogy tetszik neki a kislány.
Szép az ünnepség és megható. Az öreg elmorzsol el könnycseppet a szeme sarkában. Menye ünnepi ebédre vendégül látja az egész családot. Nagyapa ül a fő helyen, mint egy törzsfőnök. Szilvia szülei és a bátyja úgy viselkednek, mintha János bácsi lenne a családfő. Estefelé Szilvia bátyja, akinek nevét János bácsi képtelen megjegyezni, hazafuvarozza az öreget. Unokája megkérdi: Nagyapa, levihetnénk hozzád néhány doboz könyvet? Nem férünk tőlük, de kidobni nem akarom, hátha még szükségem lesz rájuk. A mokány fiatalember jó sofőrnek bizonyul és útközben történeteket mesél a fiatalokról: Két év múlva Szilvia is orvos lesz. Összeházasodnának Botonddal, csak nincs mire.
János bácsi nem engedi felhordani a padlásra az orvosi könyveket tartalmazó dobozokat: Elnézegetem őket. Tudod, más dolgom sincs. Egy hétig csak lesegeti, lapozgatja a könyveket, igazán nem sokat ért belőlük. Hétfőn, szerdán és pénteken kimegy a piacra. Kenyeret, tejet, szalonnát és a kutyának csirkelábat vásárol. Kétszázhúsz forinttal megemelték a nyugdíját és dönt, hogy megünnepli egy üveg sörrel.
Unokája továbbra is látogatja a nagyapját, hozza a süteményeket, néha Szilvia is elkíséri. Ilyenkor a szélvész kisasszony rendszerint elküldi a férfiembereket kocsmázni, legalább három órát ne legyenek otthon. Be sem csapódik utánuk a kapu, máris elkezd takarítani. Mire visszaér a két jókedvű férfi, a házban ragyog minden, az udvaron kiterítve száraknak a ruhák, meg a függönyök. Ördög tudja, miért, de ezeknek olyan illatuk van, mintha Juliska mosná ki őket. Főz is a kislány, hát, azért abban még lenne pótolni való. Nem szól az öreg, csak megilletődöttem kanalazza a sűrű levest, a híg főzeléket, rágcsálja a keményre sült húst. A maradék jó lesz a kutyusnak. Neki is lehet egy jó napja!
Alattomos ital a sör. Hátha még karalábéleves, meg töltött paprika az ebéd. János bácsi gyomrában nem kívánatos elegyet képez. Az öregből felül is, alul is távozik, aminek távoznia kell.
Mikor jöjjön át Mári a mosnivalóért, ha nem éppen most: Vinném a szennyest, Janikám. Hanem, az unokád orvos, ugye? Hallottam a Pádárnétól, a piacon, hogy külföldre mennek a fiatal orvosok dolgozni, ott többet keresnek. Lehet, hogy Botond is kimegy! Miért ne menne? Tudnál rajta segíteni? No, akkor mit akarsz? Megvénültél, velem együtt. Rá kell hagyni a fiatalokra! Felnőttek. Rá kell hagy-ni, rá kell hagy-ni…. Zakatolnak a szavak az öreg fejében. Alig várja, hogy a szomszédasszony hazamenjen. Erős teát főz, cukor nélkül iszogatja kedvenc foteljében üldögélve. A televíziót nézi, mind váltogatva a három csatornát, hátha beszélnek a híradóban az orvosok külföldi munkavállalásáról. Úgy alszik el, felöltözve, összekucorodva, még az sem zavarja, hogy a televízióban befejeződik az adás, s csak sistereg a készülék.
Reggel kilenckor Mári ideges, hol lehet az öreg. Kibontja a belső kiskaput, hogy ne kelljen az utca felől kiabálni. Megijed. Mit keres az öreg a fotelben? Kopogtat az ablakon. Mi lesz, ha nem él? Bejelentés a rendőrségre, micsoda macera! Hangosan koppogtat az ablakon. Erre eszmél a benn lévő. Szerencsére a zsörtölődés nem korhoz kötött tevékenység, így a két szomszéd válogatott sértéseket vág egymás fejéhez. Igaz, ebben ott lapul a halvány erotika is, pontosabban az évődés, amely megelőzi a közelebbi kapcsolatot. János bácsi végül enged Márinak, vigye a szennyest, nem baj, ha nem vasalja ki a ruhákat, csak legyenek tiszták. Diadalittasan ront be a fürdőszobába a termetes asszonyság, összeszedi a szennyest és közben elcsen egy bontatlan Palmoliv szappant, azt nagyon szereti, csak drága. Neki drága.
Borotválkozik Jani bácsi, ez az élet rendje. Hanem ordít a hiányzó szappan üres helye. Somolyog az orra alatt, ez előfordul a Márival. Letusol, felveszi a pizsamáját. A konyhában jön rá, hogy reggel van, nem este. Szórakozott vagyok, állapítja meg és megfőzi a reggeli kávéját. Fél liter tej, cukor, pótkávé. Hűl kissé, majd beleaprít egy karéj kenyeret. Hogy ez a Mári mindig meglop, én meg hagyom! Persze, ami ingyen van, ezért nem kell fizetni.
Itthon kell tartani Botondot! De mivel? Pénze már nincs. De itt a háza! Felújítja és ráíratja az unokájára. Felújítja? Miből? A szappan, amit elcsen Mári, százharminc forint. Elég két hétig a szappan. Vagy vehetne az árán egy liter tejet, ami neki kétnapi reggeli. Hogyan lehetne nyolcvanezer forintos nyugdíjából spórolni? Gáz, áram, víz, élelem, tisztálkodási cikkek, mosószerek, mire ne költsön? Amiért nem kell fizetni, az ingyen van. Már nem is éhes. Gyorsan kiönti a kutyának a reggelijét. Szóval, ha Mári mer csenni, akkor én is! Csak én nem tőle, hanem a Nagy Üzletből. Ott mindig sokan vannak, észre sem veszik. Nem, nem jó ötlet. Hogy nézne ki, ha közel a nyolcvanhoz elkezdene lopni? Tolvajnak neveznék! János bácsi arca kipirul az izgalomtól. Mintha rémlene, hogy vagy egy lopós betegség! Elvégre lehet beteg az ember! Leül az asztalhoz, s az egyhetes újság szélén elkezd számolni. Havonta negyven ezret tud spórolni, ha ingyen szerzi be a mosóport, a tisztálkodási szereket, a mosogatószert és némi élelmiszert, praktikusan konzerveket. Utána sorra veszi az orvosi tankönyveket. Lázasan keresi az lopós betegséget. Már az ebédet is hozzák, mire megtalálja a kleptománia részletes leírását. Jobb, ha megtanulja a tüneteket és szép lassan bevezeti a faluban - bocsánat a városban -, hogy a keze ügyébe kerülő dolgokat szórakozottan elteszi. Kész stratégiát dolgoz ki. Hetvennyolc évesen már lehet szenilis vénember. Szóval, egy év alatt megspórolhat négyszáznyolcvanezer forintot. Miska barátja ennyiért kitatarozza a házat. Utána szépen Botondnak ajándékozza az ingatlant, és ha nagyon akar a gyerek, itt vagy a szomszéd faluban elhelyezkedhet körzeti orvosnak. No, jó, még esetleg a dédunokájára is tudna vigyázni.
János bácsi egy hétig lázasan próbálgatja otthonában a lopás nehéz mesterségét. Amikor úgy érzi, hogy készen áll a próbára, átmegy Márihoz. Addig sündörög az asszony körül, mígnem ráveszi, hogy főzzön neki egy igazi kávét. Mit kellene elcsenni? Megakad a szeme a rézmozsáron. Márinak be sem áll a szája: Tegyek bele egy kis tejet? Kilép az asszony a tejért, az öreg meg azonnal lekapja a polcról a rézmozsarat és beletuszkolja a zsebébe, a másikba meg törőjét. Kellemesen megkávéznak. Hanem Mári leejti a kiskanalat, és ugrik János bácsi, hogy felvegye. Kiesik a zsebéből a mozsártörő, egyenesen az asszony lábára. Hatalmas ribillió kerekedik belőle! Mári lopós vénembernek nevezi az öreget, János bácsi meg tolvaj szukának az asszonyt. Heves vita következik arról, hogy melyik az értékesebb, a bontatlan szappan, vagy a nászajándékba kapott régi mozsár? A két öreg hepciáskodása már az utcán is hallatszik. Valaki dudál a ház előtt. Egyszerre futnak a kapuhoz.
Botond jön a menyasszonyával: Nagyapa, szerződést kötöttünk! Két év múlva mindketten itt leszünk körzeti orvosok! Képzeld, még szolgálati lakást is kapunk! János bácsinak kicsordul a könnye. Ölelgeti az unokáját, utána Szilviát és egye fene, végül a szomszédasszonyt is. Nagy kő esett le a szívéről! Hála istennek, vénségére is megtartotta a becsületét! Mert abból csak egy van!
Hanem, Márival, meggondolandó a dolog! Olyan jól esik vele a perlekedés!
De a mozsarat, azt biz’ nem adja vissza! Az jár neki a szappanért!