Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 237
ISTEN ÉS GYERMEKE
a várakozás tükrében
megláttam lelkemben
a gonoszt –
megrettentem
hisz mikor még
a gyengéd és a gyilkos
évek hosszú során
velem egykorú fák
tüzénél melegedtem:
talán lehet még bennem
egy kis jó is –
hittem
reménykedtem
eltékozoltam volna mára
mindent?
minden fényt?
erényt?
megrendültem
lehajtom hát fejem
megsemmisülten
s megadón tépem szét
ingem mellemen
hogy megszaggassam
szívem
hátha e vérző jászol láttán
megszán
– megbocsájt –
és betér hozzám mégis
gyermekével Istenem