HULLÓCSILLAG
Képzeletbe menekülök, a valóság
félelmetes, ordas, ocsmány, sötét jószág
így, ahogy most dívik, álmodom hát nyarat.
Ettől várok erőt és szabad szárnyakat.
Nincs már hideg szívben, elmében és vérben,
szándékban, igében, zöldellő reményben;
elragadnak titkok, erdőszéli vágyak,
lombok közt ölelnek levelek és ágak.
Meglesem álmodó augusztusi esten,
ahogy a csillagok szerelembe esnek.
Röpülnek a vágytól, lehullanak égve,
maradjon az érzés, csakis ezt remélve.