Holtversenyes Csehzüst érem
Írta: Frady Endre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 306
Holtversenyes Csehzüstérem
Magyar ő, nem cseh vagy csecsen
(Nem szopott cseh s csecsen csecsen),
S benyúlva ezüstöt Cseh csen.
Pillangót úszott, nem mellet,
S vidul Phelps és le Clos mellett,
Nagy közös ezüstre tellett.
Holtverseny érte el Csehet,
Haza diadallal mehet,
S nevetve mond vidám „Hehe!”-t.
„Hehe!”
/Cseh László, a 100 méteres pillangóúszásban hármas holtversenyben olimpiai ezüstérmet szerző vidám magyar úszó/
„Valóban megkerestük a szerintünk cseh-csecsen vegyes származású úszót állampolgárság ügyben, de ő azt mondta, hogy neki nem a származása vegyes, hanem az egyik fő száma és se oroszul, se csecsenül nem beszél, úgyhogy köszöni szépen, de most már megmaradna magyarnak. Tanulság, hogy a legközelebbi jelöltünket nem megkérdezzük, hanem elraboljuk.”
/Dunakav Dunakavics Rotorov, a Csecsenföldi Olimpikon Beszervezési Bizottság (CSOBB) főtitkára/
„Micsoda?! Vidáman nevet az ezüstérme után?! Én bezzeg bocsánatot kértem, mert szégyenteljes másodikként nem lehetek hős a hazámban! Én az ő helyében valószínűleg menedékjogot kérnék Csecsenföldön. Abcúg, Dél-Korea!”
/Om Jun Csol, észak-koreai olimpiai ezüstérmes súlyemelő/
„Hát, én sem tudok szívből örülni az ezüstérmemnek és én sem bírom a dél-koreaiakat, illetve csak egyet közülük. Lehet, hogy számomra is minden út Groznijba vezet?”
/Imre Géza, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó/
„Laci jól teszi, ha nevet, mert sírni csak a győztesnek szabad!”
/Székely Éva, olimpiai bajnok úszónő és a Nemzet Sportolója/
„Olyan boldogan álltak mindhárman a dobogó második fokán, hogy hirtelen elfogott a magányérzet és arra vágytam, bár 0.75 másodperccel lassabban úsztam volna és én is ott állhatnék közöttük! Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék, szép vidám legények, ezüstös leventék!”
/Joseph Schooling, szingapúri olimpiai bajnok úszó/
„Jaj, Jóska fiam, gondolkodjál már! Ha ugyanannyit úsztál volna, mint ők, akkor nem a második fokon állnátok együtt, hanem az elsőn és akkor mind aranyosak lennétek! Mióta apád kivándorolt Szingapúrba, mintha elfelejtettetek volna józan paraszti ésszel gondolkodni!”
/id. Iskolázás József, az ezüsthüttyösi Aranykalász MGTSZ nyugdíjas aratómunkása és Joseph Schooling itthon maradt nagyapja/
„Az irodalmi nótafa bokorrímein csillogó rímvirágcsokrokról poézisnektárt gyűjtő líraméhek andalítóan ritmikus döngicsélése hatja át a sport aktuálköltőjének mindhalálig gyönyörködtető életművét. Az sorvégi összecsendülő csimbum cizellák mákonya mézédesen cirógatja a világirodalom ínyenceinek mondanivalóra éhes nyelőcsövét. A mű mirőlszólása szinte elhalványodik a külcsín szépségének apoteózisa mögött. Kötelező olvasmány!”
/Jajlila Jenőné Óhdeszép Olívia, középiskolai magyartanár és maszek méhész/
„Ennyi vérlázítóan gyenge szóviccet még a Sas Kabaré és a Szeszélyes Évszakok közös műsorában sem lehetne találni! Aki úgy gondolta, hogy Frady Endre olimpiai aranyos verseivel a magyar költészet elérte a mélypontját, az nem sejthette, hogy ezzel az ezüstös gennygóccal újabb meredek lejtőket kövezett ki a lírapokolba vezető úton! Anyám kérdezi, hogy a holtverseny azt jelenti-e, hogy mindenki a vízbe fulladt, de ezt betudom a nonstop éjszakai olimpia nézés mellékhatásának. De ki tudja, milyen apokaliptikusan borzalmas mellékhatásai lesznek a jövő nemzedékére, ha a magyar irodalom nyomokban Frady Endrét fog tartalmazni?! Én mindenesetre beiratkoztam egy nagy hatótávolságú klapanciapusztító mentális erőfejlesztő tanfolyamra, anyámat pedig hermetikusan elzártam az internettől.”
/Puzsér Róbert, kritikus/