Háztűznézőben

Írta: Szabó Jolán

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 272

---

---

Háztűznézőben

1. rész: Tavaszi munkák

Március első napjaiban igyekszik a tavasz megvetni a lábát. Az éjszakák még hidegek, ám napközben a hőmérséklet időnként eléri a plusz tizennyolc fokot. A napfény és a meleg kicsalogatja az embereket a szabadba. A mezőgazdaságban tevékenykedők számára elérkezett az idő a talaj előkészítési munkák megkezdéséhez, a gyümölcsfák és a szőlő metszésével sem szabad késlekedni. A primőr zöldségek és a virágok termesztésével foglalkozó kertészetben is teljes gőzzel folynak a munkálatok. A két nagy alapterületű fóliában zöldhagymát és hónapos retket szednek és kötnek csokorba az asszonyok, ezekért délben jön a kereskedő. Ebéd után Jani bácsi rotációs kapával fellazítja a talajt, amibe aztán elduggatják az újabb dughagymákat és elvetik a retekmagot. A másik két fóliában kora reggel leszedték a piros, nagy szemű földiepret, melyekért a tulajdonosnak jó árat fizetett a pesti zöldséges, aki műanyag ládákban két órával ezelőtt furgonjával el is szállította azokat.
- Főnök! – szólítja Jani bácsi a köpcös kopaszodó férfit – jó lenne a palántákat felhasználni, mielőtt megvénülnek! Jöjjön, nézze meg, már két arasznál is nagyobbak!
Kelletlenül megy az öreg után R. Tóth Pál. Arca színe vetekszik a hónapos retekével. Öklével dühösen a levegőbe csap. Megint igaza van Jani bácsinak! A paradicsom és a paprika palánták nem nőhetnek az égig! A csudába is! Megint elfeledkezett róluk, pedig lenne helyük a fóliában.
- Jól van, Jani bácsi! Holnap palántázzanak, holnapután azonban kezdjék meg a gyümölcsfák metszését.
- Úgy lesz! Csak ne essen az eső! Hanem az asszonyoknak szólhatna, hogy jöjjenek holnap is!
Megtehetné ő maga is, csakhogy az rendel, aki fizet! Márpedig a főnök fizet, ha nem is bőkezűen. Napszámba járnak hozzá az asszonyok, mert a munkanélküli segély mellé szükség van minden forintra.
Nem tudja, mi baja lehet a főnöknek, amikor a település egyik tehetős embere. Lám, ez a kertészet itt a falu végén a családi házukkal és a négyhektáros területtel együtt egész vagyont érhet. Körbekerítették két méter magas drótkerítéssel, azon felül még ott az öt sor szögesdrót is. Muszáj megvédeni a gazdaságot a betolakodóktól, mert mind a négylábúak, mind a kétlábúak szívesen körülnéznének éjszakánként. Az előbbiek finom falatokat, az utóbbiak pedig a könnyen pénzzé tehető holmikat keresnék. Lenne mit elpusztítani és ellopni. A főnöknek sok pénzébe került a négy fóliasátor és a négy üvegház létesítése, melyhez egy kazánház is tartozik, mert mindegyik fűthető illetőleg temperálható. A telken fúrt kútból megoldották a bennük növekvő növények permetező módszerrel történő öntözését is. A mögötte lévő földterület a gyümölcsös, melyben kajszibarack, alma és szilvafák sorjáznak. Három kuvasz vigyázza a birtokot. A nappalokat a kennelben töltik, ám éjszakánként szabadon bóklászhatnak a teljes területen. A családtagokon kívül kizárólag Jani bácsi jelenlétét viselik el, mert az öreg dolga a kertészethez tartozó kazán üzemeltetése is, melyet éjszakánként legalább egyszer meg kell fával etetnie. Nem esik nehezére, mert a szomszédos házban lakik, ráadásul, ahogyan öregszik, egyre rosszabb alvó.
Megvan annak már vagy húsz esztendeje, amikor a felesége, Juliska azzal jött haza a piacról, hogy Rontó Tóth Miska unokája megtartja az öregek ingatlanát, lebontja a régi parasztházat, újat épít helyébe. Megvette a mögötte lévő négyhektáros szántóföldet is, mert kertészetet akar csinálni. Amikor megismerte a vékonypénzű Pali gyereket, ki sem nézte volna belőle, hogy mire képes. Ugyanolyan konoksággal látott neki a munkálatoknak, mint annak idején a nagyapja tette. Csakhogy Tóth Miska belekontárkodott mindenbe, amihez nem értett, nekilátott bármilyen eszköz javításába. Szaktudás és kézügyesség hiányában azonban többet rontott, mintsem javított azok állapotán. Közreműködésének köszönhetően a rádió többet meg sem szólalt, a húzós falióra pedig örökre felhagyott a ketyegéssel és a megfoltozott lábosból továbbra is szivárgott a víz. Innen ered a Rontó gúnynév, ami az unoka esetében pusztán egy R. betűre redukálódott. Pali örökölte nagyapja konokságát, a hirtelen dühkitöréseit, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságát és a féltékenységét. Ellenben nem kedveli az italt és nem veri a feleségét. Nem is lenne oka rá, mert Bori, a felesége, áldott jó asszony. Rendben tartja ezt a százhúsz négyzetméteres házat, műveli a kis konyhakertjét, és mellesleg a falu központjában üzemelteti a cukrászdáját. Ki sem nézte volna abból a halk szavú madárcsontú asszonykából, hogy ennyire ég keze alatt a munka. No, már csak ez hiányzott! Kifogyott a rotációs kapából az üzemanyag, mehet feltölteni a raktárba. Okos ember a főnök! Felépíttetett egy húsz méter hosszú, öt méter széles gazdasági épületet, amelyben a dupla garázson kívül raktárak vannak, melyekben a vetőmagokat, a műtrágyákat, a kertészeti eszközöket, a kis traktort, a rotációs kapákat, permetezőket és a gyomirtó szereket tartják. A legutolsó helyiségben pedig kizárólag üzemanyagokat és gépolajokat tárolnak.
R. Tóth Pali messziről követi szemével Jani bácsit. Megint üzemanyagot vételez, gondolja. Fejében peregnek a számok, miket és mennyiért kell vásárolni a kertészeti munkákhoz. Hiába igyekezett előre beszerezni a szükséges anyagokat, azok utánpótlásáról is gondoskodni kell. Jobb, ha felballag a házba, megmelegíti az ebédet, főz egy kávét és ebéd után rátelepedik a vonalas telefonra és leadja a rendeléseket. Holnap megérkezik a lánya, Katinka Londonból, azt mondta, hogy nem egyedül jön, csak nem árulta el, kit hoz magával. Felesége szerint fiú áll a háttérben, aminek éppen ideje lenne, hiszen huszonhét éves a kislányuk. Zöldségleves, sertéspörkölt rizzsel az ebéd, a savanyúság pedig káposztával töltött paprika. A fenébe is, miért rizs a garnírung? Hát több, mint negyedszázados házasságuk alatt miért nem tanulta meg Bori, hogy a pörkölt mellé galuska dukál? Nehezen lesz úrrá a dühén. Jani bácsi alkalmazottként jobban tudja, mit kell csinálni a gazdaságban, mint ő maga! A felesége sem veszi figyelembe a kívánságait, hát mi a fene van itt? Elvégre ő lenne a vállalkozó és a családfő! No, majd tesz arról, hogy ezt észrevegyék mind a ketten! Kezdetnek az is megteszi, ha a mosatlant az asztalon hagyja, rányitja az ablakot, hogy szépen rászáradjon az ételmaradék. Erre ugrik Bori, mert rendmániás. Ezerszer elmondta, hogy öblítse le a mosogatóban és tegye be a mosogatógépbe. Sőt, még az ételeket sem teszi vissza a hűtőszekrénybe! Megeteti a kutyákkal! Elvégre nekik is jár néhány finom falat! Az öregnek is megmutatja, ki az úr a háznál! Elküldi a kis teherautóval benzinért, az legalább egy óra, míg megfordul, utána még bepakolja a raktárba a benzines kannákat, az is egy fél óra. Szóval, nem lesz kész estig a két fólia megkapálásával, emiatt aztán reggel jól megmoshatja a fejét. Úgy megkívánta az édességet. Imádja a dobostortát, bezzeg Bori nem hozna neki egyetlen szeletet sem, mert szerinte eléggé kövér ahhoz, hogy felhagyjon a nassolással. Cukrászdája van a feleségének és sajnálja tőle az édességet! Jó, egy kicsit meghízott, de mi az a tizenöt kilós súlyfelesleg? Egy-két hónap alatt leadja, csak újra be kellene állni dolgozni. Ötvenfelé egy kis férfias pocak még nem a világ! Hiába, a kertészet irányítása egész embert kíván. Nincs ideje a fizikai munkára. Most azonban nekilát a ház homlokzata és az utca felőli kerítés közötti kertrész rendbe tételéhez! Saját maga alakítja ki az új virágoskertet, örökzöldekkel, évelő és egynyári virágokkal. Hadd lássák az erre járók, nem is akármilyen kertészetet üzemeltet R. Tóth Pali! Délután két óráig leadja a megrendeléseket és megy hátra, a fóliákhoz, ellenőrizni az asszonyok munkáját és elküldeni benzinért Jani bácsit. Gyorsan végez ebbéli dolgával. Kellemes meleg az idő. Gondol egy nagyot, és felül a kis traktorra, felszántja a ház előtti kis kertet. Mire hazaér a felesége, addig elkészül vele. Ezzel egyszer s mindenkorra megszünteti a felesége konyhakertjét.
A cukrászda és a cukrászat a piactér melletti telken épült könnyűszerkezetes épületben üzemel. Az ingatlant szinte fillérekért vette Bori, lebontotta a rajta lévő aprócska vályogházat, kiegyenlítette a telek felszínét, és az utca felőli részt lebetonoztatta, arra kerültek ki a napernyős asztalok, ahová tavasztól őszig kiülhetnek a vendégek, kényelmesen elfogyasztani egy süteményt, meginni egy kávét vagy üdítőt. Az ügyfélteret eleve úgy terveztette, hogy a sütemények hűtőpultjain kívül mindössze két állópult legyen, ahol sebtében megihatnak egy kávét, és semmiképpen se időzzenek sokáig a népek. Ne ott vitassák meg a településen szállongó pletykákat. Az épület piac felőli homlokzatán végigfutó üvegportálon át a cukrászdából kiváló a rálátás a kinti történésekre. A tavaszi tisztasági festés utáni nagytakarításnál tartanak. Várhatóan két-három napon belül megérkeznek az ÁNTSZ emberei és remélhetően ismét rendben találják mind a cukrászdát, mind pedig a termelő üzemet. Ez azért is fontos, mert a szomszédos kisebb települések élelmiszer üzleteibe is szállít süteményeket, hiszen a falu lakossága nem tudná eltartani a vállalkozását. Az internetre feltett reklámnak köszönhetően a cukrászati termékeik egyre ismertebbek. Gyakran kapnak megrendelést lakodalmakba és más rendezvényekre történő szállításra. Híresek a mívesen kidolgozott és díszített tortáik, amelyekből nem sajnálják a szükséges összetevőket, így finom az ízük is. Szolidak az áraik, mert errefelé szegények az emberek és szinte teljesen elhanyagolható az átmenő forgalom. Idegen ritkán fordul meg a településen. Bori harmadmagával dolgozik. Mindkét alkalmazottja végzett cukrász. A körülményekhez képest tisztességesen megfizeti őket ahhoz, hogy ne lopják meg. Persze pontosan tudják azt is, ha kirúgná őket, akár száz kilométeres körzetben sem találnának a szakmájuknak megfelelő munkát. Igaz, hogy sokat kell dolgozni, ám biztos a megélhetésük. Abban is szerencséjük van, hogy Bori is megfogja a munka végét és nem játssza a főnököt. Lám, holnaptól három napos rendkívül szabadságot adott, mert hazajön a lánya Angliából és vele akar lenni.
Ezen jár az esze Borinak is. Nem dicsekedett azzal, hogy kit hoz magával, de csak fiú lehet a dologban. Bízik csemetéje ízlésében, mégis foglalkoztatja a kérdés. Két éve nem találkoztak Katinkával, mindössze telefonon és Skype-on tartották a kapcsolatot. Hiába mondogatta Palinak, hogy menjenek ki hozzá Londonba, van pénzük, nem okozna gondot az utazás és lakhatnának szállodában, nem kellene felborítani lányuk megszokott életét. Férje azonban hajthatatlan maradt, majd hazajön az a hálátlan gyerek, aki képes volt itt hagyni őket, pedig mindent megkapott, amit csak akart. Valóban mindent megkapott Katinka! Pali bőkezűen bánt a lányukkal. Lakást vett neki a fővárosban, kocsit is kapott és lényegében az élethez szükséges alapvető feltételekkel rendelkezett. Jó állása volt, mégis útnak indult a nagyvilágba, amit csak az utazás előtt közölt a szülőkkel, amikor már a lakását is kiadta és becsomagolta a ruhaneműjét. Nem sírt Bori, ezt az elégtételt nem adta meg a férjének, hasonlóképpen Katinkát is úgy akarta elengedni, hogy a mosolygós édesanyjára emlékezzen. Talán jobban tette volna, ha zokog és toporzékol. Lányuk elutazását követően Pali mogorva lett és magának való, alig szólt Borihoz. Megszűntette felesége hozzáférését a bankszámlájához. Bár kifizette az ingatlan fenntartási és rezsi költségeit, ám annál nem adott egy fillérrel sem többet a feleségének, akitől elvárta, hogy naponta friss étel kerüljön az asztalra, rend és tisztaság legyen a lakásban, és egyáltalán nem értékelte, hogy Bori is napi tíz-tizenkét órát dolgozik. Gyakran elébe ment a cukrászdába, mert este hatkor bezártak ugyan, de ha megrendelésük volt, akár éjfélig is sütötték a tortákat, a sós süteményeket. Gyanakvó volt, hogy megcsalja a felesége és akkor sem nyugodott meg egészen, ha a két cukrásznőn kívül mást nem talált az üzemben.
A településen mintapárnak tartják őket, milyen rendes az R. Tóth Pali, hogy a felesége elé megy, ha az sokáig dolgozik, ahelyett, hogy maga is pihenne, hiszen ott a kertészete, ami rengeteg elfoglaltságot ad neki. Ó, ha tudnák, hogy Pali egy igazi ketyegő bomba, rettenetes féltékenység gyötri, ezért jön elébe, ha sokáig dolgoznak. Ráadásul nem ül meg az íróasztalnál hogy ne legyen útban, hanem közöttük járkál. Mindenbe belekóstol és semmi sem ízlik neki. Az egyik krém túl sűrű, a másik meg édes, a marcipánban sok a mandula és a tortákat díszítő cukorvirágoknak meg túlzottan harsány a színük. Beleszól és beszól. Ez ellen egyetlen védekezés, ha mindhárman levegőnek nézik, és nem reagálnak a szavaira. Elmúlt az az idő, amikor Bori meg akart felelni a férjének. Már nem akar. Ellenszegül. Nem nyíltan, hanem közvetve. Mos, vasal, főz, takarít, rendben tartja a háztartást. Semmi kifogásolni valót nem találna egy kívülálló. A családi étlapról azonban száműzte a galuskát, tésztát, krumplit és a süteményeket, mondván, hogy ezek hizlalnak és ártanak Pali egészségének. Külön hálószobába költözött azzal az indokkal, hogy későn kerül ágyba és nem akarja álmából felverni a férjét. Abszolút logikus. Ilyen a megértő feleség.
Este hétkor indulnak haza. Hosszú volt a nap, mert végezni akartak a felújítás utáni takarítási munkákkal. Innentől kezdve bármikor jöhet az ÁNTSZ. A sötétségbe burkolózó utcákon keresztül Bori biciklivel igyekszik hazafelé. Áramszünet miatt nincs közvilágítás. Húsz perc az út hazáig. A hold fényénél úgy látja, hogy felszántották a kertrészét. Ki mert hozzányúlni? Ez az ő felségterülete! Bemegy a telekre, kulcsra zárja a kiskaput, mire megjelennek a kutyák és farkukat csóválva üdvözlik. Izgatottan vakkant a falkavezér.
- Mi baj, Tisza? Nem kaptatok eleget enni?
Megkerüli az épületet, mert a ház bejárata a hátsó homlokzatról nyílik. A konyhában és a nappaliban gyertyák égnek. Mi a szösz? De kivilágította Pali a házat! Betolja a biciklit a garázsba, ott a helye a családi autó mellett. Hohó! Mi történt? Hogyan kerül ide egy idegen autó? Az ő kocsiját két hete eladták. Lehet, hogy a férje vett neki egy új kocsit? Izgatottan siet a házba. Belép az előszobába és a nappaliból beszélgetés hallatszik. Szalad elé a lánya:
- Szervusz, anyukám! Már nagyon vártunk!
Összeölelkeznek anya és lánya. Kiszökik szemükből könny. Megjelenik a nappali ajtajában a házigazda, kezében egy héthónapos vigyorgó kisbabával:
- Gyere, Borikám! Ismerkedj meg a vejeddel és az unokáddal!
Kibontakozik Bori a lánya öleléséből és odalép a férjéhez, hogy megnézze az unokáját. Világos tejeskávé színű a kisbaba bőre, haja gesztenyebarna. Á, csak a gyertyafényben látja sötétnek a bőrszínét! Átveszi a gyereket és megsimogatja a füle mellett a hajacskáját. Istenem! Odalép hozzá a középmagas vékony fiatalember enyhén meghajlik, majd összeérinti a két tenyerét.
- Anya, bemutatom a férjemet: doktor Daniel Varmát, a kislányuk neve pedig Mirabel.
R. Tóth Pali kaján vigyorral figyeli a felesége reakcióját. Boriban is megreked a szó egy pillanatra, amikor meglátja Daniel barna bőrét.
Amikor késő délután megállt a házuk előtt az angol rendszámú hatalmas Lotus Carlton jobbkormányos személykocsi, nagyot dobbant a szíve. Jól mehet a dolga Katinkának, ha ekkora kocsival furikázik. Kiszólt, hogy bezárja a kutyákat és hozza a kapukulcsot. Zseblámpával ment a vendégek elé, mert közben elment az áram. Az igazi meglepetést azonban a veje és az unokája bőrszíne okozta. Aztán megtudta, amit most megoszt a feleségével is:
- Tudod, Borikám, Daniel indiai származású!

2. rész: Családi viszonyok

Mirabel formás kisbaba, gőgicsél és két kis gyöngyszem fogacskáját villogtatva vigyorog a nagyapjára. Ettől R. Tóth Pál úgy elolvad, mint tűző napon a vaj. Azért az már valami, ha ilyen fiatalon nagypapa lett!
Este fél kilenckor visszaáll az áramszolgáltatás és ideje megfüröszteni a kisbabát. Katinka elkészíti a fürdővizet, ám a két férfi kitessékeli a fürdőszobából, hogy menjen ki a konyhába segédkezni a vacsorakészítésben, majd ők megfürdetik a kislányt. Jót nevet a dolgon, és rájuk hagyja a pancsolási ceremóniát. Mirabel imádja kezével csapkodni a vizet, jár a lába is, és a fürdetőjére időnként legalább annyi víz kerül, mint ő magára. Apja annak idején nem valószínű, hogy fürösztötte őt ennyi idős korában, de az unoka más elbírálás alá esik. Ellenben Daniel kellő gyakorlattal rendelkezik a lánya gondozásában ahhoz, hogy rábízza a tisztálkodást. Azt vélelmezte, hogy édesanyja könnyedén elfogadja az unokáját és a vejét. Láthatóan csalatkozik, mert Bori mintha kissé erőteljesebben bánna a konyhai edényekkel, mint máskor tette.
- Bocsáss meg anya, hogy nem szóltam előre! Mit segítsek? A férjem szereti a csirkehúst.
- Az édességet is?
- Igen, azt is!
- Jó, akkor sütök egy tortát is. Mesélj, kislányom! Gondolom, sok a mondanivalód.
- Anya, elkészítem a csirkét, és közben elmesélem, mi történt velem, velünk. Te készítsd a tortát. Hoztam magammal fűszereket, meglátod, milyen finom lesz.
- Ahogyan gondolod, kislányom.
Bori hangjában visszafojtott idegesség rezonál, ami nem kerüli el a lánya figyelmét. Miközben Katinka elmegy a fűszerekért, megtörli a szemét, mert valamely okból erősen könnyezik. Előző este másfél kiló sertéscombból főzött pörköltből egy szem sem maradt, márpedig ennyit még a bélpoklos férje sem képes megenni. Az szóba sem jöhet, hogy megvendégelt volna valakit, ezért csak a kutyákkal etethette meg az ebédről maradt ételeket. Jellemző, hogy elfelejtette, mennyire szereti lánya a pörköltet, ezért főzött ekkora adagot, hogy lefagyasztja és bármikor elővehetik. Most is jól jönne, csak meg kellene melegíteni és rizst főzni hozzá. Szégyenszemre talán este tízre elkészül a vacsora. Persze, arra nem gondolt, hogy ma megérkeznek a lányáék. Az pedig hihetetlen, hogy időközben unokája és veje is lett. Így már érthető, miért nem tudott két évig hazajönni Katinka és az is, hogy őket sem invitálta, menjenek ki hozzá. Még szerencse, hogy teljesen gépesített a konyhája, így gyorsan elkészíthetők az ételek, és a tortasütésre sem kell sok idő és energia ráfordítás. A sült csirkéből nem lesz semmi, ha Katinka elfelejt visszajönni. De jön már, tele a keze. Először alig öt perc alatt elkészíti Mirabel vacsoráját.
- Anya, megeteted az unokádat?
- Jaj, Katinka, nem látod, hogy kikavartam a tojássárgáját és félig felvertem a habot? Nem eshet össze. Menj csak, etesd meg a kislányodat! Legfeljebb később vacsorázunk.
Megmerevedik Katinka, mintha a fejére öntötte volna anyja a tojássárgáját. Elvörösödve, megszégyenülten kifordul a konyhából.
Bori elsírja magát. Összekeveri a piskóta alkatrészeit, beleönti a tortaformába és beteszi a sütőbe.
- Gyere Bori, nézd meg, milyen étkes Mirabel!
Ragyog Pali arca, ilyennek még sohase látta a férjét.
- Most meg mi bajod van? Hát már annak sem tudsz örülni, hogy hazajött a lányod? No, gyere már, mit kéreted magad!
Nyomatékul megfogja az asszony karját és húzza a kifelé a nappaliba. Bori azonban kitépi magát a kezéből:
- Eredj innen, nekem vacsorát kell készítenem! Megetetted a kutyákkal a pörköltet! Milyen ember vagy? Neked nem számít, hogy egész nap dolgozom, utána meg gürcölhetek itthon is!
- Fogd be a szád, Bori!
Már dühös Pali is, ütésre emeli a kezét, amikor belép a vejük, és elkezd hozzájuk angolul beszélni, amelyből egyetlen szót sem értenek. Miért van az embernek két keze? Hogy gesztikuláljon velük. Buzgón mutogat az apósának Daniel, hogy menjen Katinkához, az anyósával pedig megpróbálja megértetni, hogy magára vállalja az indiai currys csirke elkészítését. Gondosan kezet mos a mosogató csapnál, megtörli kezét a papírtörlővel, majd mosolyogva az anyósára néz és mutogatva kéri a szükséges eszközöket. Erre már Borinak is nevethetnékje támad, és míg veje előkészíti a fűszereket, keze ügyébe készíti a húsvágó deszkát, kést, fazekat, olajat, paprikát, paradicsomot, borsot, sót. Jól bánik a fiatalember a késsel. Percek alatt kifilézi a csirkét és fél centis csíkokra vágja. Biztosan szakács a szakmája, gondolja Bori, mert gyorsan dolgozik. Kizárólag a magukkal hozott fűszereket használja. A fenébe is, mintha azt mondta volna Katinka, hogy doktor a veje! De lehet, hogy rosszul hallotta.
Visszajön Katinka, és átveszi a férjétől a főzést, és megkéri, hogy fektesse le Mirabelt, amint a nagyapja megbüfiztette.
- Szükségem lenne Jázmin rizsre, tejre és tejszínre.
- Adom kislányom! Eszembe jutott, hogy sütök egy tepsi tepertős pogácsát is.
Percek alatt összegyúrja a pogácsa tésztáját. Legfeljebb addig kel, míg megsül a piskóta. Előveszi a nyújtódeszkát, vastagra nyújtja a tésztát és nagy pogácsákat szaggat belőle, amiket aztán ritkán rak a tepsibe, hogy ne érjenek össze kelés közben. Emelkedik a piskóta, pár percen belül ki kell venni a sütőből. Bori nekilát a krémek készítésének.
- Nézd anya! Sok mindent elhallgattunk és éppen ideje lenne őszintén megbeszélni a dolgainkat.
Katinka behúzza a konyhaajtót, hogy a férfiak ne hallják beszélgetésüket. Daniel ugyan nem beszél magyarul, de az apjára sem tartozik a mondandója.
- Anya, pontosan tudom, hogy apa folyamatosan zsarnokoskodott feletted. Téged hibáztatott, ha napközben a munkájában kellemetlenség érte, és szinte naponta beléd kötött valamilyen indokkal. Rossz volt hallgatnom, és a te némaságod is dühített. Manipulált mindkettőnket, de veled ellentétben, nem hagytam magam. Tudom, hogy megpróbáltál eleget tenni az elvárásainak, még a legképtelenebbeknek is, és igyekeztél megóvni a dühkitöréseitől. Rendszerint elküldtél a boltba, vagy a keresztanyámhoz, míg tartott a vihar. Utána a magad módján fellázadtál ellene és akkor megvetted a Piroska néni házát, és megnyitottad a cukrászdát. Akkor eldöntöttem, hogy érettségi után szakmát tanulok és elmegyek innen, amennyire messze csak tudok. Emlékszel, mekkora patáliát csapott apa, amikor közöltem, hogy felmegyek Pestre dolgozni? Ezért nem mondtam meg, csak az utolsó pillanatban, hogy kimegyek Londonba, pedig apa lakást és kocsit is vett nekem.
- Azt mondtad, hogy jó munkahelyed van. Az Ökrös Bandi fiával jártál, ha jól emlékszem. Az anyja már célozgatott nekem arra, hogy a fia hamarosan megkéri a kezed. Azért is vett neked lakást az apád, hogy ne kelljen albérletben kezdeni a közös életeteket. Úgy tudtuk, hogy Bence asztalosként jól keresett a bútorrestauráló műhelyben. Ezért sem értettük, miért indultál neki a nagyvilágnak.
- Nem szeretnék erről részletesen mesélni. Elég annyi, hogy megcsalt. Kidobtam és állandóan zaklatott. Bejárt napközben a munkahelyemre. A kolléganőim pedig folyton rajtam köszörülték a nyelvüket. Milyen helyes fiú Bence! Milyen gáláns! Irigykedtek rám miatta is, meg a munkám miatt is! Nekem állandó visszatérő ügyfélköröm volt, míg nekik többnyire csak a beeső vendégek jutottak. Nem tehettem róla!
- Ezért még nem kellett volna Londonba menni!
- A kozmetikus barátnőm szerezte az állást. Meggyőzött, hogy menjünk ki együtt. Úgy gondoltam, hogy anyagilag megerősödök, itt kiadom a lakásomat. A lakbér meg a kocsinak az ára kamatozik, míg kinn leszek és azért ott is tudok spórolni egy kis pénzt ahhoz, hogy pár év múlva itthon nyithassak egy önálló kis üzletet. Odakinn a barátnőm nagynénjénél laktunk a külvárosban. Jó helyem volt, de sokat kellett utaznom a belvárosi munkahelyemre. Fél évig fejmosó voltam és annyit kerestem, ami a megélhetésemet szűkösen fedezte. Aztán az egyik kolléganőmet baleset érte, és a főnöknő kényszerből néhány napra megengedte, hogy fodrászként dolgozhassak. A vendégek, akiknek a haját megcsináltam, legközelebb már engem kértek. Így lettem végre fodrász. Közben nyelvtanfolyamra jártam, mert nem értettem a felét sem annak, amiről az ügyfelek beszéltek. Elköltöztem, mert meg tudtam fizetni a munkahelyemhez közelebb lévő garzont. Egy téli délutáni műszak után megcsúsztam és elestem a járdán. A kórházban találkoztam Daniellel, ő volt az egyik ügyeletes orvos. Indiai apa és angol anya gyermekeként mindkét szülőtől megörökölte a legjobb tulajdonságokat, az empátiát, a nyugalmat, a türelmet, az ambíciót és a kitartást. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy rendre megkapta a nem angol anyanyelvű beteget. Belgyógyász szakorvos volt, majd a sebészetre szakosodott és három évre kiment Indiába, hogy tanulmányozza az ottani kultúrát és a gyógymódokat. A kórházban történt megismerkedésünk után két nappal felhívott, hogy találkozzunk, adna nekem az Indiából hozott gyógyfüvekből készült teát, amelytől sokkal jobban leszek és az esésben zúzódott bal kezemmel legkésőbb három nap múlva ismét munkába állhatok. Daniel számára Magyarország egy különleges, ámde izgalmas és kissé egzotikus ország, míg számomra meg India jelentette ugyanazt. Találkozgattunk, az ismeretségből barátság lett, a barátságból meg szerelem, majd megkérte a kezemet. Azzal a feltétellel mentem hozzá, hogy nem követi az indiai hagyományokat és nem költözünk a szüleihez. Betartotta az ígéretét. Megszületett Mirabel és kértem, hogy utazzunk haza, mert szeretném nektek bemutatni. Azt mondtam neki, hogy ez lesz számára a háztűznézés. Elég sokat magyaráztam neki, mire végre megértette a jelentését. Éppen szabadságon van, mert amint visszamegyünk, csomagolunk és Skócia fővárosába Edinburghba költözünk. Kibéreltünk egy négyszobás házat és a nyáron igazán kijöhetnének hozzánk. Küldünk repülőjegyet.
Kihűlt a piskóta, csak fel kell vágni és megtölteni krémmel.
- Mivel foglalkoznak Daniel szülei?
- Az édesanyja angoltanár, az édesapja pedig természetgyógyász.
- Vannak testvérei?
- Hogyne, három is. Két húga és egy öccse van. Ne kerüld meg a kérdést, anya, ugye kijöttök hozzánk Edinburghba?
- Persze, kimegyünk! – vágja rá Bori, ám minden meggyőződés hiányzik a hangjából.
- Jót tenne nektek is egy kis kikapcsolódás!
- Az tényleg jó lenne! – sóhajt az asszony és fel sem néz torta kenésből.
Elkészült a vacsora. Bori megteríti az ebédlőasztalt. Pali kiszalad néhány szál gerberáért az üvegházba, melyeket vízzel félig telt kristályvázában a terített asztal közepére helyez. A komódra már korábban kikészítette az italokat, a pálinkát, a bort és a pezsgőt. Ideje koccintani a vendégekkel. Lelkesen töltögeti a háromcentes poharakba a víznél tisztább folyadékot, melynek üvegét megrázva, milliom apró gyöngyként gurul benne a levegő.
- Milyen italt tölt Mr. Tóth? – kérdezi feleségét Daniel, mert megcsapja a színtelen ital szaga.
- Ötvenkét fokos kétéves szilvapálinka. Ha nem akarod, nem muszáj megkóstolnod. Nagyon erős alkohol.
- Megkóstolom, kedves. Ez magyar ital?
- Abszolút az.
Körbe kínálja a házigazda a tálcán lévő poharakat és amint ki-ki kézbe veszi a sajátját, tósztot mond:
- Kedves Katinka és Daniel! Isten hozott benneteket! Örülök, fiam, hogy megismerhetlek, és köszönöm neked, hogy boldoggá tetted a kislányomat és megajándékoztatok egy unokával! Remélem, hogy megmutathatom a kertészetünket, és megnézed Bori cukrászatát is. Meglátod, hogy tisztességes munkával, szerényen megélünk. Egészségetekre!
Katinka folyamatosan fordítja férjének az apja szavait és koccintás közben hozzáteszi:
- Egyszerre idd meg, mert nagyon erős!
Daniel csodálkozó pillantást vet a nejére, nem érti a figyelmeztetést. Ivott már néhány pohár whiskyt életében, főleg egyetemista korában, annál ez sem lehet rosszabb. De az! Égeti torkát a szokatlanul erős pálinka. Tátog, alig kap levegőt. Pali nevet veje reakcióján. Bori azonnal tölt neki egy pohár narancslét, ami kicsit csillapítja a pálinka hatását.
Finom a vacsora illata és a házigazda alig várja, hogy végre egyenek, mert igencsak megéhezett.
- Jó étvágyat kívánok! – biztatja a családot és maga is nekilát az evésnek.
Az első falat után lehervad arcáról a mosoly és odasúgja Borinak:
- Mit főztél asszony? Ez ehetetlen! Beleesett a fűszeres polc?
- Apa, ez egy indiai currys csirke és mi készítettük Daniellel. Angliából hoztuk hozzá a fűszereket!
- Valóban kislányom? Nagyon finom!
R. Tóth Palinak több pohár bort kell innia ahhoz, hogy elfogyassza a tányérján lévő ételt. Abban reménykedik, hogy Bori sütött süteményt is, majd abból kicsit többet eszik. Csokoládétorta! Ez a kedvence! Mit hoz Katinka a konyhából? Tepertős pogácsát!
Tokaji bor, pogácsa, ismét bor, majd torta, így ebben a sorrendben váltogatva virágos jó kedvre deríti a férfiakat. Daniel egyfolytában mosolyog és az apósa is egyre oldottabb. Szeretne egymással eszmét cserélni a két férfi, csakhogy nem beszélnek egy nyelven. Bori egyedül rendezkedik a konyhában, mert Katinka tolmácsol az apjának és a férjének. Fél füllel azért hallgatja a többiek beszélgetését. Megtudja Pali, hogy nem is akármilyen orvos a veje. A belgyógyászat mellett letette a sebész szakvizsgát is, majd megpályázta és elnyerte az Edinburgh-i Királyi Kórház (Royal Edinburgh Hospital) vezető sebészi állását.
- Hány éves vagy Daniel?
- Apa, ezt nem illik kérdezni.
- Ugyan, Katinka, csak megtudhatom, mennyi idős a vejem.
- Harmincöt éves, ha ennyire kíváncsi vagy.
- Megleptél, mert sokkal fiatalabbnak látszik. De ez magyarázat arra, hogyan lehet két orvosi szakvizsgája.
Érdeklődéssel figyeli Daniel felesége és apósa párbeszédét és alig várja, hogy Katinka lefordítsa azt. Elveti magát és a házigazdához fordul:
- Szerencsés géneket örököltem! Ennek köszönhetem, hogy a koromnál jóval fiatalabbnak látszom. Édesapám természetgyógyász és engem is nagyon érdekelt ez a terület. A két szakvizsgám között kimentem három évre Indiába sebész gyakornoknak, hogy szabad időmben tanulmányozhassam az ájurvédát, amely egy több ezer éves ősi tapasztaláson alapuló orvoslási rendszer. Nem reked meg az egyedi szimptómák, betegségtünetek kezelésénél, hanem az egész ember - a test, az elme és a lélek összességét – gyógyítja és az egyén testi-szellemi alkatának a megismerésén alapul. Jelentése: „az élet tudománya” vagy „a hosszú élet gyakorlata”. India több mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere, amelyet látnokok és szent emberek – úgynevezett risik - hoztak létre és természettudósokkal együtt megfigyelésekkel, kísérletekkel és meditációval fejlesztették évezredeken keresztül. Egyfajta alternatív gyógyászatnak tekinthető. A részletesen kidolgozott eljárásokat az i.e 5. századtól kezdve jegyezték le szanszkrit nyelven. Eredményeit a mai napig széles körben felhasználják Indiában és Délkelet-Ázsiában. Az ájurvéda nagy hangsúlyt fektet a betegségmegelőzésre is, valamint ezzel összefüggésben a szervezetet fiatalító eljárásokra és a test élettartamának meghosszabbítására. Művelői úgy tartják, hogy a napi rendszerességgel végzett ájurvéda-gyakorlatok nemcsak a betegségek megelőzését szolgálják, hanem segítenek megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot, gyakorlása harmóniát és egyensúlyt alakít ki környezetünkkel. Az ájurvéda egyfajta integrált megközelítését nyújtja a megbetegedések megelőzésének és kezelésének az életmód megváltoztatásával és természetes gyógymódok kialakításával. Filozófiája azon alapul, hogy az elme (vagy tudat) és a test (vagy fizikai tömeg) nemcsak befolyásolják egymást, hanem megbonthatatlan egységet alkotnak. Az egyetemes tudat egy intelligens energia-óceán, amely lehetőséget ad arra, hogy a fizikai világot az öt érzéken keresztül észleljük. Az ájurvéda az öt elem metafizikájára alapozzák, amelyek emberi testet beleértve a világegyetemet alkotják. Ezek: – föld – víz, – tűz, – levegő és – éter. Bevallom, hogy e tudomány tanulmányozásához három év oly kevés, mintha három nap alatt kellene megtanulni az európai orvostudományt.
Annyira elmélyülnek a beszélgetésben, hogy észre sem veszik, amint Bori átmegy a nappalin megnézni, mi van az unokájával. Mirabel békésen alszik. Nagyanyja megigazítja a takaróját. Had aludjon a gyerek, elvégre elfáradhatott, miután az egész napot átutazta.

3. rész: Kölcsönkérni tilos!

Reggel hatkor arra ébred Bori, hogy viharos szél kavarja a szemerkélő esőt. Első gondolata, hogy elaludt, pedig ünnepi ebédet kell főznie, mert ma jönnek haza Katinkáék. Felül az ágyában és pár másodpercig fülel, mert úgy tűnik, mintha gyereksírást hallana. A csudába is, hiszen Mirabel sír! Itthon vannak Katinkáék, mind a hárman. Hogyan is felejthette el? Az utolsó pohár bort nem kellett volna meginnia. Felkapja a fürdőköpenyét és siet az unokájához. Elkésett, mert Daniel már felvette a kislányát és magyaráz neki valamit, amire nevet a gyerek. Köszöntik egymást és máris megy a konyhába, ahol Katinka készíti Mirabel reggelijét.
- Szervusz, anya! Felébresztettünk? Pedig igyekeztünk csendben maradni.
- Szervusz, kislányom! Mindig korán kelek. Sajnos elaludtam, mert nem szoktam meg az alkoholt. Rendes embernek tűnik Daniel, és élvezet volt vele a beszélgetés.
- Tudtam, hogy elnyeri a tetszésedet.
- Készítem a reggelit. Apád hamarosan megjelenik és követeli a kávéját és a szalonnás rántottáját. Mit reggeliztek? Mit főzzek ebédre?
- Anya, bármit! Azt mondta Daniel, hogy szeretné megkóstolni az autentikus magyar ételeket. Igaz, hogy indiai vér csörgedezik az ereiben, ám angolnak született. Nem kíván különleges bánásmódot, egy kivétellel. Apa házi pálinkáját szívesen mellőzné, mert az számára nagyon erős.
- Rendben van Katinka!
- Anya, lenne egy kérésem.
- Mondd gyerekem!
- Daniel szeretné megnézni apa kertészetét, és te cukrászatodat is. Szívesen körülnézne a faluban is. Vigyáznál Mirabelre, míg mi távol leszünk? Elkészítem a bébi ételeket, úgy négyóránként megeteted, tisztába teszed és nem lesz vele semmi baj.
- Menjetek, gyerekem, megleszünk a kis unokámmal. Lehet, hogy kölcsönkérem Jani bácsiéktól a kiságyat, amit már egyébként is kinőtt az unokájuk, és míg itt vagytok, beállítjuk a nappaliba. Így főzés közben is látom Mirabelt.
- Köszönöm, anya! Hoztunk gyerekkocsit is. Ha kisüt a nap, kiviheted Mirabelt a napra.
- Persze, hogy kiviszem! Feltéve, ha jó idő lesz.
Katinka megy megetetni a kislányát. Hosszan néz Bori a lánya után. Látszólag semmi változást nem lát rajta, mégis úgy érzi, ezt a Katinkát nem ismeri. A visszahúzódó csendes kislányból magabiztos felnőtt lett, aki tudja, hogy mit akar és azt is, hogyan érje el. Összeillenek Daniellel, ez nem is kétséges, ahogyan az sem, hogy nagyon szeretik egymást. A veje mérhetetlen nyugalmat és szeretetet áraszt magából. Látni rajta, hogy okos intelligens ember.
Reggelire teát készít, kávét főz és Palinak elkészíti a szalonnás rántottáját. A gyerekekét ráér akkor megsütni, amikor jönnek reggelizni. Mi legyen az ebéd? Pulykanyakból sok zöldséggel húslevest főz és az egykilós kicsontozott karajból rántott hús lesz, hagymás tört krumplival, házi vágott vegyes savanyúsággal. A tortából – hála Pali falánkságának – mindössze három szelet maradt, azt majd megeszik napközben. Danielnek nagyon ízlett a pogácsa, akkor legyen ismét valamilyen magyaros sütemény, mondjuk szilvalekváros papucs. Abból legalább Pali kevesebbet eszik, mert ég a gyomra a lekvártól. Ne adja isten, hogy reklamáljon, mert semmi kedve vitatkozni vele, főleg nem a gyerekek előtt. A villásreggelihez asztalra teszi a négy terítéket. Jó ötlet volt Palitól, hogy az este frissen szedett gerberát tett a vázába. Otthonosabbá tette a nappalit, melyben négy negyven centis átmérőjű cserép virágtartókban örökzöldek pompáznak, éppen azért, mert azokat kevésbé szeretik a kártevők. Jöhetne már Pali, hogy kitálalja neki a reggelit és mehetne maga is felöltözni. A kutyákat is mielőbb muszáj beterelni a kennelbe, mert jönnek a kertészetbe dolgozni a napszámos asszonyok és nehogy megtámadják őket.
- Szervusz, Bori! – dörren rá a férje.
Már megint bal lábbal kelt fel, csak tudná, hogy miért.
- Szervusz, Palikám! Hozom a reggelidet!
- Hol vannak a gyerekek?
- Gondolom, még Mirabelt etetik, és pihennek. Szalonnás rántottát készítettem neked. Megyek felöltözni, mert hosszú napunk lesz.
- Miért etetsz engem kora reggel ezzel a zsíros rántottával?! Aztán meg a szememre veted, hogy kövér vagyok!
- Ó, ezer bocsánat kedvesem! Hozom a tejet és a zabpelyhet, ha azt kívánod!
Pontosan tudja az asszony, hogy azt egyáltalán nem enné meg a férje, azért is odateszi gőzölgő rántottája mellé és megy öltözködni. Mérges Pali, mert nem tudta felidegesíteni a feleségét. Ráadásul már nem illik felfalnia a szalonnás rántottát, a zabpelyhet pedig egyenesen utálja!
Farmerben és pulóverben, frissen borotváltan és kellemes férfias arcápoló illatát árasztva megjelenik Daniel.
- Jó reggelt Mr. Tóth!
- Jó reggelt Daniel! Szólíts nyugodtan apának!
A köszönést érti a fiatalember, a többit nem. Hirtelen átvillan Pali agyán, hogy alig tizenkét évvel idősebb a vejénél, akkor pedig tegeződjenek.
- Gyere, foglalj helyet! Tudod mit? Tegeződjünk! Nyugodtan hívj a keresztnevemen. Pali vagyok! – mutat magára. – Pali! Érted?
Széles mosollyal nyugtázza Daniel apósa produkcióját. Leül vele szemben és bólogat.
- Értem! Te Pali vagy én meg Daniel! Szedhetek a tojásból?
Most meg Palin a sor a bólogatásban. Bár nem igazán érti a kérdést, de legyen igaza a vejének. Daniel kezébe veszi a serpenyőt és tányérjára szedi a rántotta felét.
- Jó étvágyat!
- Neked is!
Ó, hát neki sem muszáj zabpelyhet enni! A házigazda kiszedi magának a maradék rántottát, vesz hozzá egy szelet kenyeret és falatozni kezd. Bezzeg Daniel a tegnapról maradt pogácsával fogyasztja a zsíros falatokat. Hoppá, hát elfelejtett teát és kávét önteni a vendég csészéjébe! Gyorsan bepótolja.
- Tegyél bele cukrot és citromot! – kínálja a fiatalembert és széles gesztusokkal a citromra és a cukortartóra mutat. – Hanem hozom a desszertet is. Mielőtt még a lányok megennék előlünk.
Felpattan Pali és kisiet a konyhába, kiveszi a hűtőből a maradék tortát és széles vigyorral kettőjük elé teszi az asztalra. Nevet Daniel, ezek a magyarok tudnak élni! Becsületesen megfelezik a három tortaszeletet, és a házigazdának ideje indulni, mert perceken belül megérkeznek a munkásai.
- Maradj, Daniel, nekem mennem kell! Bezárom a kutyákat, mert mindjárt megékeznek a napszámosaim. Á, úgysem érted! – fejezi be mondandóját és kisiet az előszobába kabátot és csizmát venni, mert késésben van.
Kezében a kislányával megjelenik Katinka.
- Látom Daniel, megreggeliztetek apával. Egészségetekre! Átvennéd Mirabelt? Jól lakott, perceken belül elalszik. Én is megreggelizek és áthozzuk anyával Jani bácsiéktól a gyerekágyat. Elfér itt a nappaliban és anya vigyáz Mirabelre, míg mi távol leszünk.
- Megbeszéltük. Ugye azért elkészíted a bébinek az ételt?
- Természetesen, csak melegíteni kell.
- Katinka, visszavonulok a szobánkba. Mirabel perceken belül elaszik. Ott leszek vele és közben megnézem a laptopon az üzeneteimet és felhívom a szüleimet is. Kérlek szólj ha szükséged lesz rám.
Juliska néni, az alacsony gömbölyded, szinte ránctalan arcú szomszédasszony azok közé tartozik, akiket úgy emlegetnek a faluban, mint az áldott jó asszonyok egyikét, hiszen még hatvanöt éves korában is százszámra neveli a baromfit, hízókat tart és egyedül műveli a konyhakertjét, miután arra már nincs ideje az urának, akit teljes mértékben lefoglal az R. Tóth féle kertészetben végzett munkája. Jól pénzel a baromfiból, kéthetente élő tyúkot, hízott kacsát, tojást árul a piacon, de ha valaki megkéri és érte jön, akár felpucolva, konyhakészen is megveheti tőle a kétlábú jószágait. Bori is rendszeresen nála vásárolja a baromfit és a cukrászüzeme számára a szükséges mennyiségű friss tojást. Korrekt üzleti kapcsolatukat nem árnyékolja be a szomszédságuk, mert nem járnak át egymáshoz kávézgatni. Arra egyiküknek sincs ideje. Ha lenne, Bori akkor sem szorgalmazná a barátkozásukat, de nem ám a köztük lévő korkülönbség miatt. A pergő nyelvű és szókimondó szomszédasszony - mint éhes tyúk a kukoricaszemet – úgy csipegeti fel jártában, keltében a falubeli híreket. A jól informáltság az őstermelői léthez is szükségeltetik, elvégre az is egyfajta vállalkozás. A gondot az okozza, hogy azokat nem tartja meg kizárólagos saját használatra, hanem amint lehet, továbbadja. Néha tesz hozzá, néha meg elvesz belőle. Tény az, ha bárki kíváncsi mi történt a településen, elég Juliska nénivel beszédbe elegyednie és fél óra alatt több információhoz jut, mintsem azt gondolná.
Persze, hogy odaadja az unokája kiságyát. Jaj, mennyire örül, hogy kislánya született Katinkának, biztosan olyan szép kis szőke hajú, mint az édesanyja volt gyerekkorában.
- Vagy az édesapjára hasonlít?
Hohó, ezzel a kérdéssel próbál puhatolózni az édesapa személye iránt, ámde Katinka kitér a válasz alól. Megköszöni a szívességét és indulnak haza a kisággyal, mert alaposan le kell fertőtleníteni és Mirabel is hamarosan felébred.
Elállt az eső és kissé félénken kisütött a nap.
Juliska néni a kapuig kíséri az asszonyokat. Délben hazajön az ura ebédelni és majd kikérdezi Katinka párját illetően. Nincs kizárva, hogy nincs is férjnél, mert a lány kezén nem látott karikagyűrűt. Ki tudja, mit csinál Londonban ez az elkényeztetett gyerek? Mert az, neki ne mondja senki az ellenkezőjét! Meg finnyás is, mert nem kellett neki az a rendes Ökrös Bence gyerek. Pedig snájdig gyerek! Szép szál szőke hajú, mosolygós fiatalember. Igaz, már megnősült tavaly télen.
Szépen haladnak a palántázással az asszonyok és R. Tóth Pál mint szigorú főnök, nem tudta leszidni Jani bácsit, hiába készült rá. Az öreg elvégezte a két fóliában a talajlazítást és kiment a gyümölcsösbe fákat metszeni. Úgy gondolja, hogy nem kell neki állandóan a hajcsár szerepét játszani, jobb, ha felmegy a házba és megnézi az unokáját, mert tegnap óta nem látta. Nagyon szép, formás kislány és nem is hisztis. Átaludta az éjszakát, mert nem ébredt fel a gyereksírásra. Bezzeg Katinka sírós gyerek volt. Egészen kétéves koráig legalább egyszer felébredt, leginkább úgy éjfél körül. Megetették, megitatták, tisztába tették, csak utána aludt reggelig. Benyit a lakásba és gyanús hangokat hall. Leveti a kabátját és a csizmáját, ám a nappali ajtajában valósággal sóbálvánnyá dermed.
- Honnan szereztétek ezt a kiságyat?!
Üvöltésére elsírja magát Mirabel, aki a fotelben ülő apja öléből figyeli, mint mossák tisztára anyjáék a számára kölcsönkért rácsos ágyat.
- Nem érdekel, ki adta kölcsön! Azonnal vigyétek vissza! Az én unokám nem alhat kölcsön ágyban! Elmegyünk Daniellel az első városba, ahol bútorboltot találunk és veszünk egyet!
- Ne ordíts Pali! Megijesztetted az unokádat!
- Nem ordítok! – veszi lentebb a hangját Pali. – Fogadjunk, hogy attól a pletykás Juliska nénitől kérted kölcsön! Egy óra múlva az egész falu tudja, hogy nincs annyi pénze R. Tóth Palinak, hogy vegyen egy kiságyat az unokájának!
Daniel megpróbálja megnyugtatni a kislányát. Ránéz az apósára és halkan megkérdezni:
- Miért kiabálsz Pali?
Piroslik Pali feje:
- Katinka, mondd meg a férjednek, hogy a mi családunkban tilos kölcsönkérni! Jobb, ha egyedül megyek vásárolni, még képes lennék útközben összeveszni a vejemmel.
- Térj már észhez Tóth Pali! Kézzel - lábbal magyarázkodva nehéz veszekedni! – csitítja a felesége.
Szégyelli Bori a férje dühkitörését. Mit gondolhat róluk a vejük? Hát jót biztosan nem. Elviharzik Pali, úgy ahogyan van, otthoni ruhában és gumicsizmában.
Katinka javasolja a férjének, hogy vigyék ki a levegőre Mirabelt, közben megmutatja neki a kertészetet.
- Anya, nyugodj meg, nincs semmi baj. Látod, már süt a nap és jót tesz egy kis séta. Majd megkérem Jani bácsit, hogy vigye vissza Daniellel a gyerekágyat. Ne lássa itt apa, amikor hazaér.
Daniel odalép az anyósához, megáll vele szemben és két kinyújtott kezét az asszony vállára teszi. Mélyen a szemébe néz:
- Ne sírj Bori! Igaza van Palinak! Nem lehet kölcsönkérni a gyerekágyat, valahányszor újabb unokátok születik!
Nem érti Bori, mint mond Daniel, de megnyugtatja a férfi érintése. Úgy érzi, mintha veje kezéből energia áradna testébe és kemény határozott, mégis nyugodt tekintetétől erőre kapna.
- Megetetem és tisztába teszem Mirabelt! – suttogja Katinka és magukra hagyja szeretteit.
Mit is mondhatna az anyjának? Szereti a Danielből áradó nyugodt erőt, ami sima, mint szélcsendes időben a tenger víztükre, melyről tudod, hogy alatta hatalmas a mélység és élettel teli. Valósággal a tenyerén hordozza, hagyja a felszínén lebegni, élvezve andalító ringatását és felette a kék égen ragyogó nap fényét. Körülöleli a békés csend. De a víz felszínét lágyan fodrozó első szellő érintésére igyekezni kell kiúszni a partra, mielőtt összezárná felette tenyerét a tenger és elenyészne mérhetetlen mélységű szeretetében. Apja már fodrozza a tenger felszínét, amely a negatív változások baljós előjele.
Mirabel gőgicsél, és amikor tisztába teszi, elég egy pillanatra félre fordulnia, máris hasra fordul és jár a keze-lába. Erős, egészséges kisbaba. Melegen öltözteti, mert etetés után a mellkasára kötött gyerekhordozóban magukkal viszik a kertészetbe, hadd élvezze a friss levegőt és a napsütést. Legalább az idő alatt édesanyja nyugodtan elkészítheti az ebédet. Kár, hogy Daniel nem tud magyarul. Mégis megérezte anyósa lelkében dúló vihart és megpróbálta megnyugtatni. Istenem! Apja kitöréséhez a gyerekágy csupán ürügyül szolgált! Egyértelműen a feleségét akarta megalázni és rájuk, a saját lányának a családjára sem volt tekintettel! Miért is ringatta magát abban az illúzióban, hogy távolléte újra összekovácsolja a szüleit? Tenni kell valamit! De mit? Két hétig lesznek itthon, addig megoldást kell találnia a családi feszültségek feloldására.
A konyhában Daniel kolbászkarikákkal teli vajas kenyeret eszik. Az asztalon ott virít egy felpucolt hízott kacsa, amit az elébb hozott ajándékba Juliska néni, aki kíváncsiságának kielégítése megérte a kacsa áldozatot.
- Szervusz, Katinkám! Hadd lássam azt a szép kislányodat! Tiszta apja ez a csöppség!
Órák kérdése és a település lakói értesülnek Katinka családi helyzetében bekövetkezett változásokról.

4. rész: Találgatások

Vasárnap reggel fél ötkor felébred Katinka és azonnal felkel. Óvatosan bemegy Mirabelhez, aki édesdeden alszik. Résnyire nyitva hagyja az ajtót, hogy meghallja, ha felébredne. Megmosdik, fogat mos és igyekszik a konyhába reggelit készíteni, mert Daniel a fejébe vette, hogy testedzés gyanánt segédkezik Jani bácsinak a gyümölcsfák metszésében.
Előző napon, míg apja a bevásárló körútján volt, elmentek hármasban megnézni a kertészetet. Abban a pillanatban, amint bemutatta Jani bácsinak a férjét és kezet fogott a két férfi, érezni lehetett a közöttük feltámadó szimpátiát.
- Mondja csak, fiam, mi a maga foglalkozása?
- Orvos a férjem Jani bácsi és sajnos egyetlen szót sem tud magyarul.
- Katinka, ez utóbbi öreg hiba! No, akkor tolmácsolj neki, mert én csak az anyanyelvemen beszélek. Aztán milyen név az a Varma? Nem hangzik angolnak.
- Nem is az. Az apósom indiai, az anyósom meg angol.
- Hacsak úgy nem! Szóval még nem árultad el a kislányod nevét.
- Mirabel Varma, hét hónapos kisbaba.
- Isten éltessen benneteket sokáig erőben, egészségben! No, akkor gyertek utánam! Először megmutatom a fóliákat, utána az üvegházakat, majd kiballagunk a gyümölcsös széléig.
Daniel figyelmesen hallgatta felesége tolmácsolásában a kertészet szakszerű bemutatását, miközben mindent alaposan megnézett. Tetszett neki a világítási-, a fűtési- és locsolórendszer, az alkalmazott vetésforgó, az üvegházakban növekvő virágok, a termelési eszközök, kisgépek, traktorok és kapálógépek. Nem tudott olyat kérdezni, amire az öreg ne válaszolt volna kapásból, sőt, ha látta az arcán, hogy valamit nem értett, újra nekirugaszkodott és másféle megközelítésben megismételte a mondandóját. Kitért a trágyázásra is, mintha az annyira érdekfeszítő lenne egy orvos számára, és maga Katinka is csodálkozott a férjén, akit igencsak érdekelt a téma. Mi a különbség a műtrágya és komposztált trágya között, mikor mihez melyiket használják és a szabadföldi növények melyikből mennyit kapnak?
- Holnap jönnek a komák fát metszeni, utána megtrágyázzuk a fák közötti területet, felhúzatjuk a sógorom lovával, utána megpermetezzük, és egy hónapig hozzá sem kell nyúlnunk. No, akkor menjünk, nézzük meg a gyümölcsöst!
Danielnek feltűnt az öreg mondandójában valami, ezért halkan rákérdezett Katinkánál:
- Mit jelent a „no akkor”? Annyiszor emlegeti az öreg.
Szívből nevetett férje kérdésén. Elmagyarázta a jelentését és közölte Daniellel, hogy időközben elaludt Mirabel, jó lenne visszatérni a házba.
- Kedvesem, légy szíves megkérdezni az öreget, kijöhetek-e holnap segíteni nekik a metszésben? Csak találnak nekem is valamilyen munkát. Hiányzik a mozgás, márpedig kell a kondíció a többórás műtétekhez.
- Megkérdezem.
Örül Jani bácsi, hogyne örülne! Valakinek a levágott gallyakat is össze kell szedni és kévébe kötni. Erre még egy orvos is képes!
A nap hátralévő részében Katinka várta a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy beavathassa szüleit férje másnapra tervezett programjába. Ám ez a pillanat addig váratott magára, mígnem úgy döntött, hogy inkább kész tények elé állítja őket. Apja délután kettő körül ért haza. Összevásárolt mindent, amire szerinte szüksége van vagy lehet az unokájának. Átszellemült arccal egymás után hordta be a kocsiból a lapra szerelt pelenkázós kiságyat, a járókát és a kisebb-nagyobb zacskókat, melyekben plüss állatok, labdák, műanyag kirakós játékok voltak. Sebtében megebédelt és Daniellel együtt összeszerelték a kiságyat és a járókát, amely munka egészen a vacsoráig kitartott.
Katinka enyhén csípős kolbászos lecsót készít reggelire, mert délig biztosan nem kerül elé a férje, és nehogy munka közben korogjon a gyomra. Szíve szerint lebeszélné Danielt erről az őrültségről. Mégsem teszi, mert pontosan tudja, hogy ezzel nála éppen az ellenkező hatást érné el. Reggeli közben rábeszéli, hogy vegye fel az apja kesztyűjét, az ágak ne szurkálják össze a kezét. Isszák a kávéjukat, amikor kopogtat Jani bácsi. Hangosan beköszön és közli, hogy beterelte a helyükre a kutyákat. Fél óra múlva megkezdik a munkát. A kazánházban lesz, megrakja fával a tüzet. Befejezi Daniel a reggelijét, átöleli a feleségét, mintha hosszú útra indulna. Felveszi a szőrmével bélelt dzsekiét, lábát bőr bakancsba bújtatja, fejébe vastag kötött sapkát húz és az apósa munkás kesztyűjével a kezében kilép a szabadba.
Mit nem adna Katinka, ha egyetlen és páratlan anyósa Mrs. Margaret Varma láthatná az általa oly nagyon kényeztetett okos és agyondédelgetett legidősebb fiacskáját, a közismert sebészt, amint apósa gyümölcsösébe tart, az Európa közepén lévő Magyarországon, az Alföld közepén, egy kétezer lelket számláló falu utolsó telkén, hogy egy hatvanöt éves parasztember irányítása mellett segédmunkát végezzen a gyümölcsfák metszésénél. Jelesen az a levágott ágak összegyűjtését és kévébe kötését jelenti! Sajnos ez a páratlan jelenet nem látható a Nyugat-London Kensington részén, a Stanford road-i patinás kétszintes polgári házból! Ahogyan azt sem láthatja, hogyan él az indiai Agrában családját látogató férje és a kisebbik fia, vagy a Párizsban műtárgykereskedő feleségeként élő idősebb lánya, Stephanie , és mekkora lelkesedéssel tanul legkisebb lánya, Kathryn a madridi egyetemen. Milyen kicsi a világ! Sodorja az élet az embereket, mint szél a falevelet. És mennyire színes! A Varma családban a nők az anglikán egyház hívei, a férfiak hindu vallás követői, a Tóth család pedig református. Mirabel az egyetlen családtag, akinek egyik valláshoz sincs köze. Egyáltalán, kell, hogy tartozzon valamelyikhez? Majd ha felnő, eldönti a kérdést.
Gőgicsél Mirabel, mint akkor teszi, amikor jókedvűen ébred. Repül kisdedéhez Katinka, aki csillogó szemmel, tele szájjal nevetve fogadja. Édesanyja lágyan duruzsoló hangja a héthónapos kisbaba számára a kora reggeli pelenkacserét és az azt követő reggelit jelenti. Éhes kis madárfióka módjára tátogatja kicsiny szájacskáját. Két kis gyöngyfoga mellett duzzadt az ínye, újabb fogacskák törik maguknak az utat. Szájába tömi az öklét és fejét mozgatva dörzsöli vele az ínyét. Ám közben édesanyjáról egy pillanatra sem veszi le a szemét. Katinka gyerekhordozóba teszi kislányát, bekapcsolja annak biztonsági övét és kimennek a konyhába megmelegíteni a reggeli tejét. Mirabel az édesanyja kezére teszi a kezét, nehogy az éltető nedűt tartalmazó cumisüveget idő előtt elvegye tőle és szorgalmatosan kortyolja a tejet. Nagy igyekezetében még a homloka is gyöngyözik belé. Mire kiürül az üveg, akkorra megtelik a pocakja. Kezével nagyokat csap a levegőbe, mintha anyját sürgetné, hogy vegye már fel, mert a vállára hajtja a fejét és a büfizés következik. Elvégre, aki gyorsan eszik, az sok levegőt nyel. Katinka karjában tartva kislányát le s fel járkál a nappaliban, rálát a folyosóra, ahonnan a hálószobák nyílnak. Szinte egyszerre lépnek ki szülei a folyosóra, csakhogy más-más szobából. Nem egy szobában alszanak a szülei? Nem, az nem lehet! Biztosan rosszul látta, mert Mirabelre koncentrált.
- Jó reggelt! Mi már megreggeliztünk! Lecsót készítettem, csak meg kell melegíteni!
- Szervusztok, Katinka! Hol van Daniel? – kérdi az anyja és nyújta a kezét, hogy átvegye lányától a kisunokáját. – Gyere virágszálam a nagymamához! Hogy aludtál kicsim? Látom már tele a pocakod.
Nevet Mirabel a nagyanyjára, kedveli a hangját és a gyengéd érintését. Bezzeg R. Tóth Palinak pillanatnyilag fontosabb a reggelije, mintsem az unokájával való foglalatosság. Leül a megterített asztalhoz, a szokásos helyére és durcásan néz a nejére. Igazán melegíthetné azt a lecsót! Majd segélykérőn a lányára veti a tekintetét.
- Kislányom, idehoznád apádnak a reggelit? Tényleg, hol van Daniel? Ilyekor már nem szokott aludni.
- Kiment a gyümölcsösbe Jani bácsiéknak segíteni a metszésben.
Pillanatok alatt kimegy az álom Pali szeméből.
- Mit csinált? Mi a fenét keres a gyümölcsösben? Miért engedted meg Bori?!
Megretten Mirabel, sírásra görbül a szája széle. Fél a nagyapja erős hangjától.
- Csillapodj Apa! Miért kell kiabálnod? Nem látod, hogy a hangos szótól megijed az unokád? Egyébként anya semmiről sem tudott! Nem neked kellene ott lenned a kertészetben, amikor dolgoznak az embereid?
- De Katinka!
- Azt hiszem, mi is Daniel után megyünk. Mirabel, kicsim gyere, megyünk levegőzni!
Bori szótlanul átadja lányának a kislányt. Igazat ad Katinkának. Jobb, ha kimennek a napra és sétálnak egyet a gyümölcsfák között. Összeszorítja a száját, nehogy megszólaljon, míg nem mennek ki a házból a gyerekek. Jól mondta Katinka! Palinak már rég ott lenne a helye a munkásai között. Nem lehet mindent Jani bácsira hagyni. Hangosan csörömpöl a konyhában a serpenyővel, azon vezeti le a mérgét. Ha tudja. De nem tudja. Gyűlik benne a feszültség. Miért nem tud Pali férfiként viselkedni? Honnan veszi, hogy jól áll neki ez a sértődött durcás gyerek szerepe?
- Kávét is főzz, tudod, hogy forrón szeretem! – kiált utána a férje.
- Ne kiabálj Pali! Főzz magadnak, ha annyira kényes vagy!
Katinka melegen öltözteti a kislányát, vastag sapkát tesz a fejére, amire ráhúzza a kislány dzsekijének a kapucniját is. Maga is két pulóvert vesz a kabátja alá és a gyerekhordozó nagykendőben mellkasára köti Mirabelt. Odakinn hét ágra süt a nap. Legalább tizenkét fok a hőmérséklet a szél védte helyeken. A gyümölcsösben azonban szabadon fogócskáznak a fák ágai között a pajkos szélgyerekek, emiatt hűvösebbnek érezni a levegőt. A négy öreg szorgalmasan metszi a fákat és Daniel a levágott ágakat formás kévébe kötve kihordja a gyümölcsös végére, ahol gúlába rakja. Észre sem veszik Katinkáék közeledését, annyira dolgoznak. Jár a kezük és szájuk is, mert valamivel szórakoztatni kell magukat. Reggel óta már részletesen megtárgyalták a helyi híreket, kivesézték az esti tévéhíradóban látottakat és úgy tűnik, ma már nem először a főnök veje kerül terítékre.
- Én csak azt mondom, Pista komám, hogy minden tiszteletem ezé a Daniel gyereké, aki roma létére reggel óta tisztességesen egyfolytában dolgozik.
- Ugyan, Bandi! Nem roma, hanem indiai! És megmondta Jani, hogy angol orvos.
- Jó, angolnak angol, elfogadom! De nem hiszem, hogy egy roma orvos lenne! A doktorok intelligens emberek, egyik sem gyűjtené itt a rőzsét! Meg aztán az R. Tóth Pali se engedné, hogy itt hajlongjon az orvos veje! Hidd el nekem, Daniel csak egy tehetős cigánygyerek! Nem szégyen az! Nem kell azt titkolni! Attól még akár rendes ember is lehet!
- Fafejű ember vagy Pista! Nekem megmondta a feleségem, aki a saját fülével hallotta a piacon, amikor Juliska azzal dicsekedett, hogy R. Tóthék tőle kérték kölcsön a gyerekágyat! És valóban orvos Katinka férje! Nem is akármilyen! Sebész főorvos Edinburghban!
- Az nem Angliában van! Az Skócia! Mese ez az egész! Mindenki maradjon ott, ahol született! Az a világ rendje!
- Ha így vesszük Csernovics komám, akkor neked Crngorában kellene élned! Mit nézel így rám? Nem te mondogatod, amikor kissé felöntesz a garatra, hogy 1630-ban ott született az egyik ősöd: Arszén, akiből szerb pátriárka lett?
Beéri a férfiakat Katinka és rájuk köszön:
- Szép jó napot kívánok! Látom szépen haladnak a metszéssel! Kijöttünk a kislányommal napozni.
- Szervusz, Katinka!
- Kezit csókolom!
- Jó napot!
Nem állnak le a munkával, de úgy fordulnak, hogy két mozdulat között szemügyre vehessék Katinkát. Még jobban szeretnék megnézni a kisbabát, csakhogy a fiatalasszony szemben áll velük és esze ágában sincs megmutatni a kislányát. Végre észreveszi őket Daniel és futva közeledik a lányokhoz. Átöleli felesége vállát és lelkesen beszámol neki az eddigi ténykedéséről. Mirabel apja láttán gőgicsél, és örömében csápolni kezd a kezével.
- Mi a baj, kedvesem? Látom, bánt valami.
- Nincs semmi baj! Kellemes az idő, kijöttünk megnézni benneteket.
- Jól tettétek! Hanem keressük meg Jani bácsit, mert nagyon magyarázott nekem valamit csakhogy egy szavát sem értettem.
Ballag Jani bácsi a gyümölcsös másik végéről.
- Szervusz, Katinka! De jó, hogy jöttél! Hadd lám ezt a kislányt! Be szép szeme van! Szóval nem értettem szót Daniellel, pedig kézzel-lábbal próbáltam elmondani neki, hogy a kis zetorra rákapcsolnám az utánfutót és azzal odaszállíthatná a rőzse kévéket a kazánház mellé, mert úgyis abban fogom eltüzelni.
Fordítja férjének Katinka az öreg mondandóját. Éppen a végére ér, amikor háta mögött megszólal az apja:
- Mit képzel Jani bácsi? Csak nem gondolja, hogy a vejemmel hordatom be a rőzsét? Még az kellene, hogy leessen a zetorról és megsérüljön nekem! Add ide a kesztyűt Daniel! Katinka, menjetek vissza, és segítsetek anyátoknak a konyhán! Vidd magaddal a férjedet is. Mára kidolgozta magát!
- Gyere, bemegyünk anyához, segítünk a főzésben. – Katinka kézen fogja a férjét. – A kesztyűt meg add vissza apának, hátha végre dolgozni kezd.
Mire beérnek a lakásba, Mirabelt elnyomja az álom.

5. rész: Cukrászdában

A tisztasági festés és az általános karbantartási munkák miatt a cukrászdában egyetlen morzsa sütemény sincs. Emiatt hétfő reggel Boriék kivételesen reggel hatkor kezdik a munkát, annak érdekében, hogy a tízórai nyitásra ne tátogjanak üresen a süteményes pultok. Ráadásul piaci nap lévén erősebb forgalomra számítanak és mára kaptak egy nagyobb megrendelést is. Megrendelésre kell tizenkét különféle ízesítésű tortát leszállítani. Igaz, ebből három az emeletes születésnapi torta része lesz, melynek fehér marcipán burkolatát különös műgonddal megformált színes marcipánból készült gyümölcsökkel kell díszíteni, mert az ünnepelt zöldségboltos.
Előző este, amikor a cukrászdáról beszélgettek, Daniel azonnal felajánlotta Borinak a segítségét, bár a cukrászat kissé távol áll tőle. Katinka is csatlakozott a férjéhez. Elkel újabb négy szorgos kéz a termelőüzemben, és délután úgyis át kell menni a fiataloknak kocsival a legközelebbi városba, ahol valamelyik multinál feltölthessék a bébiétel és pelenka készletüket. Bori reménykedik abban, hogy nem másnap jön az ÁNTSZ, mert magyarázkodhat, hogyan dolgozhat egészségügyi kiskönyv nélküli családtag a termelő üzemben. Mirabel jelenlétét pedig egyáltalán nem tudná megmagyarázni, de vállalja a rizikót. Azért Katinkának csináltat egészségügyi kiskönyvet, elég felhívnia az orvost, aki jó pénzért látatlanban kiadja az okmányt.
Egyáltalán nem bánja R. Tóth Pali, ha a fiatalok hétfőn nem lesznek otthon, mert virágszállítás lesz. Egymást követik a furgonok, s annyi ideje sem lesz, hogy szót váltson a lányáékkal.
Úgy tervezik, hogy reggel Daniel beviszi Borit dolgozni és nyolc órára hazajön Katinkáért és Mirabelért. Sajnálatos módon, kihagyták a számításból Daniel kocsiját, a közel húsz éve gyártott 382 lóerős, 3600 ccm-es, jobbkormányos Lotus Carltont, melyhez hasonló kaliberű személyautó még sohasem gurult a település útjain. Ez a kocsi Daniel egyetlen káros és meglehetősen költséges szenvedélye. Az utóbbira rákérdezett apósa, mégis, mennyibe kerülhet a fenntartása? Kissé ködös választ kapott, megelőzendő a következő logikus kérdést, hogy tudniillik miből fedezi azokat? Nagy feltűnést kelt a cukrászda előtt parkoló Lotus Carlton, részint a mérete, részint az újszerű állapota miatt. Az asszonyok messziről szemlélik az angol rendszámú kocsit, ám a férfiemberek nem szégyellnek odamenni hozzá, körbejárni és benézni az ablakán. Ez már igen! Egy kisebb vagyont érhet! Húsz év körüli fiatalember nem átallja megnyomni a motorháztetőt, mintegy ellenőrzendő a kocsi rugózását. Erre megszólal a riasztója és a tűzoltó kocsira emlékeztető vijjogással jelzi az idegen kéz érintését. Erre már megjelenik Daniel is, elegánsan és mosolyogva. Férfias illatfelhő kíséri, amint körbejárja az autót és megnyomja a riasztó távirányítóját. Udvariasan, de igencsak rossz angolsággal megszólítja a galibát okozó fiatalember és percekig beszélgetnek a kocsi tulajdonságairól.
- Bocsáss meg, indulnom kell a családomért! Köszönöm a beszélgetést! – búcsúzik a fiatalembertől, beül a kocsiba és a bámészkodók között óvatosan elhajt.
Fogalma sincs arról, hogy a piac túlsó felén a portékáit áruló Juliska néni a jól értesültek magabiztosságával éppen a Tóth-Varma családról pletykál.
Nagy a kertészetben a forgalom. Egymás után jönnek a beszállítók és hozzák a pénteken megrendelt árukat. Ez teljesen leköti az apósát, míg Jani bácsi az üvegházakban virágot szedők és a gyümölcsösben a fákat metsző munkások között ingázik. Egy pillanat erejéig Daniel eljátszik a gondolattal, hogy kocsijával beáll a garázsba és elkéri Pali kocsiját, mert az nem annyira feltűnő. Gyorsan elveti az ötletet, mert semmiképpen sem akarja apósát kizökkenti a munkájából. Alig húsz perc múlva ismét a cukrászda előtt parkol a kocsijával és nem tudja mire vélni, hogy a piaci árusok és a vásárlók egy emberként őket figyelik, amint bemennek anyósa cukrászdájába. Mirabel is forgatja fejecskéjét, de nem sokáig nézelődhet, mert édesanyja minél gyorsabban igyekszik eltűnni a kíváncsi szemek elől.
Katinka szokása szerint felpakolta a kislánya számára szükséges dolgokat, cumisüvegben a következő étkezéshez szükséges tápszert, de hozott pelenkát, popsi kenőcsöt, törlőkendőt, cumit, tiszta rugdalózót. Magukra is gondolt, mert a másik zacskóban két fehér pólót és vászonnadrágot hozott, hogy Daniellel együtt átöltözhessenek a munkához. Mirabel jól érzi magát a gyerekhordozóban, tekinget, mert annyi itt a látnivaló. Dörzsöli öklével az ínyét, mert az változatlanul viszket. Időnként odamegy hozzá a nagyanyja is, akire fülig érő szájjal vigyorog.
Danielre bízzák a tortákra kerülő díszítésekhez szükséges gyümölcsök felszeletelését, amely számára testhez álló feladat. Az ehhez szükséges vágó alkalmatosságokkal együtt leül ahhoz a félre eső munkaasztalhoz, amelyre tették Mirabel hordozóját és munka közben halkan, ám folyamatosan beszél a kislányához, aki láthatóan nagyra értékeli apja törekvését.
A sütők folyamatosan ontják magukból az elkészült süteményeket és piskótákat. Az idősebb cukrásznő gondoskodik arról, hogy Daniel kapjon belőlük kóstolót. Az első három szelet sütemény még jól esik a fiatalembernek, a negyediktől úgy érzi, hogy pukkadásig jól lakott vele, az ötödikre már rá sem tud nézni. Bori nem szól rá a kolléganőjére, hogy ne tukmálja vejére az édességeket, csak jót mulat rajtuk. Hiába, a magyar ember számára az a jó vendég, aki végigeszi a teljes étel kínálatot.
Katinka fehér pamutkesztyűben a cukrászda ügyfélterében tölti fel a pultokat, ezzel mentesíti az édesanyját, aki maga is alaposan kiveszi részét sütésből. Az idősebb cukrásznő Mirabelre is gondol. Kis üvegkehelybe fahéjas, cukrozott reszelt almát készít, műanyag kiskanalat tesz bele:
- Borikám, odaadnád a vejednek, hogy etesse meg az unokádat egy kis reszelt almával? Tudom, hogy ebben a korban szeretik a gyerekek. Az enyémek reszelt keksszel ették, de azt nem mertem beletenni.
- Add csak oda neki, én sem tudok angolul.
Széles gesztusokkal mutatja az asszony Danielnek, hogy ez az alma kislányáé és etesse meg vele. Megköszöni a fiatalember a kedvességét és éppen tiltakozni akar, amikor Katinka jön az újabb adag süteményért:
- Szívem, nyugodtan megkínálhatod vele Mirabelt, ha nem ízlik neki, úgyis kiköpi. Holnap már nyolc hónapos lesz, ideje megkóstolnia.
A kislány az első borsószemnyi falatra fintorral reagál. Hosszan forgatja a szájában, majd lenyeli és kitátja a száját. Jöhet a következő falat.
Kisültek a rétesek, kiveszik a sütőből, hadd hűljenek. Nyitásig mindhárman a kerek sütőformákban kihűlt piskótákból igyekeznek tortát készíteni. Egyikük felvágja, a másikuk megkeni krémmel, a harmadik pedig díszíti. Összehangoltan és gyorsan dolgoznak.
- Katinka, tudsz még bánni a habzsákkal?
- Megpróbálhatom anya?
- Persze, ha akarod.
Az első két pöttyet kipróbálja egy kistányéron, majd bátran nekikezdi díszíteni csokoládé krémmel a csoki tortát.
- Kezdetnek nem is rossz! Nézzük, hogyan bánsz a tejszínhabbal!
Bori közben elmegy az öltözőbe átöltözni, mert perceken belül a pult mögé kell állnia, és hogy venné ki magát, ha csokoládéval pöttyözött fehér köpenyt viselne.
A cukrásznők negyedórás szünetet tartanak. Közben elmosogatnak, letörlik a munkapultokat, isznak egy kávét, kiszellőztetnek. A fiatalabb kimegy az udvarra elszívni egy cigarettát.
- Katinkám, kifújjuk magunkat és nekilátunk a délutáni szállításra rendelt áruk elkészítéséhez.
Bori kiszól a cukrászdából:
- Kérek egy epertortát! Katinka, kijönnél segíteni?
Megnyitása óta nem tolongott ennyi vevő az ügyféltérben. Még a férfiak közül is többen bejöttek kávét inni. Úgy fogynak a sütemények, mintha ingyen osztogatnák. Délre nem marad semmi a pultban lévő áruból!
- Kislányom –súgja oda Bori Katinkának -, elboldogulok egyedül is. Kérlek, menj vissza és kérd meg a lányokat, hogy ide is készítsenek süteményeket. Krémes, linzer és rétes mindenképpen kell! És légy szíves hozz még egy kiló kávét a raktárból! Tejszínhab is kell!
Daniel kiviszi Mirabelt az öltözőbe. Tisztába teszi és gondosan felöltözteti.
- Katinka szívem! Elmegyünk bevásárolni, maradj itt segíteni. Csak azt mondd meg kérlek, hogy hová menjünk! A GPS elnavigál.
- Mirabel nyugodtan itt maradhat. Egyedül gyorsabban megjárod. Kérek anyától pénzt, ne fizess valutával, mert nem tudni, hogyan váltják be. Nem várnál meg? Jobb lenne, ha együtt mennénk!
Erősen kopogtatnak a gazdasági bejárt ajtaján. Katinka szalad kinyitni az ajtót. Juliska néni áll az ajtó előtt. Ötven darab tojást hozott. Nem kelt el a piacon és már nem akarja hazavinni.
- Tudod, Katinkám, arra gondoltam, hogy elmegyek bevásárolni a morzsalékosi Tescóba, fél óra múlva indul a busz.
- Jaj de jó! Tessék elmenni Daniellel, ő is odamegy pelenkát venni!
- Nem bánom, ha elvisz és haza is hoz!
- Ez csak természetes! Kérek egy kis türelmet, mindjárt jön! Mennyibe kerül a tojás?
- Majd elintézem anyáddal! Egyszer egy hónapban elszámolunk egymással. Csak írd fel neki, hogy ötven darab! No, akkor odamegyek a kocsihoz, ott várom az uradat! Szervusz, kislányom!
Katinka elhadarja Danielnek, hogy vigye el magával a szomszédasszonyt is, és hozza is haza. Jó asszony Juliska néni, de ne csodálkozzon rajta, ha egész úton beszélni fog, és ne zavarja, hogy egyetlen szót sem ért belőle.
- Ne menj gyorsan, 80 km-es a sebességhatár a mellékutakon. Sok lesz a település és radaroznak a rendőrök is, akik keményen büntetik a sebesség túllépést.
- Jól van kedvesem, nem lesz semmi baj! Hogyan hívják a nénit? Ju-lis-ka?
- Igen.
Puha macskalépteken észrevétlen iramlik az idő. Mirabel az egyetlen, aki ebédet kap és Katinka is mindössze annyi időre hagyja abba a munkát, míg megeteti és tisztába teszi a kislányát. Élvezi a munkát, mert számára ez inkább egy játék. Memoriterként felidézni magában a kamaszként édesanyjától tanult recepteket, a tortakenés fortélyait, újra kezében érezi a szabályosan kerek linzerkarika készítést. Délben Bori bezárja a cukrászdát és kiteszi a „Technikai okok miatt zárva!” táblát, elvégre azt mégsem írhatja ki, hogy elfogytak a sütemények. Telefonált a vevő, hogy csak négy órára ér ide a tortákért. Megkönnyebbül Bori, addig elkészítik azokat. Hivatalosan három órakor kellene kinyitni a cukrászdát, de semmi értelme, ha üresek a pultok. Valamennyien megállás nélkül dolgoznak. Mirabel egy ideig nézi a felnőtteket, gőgicsél és miután nem figyelnek rá, tanulmányozni kezdi a kiskacsás csörgőjét. Felfedezi, hogy lehet azt rágcsálni is és ezzel elszórakozik egy ideig.
Négy órára készülnek annyi süteménnyel, amivel érdemes ismét kinyitni a cukrászdát.
Katinka rádöbben, hogy Danielnek már rég itthon kellene lennie. Rátelefonál, de a szám nem kapcsolható. Aggódik, hogy valami baj történt. Felhívja az édesapját, de ő is csak annyit tud, hogy Jani bácsi is aggódik, mert Juliska bement busszal Mozsalékosra vásárolni és még mindig nem ért haza.
Letelt a műszak és a két cukrásznő hazamegy. Bori képtelen kiszabadulni a pult mögül, mert egyre csak jönnek a vásárlók, mintha édesség utáni járvány szedné áldozatát a faluban. Negyedóra múlva megérkezik a vevő a tortákért. Katinka felváltja édesanyját a pult mögött. Elégedett a vevő a különösen jól sikerült a emeletes torta láttán. Megígéri Borinak, hogy a keresztlánya esküvőjére is tőle rendeli a süteményeket. Készpénzzel fizeti ki a számlát. Furgonnal szállítják a gondosan dobozokba csomagolt süteményeket. A sofőr is segít a berakodásnál. Bori pár percig szeretne kinn maradni az udvaron, egy kis friss levegőt szívni. Azonban Mirabel nyűgösködik, nyöszörög, mert egész nap a hordozóban lenni nem olyan kényelmes. Nagyanyja kiveszi belőle, megitatja teával és máris szebb lesz a világ. Főleg akkor, ha nagyanyja mondókát mond neki:
- Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki…
Legszívesebben azonnal hazaindulna Mirabellel és a nap hátralévő részében kizárólag vele foglalkozna. De nem lehet! Este hatig tart a nyitva tartási idő. Gyönyörű szép kislány Mirabel! Daniel angolul, Katinka magyarul beszél hozzá, és mindegyikre hallgat. Bori nem is sejti, hogy apai nagyapjától a hindi nyelvet hallatja az unokájával. Visszateszi a kislányt a gyerekhordozóba és leváltja lányát a cukrászdában.
Elfogyott a magukkal hozott bébiétel, ezért Katinka lereszel két almát, két szem keksszel, perget rá egy csipetnyi cukrot és megkínálja vele Mirabelt. Hűha! Nagyon ízlik neki, cuppog is hozzá és tátja a száját a következő falatért.
- Látod, kicsim, még mindig nem ért haza az apukád. Lehet, hogy Juliska néni a fél áruházat felvásárolja? Lassan sötétedik és jó lenne mihamarabb hazamenni.
Vijjogó rendőrautó felvezetésével megérkeznek végre Danielék. A rendőr kiszáll a kocsiból, ahogyan Daniel is a sajátjából, barátságosan kezet fognak és elválnak útjaik. Juliska néni valósággal beront a cukrászdába, ahol vagy hatan várnak a sorukra. Izgatott a hangja és éppen csak köszön, majd egyik szavát a másikba öltve rögvest előadja késedelmük okát. Bezzeg Daniel komótosan lezárja a kocsit. Eszébe sem jut, hogy az ügyféltéren keresztül menjen a cukrászüzembe. Megkerüli az épületet és a hátsó gazdasági bejáratot választja.
Juliska azonban egyenesen a cukrászdába tart, és nincs tekintettel arra, hogy Borinak kényelmetlen a beszámolója, mert mondandója nem tartozik a vásárlókra, akik nem mellesleg éppen Danielre lennének kíváncsiak. Arra az angol roma fiatalemberre, akiről azt pletykálják, hogy igazi orvos. Tekingetnek is kifelé, de nem sokat látnak Danielből, mert oly gyorsan eltűnik, pedig az előbb még a rendőrség hozta haza. De nem mehetett messze, mert itt parkol az a flancos kocsija. Biztosan alvilági alak, mert az itteni körzeti orvos is tehetős, mégis Suzukival jár. Ó, hát majd otthon megtárgyalják a családdal. Van, aki már harmadszor jött süteményt venni, de megérte, mert Juliska mohón issza a kávéját és falja a krémesét. Utána majdcsak elered a nyelve. Nem olyan asszony, aki lenyeli a szót. Talán meg is fulladna tőle
- Szóval, Borikám, magával vitt engem az a drága jó Daniel, mert magam is a morzsalékosi Tescóban akartam vásárolni. Hát, képzelje, elhagytuk Darázspusztát, utána tudja, ott a két nagy kanyar, hát annak a közepén kisodródott egy kocsi és telibe talált egy vastag törzsű eperfát. No, akkor Daniel azonnal megállt és megnéztük, mi lett az utasokkal. Egyedül volt a vezetője és nem volt eszméleténél. Mutogatott Daniel, hogy telefonáljak a mentőknek, és míg velük beszéltem, kivette a kocsiból az orvosi táskáját, bemászott a vezető mellé és képzelje el, gumikesztyűben hosszan matatott a fiatalemberen. Nem láttam jól, mit csinált, mert kérdezgetett a mentős! Mintha én tudtam volna, mi baja annak a szerencsétlennek! Nem is mertem közelebb menni, mert olyan véres volt a fiatalember feje, mint a krimikben szokott lenni! No, utána jött a mentő és a rendőrség. Megnézték Daniel iratait. Mondtam nekik, hogy a Tescóba megyünk vásárolni. Képzelje, Borikám, azt mondta a mentős orvos a rendőröknek, hogy a fiú Danielnek köszönheti az életét! Aztán elmentünk a Tescóba. Nem tagadom, kihasználtam, hogy nagy a kocsi csomagtartója és elég sokat vásároltam. Tudja, minden hétfőn van valami akció! Azt érdemes venni, ami olcsó! Mit mondjak, vagy egy órát bóklásztunk. Aztán bemondták a hangosbemondón, hogy keresik Daniel kocsijának a tulajdonosát! Jaj, akkor megijedtem! Hogyan mondjam meg neki? Nem tudok angolul! Aztán segített egy kislány. No, akkor kiderült, hogy a fiatalember szülei keresték Danielt, hogy megköszönjék neki a segítségét és megkérték, hogy menjünk be velük a kórházba, ha van időnk. Erőszakoskodtak velünk, hogy az orvosok is akarnak beszélni velünk, hogy elmentünk. A főorvos jól beszélt angolul. Maga tudta, hogy a veje a londoni Szent Mária magánklinikán dolgozik? Ott szülte a gyerekeit Katalin hercegné is. Nem tudom, hová ment Daniel a főorvossal, de engem ott hagytak a nővér szobában. De nem bántam, mert kaptam a nővérektől egy kávét. Az egyikük megsúgta, hogy a fiatalember az ütközéskor nagyon beverte a fejét, ráadásul a torkán akadt egy nagy gombóc rágógumi! Ha nem segített volna rajta Daniel, akkor ott fullad meg a gyerek! Képzelje, két órát vártam, mire visszajöttek értem. Nem tudom honnan, de a fiú szülei hoztak Danielnek egy frissen vágott nyúzott jerkét! Szépen fóliába és dobozba csomagolva! Még meleg volt! Jaj, nem bírom már az izgalmakat! Adjon még egy szelet süteményt Borikám, mert mindjárt éhen halok!
Juliska nagymonológját vegyes érzelmekkel fogadja a hallgatóság Hiszik is, nem is ezt a nem mindennapi történetet.
- A főorvossal valamilyen ájurvédáról beszélgettek! Azt sem tudtam, hogy mi az!
- Jól van, Juliska! Majd megkérdezem a keresztlányomtól, ott dolgozik a kórházban, nővér a belgyógyászaton! - jegyzi meg az egyik asszony, és a nyomaték kedvéért megigazítja fején a kalapját.
- Kérdezd csak meg Mariska! Nyugodtam megkérdezheted! – replikázik Juliska. – Én már tudom! Ez egy ötezer éves indiai gyógymód!
Elkel az utolsó szelet sütemény is. Elszállingóznak az asszonyok. Elfáradt Bori is.
Odakinn már sötétedik és egyre hidegebb a hőmérséklet. Ideje hazamenni.

6. rész: Fordulatok

Mirabel addig evickél a járókában, míg felül, majd felborul és hasra fordul. Kitámasztja magát a kezével és belát a konyhába, ahol az ebédfőzéssel szorgoskodnak szülei. Sikkant egy nagyot, hátha észreveszik a mutatványát. Repülnek hozzá a szülei és megdicsérik az ügyességét, ami nagyon tetszik neki. Visszafordulni még nem mindig sikerül, de nem hagyják hosszan hasalni. Kiveszi apja a járókából és azonnal gügyög hozzá, hátha megérti, hogy enne valami finomat.
Katinka bébiételt melegít és tálkában Daniel keze ügyébe készíti. Mirabel meglátja a benne lévő műanyag kiskanalat és máris a madárfiókaként kitátja a szájacskáját.
- Éhes a gyerekünk – állapítja meg Daniel és kínálja kislányának az első falatot.
Katinka visszatér a főzéshez. Bárány vindaloo készül, hagyományos goai recept alapján, paradicsomos szósszal, ecettel ízesítve és főtt burgonyakockákkal tálalva. Mindehhez hagyományos alföldi lebbencslevest társít. A Varma család asztalán az angol ételek mellett rendre szerepelnek az indiai konyha remekei is. Közülük jó néhány elkészítésére megtanította az anyósa, persze nem szívjóságból, hanem abból a meggondolásból, hogy Danielnek ne kelljen nélkülöznie az otthon megszokott ízeket. Szerette volna viszonozni kedvességét egy igazi csirkepörkölttel, galuskával, anyósa azonban mereven elutasította még a gondolatát is annak, hogy magyar étel kerüljön az asztalukra. Másnap megnyugtatta Katinkát a fiatalabbik sógornője, hogy ne vegye szívére anyja szavait, aki egyszerűen képtelen feldolgozni, hogy gyermekeinek is át kell esniük a vegyes házasságból adódó nehézségeken. Mrs. Margaret Varma ifjú asszonyként a saját bőrén megtapasztalhatta, mennyi gondokat okozott számára, hogy hindu férjét az angol középosztálybeli családja nem igazán fogadta be. A vér sosem nem válik vízzé, mert ugyanezt teszi Mrs. Varma is, a magyar menyével, a francia vejével és valószínűleg nem tesz kivételt Kathryn katalán párjával sem. Legfeljebb abban reménykedhet, hogy kisebbik fia Indiából hindu feleséget hoz magának.
Lám, mi sem vagyunk nagyon befogadó népek! Szülei is nagyon meglepődtek indiai vejük láttán. Nem beszélve apja munkásairól, akik simán romának nézték Danielt, akinek a foglalkozása emiatt már nem is lehet orvos. Még a balesetnél helyszínelő morzsalékosi rendőröknek is bizonygatta a mentőorvos, hogy az orvosokat arra kötelezi a hippokratészi esküjük, hogy segítsenek a rászorulókon, lakhelyüktől, bőrszínüktől és vallásuktól függetlenül. Mint az Daniel szűkszavú beszámolójából kiderült, kényelmetlenül érezte magát a bárány miatt. Semmi áron nem akarta azt elfogadni, mert Angliában ismeretlen a paraszolvencia. Ezt a helyzetet is Juliska néni oldotta meg, amikor a bárányt úgy, ahogy volt, rekeszestől betetette a kocsi csomagtartójába, két originál csomag pelenka közé. Hazaérvén Daniel ragaszkodott ahhoz, hogy a jószág negyedét az öregasszonynak adják. Pali vitte át neki a szomszédba, ahonnan kissé későn, erős borszagot árasztva tért haza. Nem is volt azzal semmi baj, legalább megbeszélhette az édesanyjával, hogy nem mennek be a cukrászatba, mert csak hátráltatnák a munkában. Mirabelnek sem tesz jót, ha egész nap a gyerekhordozóban van. Itthon maradnak, ellátják a házimunkát, és ha Danielnek lesz hozzá kedve, segíthet az apósának.
Mirabel elalszik az apja ölében. Daniel a kiságyába fekteti kislányát, abban kényelmesen alhat.
- Boldogulsz a báránnyal Katinka? Kimegyek Palihoz, legalább sétálok egy nagyot. Megnézem, hol tartanak Jani bácsiék a metszéssel.
Felhős, borult az ég, pedig legalább tizenkét fokos meleg van. Szívesen férjével tartana Katinka, de nem teheti. Egyrészt nem szeretné sem felkelteni, sem magára hagyni Mirabelt, másrészt végre kihasználhatja az egyedüllétét. Az ebéd befejezése alig pár percet vesz igénybe, bátran felmehet az internetre és megnézheti a levelezését.
Amint visszamennek Londonba, máris csomagolnak és költöznek Edinburghba. Egyértelmű számára, hogy követi Danielt, akinek karrierjében nagy előrelépés lesz a vezető sebészi beosztása. Nagyon sokat dolgozott érte. A londoni Szent Mária kórházban elsajátította a legmodernebb sebészeti eljárásokat, melyeket a körülményekhez képest, az Indiában töltött három éve alatt eleget gyakorolhatott. Daniel hindu filozófiát követve a „tat vam asi”, azaz „te is én vagyok”, egyek vagyunk szellemében él, és ez vonatkozik a kettőjük kapcsolatára is. Beszélgetéseik során világossá tette Katinka számára, hogy számíthat a maximális támogatására bárhogyan dönt a saját jövőjére nézvést. Biztos megélhetésük alapja Daniel jövedelme, ezért élheti a fiatal jómódú feleségek gondtalan életét, amely kiteljesedik a gyereknevelésben, férje nyugodt családi hátterének biztosításában és az otthonuk szépítgetésében. Hamarosan elérkezik az idő, amikor vállalhatják a második gyereket is. Amennyiben úgy dönt, hogy nem teszi polcra a szakmai tudását, hanem szeretné azt továbbfejleszteni és nem akarja a háziasszonyok nyugalmas, kihívások nélküli életét élni, akkor is számíthat férje támogatására. Katinka számára egyértelművé vált, hogy hindu feleségként be kell tartania a családi státuszához tartozó írott és íratlan szabályokat. Emiatt nem szükséges lemondania az önálló munkáról és jövedelemről, mert azokban kiteljesedhetnek szakmai ambíciói és megszilárdulhat az önbecsülése, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog ember maradhasson. Szeretne mielőbb újra munkába állni, mestervizsgát tenni, és néhány éven belül megnyitni a saját szépségszalonját, amelyben a klasszikus női szépség kihangsúlyozására törekednének, és nem tűrné kollégái között az intrikákat. Óhatatlanul is ott lebeg szeme előtt a szülei példája. Édesanyja vállalta a háztartásbeli gondoskodó feleség szerepét, ami egy idő után átcsapott a kiszolgáltatottságba, és édesapjából raplis üvöltöző férj lett. Ebből a helyzetből a cukrászda megnyitása jelentette édesanyja számára a kiutat, amely megkönnyítette a helyzetét, ám a családfő vélt mindenhatóságán ez mit sem változtatott.
Még Londonból megpályázott új lakóhelyükön három állást, ebből kettőnél lehetőséget kap próbamunkára, csak időpontot kell egyeztetni velük. Sebtében válaszol az e-mailekre, hogy ez ügyben egy hónapon belül személyesen jelentkezik.
Nicsak! Levelet küldött a barátnője Londonból! Felhívja figyelmét egy többfordulós televíziós fodrászversenyre, melynek nyertese azonnal nevet szerez a szakmában. Elküldte a teljes felhívást is. Nevezési díj nincs, csak előválogatás! A szépséghibája azonban az, hogy sorsolják a modelleket, így a véletlen is nagy a szerepet kap, és a közönség telefonos szavazatai is komoly mértékben befolyásolják az egyes fordulók részeredményeit. Több ebben a játék, mint a szakmai kihívás! Hohó! Csak harminc év alatti versenyzőket várnak! A jelentkezési határidőből egy hét van hátra. Az előselejtezők után csak július elején kezdődik a televíziós vetélkedő. Ez a megmérettetés Nagy-Britannia szerte megmozgatja a fiatalokat és nem lenne meglepő, ha több száz jelentkező közül kellene a szervezőknek kiválasztani a képernyőre kerülő tizenkét versenyzőt. Megemlítse Danielnek? Szinte semmi esélye arra, hogy részt vehessen rajta, hiszen ki vigyázna távollétében Mirabelre? Anyósa nem az a nagymama, aki csecsemőkorú unokájának dajkálására fordítaná rendkívül értékes idejét. Ötvenöt évesen színházba, komolyzenei koncertekre és kiállításokra jár a barátnőivel. Kihasználva családtagjainak - elsősorban férje és kisebbik fia egyéves indiai - távollétét, ismét hódol régi szenvedélyének: bridzselni jár egy kártyaklubba. Megengedheti magának, miután jelentős vagyont örökölt a felmenőitől. Édesanyjának meg itt a cukrászda, ami nem működne nélküle. Idegen bébiszitterre pedig nem szívesen bízna Mirabelt. Az más helyzet lenne, ha ő maga és a kislánya is ismerné a családjuk életébe immár beilleszkedett bébiszittert. Nem, nem szól Danielnek! Nem vetne jó fényt a férjére, ha feleségeként a televízió nyilvánossága előtt mondjuk egy lila punk frizurát kellene készítenie egy agyontetovált leányzónak. Maga a televíziós szereplés is sokat rontana a hindu orvos férj imázsán. Elábrándozta az időt, ideje befejezni az ebédet. Felébredt Mirabel, hallja a gőgicsélését. Vele is foglalkoznia kell, és délután kimegy vele a szabadba. Mindkettőjükre ráfér a friss levegő és neki is szüksége van egy kis mozgásra.
- Gyere kicsim, tisztába teszlek, utána befejezzük az ebédet, mert Bori mama hamarosan érte küld valakit! Megkóstoltatja kolléganőivel az indiai bárány vindaloo-t. Ezért főztem belőle olyan sokat! Holnap Pali papa kedvéért kacsát sütünk. Jól aludtál picikém? Jaj, visszafordítalak, mert ha hason fekszel, akkor nem tudlak bepelenkázni.
Mirabel úgy néz az anyjára, mintha minden szavát értené. Sikongat örömében, mert egyre könnyebben sikerül hasra fordulnia. Olyan jó móka!
Fél egykor jönnek ebédelni a férfiak. Mirabel már jól lakottan tekinget a járókából, közben rágcsálja a csörgőjét. Meglátja az édesapját, és azonnal bemutatja neki a tökéletes hasra fordulást. Felemeli a fejét és vigyorog. Kezet mos Daniel, és kiveszi kislányát a járókából. Ráér az ebéd. A következő negyedórát Mirabellel tölti.
Telefonál Bori, hogy az ÁNTSZ két embere reggel óta végzi a cukrászdában az ellenőrzést, nem tudnak hazajönni az ebédért. Tegyék be a hűtőszekrénybe, majd másnap beviszi.
- Katinkám, kérdezd meg Danielt, hogyan érezte magát ma délelőtt a kertészetben. Kíváncsi vagyok, miként élte meg, hogy mindenki ajnározta. Híre ment a tegnapi életmentő akciójának és arról beszélnek, hogy ő egy csodadoktor.
- Ugyan, apa, ez ugyanolyan túlzás, mint az, hogy romának nézték.
- Hidd el, kislányom, ez nem az! Kovács Mariska képes volt felhívni a morzsalékosi unokahúgát. Ellenőrizte a Juliska által elmondottakat. Milyen emberek ezek! Tegnap is azért volt a cukrászdában akkora forgalom, mert mindenki Danielre volt kíváncsi! Képzeld el, Csernovics Bandi bácsi – aki tegnapelőtt még cigányozta – ma azzal állt elő nekem, hogy elhozná Danielhez az unokáját, mert nem tudják meggyógyítani az itteni orvosok. Alig tudtam lecsitítani, hogy itt nem praktizálhat a vejem, egyébként is sebész. Az mindegy, replikázott az öreg, ha az angol királynő menyét ott kezelték a klinikán, ahol Daniel dolgozik, akkor csak sokat tudó orvos lehet! Ha láttad volna, hogyan nézett rám az öreg! A fenébe is! Ma befejezik a metszést és többé nem engedem Jani bácsinak, hogy az öreg Csernovicsot még egyszer idehívja dolgozni!
- Nyugodj meg, apa!
- Együnk már, mert éhes vagyok!
- Szólok Danielnek!
Az ebéd nem arat osztatlan sikert. Danielnek a leves, Palinak pedig a paradicsomos bárányhús nem ízlik. Mirabel nem marad a járókában , elvégre ő is a társasághoz tartozik. Katinka kénytelen az ölébe venni. Esélye sincs arra, hogy a férfiakkal együtt ebédeljen, mert kislánya le sem veszi szemét az apja tányérjáról. Kedélyesen sikongat és időnként tátja a száját, hátha megsajnálják és neki is juttatnak néhány falatot. Mit tehet Katinka? Megmelegít egy üveg bébiételt , aminek felét kislánya - immár másodszori ebédként – jóízűen elfogyaszt.
Nem kell kérdezgetni Danielt, az ebéd utáni kávé elkészültéig elmeséli feleségének, hogy azt hiszik róla, igazi csodadoktor.
- Csodálom Palit! Ügyesen leszerelte az embereket, bár, nem tudom, mit mondott nekik. Nem jött haza Bori az ebédért? Elvigyem nekik?
- Ne, ne vidd el! Egészségügyi hatósági ellenőrzést tartanak a cukrászdában. Beteszem az adagjukat a hűtőszekrénybe és majd holnap reggel magával viszi.
- Rendben van. Mondd meg kérlek, Palinak, hogy délután nem megyek ki a kertészetbe. Elaltatom Mirabelt, hogy te is tudj ebédelni, és átnézem a levelezésemet.
- Megmondom. Jó, hogy itt maradsz, mert én is szeretnék veled beszélni.
Mirabel dörzsöli az orrocskáját. Álmos. Daniel jó apakánt máris viszi lefektetni, majd később visszajön meginni a kávéját.
Pali is készülődik.
- Kislányom, mit mondott Daniel, hogyan érezte magát délelőtt?
- Tudja, hogy igazi csodadoktornak tartják. Szerencsére nem foglalkozik a kérdéssel. Te is tudod, apa, hogy nincs engedélye a magyarországi praktizáláshoz, és ezt megmondtad Csernovics bácsinak is. Remélem megértette. Délután nem megyünk ki a kertészetbe, átnézzük a levelezésünket. Legalább nem zavarunk a munkában.
- Jól van, gyerekem! De holnap már normális ebédet főzz! És ne birkát! Abból van itt elég! Még ha kétlábú is! Megyek, terelgetem őket! Egészen más lenne, ha anyád nem cukrászkodna! Segíthetne nekem a kertészetben és ott kevesebb munkával is megkeresné azt, amit a cukrászda jövedelmez. De nem, neki nem jó itthon lenni!
- Apa, anyának cukrász a mestersége! Nem kertész! Hidd el, jobb ez így!
- Persze, mindig anyádat véded!
- Apa a tények tények maradnak, ha nem ismered el, akkor is!
Pirul a méregtől R. Tóth Pali arca. Öklével az asztalra csap.
- A kutyaúristenit! Te is ellenem fordulsz? A saját vérem! Taníttattalak, lakást, kocsit vettem neked, de te nem értékelted! Elmentél Londonba, itt hagyva csapot-papot! Ráadásul hozzámentél egy hinduhoz! Most rajtunk köszörüli a nyelvét a falu összes asszonya!
- Miről beszélsz, apa?! Nem kértem, hogy lakást és kocsit vegyél nekem! Visszaadom neked!
Daniel egy ideje visszatért és csendben figyeli a vitájukat. Úgy érzi, parázson lépked Katinka és nagyon aggódik miatta.
- Katinka, kedves! Hagyd Palit, had menjen dolgozni. Arra gondoltam, hogy sétáljunk egyet. Benézhetünk Bori cukrászdájába is! Tudom, hogy ellenőrzés van. Azért biztosan kinyitnak és ehetünk egy süteményt.
- Mit mond a férjed? – sziszegi mérgesen Pali.
- Elmegyünk sétálni.
- Akkor nekem kell vigyáznom Mirabelre?
- Nem kell, apa! Magunkkal visszük. Jót tesz neki a tiszta levegő!
- Még szerencse! – csap dühösen a levegőbe R. Tóth Pali és kirohan a házból.
Eleredt az eső, nagy cseppekben kopog a tetőn.
- Kávét kérsz vagy teát? – kérdi Katinka a férjét és mielőtt megkapná a választ, felteszi a vízforralót a gázra.

7. rész: Eső után

Mirabelt egyre nehezebb tisztába tenni, mert forog, mint a ringlispíl. Próbálja maga alá húzni a lábacskáját. Hason fekve a kezével elég jól tud kitámasztani. Kibújt a harmadik fogacskája, a negyedik is igen igyekszik kifelé. Emiatt nyűgösködik kicsit, ám amikor felöltözteti Katinka, elmúlik minden baja. Babakocsiba teszik, mert ahhoz hosszú az út a falu centrumáig, hogy a hordozóban magukon cipeljék. Elállt az eső, és kisütött a nap. Rajtuk kívül senki sem jár az utcákon. Talán azt várják, hogy a töredezett járdákon felszáradjanak a víztócsák? Katinka tolja a babakocsit. Daniel mögötte megy és végre körülnézhet a településen. Felújított kockaházak és régi építésű gondozott hosszú parasztházak sorjáznak az utca két oldalán. Új építésűt azonban nem látni. Egyik, másik kéményből füst gomolyog, ám többnyire gázzal fűtik a házakat. Rügyeznek a fák. Hóvirágok fehérlenek a házak homlokzata előtti parányi virágoskertekben.
Rápillant a temetőre, amikor elmennek a kerítése előtte. A márvány és gránit síremlékek garmada láttán az az érzése támad, hogy alattuk többen pihennek, mintsem ahányan a településen laknak.
Csörgőjét rágcsálva Mirabel is ki-kitekinget a kocsijából. Élvezi az utazást. Legyen alatta bármilyen guruló kerék, akár a babakocsié, akár az autóé, neki egyre megy. A lényeg az, hogy guruljon és vigye valahová. A posta előtt megállnak.
- Daniel, bemegyek a postára képeslapot venni.
Bólintással nyugtázza a fiatalember, és átveszi a gyerekkocsi feletti felügyeletet. Ez a település fő tere. Az épületek magukon hordozzák a funkciójukat: önkormányzat, iskola, orvosi rendelő, élelmiszerüzlet, lottózó, gyógyszertár. Ez utóbbi mellett kis utcácska vezet a piactérre és Bori cukrászdájához. Errefelé már látni néhány biciklist, többnyire az orvoshoz és a boltba mennek.
Magas szőke fiatalember közeledik a párjával. Katinka kilép a postáról és majdnem összeütközik velük.
- Szervusz, Katinka!
- Szervusz, Bence!
- Hű, de régen láttalak! – átöleli a fiatalasszonyt, majd bemutatja a társaságában lévő hölgyet:
- Rita a feleségem, kedvesem, ő pedig Katinka!
Kezet fognak és most Katinkán a sor:
- Gyertek közelebb, bemutatom a férjemet és a kislányunkat! Dr. Daniel Varam és Mirabel!
Rita kiválóan beszél angolul és szóval tartja Danielt. Mirabelhez is szól néhány szót, melyre gőgicsélés a válasz.
- Hallottam, hogy itthon vagytok. – kezdeményezi a beszélgetést Bence.
- Gyorsan terjednek a hírek. Én azonban nem tudtam, hogy megnősültél.
- Nem vertük nagydobra. Miután kimentél Londonba, magamba zuhantam. Akkor megismertem Ritát és fél év múlva összeházasodtunk.
- Gratulálok! Legyetek olyan boldogok, mint mi vagyunk!
- Azok vagyunk!
- Örülök, hogy találkoztunk! Még elsétálunk anyához a cukrászdába, utána sietünk haza.
Elbúcsúznak, és Daniel nem engedi át feleségének a babakocsit. Öles léptekkel halad. Katinkának igyekeznie kell, ha nem akar mögötte lemaradni. Elmennek a gyógyszertár előtt és Daniel egyenesen megy tovább, nem fordul be a piacra vezető utcába.
- Szívem, nem látogatjuk meg anyát?
- Nem. Te mondtad, hogy egészségügyi ellenőrzés van nála. Szerintem ott jelenleg nem hiányzik a jelenlétünk. Sétáljunk tovább.
- Te nem is akartál bemenni anyához, ugye?
- Valóban nem akartam.
Katinka belátja, mint általában, most is igaza van a férjének. Akkor miért érez bizsergést a gyomrában? Lehet, hogy Bence felbukkanása miatt érzi magát ilyen furcsán? Hiszen már nem jelent számára semmit, pusztán egy régi ismerős a régi életéből, mert számára új időszámítás kezdődött azzal, hogy feleségül ment Danielhez. Megváltozott, magabiztosabb lett, és lenyugodott. Mirabel megszületésével pedig úgy érzi, stabilizálódott az élete. Máshová kerültek a hangsúlyok. Letette a múlt nehéz hátizsákját, benne hagyva múltja minden keserűségét, bánatát és kudarcát. Behegedtek a lelki sebei, amiket Bence okozott. Émelyeg a gyomra és enyhén szédül. Atyaisten! Lehetséges lenne, hogy ismét áldott állapotba került?
- Forduljunk vissza, Daniel. Bemegyek a gyógyszertárba, veszek fájdalomcsillapítót. Megfájdult a fejem.
- Jól van, kedvesem. Menjünk haza. Tudod, hogy mindig van nálam gyógyszer, ezért nem kell a gyógyszertárba menned.
- Tudom. Ám ott dolgozik egyik általános iskolás barátnőm, és váltok vele néhány szót.
- Rendben van, ha úgy akarod. Mi megyünk tovább, majd utolérsz bennünket.
Jobb ez így! Csak nehogy legyen ismerős a gyógyszertárban! Szerencséje van. Nincs vevő és egy ismeretlen középkorú hölgy unatkozik a kassza előtt ülve. Gyorsan túlesik a vásárláson és szedi a lábát, hogy mielőbb utolérje a családját.
- Kaptál terhességi tesztet? – kérdezi Daniel és derűs nyugalommal sétál tovább. – Erről akartam veled beszélni. Úgy látom, megfogant a második gyermekünk.
- Honnan tudod?
- Kedvesem, ne feledd, hogy orvos vagyok. Láttam, hogy a barátnőd megküldte neked a televíziós fodrászvetélkedő felhívását.
- Erről akartam veled beszélni.
- Okafogyottá vált, kedvesem. Tudom, hogy nem adtad fel a szakmai ambícióidat. Megoldjuk, amint aktuálissá válik. „Találj egy célt, az eszközök majd követik.”
Daniel gyakran idézi Mahatma Gandhi mondásait, ez nem újdonság felesége számára.
Mirabel mit sem törődik a szüleivel. Elaludt.
Hazafelé menet mintha rövidebb lenne az út. Befordulnak az utcájukba és azonnal észreveszik, hogy indexel a házuk előtt parkoló piros Suzuki, majd elindul a falu központja felé. A teraszon toporog Jani bácsi, láthatóan nagyon ideges.
- Szervusztok, gyerekek! Jaj de jó, hogy megjöttetek! Rosszul lett a főnök, alig kapott levegőt! Kihívtam hozzá a körzeti orvost. Mi mást tehettem, hiszen nem voltatok itthon?! No, akkor megyek vissza dolgozni!
A kapott injekciók hatására már jobban érzi magát R. Tóth Pali. Szégyelli rosszullétét a lányáék előtt és szabadkozik, hogy tulajdonképpen nincs semmi baja, csak Jani bácsi aggodalmaskodott. Szavaival ellentétben meglehetősen sápadt az arca.
- Apa, beviszünk a kórházba.
- Szó se lehet róla! Nincs semmi bajom!
Nem kerüli el Daniel figyelmét apósa szokásos dühe. Megkéri feleségét, hogy lássa el Mirabelt, mert kettesben akar maradni a beteggel. Hároméves indiai tartózkodása alatt megszokta, hogy nem indul el sehová az orvosi felszerelése nélkül. Csak ki kell vennie a kocsija csomagtartójából a bőr táskáját.
- Katinka, mondd meg kérlek Palinak, hogy megvizsgálom és mutatom, mit kell tennie. Azonnal szólok neked, amint tolmácsra lesz szükségünk.
Tolmácsol Katinka és Palinak pirosodik az arca. Amit végképp nem akar, az, hogy a veje megvizsgálja. Rémlik neki, hogy családtagot nem kezelhet az orvos, amit rögvest meg is mond a lányának.
- Oka van annak, ha szeretne megvizsgálni. Nem lesz bajod, apa. Nyugodj meg. Daniel jó ember és kiváló orvos.
Megvárja, míg visszatér a férje, csak azután hagyja magára az apját.
Arra ébred Mirabel, hogy édesanyja kihámozza a meleg ruháiból. Vigyorogva tűri, hogy tisztába tegyék. Kedélyesen sikongat hozzá. Megvárja, míg tiszta pelenkát kap, utána következik a madárfióka tátogás. Katinka kiviszi kislányát a konyhába, bébiételt melegít és megeteti a cseppséget. Mirabel, mint minden gyerek, a maga tempója szerint étkezik, nem lehet siettetni. Gondosan megforgatja szájában a pempőt, ami – mikor már kezd megtelni a pocakja – időnként kicsordul a szája szélén, mert közben azért gőgicsél is. Időnként tenyerével rácsap az asztalra, ezt a nagyapjától látta.
A büfiztetésre a nappaliban kerül sor, hátha oda kihallatszik néhány hang a nagypapa szobájából, csakhogy ennek csekély az esélye, ha a férfiak mutogatással kommunikálnak.
Végre kilép az ajtón Daniel és hívja tolmácsolni a feleségét.
Nem tudja Katinka, mi történhetett a távollétében, mert R. Tóth Pali megszeppent gyerekként le sem veszi a szemét Danielről, aki komótosan, megszokott mozdulatokkal elpakolja a fonendoszkópot. Arcáról semmit sem lehet leolvasni. Mirabel édesanyja vállára hajtja a fejét és laposakat pislog. Ez nála az alvás előjele.
Végre végez Daniel a pakolászással. Apósa ágya mellé húzza a szobában lévő egyetlen fotelt, és abba ülteti nejét a kislányával, jómaga pedig helyet foglal az ágy szélén. Meglepődik Katinka. Férjében először látja a nyugalmat árasztó magabiztos orvost, aki éppen távolságtartásával nyeri el páciensei bizalmát. Amikor megszólal, halk, határozott és érzelemmentes duruzsoló hangjával eléri, hogy figyeljenek rá, miközben Mirabel nyugodt álomba merül.
- Szeretném előre bocsátani, kedves Pali, hogy amit mondok, azt a vejedként teszem. Az a kis apró testi vizsgálat – amiért utólag is elnézést kérek – arra volt jó, hogy orvosként hagyományos kézi, mondhatnám eszköz nélküli módszerrel megállapítható súlyos betegségek meglétét kizárjam. Javaslom, hogy menj el az orvos kolléga által előírt vizsgálatokra, mert csak azok elvégzését követően derül fény a tényleges betegségedre. Néhány napja itt élek a fedelet alatt, élvezve a vendégszeretetedet. Örömömre szolgált, hogy betekinthettem a munkátokba, a kertészetben és a cukrászatban egyaránt. Nem beszélem a nyelveteket, s ebből adódóan akaratlanul is jobban figyeltem a környezetemben lévők gesztusaira, hanghordozására, reakcióira, az egymással való kommunikációjukra. Bocsáss meg nekem, de ez alól, te sem voltál kivétel. Megállapítottam, hogy tele vagy feszültséggel, szorongással, ingerlékenységgel és könnyen dühbe gurulsz a legkisebb dolog miatt is. Nehezen viseled a döntési helyzeteket, hasonlóképpen a megszokott napi rutintól eltérő eseményeket. Az önbecsülésed a minimális szintre csökkent, talán éppen ebből adódóan gyanakvó és bizalmatlan vagy. Mindezt azzal is tetézed, hogy nem fordítasz kellő figyelmet, toleranciát és szeretetet a közvetlen családtagjaid körében sem, s ezt megtagadod önmagadtól is. Megítélésem szerint a depresszió, a szorongás és a stressz tünetei egyszerre vannak jelen az életedben. Engedd meg nekem, hogy indiai származásom okán idézzem Mahatma Gandhit: A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága. Én tudom, hogy bátor ember vagy! Egy ekkora vállalkozás létrehozásához és üzemeltetéséhez bizony nem kevés bátorságra, kitartásra és munkára van szükség. Vajon miért nem mered kimutatni a családod iránti szeretetedet? A szeretetet nem pénzben és nem anyagiakban mérik. Szeretném szíves figyelmedbe ajánlani Mata Amritánandamaji gondolatait: Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág.

Elhangzik az utolsó szó és percekig csend időz közöttük. Álmában Mirabel másik oldalára fordul az anyja ölében.
Mozdulatlanul fekszik ágyában R. Tóth Pali és a hófehér mennyezetet bámulja. A szeme sarkából kicsorduló könny apró csermelyként lecsordulva a halántékán megnedvesíti a párnáját.
Mozdul Daniel, két kezébe fogja apósa jobb kezét:
- Valamennyi diagnózisra megvan a megfelelő gyógymód. Erre is. Még időben vagy ahhoz, hogy megelőzd a fenti tünetek súlyos testi betegségekbe torkollását. A pozitív gondolkodás előtérbe helyezésével, a kiegyensúlyozott, harmonikus életvitellel, a családi kapcsolatok megerősítésével, a stresszt okozó momentumok minimálisra csökkentésével belátható időn belül megszűnnek a panaszaid. Minden nap találj valamit, aminek örülhetsz, fedezz fel új dolgokat, amelyek iránt érdeklődhetsz, és új színt hoznak az életedbe. Kezdhetnéd azzal, hogy míg itthon vagyunk, menjetek el Borival kettesben néhány napra egy üdülőhelyre. Vendégeim vagytok. Mi addig ellátjuk az itthoni feladatokat.
Megrezzen Pali keze, ebből érti az orvos, hogy megkezdődött a beteg gyógyulása.
- Köszönöm Daniel. Menjetek, hagyjatok magamra. Pihenni szeretnék.

8. rész: Kikapcsolódás

Reggel ötkor Bori feladja az alvással való küzdelmét. Felkel, felveszi a legmelegebb szabadidő ruháját, bakancsot húz, fejébe húzza a vastag kötött sapkáját és a vattabéléses dzsekijében kimegy a házból. Valósággal mellbe vágja a kinti hideg levegő. Fagyott az éjjel. A kutyák itatójában a víz tetejét vékony jég borítja.
Egészen a gyümölcsösig elsétál. Amint észreveszik a kutyák nagy farkcsóválás közepette odafutnak hozzá. Örvendeznek gazdasszonyuknak. Felveszik az asszony járásának ritmusát és vele tartanak. Tisza az orrával megböki Bori vádliját, mire megáll az asszony és megsimogatja a buksiját. A két szuka is jön, kikövetelni magának a gyengéd érintést.
- Jól van, jól van!
Kit akar megnyugtatni? Magát vagy a kutyákat? Neki is szeretetre lenne is szüksége. Ám nincs senki, aki ezt észrevenné és átölelné. Megszokta férje érzéketlenségét, ami már régóta nem érinti meg a lelkét. Védekezésül felépített maga köré egy láthatatlan falat, melyen rendre gellert kapnak Pali pikírt megjegyzései. Számára is legalább annyi stresszel jár a munkája, mint a férjéé. Katinka távozásával mélyre temette magában a használaton kívül helyezett anyai ösztönöket, mert nem akarta, hogy az egyre elhatalmasodó aggódás egymagában kitöltse a mindennapjait. Azt hitte, véglegesen okafogyottá váltak és lelke mélyének sötét árkából örökre elhamvadnak, és soha többé nem törnek a felszínre. Hatalmasat tévedett, mert Katinkának és családjának megjelenése egy pillanat alatt előcsalogatta azokat. Ráadásul bővült a kör. Már Mirabel és Daniel iránt is anyai érzéseket táplál, amely egyszerre lett nagy öröm forrása és egyúttal fokozódott az aggodalma is. Unokájával könnyű a kommunikáció, miután az ösztönös, ámde kölcsönös szereteten alapul, ráadásul szavak nélkül is kiválóan értik egymást. Hiába kedveli vejét - akinek szótlan derűje és a szeméből sugárzó értelem nyugalmat és biztonságot kelt benne -, ha a nyelvi akadályok miatt nem tudnak egymással beszélgetni. Az pedig, hogy igénybe vegye Katinka tolmácsolását, már nem tudná visszaadni azt a meghittséget, amelyre pedig oly fontos lenne tartós rokoni kapcsolatuk megszilárdításához. Bízik abban, hogy Daniel szavak nélkül is pontosan érzékeli a gyökeret eresztett családi gondokat, amelyek a maguk módján körbe fonnak mindenkit, és többé-kevésbé fojtogatják is.
Tegnapelőtt este arra ért haza, hogy Pali az ágyat nyomja, mert erős szívdobogás és fullasztó légzés miatt Jani bácsi orvost hívott hozzá. Ahelyett, hogy nyugton lenne és megpróbálná kifeküdni a betegségét, azzal állt elő, hogy utazzanak el kettesben három napra, hogy kipihenjék magukat. Katinkáék az idő alatt ügyelnek a két vállalkozásra. Legnagyobb megdöbbenésére Daniel is támogatta apósa javaslatát, és indoklásul Szvámi Pradnyánpad idézetét citálta: A szeretet nem más, mint annak érzése és megértése, hogy a másik különböző.
- Anya, mi már befizettünk benneteket három nap, két éjszakára egy háromcsillagos szállodába. Holnapután délre kell odaérnetek! – közölte vele Katinka.
Egyszerűen kész tények elé állították! Ám legyen! Csak nem tudnak ennyi idő alatt nagy kárt okozni a vállalkozásokban! Természetesen Jani bácsival és Daniellel megbeszélték a kertészeti munkákat. A cukrászdában Bori idősebb kolléganője tudja a dolgát. Amennyire lehetséges, előre megsütötték a süteményeket és a torta alapokat, lényegében Katinkának mindössze annyi lesz a dolga, hogy napközben rájuk nézzen. Egy dolog kissé aggasztja, mégpedig a három kuvasz. Tisza, a domináns hím, a családtagokon kívül mindössze Jani bácsit viseli el. Emlékeznek ugyan Katinkára, nem bántják, de tessék-lássék engedelmeskednek neki. Megbeszélték Daniellel, hogy miután Katinka esténként kiengedi a kutyákat, már ne menjen ki az udvarra. Veje csak mosolygott, és egyetlen szó megjegyzést sem tett.
Világosodik. Ideje visszatérni a házba. Előbb betereli a kennelbe a kutyákat, megeteti őket, itatójukban feltöri a jeget és friss vizet önt bele.
- Tisza, vigyázzatok a családra!
Előző este bőröndbe tette a ruhaneműket, amiket magukkal visznek. Megbeszélte Palival, hogy reggel negyed hétkor útnak indulnak, megússzák a búcsúzkodást. Majd útközben megállnak reggelizni, elvégre délig rengeteg idejük lesz.
Pali már a nappaliban üldögél, és a laptopon olvasgatja a szállodáról szóló információkat.
- Borikám, igyekezz, mindjárt indulnunk kell!
Gyors tusolás után tíz perc alatt elkészül az öltözködéssel, hiszen minden ruhát előre kikészített. Valóban pontban negyed hétkor kigördül autójuk az útra. Miközben gondosan bezárják a kaput, észre sem veszik, hogy Katinka bentről figyeli a távozásukat. Elhagyva a települést, Pali vigyorogva sorolja, hogy milyen programot állított össze. Egy kastélyszállóban reggeliznek, utána megnéznek egy múzeumot, majd hatvan kilométerrel később a falusi panzióban kávéznak, ahol kemencében sült túrós buktát ehetnek, és pontban délben megérkeznek az úti céljukhoz. Igen, ezt az R. Tóth Palit szereti, a csibészes mosolyút, aki kellemes közös programokat szervez. Kilépve a megszokott hétköznapok helyszínétől, már egészen másként érzi magát a Tóth házaspár. Mintha visszafiatalodtak volna, évődnek egymással.
- Mi lenne Palikám, ha kikapcsolnánk a telefonjainkat?
- Semmi, drágám! Itt az enyém is, légy szíves kapcsold ki! Elvégre szabadságon vagyunk!
Bori lelkesen lezárja a mobilokat. Három napig meg lesznek telefon nélkül. Akkor is megvoltak, amikor utoljára nyaraltak, úgy húsz évvel ezelőtt.
- Átvegyem a vezetést Palikám? Hiszen tegnap még egész nap nyomtad az ágyat.
- Nem jól láttad, Borikám! Tudod mit csináltam? Egész nap Daniellel beszélgettem. Mindketten elővettük a laptopot és a fordító program segítségével csevegtünk. Jókat nevettünk, amikor a gép félre fordította a mondandónkat! Képzeld, még Katinka is meglepődött azon, hogy csak ebédelni mentünk ki a szobámból. Rendes ember Daniel. Nem azért, mert orvos. Egyszerűen pengeéles a logikája és végtelenül jóindulatú. Tudod, lassan már nem is bánom, hogy barna a bőre.
- Azt ne mondd, hogy előtte ez annyira zavart?
- Nem engem zavart, hanem a falubelieket. Csak tudnám, hogy miért. Nem tanultak történelmet? A török hódoltság után a tizenötödik század végén Magyarország népessége 3,3 millió volt. Az azt követő betelepítéseknek köszönhetjük, hogy ma ennyien vagyunk. Szerintem senki sem tudja, milyen vér keveredik az ereiben. De így a jó, mert ezért ilyen tehetséges a magyar. Hanem, Borikám, elképzelni sem tudtam volna, mennyi minden érdekli a vejemet! Megkérdezte, miből élnek itt az emberek, milyenek a jövedelmi viszonyok, miért lát oly kevés fiatalt a faluban? A paraszolvencia is érdekelte, és láttam rajta, hogy hihetetlennek tűnt számára annak a mértéke.
- Biztosan nem találkozott még ilyen viszonyokkal.
- Hacsak úgy nincs! Nézd, a következő kanyar után már megérkezünk az első állomáshelyünkre. Remélem megéheztél?
- Ráhibáztál!
Leparkolnak és egymást átölelve ballagnak a szállodába.


9. rész: Szülők nélkül

Jó ember Pali, csak képtelen elengedni a rossz élményeit. Kincsként gyűjtögeti azokat, s el nem hagyná belőlük a négy évtizeddel ezelőttieket sem, pedig azok még a gyerekkorában történt eseményekhez kapcsolódnak. Egy napig a számítógép fordító programját használva beszélgetett az apósával. Könnyebben szót értettek, annak ellenére, hogy nem volt pontos a fordítás. Korrigálták, ha szükség volt rá, és időnként jókat nevettek az ebből adódó félreértéseken. Mégis sokkal jobb megoldásnak bizonyult, mintsem Katinka tolmácsolását igénybe venni. Nő jelenlétében a férfi nem lehet gyenge, esetlen, gyámolításra szoruló, mert abban a pillanatban sérül az egója és Palinak erre egyáltalán nem volt szüksége. Daniel finoman a tudomására hozta, hogy vigyázzon az étkezéssel, nem szabad a súlyát tovább növelni, sőt, kívánatos lenne megszabadulni a súlyfeleslegétől. Virágnyelven arra is felhívta a figyelmét, mely szerint a férfi élete csak boldog asszony mellett felhőtlen. Kikerekedett az apósa szeme, ámde erre egyetlen szóval sem reagált.
Roppant tetszik Danielnek a számítógépes fordító rendszer és úgy dönt, hogy a laptopját magával viszi a kertészetbe. Ha lemerül az akkuja, akkor talál áramforrást a raktárban, vagy a kazánház épületében. Ez utóbbi úgy épült, hogy a kazán előtere mintegy ötven négyzetméter, amely a kertészetben dolgozók öltözője és egyben pihenője is. Négylapos rezsóval, hűtőszekrénnyel, mosogatóval felszerelt, és természetesen egy férfi és egy női tusoló - mosdó is tartozik hozzá. Nagyot csalatkozik Daniel, amikor kiderül, hogy Jani bácsi bizony egyáltalán nem ismeri a számítástechnikát, így kommunikációjuk továbbra is a mutogatás szintjén marad.
Reggelinél abban állapodtak meg, hogy délelőtt Mirabel Katinkával lesz, ebéd után pedig Daniellel. Ennek megfelelően alakul a vállalkozások felügyelete. Azt is megbeszélték, hogy a három kuvaszt Jani bácsi és Katinka közösen eteti, engedi ki vagy tereli be a kennelbe. Igaz, hogy jól tudják az ebek a dolgukat. R. Tóth Pali következetesen nevelte őket. Tisza és Duna hathetes korukban kerültek hozzájuk. Az első alomból megtartották Csermelyt, mint a legkisebb és leggyámoltalanabb kölyköt, akinek úgysem került volna gazdája. Kipendült a kiskutya, nőnemű létére majdnem akkora, mint az apja. Reggel hétkor beterelik őket, akkor kapnak enni, este hatkor pedig mehetnek ellátni az őrzővédő tevékenységüket. Idegenekről nem fogadnak el ételt, még Jani bácsitól sem. Katinkát is gyanúsan nézték, amikor vitte nekik a menázsit. Végül odalépett Tiszához, megsimogatta a fejét, s ezzel megtört a jég. Csermely azonban úgy döntött, hogy neki is kijár a figyelem, nekirugaszkodott és képen nyalta fiatal gazdasszonyát, nem kis meglepetést okozva neki. Jani bácsit egyszerűen a kertészet tartozékának tekintik. Elviselik, de nem igazán kedvelik.
Pali távollétében nem jönnek a napszámosok. Többnyire locsolás és kapálás lesz napirenden, és a kazánra csak annyi fát tesznek, hogy ne aludjon ki a tűz, mert éjszaka még kell a fóliákba és az üvegházakba a temperálás.
Katinka hasznossá teszi magát. Ebédet főz, közben beindítja a mosógépet és amikor Mirabel a délelőtti szunyókálással van elfoglalva, vesz egy mély lélegzetet és előveszi a terhességi tesztet. Jól érezte, valóban anyai örömök elé néz. Legszívesebben rohanna elmondani Danielnek. Négy gyermeket szeretnének, és nem is baj, ha nem lesz közöttük nagy korkülönbség, bár illett volna várni az egy évet, de ez sem baj. Egyáltalán nem érdekes sem a fodrászverseny, sem a mesterfok. Megkívánja a húslevest, azt az igazi magyart. Azt is készít, és Daniel kedvéért ismét bárány lesz. Sőt, desszertnek süt egy piskótatekercset is. Könnyű az elhatározás, és nekilát az előkészületeknek. Mégis akad egy kis bibi. Képtelen megállni, hogy a cukorral kikevert tojássárgáját ne kóstolja meg. Egy kanálnyi nem a világ. A második sem. Mire a gép felveri a tojáshabot, hiányzik a tojás sárgájának a fele. No, ahhoz pedig elég lesz a habot is felezni kell. A maradékból pedig habcsók lesz. Közben olvadoznak a húsok. A bárányhús eléggé sok kettőjüknek, nem baj, majd meghívják Jani bácsit ebédre. Nem is! Átviszi a felét Juliska néninek. A piskótából nem lesz tekercs, mert ahhoz kevés. Kettévágja, megkeni lekvárral a tetejére pedig kakaóból, vajból és cukorból sűrű mázt készít. Mehet a hűtőszekrénybe. Percek alatt megszikkadnak a habkarikák és beteszi a sütőbe a bárányt. Másfél óra alatt elkészül, és az is lehet, hogy addig nem fő meg a húsleves. Illetve biztosan nem készül el, mert éppen csak gyöngyözhet, lassan kell főzni. Megkóstolja Katinka a habkarikát, igen finomra sikerült. Maradt a csokimázból, amit megmelegít és belemártogatja a karikákat. Nagyon jól néznek ki! Vajon finomak is?
Felébred Mirabel, és gőgicséléssel jelzi, hogy foglalkozzon vele az édesanyja. Nincs is ezzel semmi baj. A szokásos pelenkacsere után következik a tízórai. Etetés közben Katinka tovább csipegeti a habcsókot, melynek eredményeként a tizenkettőből mindössze négy marad. Elég az Danielnek mutatóba. Meglehet, nem is ízlik neki, de semmiképpen sem akarja megfosztani férjét az édességtől. Mirabel hasra fordul a járókában, maga alá húzza a lábait, és kinyomja magát a kezével. Lesi az anyját, mit szól ehhez a mutatványhoz. Nem figyel Katinka, márpedig akkor hangosan sikkantani kell néhányat, mert a füle biztosan jó, akkor is, ha éppen a húslevest kóstolgatja. De miért rohan ki a konyhából egyenesen a fürdőszobába? Miért nem figyel rá?
A kertészet gazdasági bejáratánál megáll egy teherautó. Hozott ötszáz kiló humuszt, amit R. Tóth Pali megrendelt még egy hónappal ezelőtt. A száz darab ötkilós kiszerelésű anyagot egyenesen a raktárba vitetik. Készpénzfizetéssel kell kiegyenlíteni a számlát. Míg lepakolják, Daniel szalad a pénzért. Egyedül találja a kislányát a nappaliban és sehol sem látja a feleségét. Gyanús hangokat hall a mosdó felől. Fülig ér a szája. Szóval beigazolódott a gyanúja! Örömében felkapja Mirabelt és közli vele a kistestvér érkezését.
- De el ne mondd anyának, hogy tudod! Megvárjuk, míg megmondja!
Mielőtt bementek volna Juliska nénivel vásárolni a Tescóba, bement a bankba pénz váltani, emiatt nem gond kifizetni a szállítmányt. Erről nem számolt be Katinkának, elvégre ez nem olyan lényeges momentum. Visszateszi kislányát a járókába, kezébe adja a kedvenc csörgőjét, magához veszi a pénzt és visszamegy a kertészetbe.
Ebédnél nagyon sápadt Katinka. Képtelen eldönteni, hogy állandóvá váló hányingerét a szíve alatt növekvő kisded, vagy a délelőtti torkossága okozza. Esetleg mindkettő. Elárulja Danielnek az örömhírt, amivel nagyon boldoggá teszi. Legszívesebben nem is engedné el maga mellől. A desszertre való tekintettel hosszúra sikeredik az ebéd. Mirabel egy ideig gyakorolja a járókában a forgást, imitálja a mászást, bár hátrafelé halad. Elunja magát, hanyatt fekszik, rágcsálja kicsit a csörgőjét, majd elalszik.
A cukrászüzemben lázas munka folyik. Grillázstortát készítenek a hölgyek, mégpedig hozott anyagból, számla nélkül. Juliska a megrendelő, aki a férjétől tudja, hogy Boriék három napra elutaztak, a fiatalok meg nem értenek semmihez. Lám, Jani is hozott haza ötven kilót a humuszból is. Úgysem hiányzik Palinak, majd azt mondják, hogy kiszórta a gyümölcsösben. Úgy beszélte meg a cukrásznőkkel, hogy a barátnője, Csernovicsné megy a tortáért, mert neki nincs ideje elmenni érte. Azt nem köti az orrukra, hogy nem szeretné, ha aznap látnák őt a cukrászda környékén.
Katinka végül három órakor indul útnak. Élvezi a kellemes napsütést és tempósan megy a cukrászdába. Útközben az jár a fejében, hogy Daniel megvárja, míg felébred a kislányuk és kimennek a kertészetbe levegőzni. Jobban belegondolva, semmi értelme sincs bemenni a cukrászatba, hiszen édesanyja minden instrukcióval ellátta a munkatársait, ám ha megígérte, akkor nem maradhat otthon. Csillapult a rosszulléte. Sőt, kimondottan jól érzi magát. Mirabelnek leveszöldségeket és egy falat csirkehúst pürésített ebédre, ami nagyon ízlett neki. Hála istennek, jó étvágya van a kislányának.
Gyerekkorában oly sokszor megtette ezt az utat, iskolába jövet-menet, és nem gondolta volna, hogy egyszer édesanyaként is itt rója a járdát, ráadásul a családi cukrászdába tart. Még öt perc, mire odaér. Felhívja a szüleit, hogy megkérdezze, hogyan érzik magukat, ám egyikük sem veszi fel a telefont. Ez jó jel, biztosan úgy érzik magukat, mintha a második nászútjukon lennének. Optimizmusa töretlen. Ma csak jó történhet vele! Mi a csuda? Zárva a cukrászda! Izgatottan megy a hátsó gazdasági bejárathoz, melyet szintén zárva talál. Csenget, és alig várja, hogy ajtót nyissanak neki. Majdnem fél percig várakozik, mire résnyire kinyílik az ajtó:
- Jaj, te vagy az, Katinka! Már azt hittük, nem is jössz!
Erős, édes égetett cukor illattól terhes a cukrászüzem levegője. Elég Katinkának néhányszor levegőt vennie és máris rohan a mosdóba. Összenéz a két cukrásznő, talán mégsem volt olyan jó ötlet illegális grillázs tortát készíteni, amely nem más, mint egy disznó, három malacával, szépen kidíszítve a cukrozott tojásfehérjével. Már késő eltüntetni.
Visszatérve Katinka a grillázstorta megrendeléséről kérdezősködik.
- Csernovicsné jön érte öt óra körül.
- Kifizette, vagy adott előleget?
Összenéznek az asszonyok, erre mit mondjanak, hiszen sem a pénztárgépben, sem a megrendeléseket tartalmazó kockás füzetben nyoma sincs semmiféle nyoma a grillázs tortának.
- Miért vagyunk zárva?
Ez a másik kérdés, amire nincs jó válasz. Eleinte hebegnek, habognak a cukrásznők, majd a fiatalabb átmegy támadásba. Három helyett ketten dolgoztak, az harmincszázalékos munkaerő kiesés. Mérges Katinka, pontosan tudja, hogy sumákolnak az asszonyok, ezért úgy dönt, hogy ebből neki elég mára, hazaküldi őket, mondván, hogy itt marad zárásig és tele van süteményekkel a hűtőpult. Az idősebbik asszony megpróbálja menteni a menthetőt, és kevésbé elegáns megoldást választva előcitálja a cukrászda dolgozói számára kötelező egészségügyi kiskönyv hiányát, elvégre azzal Katinka nem rendelkezik. Nem válaszol a fiatalasszony, csak odalép az anyja íróasztalához, előveszi táskájából a fiók kulcsát. Pár másodperc múlva az egészségügyi kiskönyvét és a kisegítő családtagra vonatkozó megbízási szerződését. Elég az iratokra rápillantani a két asszonynak, azonnal felismerik, hogy lebuktak. Tudhatták volna, hogy Bori soha semmit sem bíz a véletlenre. Kotródnak is az öltözőbe, hogy mielőbb átöltözhessenek és másnap reggelig látni sem akarják a munkahelyüket. Abban reménykednek, Katinka nem veszi észre, hogy délelőtt saját zsebre két egész tortát is eladtak. Hiába a település szinten jónak mondható legális jövedelmük, amikor nincs az a rakott szekér, amire ne férne rá még néhány villa szalma. Főleg akkor, ha a szalma jelen esetben a könnyen keresett készpénz.
Elmennek a cukrásznők és Katinka gondosan bezárja a gazdasági bejáratot, sőt a belső biztonsági ácskapcsot is felteszi. Kinyitja a cukrászdát és arra gondol, hogy nem lesz nagy forgalom, akár haza is mehetne. De rend a lelke mindennek, nyitva tartási időben nyitva kell lenni.
Vajon mit csinálhat a férje és kislánya?
Mi mást tennének, mintsem Daniel gondosan felöltöztetve Mirabelt, a gyerekkocsiba teszi, és kitolja a kertészetbe, hogy levegőzzenek. Egyenesen a raktárba megy, megnézni az ötösével odahordott és egymásra rakott humusszal teli zsákokat. Varma doktornak elég rájuk néznie, hogy feltámadjon benne a gyanú: nincs meg a teljes szállítmány. Mielőtt kifizette a szállítót, megszámolta a zsákokat és akkor még száz volt belőlük. Most azonban hiányzik tíz zsák. Nem nyelhette el a föld, felhasználásra sem kerülhetett, hiszen akkor meglennének az üres zsákok. De nincsenek. Vajon Katinka mit tenne a helyében? Nyűgösködik Mirabel, nem szeret a kocsiban lenni. Amint az apja kiveszi a kocsijából, máris vigyorog, tapsikolja Daniel arcát és végre jól körülnézhet, mert innen nézvést többet látni, mint a gyerekkocsiból. Dr. Daniel Varma számára jó edzésnek bizonyul kislányát cipelve végigsétálni a Jani bácsi és az apósa ingatlana közötti drótkerítés mellett, annál is inkább, mert a földet ott is felkapálták és emiatt időnként botladozik. Szinte nyárias az időjárás, közel húsz fok a hőmérséklet, de éjszakánként még lehűl a levegő. Mirabel is tekintget, számára nagyon új jelenség a magyar Alföld sík területe, ahogyan gyümölcsöst is először lát. Egyfolytában mondja a magáért, és számára nagyon kellemes apja járásából adódó ringatózás. Véget ér a szomszéd telke, de a kertészet földjének a háromnegyede csak ezután következik. Semmi rendellenességet nem tapasztal Daniel, ezért visszafordul. Ni csak! Mit lát a szomszéd hátsó kerítésén belül? Tíz zsák humuszt lapul egymás mellett. Okos megoldás! Errefelé ritkán járkálnak, csak akkor, ha a gyümölcsösben dolgoznak, mert a munka dandárját ez idő tájt a fóliákban és az üvegházakban végzik. Gyanús hangokat hallat Mirabel. Ideje visszatérni a lakásba, mert tisztába kell tenni a leányzót.
Katinka unatkozik a cukrászdában. Egyetlen vevő sincs. Lefoglalja magát azzal, hogy megnézi, mennyi süteményt tettek ki reggel, mit írtak be az erre rendszeresített füzetbe és mennyi fogyott, mennyi pénz van a kasszában. Lenni kellene a pultban két egész tortának, de nincs egyetlen egy sem. Átmegy az üzembe, ám az ottani hűtőben sincs. Alighogy elmentek a szülei, máris rejtélyes esetek merülnek fel ebben az aprócska cukrászdában is. Keletkezett egy fekete lyuk, melyben nyomtalanul eltűnnek a torták, miközben nyom nélküli megrendelésre grillázs torta készül. Ráadásul annak az árát nem is kalkulálta ki az édesanyja, ezek szerint azt neki kell megállapítania.
Vevő érkezik. Középkorú mosolygós, meglehetősen jól öltözött asszony.
- Jó napot kívánok! Mit adhatok?
- Jó napot kívánok! Nekem is leértékelt torta kellene! Ha lehet, akkor puncstorta! A szomszédasszonyom mondta, hogy ma kétezer forint a tizenhat szeletes torta.
- Sajnálom, asszonyom! Elfogyott a tortánk! Ajánlanám a krémeseinket, a Rigó Jancsit.
- Köszönöm, kicsit nézelődök, ha megengedi.
- Parancsoljon! Frissek a réteseink is!
Megjön Csernovicsné a grillázs tortáért.
- Jó napot, aranyom! Mancikát keresem!
- Jó napot kívánok! Már hazament. Mit adhatok?
- Hát…- kissé zavarban van az idős asszony. – A grillázs tortáért jöttem volna.
- Ó, az elkészült! Azonnal hozom!
A másik vevő felkapja a fejét:
- Nem is tudtam, hogy grillázst is készítenek!
- Természetesen. Azonban csak megrendelésre.
- Nagyon sajnálom!
Hozza Katinka a tortát, ami nagyon mutatós és láthatóan eléggé vastag az anyaga.
- Tessék nézni, megfelel?
Csernovicsné elképed. Nagy is a torta, díszes is. Hiába, Juliska tud élni!
- Köszönöm, megfelel.
- Akkor adom a számlát. Hétezer-ötszáz forintot kérek.
- Mennyit?! Nekem ezt nem mondták!
Katinka rezzenéstelen arccal visszakérdez:
- Miből tetszik gondolni, hogy ingyen adjuk?
- Azt mondta Juliska, hogy kétezret kell fizetnem…
- Nem tudom, ki az a Juliska?
- Akkor nem kérem. Viszontlátásra!
Fordul ki az ajtón Csernovicsné.
Az elegáns asszony nézegeti a grillázs tortát.
- Megvehetem, hölgyem? Nekem megfelel.
Forr a méreg Csernovicsnéban. Ki hallott még ilyet? Neki csak kétezret adott Juliska! Micsoda szégyen! No, majd felhívja és leteremti. Nem elég, hogy az unokáját meg sem nézte az a roma doktor, a Bori lánya is igen fenn hordja az orrát! Na, majd ha elmondja az urának, az majd kitalál valamit! Azt is mondta Juliska, hogy Bori elment az urával nyaralni. Ki hallott már ilyet? Tavasszal nyaralni! Minden ismerősnek, akivel útközben találkozik, elmondja, hogy fél áron adják a cukrászdában a süteményeket! Hadd bosszankodjon R. Tóthék lánya!

10. rész: Éjszakai betolakodók

Mirabel üldögél a járókában és a játékait dobálja. Ha nem éri el, hasra fordul és megpróbálja kúszva elérni, de még nem halad előre. Nagyokat sikkant hozzá. Időnként az apjára néz, aki az ebédlő asztalnál ülve a levelezését intézi az interneten. Gondolkodott, hogyan tudná kíméletesen Jani bácsi tudtára adni, hogy tud a hiányzó tíz zsák humuszról. Megvan! Megkéri az öreget, hogy tüntesse el a kerítés mellől a lábnyomait, mert ott sétált délután Mirabellel. Kellemetlen lenne, ha apósa azt hinné, távollétében idegen járt a kertészetben. A laptopon lefordítja mondandóját és kiviszi megmutatni az öregnek, aki éppen a palántákat öntözi. Rezzenéstelen arccal olvassa Jani bácsi Daniel mondandóát, majd bólint, hogy rendben van. Fél ötre végez a munkákkal és hazamegy, anélkül, hogy távozását tudatná a doktorral. Az ekekapával eltünteti a nyomokat és észreveszi, hogy Daniel is láthatta a kertje végében lévő tíz zsák humuszt. A közös kerítésen lévő kiskapun keresztül hazatér és teljesen tanácstalan, hogyan hozza rendbe a dolgot. Rossz hangulatban készíti a disznóknak a moslékot, megeteti őket és az alsókonyhába megy, ahol Juliska már várja a vacsorával. Jár az asszony szája, nem figyel rá, mert asszonybeszéd. Kanalazza az ebédről maradt gulyáslevesét, megeszik hozzá egy pille kenyeret, mert csak megdermedt lekváros palacsinta lesz hozzá.
- …és Katinkának volt pofája hétezer-ötszáz forintot kérni a grillázs tortáért! Érted? Amikor én adtam hozzá a cukrot és a diót is! Persze, hogy nem hozta el Csernovicsné! Meg is mondom Borikának, milyen lánya van!
Felkapja fejét az öreg:
- Miről beszélsz asszony?
- Hát nem figyelsz? Mondhatok én neked, amit csak akarok!
- Miféle tortáról meséltél?
Leteszi kanalát Juliska és kezdi elölről a mondandóját. Veresedik Jani feje! Ez azért már sok! Mindketten egyszerre és egy napon lopták meg a szomszédot!
- Tudod, öreg, majd behozom a tojás árán a cukor és a dió árát! Megfizettetem Borival, meg én!
- Elhallgass asszony! Becsaptad Borit és rajta akarod leverni a saját butaságod! Szíjat hasítok a hátadból, ha megteszed!
Megdöbben az asszony. Éppen Jani mondja, aki minden héten hazahoz valamit a kertészetből?
Sötétedik. Daniel tisztába teszi Mirabelt és megmelegíti neki a bébiételét. Közben egyre több alkalommal pillant az órára, mert lassan fél hét lesz és felesége még nem ért haza a cukrászdából. Nem tudhatja, hogy ennek az oka az, hogy Katinka szinte az összes süteményt eladta, és elmosogatta a megüresedett tálcákat, ne kelljen másnap ezzel kezdeni a napot.
Hazafelé menet Katinkának egyre csak a cukrászdában tapasztalt dolgokon jár az esze. Édesanyja éppen csak elutazott három napra pihenni, és az alkalmazottai azonnal meglopták. Mit tegyen? Lehetséges, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és a felszín alatt még több meglepetés érné? Elmondja Danielnek a történteket? Mit szólna hozzá a férje, ha megtudná, hogy Magyarországon a legkisebb vállalkozót is képesek meglopni az alkalmazottai? Vajon ki és miért terjesztette róluk, hogy fél áron adják a süteményeket? Tény, hogy öt óra után tódultak az asszonyok, annak reményében, hogy olcsón jutnak az édességekhez. Amikor kiderült, hogy ez pusztán vaklárma, egymásra licitálva vásárolták teljes áron a süteményeket, nehogy a többiek azt higgyék, hogy nekik nem telik rá. A látszat fontosabb a szikár tényeknél, nem érdekes, ha holnap zsíros kenyeret esznek, akkor is vesznek krémest, Rigó Jancsit, rétest, mignont, zserbót, Rákóczi túróst, linzert vagy lúdlábat. Minden esetre reggel korán bemegy, segít süteményt sütni, mert nem lehet üres pulttal megnyitni a cukrászdát.
Mi a csuda! Nem engedte ki a kutyákat Jani bácsi! Sebaj, gyorsan átöltözik és az lesz az első dolga. Utána megvacsoráznak, megfürdeti Mirabelt és hagyja, hogy Daniel altassa el, mert neki még meg kell főzni a másnapi ebédet. Könnyű dolga lesz, csak a férjének főz, mert nem jön haza ebédelni. Biztosan megérti Daniel, hogy sok odabenn a munka.
Izgatott a három kuvasz, mert lassan egy órája már kinn kellene lenniük a terepen, megtenni a körútjukat. Mielőtt este hatkor kiengedi őket a gazda, előtte kapnak friss vizet és néhány jutalom falatot. Vizet most is kapnak, de hol vannak az étkek? Tisza böködi orrával Katinkát, a másik két kutya pedig a raktár előtt ül. Abban van az ételüket tartalmazó hűtőszekrény. Hiszen egy nap egyszer kapnak enni, mégpedig reggel. Akkor mit várnak tőle? Mégis bemegy Katinka a raktárba, felkapcsolja a villanyt és mindent rendben talál. Csermely beszökik utána és megáll a sarokban lévő polc előtt. Mi lehet ott, amit ennyire néz? Ja, hát a csomagolt jutalom falatkák! Ezen ne múljon. Levesz két tasakkal, legyen a három kuvasznak egy jó napja! Idegentől nem fogadnak el ételt, sőt, ha elejtenek egy betévedt nyulat vagy fácánt, megölik ugyan, de odateszik a ház küszöbére, mint egy trófeát.
Vacsora után megfürdetik Mirabelt, aki hamarosan elalszik. Daniel a neten szakcikkeket olvasgat, miközben Katinka a másnapi ebéd elkészítésével foglalatoskodik. Nem tehet róla a fiatalasszony, de annyira megkívánja az édességet, hogy az már szinte fáj. Sebtében linzer tésztát készít, megkeni jó vastagon lekvárral, tetejére cukrozott diót szór, amit enyhén meglocsol rum aromával, majd az egészet befedi porcukorral habosra felvert tojásfehérjével és beteszi a sütőbe.
Daniel orrát is csiklandozza a sütemény illata. Legalább annyira megkívánja a forró édességet, mint a felesége. Lezárja a laptopot és Katinkával tart a még ki sem hűlt sütemény megkóstolásában. Úgy fél tepsivel marad másnapra.
Nem lehet büntetlenül belakmározni a meleg süteményből. A Varma házaspár az álom és az ébrenlét határán forgolódik az ágyban. Nem szoktak hozzá az éjszakába nyúló falatozásokhoz. Megszomjazik Katinka és félálomban kimegy vizet inni. Furcsa zajokat hall az udvar felől és vészjóslóan morognak a kutyák. Felrázza Danielt, menjenek ki megnézni, mi történhetett. Ó, hát a férje nem mehet ki vele, nem tűrnék meg a kutyák! Magukra kapják a fürdőköpenyt, felkapcsolják a kinti világítást, és Katinka magához veszi az erős fényű zseblámpát.
- Maradj itt, Daniel! Nehogy rád törjenek a kutyák!
- Nem engedlek ki egyedül! Nem lesz semmi baj!
Csak Csermely fut eléjük és hangos ugatással rá akar vetődni Danielre, aki azonban határozottan rászól, feléje nyújtja a kinyitott tenyerét, mormog neki valamit, mire a kutya megfordul és rohan vissza a raktárhoz, melynek nyitott ajtaja előtt Jani bácsi hasal, mellette egy zsák humusszal, hátán pedig Duna két mellső mancsa. Mozdulni sem mer az öreg, teljesen megrémült, mert az még nem fordult elő vele, hogy rátámadjanak a kuvaszok. Csermely fut tovább, a kazánház felé, ahonnan jajveszékelés hallatszik. Itt komolyabb a helyzet. Egy férfi karját satuként fogja a szájában Tisza és nincs szándékában elengedni, pedig valósággal jajgat a férfi. Hiszen ez Csernovics Bandi bácsi! Mit keres itt éjnek évadján? Katinka határozottan rászól Tiszára, rásandít a kutya, de nem engedi el az öreg karját. Daniel nyitott tenyerét a kutya felé nyújtja, mormog neki valamit, mire Tisza elengedi a férfi karját és néhány lépést hátrál.
- Menjen a férjemmel a házba, már nem bántja a kutya. Tisza, gyere velem! Csermely! Ülj le! Nem mész utánuk!
Daniel megragadja az öreg ép kezét és vezeti a házba.
- Tisza! Gyere ide mellém! Csermely, te meg a másik oldalamra!
Katinka határozott hangjára mindkét kutya felkapja a fejét és engedelmesen mellé szegődnek. Nem mer futni a fiatalasszony, kell, hogy a kuvaszok lássák, hogy nem tart tőlük.
- Duna, ide hozzám!
Valósággal lassított felvételnek tűnik, amint a kutya feltápászkodik Jani bácsiról és kelletlenül csatlakozik a másik két kutyához.
- Álljon fel Jani bácsi, és maradjon ott. Mindjárt odamegyek magához!
Katinka számára a legfontosabb, hogy megnyugtassa a kutyákat. Amikor még kicsik voltak, úgy futtatta őket, hogy azt mondta nekik, a gyümölcsösben a fák közé ültetett magokat fácánok csipegetik, mire nekiiramodtak, hátha elkapják a repülő zsákmányukat. Most is ezt teszi és a két nagy kutya eliramodik, csak Csermely nem érti a dolgot, inkább felugrik és képen nyalja gazdasszonyát.
- Eredj utánuk! - biztatja és mutatja neki az irányt, mire nekiiramodik Csermely is. – Jöjjön, Jani bácsi, majd odabenn megnézzük, mi baja esett.
A nappaliban Daniel már Csernovics bácsi karját fertőtleníti, mert eléggé mélyen a karjába fúródtak Tisza fogai.
- Légy szíves szólj a rendőrségnek. Bejelentjük a betolakodókat. – mondja határozott, halk hangon Daniel, miközben egy pillanatra sem hagyja abba ténykedését.
Nyúl a telefonjáért Katinka, de elkapja a karját Jani bácsi:
- Kislányom, nincs erre szükség!
- Sajnálom, Jani bácsi, de muszáj bejelenteni, mert megsérült Csernovics bácsi és nem szeretném, ha a baja esne a kutyáinknak. Ők csak tették a dolgukat.
- Én nem szólok senkinek! - mentegetőzik az öreg.
- Nem úgy van az, Csernovics bácsi! Muszáj ellátni a sebeit, veszettség elleni oltást is kaphat. Bár a kutyákat rendszerint beoltatjuk. Megkeresem az oltási könyveiket! Hozok innivalót is, bizonyára megszomjaztak erre a nagy ijedtségre! Utána bezárom a kutyákat, kinyitom a kaput, hogy bejöhessenek a rendőrök.
Két fiatal rendőr érkezik, éppen akkor, amikor Katinka kinyitja a kaput. Nem sokat teketóriázik, elmondja a történteket és kéri, hogy nézzék meg a helyszínt.
A kutyák békésen üldögélnek a kennelben.
A rendőrök először a két betolakodóval akarnak beszélni. Miután megállapítják a jelenlévők személyi adatait, tisztázzák, hogy az értesítés az ingatlan tulajdonosainak távollétében a lányuktól származik. Kikérdezik a két betolakodót. Vajon miért jöttek évek évadján a Tóth kertészetbe, amikor pontosan tudják, hogy azt éjszakánként három kutya védi? Jani bácsi azt mondja, hogy csak a kazánban akart a tűzre tenni, amikor rátámadtak a kutyák. Arra a kérdésre nem tud Jani bácsi válaszolni, mit keresett a telek másik részén lévő raktárnál, hogyan nyitotta ki annak kulcsra zárt ajtaját és miért hozta ki onnan a zsák humuszt? Az is kérdés, hogy miért támadtak a kutyák az öregre, akit pedig ismernek? Csernovics bácsi pedig feljelentéssel fenyegetőzik, amiért rátámadtak a kutyák, de arról egy szót sem szól, hogyan került a kertészetbe. Jobb híján kimennek megnézni a helyszínt és készítettek néhány felvételt. Sajnos az is egyelőre talány marad, miért volt annyi gyufaszál a kazánház melletti rőzsekötegek mellett.
A magasabb rendőrnek feltűnt, hogy egész idő alatt Daniel békésen üldögélt a sarokban, a füles fotelben és egyetlen szó nélkül figyelte az eseményeket.
- Uram –lép oda hozzá -, megosztaná velünk, hogy ön szerint mi történt az éjjel?
Daniel feláll, bemutatkozik a rendőrnek és hívja Katinkát, hogy tolmácsoljon.
- Nem szükséges, Varma úr. Beszélek angolul.
- Bocsásson meg, nem tudtam. Szívesen elmondanám, ám ennél fontosabb lenne, hogy az idős urat mielőbb bevigyék az orvosi ügyeletre. Engem holnap is itt találnak.
- Úgy tudom, hogy ön orvos.
- Valóban az vagyok, de csak elsősegélyt nyújthatok, amit megtettem. Feleségem megmutatta önöknek a kutyák oltási könyvét. Uram, a kutyák csak a dolgukat tettét. Nem tolerálják a megszokottól eltérő viselkedést, ahogyan az idegen nem kívánt látogatókat sem kedvelik.
- Igaza van, Varma úr. Megírjuk a jegyzőkönyvet és megyünk az ügyeletre.
Míg készül a jegyzőkönyv, Daniel félrehívja Katinkát:
- Kérlek, szólj Jani bácsinak, hogy bezárjuk a két ingatlan közötti kaput és nem kell tüzelnie a kazánban. A raktárban láttam lakatot, feltesszük a kapura.
Fél óra múlva Katinkáék kikísérik a rendőröket és a két öreget. Daniel felteszi a lakatot a szomszéd felőli kapura, bezárja a raktár ajtaját, de nem tudja, mert nem fordul a kulcs a zárban. Hoz egy csomag kutya falatot, hogy adja oda Katinka Tiszáéknak, jutalmul, amikor kiengedi őket a kennelből. Feszültek a kutyák, még a jutalom falatoknak sem örülnek. Együtt maradnak, visszakísérik Katinkát a házba, majd falkában futnak a kertészetbe.
Kimerült Katinka, kitör belőle a sírás. Daniel visszafogottan vigasztalja. Jobb, ha kiadja magából a feszültséget.
- Mondanom kell neked még valamit…- hüppögi Katinka és elmeséli a cukrászdában történteket.
Kétség sem fér ahhoz, hogy Jani bácsi és a felesége alaposan kihasználja Paliék távollétét, állapítja meg magában Daniel. Kissé kalandosra sikerül a magyarországi családlátogatásuk.
- Gyere kedves, térjünk nyugovóra, hamarosan megvirrad.
Az a legfontosabb, hogy megnyugtassa Katinkát, aki hamarosan elalszik a karjai között. Danielt még felesége egyenletes szuszogása sem képes elaltatni. Száguldoznak a gondolatai. Vajon hol jutott be a kertészetbe Csernovics úr? Meg kellett volna nézni a kerítést, hátha valahol megbontotta. Nem, azt mégsem tehette, mert a kutyák észrevennék. Miből gondolta, hogy nem bántják a kutyák? Azért, mert dolgozott néhány napig Palinál, nem jelent semmit, hiszen nem is láthatták őt a kennelben lévő kutyák. Biztonságban érezte magát. Ó, hát persze, hiszen Jani bácsival együtt jöhetett, a közös kerítés kapuján át! Már csak az a kérdés, mit akart Jani bácsi? Felfeszítette a raktárajtó zárját. Újabb adag humuszt akart elvinni, vagy fordítva, visszahozni az elvitteket? Vajon mindig elvisz valamit, amikor Pali nincs a kertészetben? És ezt apósa nem veszi észre? Vagy hagyja? Nem, ez nem valószínű. Tanulságos volt a cukrászatban töltött egyetlen napja is. Bori legalább annyit dolgozott a termelő részlegben, mint a beosztottjai. Ráadásul vállára nehezedik vállalkozásának összes terhe, az üzletszerzéstől a megrendelt sütemények legyártásáig, az anyagbeszerzéstől a cukrászda üzemeltetésével járó feladatokig szinte minden. Otthon pedig maradéktalanul ellátja a háziasszonyi teendőket. Daniel nem tud magyarul, mégis megértette a testbeszédből az egyes emberek mondandójának lényegét. Angol születésű lévén betartja az édesanyjától tanult íratlan szabályokat, közöttük azt is, hogy nem illik senkinek az anyagi helyzetét firtatni és nem is teszi. Akkor is kényelmetlenül érezte magát, amikor Katinka mesélt a szüleiről, a biztos megélhetést nyújtó vállalkozásaikról, amelyekről így utólag, a valóságban kiderült, hogy nem igazi vállalkozások. Tóthék egyszerűen saját maguk nem túl jól fizető munkaadói. Mrs. Varma házvezetőnője igazi dáma Bori mellett, holott fele annyit sem dolgozik. Édesanyja gazdag arisztokrata család gyermekeként töviről hegyire tudja, hogyan kell bánni a személyzettel és mit lehet tőlük megkövetelni. Márpedig Margaret Varma elvárása a precíz munkavégzés, melyet tisztességesen megfizet. Daniel nem ismeri a magyarországi jövedelmi viszonyokat. Mindössze arra korlátozódik az ismerete, amit az apósától hallott. Tanulságos volt a Juliska nénivel közös bevásárlás is. A multi kereskedelmi cégnél egyes áruk drágábbak voltak forintban, mint fontban, ám a többségüknek azonos volt az áruk. Sokat magyarázott neki az öregasszony, leírta egy cédulára, mennyi a nyugdíja, ha jól emlékszik nyolcvanhatezer-ötszáz forint. Ebből cukorra, lisztre, mosóporra, tésztára, kávéra, fűszerekre és hasonló alapvető háztartási cikkekre kifizetett tizenkétezer forintot. Véletlenül látta Bori íróasztalán a két cukrásznő fizetését tartalmazó borítékot. Mindkettőn ott volt a név és az összeg, százhuszonötezer és százharmincezer forint. Természetesen egy csepp vízből nem lehet a tengerre következtetni. Sajnos, az egy csepp víz, ami véletlenül a kezére cseppent, nem ad okot az optimizmusra. Sejtette, hogy a magyar életszínvonal elmarad az angol mögött, de hogy ekkora a kettő közötti szakadék, arra nem számított. Érthetővé vált számára, miért alkalmaznak az angol kórházak jól képzett, magyar orvosokat és nővéreket. A magyar egészségügy természetes lételeme a paraszolvencia, amely úgy tűnik, annyira beépült a köztudatba, mint tégla a ház falába.
Azt tervezte, hogy gyermekeik más-más országban születnek, Mirabel Londonban jött a világra, a második gyerek Budapesten, a harmadik pedig Agrában születne, a negyedik meg éppen ott, ahol élnek. Elvileg ennek nincs semmi akadálya, hiszen jól képzett orvosként bármely országban megállja a helyét. Ráadásul édesapja Indiában élő rokonsága gazdag kereskedő család, akik a világ hét kontinensét a piacuknak tekinthetik. Náluk bármikor bármennyi időt vendégeskedhetnek, palotát kapnának személyzettel és annyi apanázst, amennyiből életük végéig gond nélkül élhetnének. Szívesen töltene Magyarországon is néhány évet, csakhogy attól tart, hogy itteni jövedelméből az Angliában megszokott életvitelük töredékét sem tudná biztosítani a családjának, kivéve, ha indiai unokatestvéreivel közös céget alapítva az orvoslás mellett bekapcsolódhatna a családi vállalkozásba és kereskedelmi tevékenységet is folytatna. Ehhez azonban Katinka közreműködése is kellene, akitől nem várhatja el, hogy feladja célkitűzését: a mestervizsga letételét és saját szépségszalon nyitását. Feleségét a húgaihoz hasonló ambíció hajtja, saját erejéből boldogulni. Az a különbség közöttük, hogy húgai a mai napig jelentős összegű éves járadékot kapnak, melyből gondtalanul megélhetnek. Ezzel ellentétben Katinka úgy szocializálódott, hogy dolgoznia kell a megélhetéséért! Ha nincs munkád, teremts magadnak. Lám, Pali és Bori vállalkoznak, mégis éppen annyit keresnek, ami a létfenntartásukhoz szükséges. Bővítésre, terjeszkedésre nem is gondolhatnak, ahhoz nincs pénzügyi fedezetük. Egyszerűen vegetálnak és csak reménykedhetnek abban, hogy megtarthatják a jelenlegi gazdasági viszonyaikat. Valószínűleg azt is tudják, hogy meglopják őket az alkalmazottaik, de szemet hunynak felette.
Mr. Daniel Varma fejében kergetőznek a gondolatok. Alapvető kérdés, hogyan tudna - elveinek megtartása mellett – segíteni felesége szüleinek?
Az élet a tökéletesség, az önbeteljesedés utáni törekvés. nem szabad lejjebb adni ezt az eszményt gyengeségünk vagy tökéletlenségünk miatt. /Mahatma Gandhi/
Odakinn már pirkad az ég alja, ám Daniel még egy szemhunyásnyit sem aludt. Úgy érzi magát, mint amikor vizsgáira készült, vagy bemosakodott az első komolyabb műtétjéhez. Érzi mekkora a tét. Megoldást kell találnia apósáék problémáira, mert nem pusztán róluk van szó, hanem a saját családjáról is. A távolság mit sem számít, ha felesége aggódik a szülei helyzete miatt. Hamarosan újabb családtagnak örvendezhetnek, és Katinkának minden idejét lefoglalja a két kisbaba ellátása. Bármennyire szeretne minél több időt velük tölteni, elkerülhetetlen lesz szembesülnie az új munkahelyének kihívásaival, melyek sok időt és energiát igényelnek az első hónapokban. Nincsenek kétségei a felől, hogy kollégái árgus szemmel figyelik ténykedését, a főnökei pedig tökéletes munkát várnak tőle. Magasra teszik a lécet, amit könnyedén kell átugrania, mert három kontinensről negyvenhatan pályáztak a meghirdetett állásra, ráadásul nála valamennyien lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkeztek, pusztán az életkoruk okán is. Amikor elküldte a pályázatát, egyértelműen a szakmai megmérettetés lebegett a szeme előtt, olyannyira, hogy egy százaléknál nagyobb esélyt nem adott volna a sikerének. Éppen emiatt a nyeretlenek nyugalmával tanulmányozta a felvételi elbeszélgetésen a bizottság elnökétől kapott kórelőzményt, az egyes előzetes vizsgálatok anyagait, majd a műtét leírását. Negyedóra múlva betolták a beteget, akit kikérdezhetett és megvizsgálhatott. Öt szempár figyelte minden rezdülését. Hirtelen összeszorult a gyomra, mert a beteg úgy sorolta a szimptómákat, mintha könyvből olvasná azokat. Bevillant az egyik Indiában tanult végtelenül egyszerű vizsgálati módszer, amely alátámasztotta a gyanúját. Amint elvitték a betegét, részletesen kiértékelte a kapott írásbeli anyagokat, majd halkan megkérdezte, miért nem láthatja az igazi beteget? Majd mosolyogva kifejtette álláspontját a bemutatott beteg eltérő diagnózisáról. Feltettek neki három kérdést, amiket megválaszolt. Elbocsátották, anélkül, hogy akár egy halvány megjegyzést tettek volna a szakmai tudására vonatkozóan. Egy hónap múlva értesítették, hogy jelenjen meg egy újabb elbeszélgetésen. Ott közölték vele, hogy elnyerte az állást és megvitatták vele a munkaszerződés feltételeit.
Sikeres pályázatának szívből örült a felesége is, mindössze annyit kért, hogy mielőtt elköltöznének, látogassák meg a szüleit Magyarországon. Örömmel fogadta Katinka kérését, mert rájuk maga is kíváncsi volt, de kivárta, míg felesége javasolta a megismerkedésüket.
Ideje felkelni, mert estig úgysem jön álom a szemére. Óvatosan kikel az ágyból, vigyázva, nehogy Katinka felébredjen. Benéz Mirabelhez, aki édesdeden alszik, majd kimegy a konyhába, főz egy erős teát, mert az nélkülözhetetlen ahhoz, hogy gyorsabb munkára fogja a szürke agysejtjeit. Furcsa módon Szvámi Vivékánanda gondolatai jutnak az eszébe: Boldogan tennénk meg milliónyi dolgot, amelyet nem vagyunk képesek megtenni. Az akarat megvan, de nem sikerül megvalósítanunk vágyainkat. Ha vágyat érzünk valami iránt, de nem rendelkezünk a megvalósításhoz szükséges eszközzel, akkor az olyan reakciót vált ki belőlünk, melyet szenvedésnek nevezünk. Mi okozza a vágyakozást? Én, én magam egyedül. Következésképpen én magam vagyok az oka minden szenvedésnek, amit megélek.
Dr. Daniel Varma nem szeretne szenvedni felesége szomorúsága miatt, ráadásul Pali és Bori házasságát és vállalkozását is szívesen megmentené.
Mindezekhez megvan az akarata, talán az ahhoz szükséges eszköz is a rendelkezésére áll, ami az anyagiakat illeti, miután nagykorúsága óta neki is folyósítják a jutalékát az indiai családi vállalkozásból, mely egyre csak halmozódik a bankban. A tőke nagy részét értékpapírokban tartja, annak hozadékából fedezi a hóbortjait, az utazásokat és az autói fenntartását. Édesanyja megígértette Daniellel, hogy házasságuk első öt évében nem árulja el feleségének a tényleges anyagi helyzetét, ezért Katinkának fogalma sincs arról, mennyire tehetős a párja. Szerencsére Katinkának nincsenek különleges igényei, emiatt a munkából származó jövedelmük egy részét is sikerült megtakarítaniuk, amely az angliai viszonyokat tekintve nem egy tetemes összeg, ám magyar viszonylatban már az. Nincs akadálya annak, hogy segítsen apósáéknak a vállalkozásaik megerősítésében. Hanem az ötlet és a módszer hiányzik. Párállik a forró tea. Míg meghűl, addig nézelődik a neten.

11. rész: Én szeretném, te szeretnéd, ők nem akarják

Arra ébred Katinka, hogy simogatja arcát az ablakon bekukucskáló nap sugára, mintha azt mondaná, ébredj fel. mert hamarosan a hasadra sütök! Átnyúl az ágy másik felére, de nem találja párját. Kiröppen az álom a szeméből. Hová tűnt Daniel? Felkapja a fürdőköpenyét és mezítláb szalad megnézni Mirabelt, aki szerencsére méh mélyen alszik, és kideríteni, vajon mivel szöszmötöl kora reggel a férje? A nappaliban érzi a pirítós illatát, ezek szerint Daniel a reggelit készíti. Nem akarja megzavarja ebbéli tevékenységében, inkább visszafordul és felveszi az otthoni ruháját, hogy abban kilopakodjon az udvarra, megetetni és a kennelbe terelni a kutyákat. Mindhárom ott hasal a raktárépület előtt és árgus szemmel figyelik az eresz aljára épített fészkeiket csinosító két fecskepárt.
- Hohó, komácskáim, nem bántjuk a fecskéket! Örüljetek a visszatérésüknek! Meghozták a tavaszt! Gyertek, kaptok enni és inni, irány a kennel!
Vonakodva engedelmeskednek Katinkának, csak akkor indulnak utána, amikor felvillantja előttük a jutalom falatokat. Benn a kennelben valósággal falják az eledelüket. Megéheztek a hosszú és izgalommal teli éjszaka idején. Elsőként Csermely nyalja tisztára tálkáját és remegve figyeli gazdasszonyát, vajh’meddig nézegeti a hajnalban érkezett aprócska madarakat és mikor jut az eszébe a kezében tartott ínyencségek szétosztása? Figyelmeztetőn vakkant egyet, hogy a desszertre vár, hozza már! Eszmél Katinka, ideje tenni a dolgát, nem nézheti egész nap szívének kedves fecskéit, akik minden évben hazatérnek, itt költenek és nevelik fel fiókáikat. Itt tanítják repülni kicsinyeiket a gyümölcsfák ágain között. Ó, hány nemzedéknyi esetlen fióka szárnypróbálgatását látta!
Sebtében beadja a kuvaszoknak a csemegét és fut befelé a lakásba, hogy elújságolja férjének a fecskék hazatérését. Hadarja mondandóját, kézen fogja Danielt, ezt mindenképpen látnia kell!
- Minden évben hazatérnek, itt költik ki fiókáikat és ősszel a hideg tél elől menekülve több ezer kilométert megtéve elrepülnek Afrikába, hogy tavasszal újra visszajöjjenek. Látod, mire képesek ezek az apró törékeny kismadarak? Kedvesem, - öleli át férjét – szeretném itthon világra hozni a második gyermekünket!
- Nekem is ez jár a fejemben! – feleli halkan Daniel.
Amikor néhány perc múlva Katinka már Mirabellel foglalkozik és pelenkázás közben magyarul beszél a kislányukhoz, csak a szavak dallamából sejti, hogy verset mond neki:
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
Nagyokat kacag Mirabel, neki is tetszik a vers. Mire végeznek a szokásos rituálékkal, addigra Daniel elkészíti kislánya reggelijét, és magukéhoz is megterít. Megéhezett a kisbaba. Anyja ölében ülve nagy kortyokban issza a tejet. A forró omlett és a friss tea is ott gőzölög az asztalon, mellette kosárkában letakarva a pirítós. Daniel is elfoglalja helyét az asztalnál és mosollyal a szája sarkában felteszi feleségének az igen fontos kérdést:
- Kedvesem, mit meséltél a kislányunknak?
Nevet Katinka, kicsit bele is pirul:
- Eszembe jutott Móra Ferenc: Fecskehívogató című verse. Úgy látom, tetszett Mirabelnek.
- Nekem is tetszett. Ahogyan a javaslatod is. Én is azt szeretném, amit te, hogy itt jöjjön világra a második kisbabánk. Az éjjel átgondoltam Pali és Bori helyzetét. Segíthetnénk nekik rendbe hozni a házasságukat és fellendíteni a vállalkozásaikat. Az előbbire kézenfekvő megoldás lesz, ha a gyerekekkel itt töltötök egy fél évet. Öt hónap múlva visszajövünk, addigra keresünk neked itt egy kiváló szülész orvost. Látom, mennyire szeretnek benneteket, és megtesznek mindent annak érdekében, hogy jól érezzétek magatokat.
- Ebben igazad van Daniel. Mi lesz veled, ha nem leszek melletted?
- Ne félts, kicsim! Engem a kezdeti időszakban nagyon lefoglal a munkám, eleget kell tennem a szakmai kihívásoknak. Kéthetente eljövök hozzátok. Ami a vállalkozásokat illeti, mindkettőre ráférne egy alapos átalakítás. Arra gondoltam, hogy Borinak adnánk egy nagyobb összeget az ellátásotokért, amiből fellendíthetné a cukrászdát. Pali azonban nem fogadna el egyetlen fillért sem, ezért betársulnék a kertészetébe.
- Jól hangzik, de nekünk nincs annyi pénzünk.
- Lesz, Katinka! Megreggelizünk és elmondom, mire jutottam.
Mirabel békésen üldögél a járókában és rágcsálja a műanyag csörgőjét. Időnként kiveszi a szájából, rázogatja, közben gőgicsél is neki. Néha a békésen reggeliző szüleire pillant, mintegy nyugtázva jelenlétüket, majd folytatja a tőle megszokott mutatványokat. Körbe mássza a járókát, bár egyelőre csak hátrafelé halad. Utána ismét felül és rágcsál egyet a csörgőjén.
Kávézás közben Katinka figyelmesen hallgatja férje elképzeléseit, melyek előzetes piackutatással és gazdaságossági számítással gondosan alátámasztott konkrét terveknek tűnnek. Honnan van Danielben ez a bizakodás? Nem rendelkezik kertészeti és a cukrászati ismeretekkel, mégis oly meggyőzően adja elő az elképzeléseit, mintha azok minden nemű kockázatot nélkülöznének. Szavai damilra fűzött gyöngyökként tapadnak egymáshoz, logikus gondolatokká formálódva egyértelmű és széttéphetetlen láncot alkotnak.
A cukrászatban a termelési rész erősítése és a fokozott vezetői ellenőrzés az elsődleges feladat. Ehhez azonban Borinak szabaddá kell tennie magát, lerakva a napi feladatokat, kizárólag az üzletszerzésre és a nagybani szállításokra kell koncentrálnia. Mindehhez fel kell vennie egy kereskedelmi eladót, aki a cukrászdában értékesíti a süteményeket. Hogy ne lopják meg, alkalmazottai kéthetente prémiumként kapnak egy tortát vagy egy tepsi süteményt, ám az első hiánynál mindannyian az utcára kerülnek. Abban az estben, ha fél év alatt nem stabilizálódik a bevétel és a nyereség, be kell zárni az egész intézményt és vagy bérbe adással, vagy profilváltással kell hasznosítani az ingatlant.
A kertészet fejlesztése nagyobb befektetést igényel. A gyümölcsös megtartása nem kérdés, azonban a zöldség termesztés ebben a formában legfeljebb nullszaldós lehet. A virágkertészet fejlesztése a lehetséges kiút, melyhez alkalmazni kell egy fiatal ambíciózus kertészmérnököt, aki megfelelő tudással rendelkezik ahhoz, hogy megtervezze és megszervezze az állandó és időszakos virágtermesztés fajtaválasztékát, és segítségére legyen Palinak a viszonteladók felkutatásában is. A telep bővítéséhez újabb két üvegház megépítése szükséges, és kellő védelmére elengedhetetlen megfelelő riasztórendszer telepítése. Daniel fantáziát lát a különleges színvilágú, új tulipánfajtának a magyar piacra való bevezetésében, melyhez a holland termesztő virághagyma árainak és a bővítési munkák költségeinek alapul vételével összességében mintegy ötvenezer font befektetés szükséges.
- Nincs is annyi pénzünk!
Hogyne lenne, Katinka! Amikor kinn voltam Agrában, a nagybátyámtól kaptam egy nagyobb összeget. Ideje lenne hasznát venni.
- Miért kockáztatsz?
- Megkedveltem a szüleidet.
- És ha elveszted a teljes összeget? Nem ismered az itteni viszonyokat.
- Ne aggódj, kedvesem. Jó ügyvédem van, nem enged ésszerűtlen kockázatot vállalni.
- Mi lesz, ha a szüleim nem egyeznek bele?
- Beleegyeznek. Számukra ez semmiféle kockázatot nem jelent.
Meghatódik Katinka, mert meglepi Daniel nagyvonalúsága. Hiába, a vér nem válik vízzé. Tudja, hogy apósa indiai családja gazdag kereskedőkből áll. Felmenőik évszázadokon keresztül kereskedtek, és nem véletlen, hogy férjének is jó érzéke van az üzlethez. Gondolhatta volna, hiszen amióta csak ismeri Danielt, jobbnál jobb üzleteket köt a veterán autóival. Cserélgeti őket, egy ideig használja azokat, majd felújítja és eladja. Majdnem annyit keres velük, mint az éves orvosi fizetése. Látja a pénzmozgást a közös számlájukon. Bizonyára nagyon örülnek majd a szülei, hogy vejük igyekszik megteremteni a feltételeket vállalkozásaik fellendítéséhez, sőt, azokhoz biztosítja az anyagi hátteret is.
Legszívesebben idehaza maradna, de mennie kell a cukrászdába.
- Daniel, készülődnöm kell, mert nem akarok elkésni a cukrászdából. Nyitásra oda kell érnem.
- Menj, kedvesem.
- Nem jött Jani bácsi. Szerinted jön dolgozni?
- Nem tartom valószínűnek.
Elaludt Mirabel és felesége távozása után Daniel leült a laptopja mellé. Tökéletesíteni kell a terveket. Még egyszer átnézi a holland tulipánok árait.
A cukrászda termelő részlegében elkészültek a napi értékesítéshez szükséges sütemények. Telefonon megrendeltek másnapra négy tortát és ötven francia krémest és egy gyerekzsúrra. Éppen azokat készítik a délutáni szállításra kerülő rétesekkel és mézesekkel együtt. Szóba sem kerül az előző napi affér, ahogyan az után sem érdeklődik Mancika, mi lett a grillázs tortával.
A tömény édes illatoktól émelyeg Katinka gyomra. Igyekszik mielőbb átöltözni és átmenni a cukrászdába. Visszaáll a szokásos rend. Kettesével viszik a süteményeket és kevés kávé fogy. Ettől függetlenül egyetlen percet sem pihen, és elfárad a déli zárásra. Úgy dönt, hogy hazamegy, megebédel és visszajön a délutáni nyitásra. A cukrásznők is ebédelnek, az otthonról hozott kacsazsíros kenyeret és párizsis zsemlét majszolják. Persze, hogy magukra hagyhatja őket Katinka, nincsenek lemaradva a munkában.
Hazafelé menet azon jár az esze, hogy elfelejtette kivenni a mélyhűtőből a csirkét, pedig azóta kiolvadt volna és megfőzhetné a vacsorát. Késő bánat! Gyorsan készít egy borsó főzeléket és süt rá sajttal töltött pulykasonkát. Úgy emlékszik, azt látta a mélyhűtőben, de látott egy tasak kijevi csirkemellet is. Majd megkérdezi Danielt, melyikhez lenne kedve. Befordul az utcájukba és meglátja a házuk előtt parkoló rendőrautót, amely mögött ott áll a szülei kocsija is. Ilyen hamar hazaértek? Emlékezete szerint a szállodában még járt nekik a mai napi ebéd. Édesapja éppen most kíséri ki a két rendőrt és mozdulataiból látni, hogy nincs rózsás kedvében. Elmegy a rendőr autó és meglátja Pali a lányát. Megvárja, míg odaér hozzá:
- Szervusz, kislányom! Jó, hogy hazajöttél! Meséld el nekem, mi volt ez a rendőrségi feljelentés?
Összerezzen Katinka. Eléggé vészjósló az édesapja hangja. Bori főzi az ebédet. Krumplifőzelék lesz csirkehúsos vagdalttal és kötött galuska leves, valamint palacsinta. Daniel nyugodtan ül a nappali füles foteljében és bébiétellel eteti Mirabelt. Pali nem sok időt hagy a lányának a családtagok üdvözéséhez:
- Foglalj helyet, kislányom és halljam, mi történt az éjszaka?
Katinka röviden elmeséli a történteket, Tisza hogyan fogta satuba Csernovics bácsi kezét, a raktárzár feltörését, Duna Jani bácsi hátán való pihenését, amint a mellette lévő humuszos zsákot őrizte, mert délután elvitt belőlük az öreg tízet, ami ott hevert a kertje végében.
- Mondhatom apa, hogy ügyesek a kutyák. Daniel ellátta Csernovics bácsi sérülését, aki feljelentéssel fenyegetőzött, mintha mi lettünk volna a behatolók az ő telkén. Megmutattuk a rendőröknek a kutyák oltási könyvet. Felvették a jegyzőkönyvet, mindössze ennyi történt. Igaz, amint elmentek, lakatot tettünk a szomszéddal közös kerítés kapujára.
- Miért hívtátok ki a rendőrséget?
- Hogyan kérdezhetsz ilyet? Hiszen éjszaka illetéktelen behatolókat foglyul ejtettek a kutyák, az egyikük megsérült. Mi mást tehettünk?
- Ugyan Katinka! Semmi különös sem történt!
Apa! Hogy mondhatsz ilyet! Elmentetek három napra, és azonnal megloptak benneteket! Igen, nem tévedés a többes szám! A cukrászdában fél áron eladtak két tortát, a saját zsebükre megcsináltak egy grillázs tortát, amin szerencsére nem sikerült túladni, mert észrevettem! Hát nem látjátok, hogy azonnal meglopnak benneteket az alkalmazottak, amint magukra hagyjátok őket?
Felháborodásában megemeli hangját Katinka, mire Mirabel felkapja a fejét és rémülten figyeli az édesanyját. Legörbül a szája széle és megtelik könnyel a szeme. Bori kirohan a konyhából, és átveszi Danieltől az unokáját:
- Ne kiabáljatok a gyerek jelenlétében! Gyere kicsim, elmegyünk aludni.
Mirabel átöleli nagyanyját és a nyakába fúrja a fejét. Hagyja, hogy Bori mama a hátát simogatva megnyugtató hangon duruzsoljon neki egészen addig, míg álomba nem ringatja.
Elszégyelli magát Katinka és menne utánuk, csakhogy Daniel megfogja a karját, magához húzza, megöleli:
- Hagyd őket, kedves! Nyugodj meg!
Türtőzteti magát R. Tóth Pali és megkeresi a bárszekrényben a gyógyító házi pálinkát. Elővesz négy kupicát, tálcára teszi és telitöltögeti azokat. Kiváló idegnyugtató, csak eleget kell inni belőle. A három napos kikapcsolódás alatt úgy érezte magát, mint fiatal házasként a nászútjukon. Csodálatos asszony Bori. Nem is értette, miért jutottak el odáig, hogy egymást idegesítették bármely jelentéktelen dolog miatt. Ennek vége, újra fellángolt közöttük a tűz és többé nem hagyja, hogy elhamvadjon. Korrigálják, amit Katinkáék elrontottak és ezután minden hónapban elutaznak valahová két-három napra. Elaludt Mirabel, visszatért Bori és ebédelhetnek végre, mert megéhezett az úton, és most nem álltak meg még egy kávéra sem, hogy mielőbb hazaérjenek. Segít feleségének megteríteni az asztalt, majd bort és üdítőt készít az ebédhez. Asztalhoz ülnek és kínálgatja a pálinkát. Mintha Daniel szája sarkában sejtelmes mosoly bujkálna, amikor elveszi a tálcárül a harmadik kupicát.
- Anya, apa, jó hírünk van számotokra. Már biztos, hogy a második unokátok növekszik a pocakomban.
Ennél jobb hírt nem is hallatnának! Örömmel gratulálnak a fiataloknak és koccintanak a kismama és a kisbaba egészségére. Katinka érthető módon épp csak képletesen belenyal az italba. Bori meghatottságát igyekszik leplezni az ebéd tálalása közben és gondolatai egyre csak a körül járnak, hogy milyen jó lenne, ha egy ideig Katinka és a két kisgyerek mellett lehetne, legalább is az első néhány hétben.
- Arra gondoltunk Daniellel, hogy hazajönnék egy fél évre, itthon hoznám világra a második gyermekünket.
- Az nagyon jó lesz, kislányom! – sírja el magát Bori és arra gondol, hogy bárcsak minden kívánsága ilyen gyorsan teljesülne.
- No, Borikám, ne itasd már az egereket! Babázhatsz kedvedre! Majd kitaláljuk, mi legyen a cukrászdával, mert dolgoznod sem kell, hála istennek megleszünk a nélkül is! – szedi tele levessel Pali a tányérját, s sugárzó arccal beleszimatol az étel gőzébe. – Jó étvágyat kívánok!
Daniel rezzenéstelen arccal nézi tányérjában a paprikától pirosló lében úszó csomóra kötött vastag tésztát. Óvatosan megkóstolja és ízletesnek találja az enyhén csípős levest. Előbb-utóbb megszereti a magyar konyhát, majd megkéri Katinkát, többször készítsen magyar ételeket.
Ebéd közben kedélyesen csordogál a beszélgetés. Szóba kerül a szülők kirándulásának jótékony hatása, mely láthatóan sokat javított Tóthék kapcsolatán. A gyógyfürdőben kiáztatták magukból a felgyülemlett fáradtságot, és ami energiát kivett belőlük a meleg gyógyvíz, azt igyekeztek bepótolni az esti vacsorák során.
Daniel úgy ítéli meg, hogy az ebéd utáni kávézás megfelelő alkalom arra, hogy a családi vállalkozások fellendítésére vonatkozó elképzeléseit. Katinka lelkesen és pontosan fordítja Daniel mondandóját:
- Kedves Bori és Pali! Nagyon köszönöm, hogy fél évre befogadjátok a családomat, ami miatt nem lehetek eléggé hálás nektek. Arra gondoltam, hogy viszonzásul segítek vállalkozásaitok fellendítésében, melyre vonatkozóan Katinkával egyetértésben javaslatot tennék. Nem helyén való, hogy távollétetekben meglopnak benneteket a munkatársaitok, ahogyan az sem, hogy a vezetői munkán túl aktívan ki kell venni részeteket a napi feladatokból is.
Összenéz a Tóth házaspár, mit akar az orvos vejük? Figyelmesen végighallgatják lányuk lelkes tolmácsolásában a javaslatait. R. Tóth Pali visszafogja az indulatait, s megpróbál nyugodtan válaszolni Danielnek és egyben a lányának is, akinek pedig illenék ismerni a saját szüleit és az itthoni körülményeket.
- Nézd, Daniel! Tiszteletben tartom a jó szándékodat, és tőled sem várok mást, mintsem azt, hogy hagyd meg nekünk, hogy a számunka megfelelő módon éljünk. Nem vagyunk tehetős emberek, sőt, a szemedben talán nagyon szegénynek tűnünk. Mert azok vagyunk. Egyik hónapról a másikra élünk, de biztos a megélhetésünk és a magunk módján másoknak is munkát adunk. Errefelé szegény emberek élnek. Kevés a munkalehetőség, a fiatalok többsége elmegy tanulni és már nem jön vissza, csak látogatóba. Vegetál a település, mert a lakosok fele idős nyugdíjas. A többiek meg itt ragadt szakmunkások, akik egy része eljár más településekre dolgozni, ha talál munkát a szakmájában, és nem kevesen vannak azok, akik arra várnak, hogy teremtsen valaki munkalehetőséget a környéken. Addig is a közmunka és a munkanélküliség közötti körforgalomban járják a mókuskereket. Vidéken a szövetkezetek voltak a fő munkaadók. A téeszek a melléküzemágaikkal elegendő munkát adtak a földműveseknek, a géplakatosoknak, az állattenyésztőknek, a járműjavítóknak, az egyéb ipari szövetkezetek pedig felölelték a többi szakmát, a kőművestől kezdve a cipészig, a varrónőig. Helyükbe nem lépett más munkaadó. Aki tehette, időben elköltözött. A négyezer fős lakosságból alig maradtunk vagy kétezren. Egymást segítve megpróbálunk fennmaradni. Pontosan tudom, hogy miből mennyit lop Jani bácsi. Úgy rendelek, hogy neki is jusson. A humuszból tíz zsákkal vitt el, annyit, amennyi a kertjébe kell. A permetezőszerből két liter az adagja és amikor kölcsönkéri a gépeimet, akkor esetenként kb húsz liter üzemanyagot is elhasznál. Négyórás munkaidőre jelentettem be, amiért kap hatvanezer forintot, de napi nyolc-tíz órát dolgozik. És tudom, hogy a napszámosok nem tudják átvágni, mert minden munkához ért, és úgy vigyáz a gazdaságomra, mintha a sajátja lenne. Nem utolsó sorban, amikor húsz évvel ezelőtt belevágtam a kertészetbe, ingyen és bérmentve ellátott tanácsokkal, sőt, hétvégeken gyakran beállt mellém dolgozni. Tudod, Daniel, Jani bácsi tisztában van azzal, hogy amit ingyen kap, azért mennyit kellene fizetnie, és ne csupán a benzin, a permetezőszer, a humusz árára gondolj, hanem a gépek bérletére is. Amit nem termel meg a kertjében, azt megkapja tőlem. Most mondhatnád, hogy miért nincsenek nekem ambícióim, miért nem fogadom el a javaslatodat és a tőkebefektetésedet, amikor azzal megtöbbszörözhetném a jövedelmemet? Egyszerű a válaszom. Nem vonz a több felelősség, az idegeskedés, a nagyobb adófizetés. Meg értelme sem lenne. Mi már Borival egy étkezésre négy szelet rántott húsnál nem eszünk meg többet, arra meg telik. Ahogyan arra is, ha hazajöttök, ellássunk benneteket, akár négy gyerekkel is. Nektek sincs szükségetek a támogatásunkra, hiszen hiába vettünk Katinkának lakást és kocsit, látod, elment Londonba és már nem is akar hazajönni. De nincs ezzel baj. Egy feleségnek a férje mellett a helye. Jól mondom, Borikám? Összekészítenél vagy hat palacsintát? Átviszem Jani bácsiéknak és tisztázom az öreggel, hogyan került ide éjnek évadján az öreg Csernovics Bandi bácsi.
- Jól van, Palikám! De veled megyek én is, mert Juliska néni emlegette a múltkor, hogy ad cukrot meg diót, csináljak neki egy grillázs tortát a veje születésnapjára. Holnap megcsináljuk, úgy emlékszem, nincs nagyobb megrendelésünk, és belefér az időnkbe.
Elpirul Katinka. Szólna, de Daniel nem hagyja. Megvárja, míg felkerekednek az apósáék és átmennek a szomszédba.
- Katinka, igaza van Palinak! Egy feleségnek a férje mellett a helye! Hazamegyünk, elköltözünk Edinburghba, felveszünk Mirabel mellé egy dadust. Utána keresünk egy megfelelő üzlethelyiséget és nyitunk egy szépségszalont. Igazi vállalkozásod lesz, amiben neked nem kell dolgoznod!
Végszóra felsír Mirabel, hogy vegyék már végre észre, hogy tisztába kell tenni.