Görög tragédia

Írta: Litván Ádám


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 239



Görög tragédia


Nietzsche – Apollón és Dionüszosz – görög tragédiák vázában betöltött szerepe elméletének egy vonulatának ideologizálása

Hogyha eljut a hír messzi Walhallába,
Hogy létezik nemzet, amely Bacchus-t áldja –
imádkozik hozzá – még több bor kell neki,
ezt Wotan és Donner sör mellett neveti.

S a költő ihletet holmi múzsától vár,
S mielőtt nekifog, még egyet invokál.
S hogyha már ír végre, megint jöhet ám bor,
Gyakorta megesik, hőssé lesz a mámor.
S istenít is újból, nem mindig bort tudat -
Deus ex machina a bevett fordulat.
Verstanuk erénye abban már kimerül,
Hogy lüktetésébe időmérték kerül.
Ha így is megesik alkotói válság,
Művészetért levő Venuszt hajkurásszák.
Furcsa, hogy a költő nem juthat így bajba,
Művészetistennő nem több, mint egy szajha.

S mindezt szemérmetlen egy nép lopni vágyja,
Még tetszik is neki ’ másik „kultúrája”.
Hiszen nem római – eredete görög.
Snorri Sturluson is ezen mind-mind röhög.