Gólyalábazó kultúrmecénás
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 367
Gólyalábazó kultúrmecénás
Kötetlen interjú Czupi Gyula könyvtárigazgatóval
Czupi Gyula 1958. október 6-án született Nován. Általános iskolába Dömeföldén és Pákán járt, középiskolás Nagykanizsán volt. Magyar-történelem szakos diplomát a József Attila Tudományegyetemen (1983), könyvtáros diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1990) szerzett. Nagykanizsán él, 1999. január 1-jétől igazgatóként irányítja a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban folyó munkát. Őt faggatom.
1. Szinte az egész életét a gyermekkortól napjainkig a kultúra és a közművelődés határozta meg. Milyen hatások segítették a gyermekkori pályaválasztását? Beszéljen egy kicsit szülőfalujáról, Dömeföldéről!
Bár csak az általános iskola befejezéséig voltam dömeföldi, de máig oda járok haza. Az 1960-as és 1970-es évek világa nemcsak megszépül az idő múlásával, hanem ma már tudom is – és ezért hálás vagyok a sorsnak –, hogy a falusi élet utolsó, még szervesen működő fázisát érhettem ott meg. A szüleim, nagyszüleim, a szomszédok mindennapjainak részese lehettem, láthattam őket sokfajta tevékenység közben. A tevékenységeiket, az eszközeik használatát, közösségi szokásaikat megélhettem velük. A kerítések nélküli házak miatt a „kertek alatti” világ, a környező kaszálók, az erdők mind a játékaink színtere lehetett. Mindenütt biztonságban érezhettük magunkat, mert a falu lakói minden gyermekre figyeltek, vigyáztak.
2. Hogyan emlékezik a középiskolás és egyetemi éveire? Voltak meghatározó tanáregyéniségek az életében?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan tanáraim is voltak, akik gondolkodása, világfelfogása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy máig képesnek érzem magam újragondolni a világról kialakult nézeteimet. Matematika-fizika szakos gimnazista voltam Nagykanizsán. Bár nagyszerű fizikatanárom, dr. Kovács László (később szombathelyi főiskolai tanár) felfogása egy tantárgy oktatásáról igazán felszabadítóan hatott rám, mégis dr. Ördög Ferenc magyartanárom (később c. egyetemi docens nyelvész) hatására a szegedi bölcsészkarra felvételiztem. Ott főként az egyetemista létforma volt rám nagy hatással. Szabadon, az érdeklődésemnek megfelelően építkezhettem szellemileg, a hosszú szabad időszakért cserébe csak teljesíteni kellett a vizsgakövetelményeket. Az oktatók közül Horváth Iván irodalomtörténész világlátása volt számomra szintén felszabadító. Karsai László történész pedig a történettudományhoz való viszonyomat alakította jelentősen.
3. Beszéljen egy kicsit a családjáról, az otthonteremtésről és a gyermekeiről!
Feleségemmel három gyermeket neveltünk fel, ma mindhárman családosak és gyermekesek. Mindhárman „mutatványosok” (tanár-énekes, színész, zenész), ebben egy kicsit a nagykanizsai gólyalábazáshoz kapcsolódó „mutatványos” tevékenységemhez is hasonló a munkájuk. Abban reménykedünk feleségemmel, hogy unokáink életében is lesz még szerepünk.
4. A Halis István Városi Könyvtár mára a város egyik fellegvára a kultúrának. Beszéljen az igazgatósága örömeiről, gondjairól! Mi lehet ma egy fiatal könyvtáros ars poeticája?
A könyvtárosság modern, 21. századi foglalkozás. Minden művelője és minden könyvtárat használó az élet, a világ sokszínűségét ismerheti meg a könyvtárunkban. Fiatal kollégáim nagy arányban átérzik ennek lehetőségét. Legfontosabb feladatomnak ennek a felfogásnak a kollégáim és a könyvtárhasználók közötti „terjesztését” tartottam és tartom ma is.
5. Egy ideig a Pannon Tükör főszerkesztője is volt. Végleg elváltak egymástól?
A lap körül kialakult akkori vitában benne volt a megszűnés veszélye. Azért vállaltam ezt a társadalmi munkát egy időre, hogy átmentsem a lapot ezen a krízisen. Ez sikerült, örömmel látom, hogy ma is működik.
6. Gólyabábas igazgatóként is emlegetik. Mi is az a „gólyalábazás”, és hogyan indult el kultúrája Nagykanizsán?
Ez egy nagyszerű mozgásforma egyszerű eszközzel, a nagykanizsai típusú gólyalábbal. Ezzel mindenki meg tud tanulni járni, nem magas, és biztonságos. A profik meglepő kunsztokat is képesek vele bemutatni. Nagykanizsa fiatal nemzedéke jelentős számban tud vele játszani, mert a könyvtári programokon, városi utcai eseményeken jelen van a gólyaláb. Mivel a Nagykanizsai Gólyalábasokat, akik feladatuknak tartjuk a gólyalábazás népszerűsítését, sokfelé hívják bemutatózni, ezért a város népszerűsítésének is nagyszerű eszközévé váltunk. A könyvtári munkában a mozgás lehetőségén kívül azt hivatott érzékeltetni a gólyalábazás, hogy a könyvtár egy olyan különleges hely, ahol csoda dolgok történnek. Olvasásnépszerűsítő internetes szolgáltatásunk névadója, Azolo is egy gólyalábas alak (www.azolo.hu).
7. Lassan harmadik évtizede, hogy megalapította a Czupi Kiadót. Mi vezérelte ebbe az irányba, s hogyan sikerült talpon maradni? Beszéljen tapasztalatairól!
Könyvtárosként olyan kéziratokat is olvashattam, melyek megjelentetését hasznosnak gondoltam. A vállalkozókról pedig az a véleményem, hogy saját kockázatukra „teremtenek”, értéket hoznak létre, ezért kicsiben próbáltam őket követni. A helyi, sokszor még publikálásra is segítséggel alkalmassá tett munkákat jelentetem meg, ettől néha térek el, ha olyan felkérést kapok. Mivel nem a megélhetésem múlik a könyvkiadáson, ezért megengedhetem magamnak, hogy olyan munkát rendezek sajtó alá, melynek fontosságáról meg vagyok győződve. A könyvkiadás maradt szabadidős tevékenység mindvégig. Minden kötet megjelenése előtt pontosan végiggondolom a szerzőkkel a finanszírozást és az eladást. Pontosan akkora példányszámban készülnek a kötetek, ahánynak megvan az olvasója. A legjobban azt a formát kedvelem, amelyikben azt az egyszerű elvet sikerül érvényesíteni, hogy az érdeklődő szinte bármennyit megfizet a munkáért, a nem érdeklődő pedig egyetlen forintért sem vásárolná meg, ezért a vásárlóknak kell megfizetniük a kiadás minden költségét.
8. Lokálpatriótaként elsősorban a zalai szerzők műveinek kiadásaival foglalkozik. Emeljen ki néhány kiadványt közülük, amelyekre igazán büszke!
A megjelent munkák jelentős része a honlapomról le is tölthető. Így meg is tekinthetők és el is olvashatók a „büszkeségeim”. Elég a címekre kattintani az olvasáshoz.
Rózsás János: Duszja nővér, Szertics László: Gyalogutak, Cser József: Nagykanizsa a szabadságharc alatt, Nagykanizsa az 1800-as évek első felében,
A www.czupi.hu jól érzékelteti a kiadói munkámat.
9. Mit jelent Önnek a szülőföld, a munka és a család? Eddigi tevékenységei ezen hármas fogalom jegyében láthatók igazán tiszteletre méltónak.
Nincsenek nagy szavaim erről. Azért élek itt, mert idevalósinak érzem magam. A munka meghatározó számomra, szerencsés vagyok, mert olyan munkára találtam, mely örömet okoz, ezért jó érzéssel végzem. Hasonló emberekkel tudok igazán dolgozni. Az életem keretét, értelmét a családom jelenti.
10.Milyen tervei vannak az elkövetkező időszakra?Hogyan látja a kultúra helyzetét, támogatását és fejlődési lehetőségeit?
A kultúra az a közeg, amelyben élünk. A kultúra olyan, mint a levegő. Mérgezni, szennyezni is lehet, de mindig lesz olyan, aki a védelmét, gyarapítását látja fontosnak. Az állam is képes bármelyik szerepet betölteni. A védő és gyarapító funkció számomra a követendő.
Azt hiszem,ezek az utolsó mondatok nagyon fontos üzenetet hordoznak mindannyiunk számára. A levegő, amit belélegzünk, a víz és az étel, amit elfogyasztunk kezd értékessé válni, talán éppen a szennyező hatások okán. Napi vitákat látunk egy-egy értelmetlen (vagy anyagi érdekek mentén készülő) beruházás kapcsán, de nem vesszük észre a kultúra lassú szennyeződését, elsivárosodását. Az is látjuk, az állam ebben milyen szerepet vállal. Jó, hogy vannak még olyan „gólyalábas” népművelők, akik ki tudnak emelkedni a tömegből,segítenek az eligazodásban, a stabil „lábakon” állásban. Köszönöm a megtisztelő válaszokat. További sikereket kívánok a magam és a szerkesztőség nevében.
Pődör György