Forduló
Közzétéve: 10 hónapja
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
Forduló
A láng lohad,
nyomában fekete pernye.
A fákra szürkeség akaszkodik.
Csak csöppnyi kék
maradt a nyári égből.
Villanydrótokon feszül a csönd,
a néma várakozás.
Majd fölsír az első
őszi eső.
Tátog a csatorna, sötét torka
a vizet nyeli.
Messze innen apró, sárga fény.
Talán egy kocsma ablaka.
Mégis, valami emberi.