Erkölcs és teljesítmény
Írta: Udvarhelyi András
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 122
Erkölcs és teljesítmény – Kaiser László esszékötete
A minőség forradalmárai – Németh László és Béres József
„Várom az embert, aki megszövegezze a minőség forradalmi kiáltványát. Ezt a kiáltványt sok millió ember szövegezgeti szívében, s a mozgalom, amit kivált mélyebbre fog szántani az emberi életben, mint az elosztás forradalma.”
„A minőség, ahogy én értettem, nem csak az az értelemben, az egész biologikumban akar visszhangot kiváltani… magatartás, életvitel, emberi atmoszféra. A Minőség nemcsak eszme, utópia: antropologikum.”
(Németh László)
Ajándékot kaptam. Könyvajándékot, ami egyre ritkább ajándékozási forma nem olvasó világunkban. Már csak a kisebbségek lepik meg így eszmetársaikat. Ajándékot kaptam Kaiser László barátomtól, aki végzettségére nézve tanár és dramaturg, hivatása a vers, novella és esszék, tanulmányok írása s megélhetési hivatása a könyvkiadás. Ő a Hungarovox Kiadó vezetője, aki eddig több mint 800 művet jelentetett meg. Nem könnyű a dolga, hiszen aki Grezsa Ferenc tanítványa volt és Németh Lászlóból írta szakdolgozatát, és magáévá tette a minőség forrdalmának elveit, megnehezítette és megnehezíti életét, mert minden „szahart” nem adhat ki, így aztán kevesebbet keres, mint ügyes, ügyeskedő kiadótársai, akik miközben eladják könyveiket, eladják önmagukat több mint harminc ezüstpénzért, elárulják értelmiségi mivoltukat. Ajándékot kaptam, ami egyrészt kellemes, mert az ingyent, a potyát az echte magyar ember kedveli, én is. És feladat is, mert írnom kell róla, már csak becsületből, és a témája, színvonala miatt is.
Ugyanis Kaiser könyvének címe sokatmondó: Erkölcs és teljesítmény. Németh László, Béres József. A címlapon egymás mellett láthatjuk a két alkotót, az írót, a könyvespolca előtt ülő, Németh Lászlót, amint okos szomorúan, elgondolkodva, enyhe mosollyal néz ránk és mellette a derűsen, elégedetten mosolygó tudós Béres Józsefet mikroszkópja társaságában. Nézem hosszan a könyv lényegét kifejező címlapot és a két embert.
Életem részeit.
Mind a kettőhöz közöm van! Mint ahogy sokunknak ebben az országban. Ezért is rovom ezeket a kedvcsináló sorokat. Közöm van hozzájuk, ahogy Márai sokszor hangoztatja írásaiban. Közöm van hozzájuk, mert egyiknek, Németh Lászlónak csaknem minden könyvét olvastam és gondolatai gyógyírként szolgáltak időnként megbetegedő lelkemre, megelőzte és megelőzi szellemi elrákosodásomat, erkölcsi útmutató, nagy hatással volt, van gondolkodásomra. A másik alkotó, a tudós Béres cseppjeit szedem, hogy testem rákosodását akadályozzam. Persze az olvasó joggal kérdezheti, hogy kerül két teljesen különböző ember a vegyész Béres és az író-gondolkodó Németh egy könyvbe? Kaiser könyvéből ezt is megtudhatjuk. Az a közös bennük, hogy két életük, az alkotó és az ember: egy. Nem skizofrén alkotók, mint sok magyar értelmiségi. Életművük és életük között nincs ellentmondás, életük azonos értékű mű, mint alkotásaik. Életük is alkotás! És közös bennük, hogy mindkettőt támadta az ostoba hatalom, mert a hatalom, a mindenkori nem szereti a „minőségért forrongókat”, akik – megint Márai szavaival élek – azt vallják, mindketten nem beleegyezni a kor diktálta megalkuvásokba; maguk akarják alakítani sorsukat kudarcokon, támadások kereszttüzében, de sikerrel. Sorsuk a jellemük. Mert másként nem tehetnek.
Közöm van ehhez a két kortársamhoz. Németh Lászlóhoz azért, mert irodalomtörténész anyám, aki 1955-től 1983-ig a Magyar Rádió szerkesztő-riportere, majd irodalmi és zenei műsorainak készítője volt, a népi írókból doktorált és gyakran mesélte, hogy még a hatvanas években is úgy kellett beverekednie egy-egy műsorába népi írókat, köztük Németh Lászlót, akiket szilenciumra ítéltek a hatalom fura-urai. Emlékszem, nagyapám, a postafőellenőr, botcsinálta marosvásárhelyi helytörténészként a város két hírességének, a két Bolyai életét kutatta és hangyaszorgalmú gyűjtését anyám eljuttatta Németh Lászlóhoz, aki ennek alapján megírta A két Bolyai című drámáját. Emlékszem, amikor anyám befejezett egy-egy fejezetet Németh tanulmányából, odaparancsolt ágyához. Kuksi, most leülsz és meghallgatod írásomat. Nem mozogsz, figyelsz, megérteted. Büdös kölke. És felolvasta nekem, a kiskamasznak az akkor még értehetetlen hosszú esszéjét. Amikor befejezte, látta üres tekintetemet, azt mondta: Nem baj, nem érted, még kis buta vagy. Most menj, parancsolta, itt van egy Németh László- könyv, ezt olvasd és kezembe nyomta az Emberi színjátékot. És én mentem és olvastam. De keveset értettem belőle és így voltam hosszú ideig a többi Németh-könnyvel is. Csak jóval később, harmincéves fejjel kezdtem élvezettel olvasni az író könyveit. Ehhez a megértéshez nagyban hozzájárult Vekerdi László Arcok és vallomások sorozatában 1970-ben megjelent: Németh László alkotásai és vallomásai tükrében című könyve, amely Németh idézetgyűjtemény és egyben Vekerdi szellemes, okos magyarázatainak műve. Vekerdi Galilei életének írója, szándékosan választotta műve témájául Németh Lászlót, mert ő is a maga
módján a minőség forradalmára volt, akinek élete volt a műve és műve az élete. Rá is hivatkozik Kaiser könyvében. Attól kezdve, hogy 1974-ben volt szerencsém meghallgatni az egyetemen Vekerdi szellemes, okos, magával ragadó technikatörténeti előadásait, és elolvastam könyveit, attól kezdve minden évben tartottam egy Németh László olvasás- hónapot, és évente újra olvastam, olvasom a Németh-műveket. Egyetemi vizsgáimra A minőség forradalma tanulmányaiból tanultam. És amikor például Faludy-könyvemet írtam, gyakran használtam mankónak, kiegészítőnek Szerb Antal, Babits, Féja Géza, Nemeskürty István mellett Németh László tanulmányait, mert az öreg zoknitlan, költő időnként felületesen fogalmazott. Ezért is örülök minden Németh Lászlóról szóló tanulmánynak, könyvnek, így Kaiserénak is. Nos, a folyóiratszerkesztő joggal gondolhatja, mi köze a recenzens személyes élményeinek a Kaiser- könyvhöz. De ő és az olvasó a fentekből láthatja, nagyon is van. Hiszen az olvasó mindig valamilyen előzetes tapasztalat, élmény hatására olvas el egy
könyvet. Ahogy Popper Péter mondja kedves íróiról, József Attilát idézve: „Ők én vagyok.” Ezt én is elmondhatom, mert Németh László gondolatai beépültek tudatomba, ő én vagyok. Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy ily hosszan írtam le élményeimet, de enélkül nem érteni, miért írok Kaiser könyvéről, mint ahogy maga Kaiser is leírja útját Németh Lászlóhoz. Hasonló utat jártunk be. Néhányan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek és csak a műről írnak, pedig a könyv önmagában csak egy élettelen tárgy, ha az olvasó – ez esetben – az esszéíró Kaiser nem támasztja fel az írót. Hiszen erre szükség van, mert a jó bornak és a jó írónak is kell cégér. Nos, Kaiser Lászlóra is nagy hatással volt Németh László, akinek tartása, példája, mint kategorikus imperatívusz tudatosan irányította, irányítja, ezzel megnehezítve életét. Kaiser könyve arról is szól, hogy az erkölcs nem állhat szemben a teljesítménnyel. Nem elég jól írni, erkölcsösnek is kell, kellene lenni. Nem elég jó könyvesnek lenni, tisztességesnek is kell lenni. Könyvében mindössze 60 oldalt szentel Németh Lászlónak. Hat, már megjelent kis esszéjét olvashatjuk most. És így együtt sokkal többet mondanak, mint mikor külön-külön megjelentek különböző időben, különböző, a művekhez írt előszavakban és folyóiratban. Miként engem az élmények, őt az egyetemi tanára, a kiváló irodalomtörténész, Grezsa-élmények, előadások vitték közel a Minőség forradalmárjához. És szakdolgozatának írása közben a többszöri elmélyült Németh-olvasáshoz. Nem véletlen, hogy csaknem minden előadásában idézi, népszerűsíti kedves íróját.
Mindezt tudjuk könyvének Vallomásos előszavából, melynek alcíme: avagy utam Németh Lászlóhoz és Béres Józsefhez. Azt is írja és így igaz: „A kötet címe önmagát magyarázza: rendkívüli teljesítmény, hihetetlen, szinte nem evilági tartás, moralitás. Minőség mind a két vonatkozásban, valljuk be, ritka ez, nem beszélve arról, hogy tudván tudjuk, nem túlságosan gyakran jár párban ez a kettő és nem feltételük egymásnak: példa erre is van, arra is van, meg hát természetesen elsősorban a Mű, a munkásság számít. Én nem vagyok híve annak, hogy egy művet hosszúsága vagy rövidsége alapján ítéljenek meg. A rövid és hosszú mű is lehet jó, lehet csapnivaló. Az más kérdés, hogy már az tollforgatók is alkalmazkodnak a türelmetlen, hosszabb szöveget elolvasni képtelen olvasókhoz. Hatvan oldal nem sok, de ebben a hatvan oldalban csaknem minden lényeges Németh-gondolat olvasható. Ez a könyve nemcsak rövid esszék gyűjteménye, hanem izgalmas útikalauz is a Németh-művek olvasásához.
Szándékos, hogy Kaiser könyvében először a Németh által legfontosabbnak tartott Növésterv, Minőség és Vállakozás fogalmakat járja körül. Jól megválasztott Németh- idézetekkel erősíti mondandóját. „Ha munkásságom lényegét egyetlen kérdésben kéne összegeznem, az ez lehetne: van-e értelme az adott nagy nehézségek közt az erkölcsi harcnak?” Majd hozzá teszi: minden esetben igen, és az életmű példázza ezt.
Azt is hangsúlyozza a szerző, hogy a némethi növésterv, minőség és vállalkozás egymástól elválaszthatatlan életstratégia. Mindezt ki kell csikarni az élettől. Németh minden művében filozófus, erkölcstan tanár, organizátor, népművelő, aki nemcsak könyveivel, hanem életével is tanít: teljesítmény és erkölcs nem mondhat ellent egymásnak. Kaiser többször idézi tanulmányaiban Németh figyelmeztetését, de nem zavaró, mert az ismétlés a tudás anyja: „A mű nálam mindig csak érintő az élet görbéjéhez, eredményei nem alkalmazható tanítások, csak figyelmeztetések.” „Vállalkozáson… én valami organikus növőt értettem, nem egy célt és a hozzászerkesztett üzenetet, ahogy az iparban. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését még a beleszervített véletleneket is – úgy, hogy mindenben érvényesül valamiféle növésterv, törekvés, ami vállalkozássá teszi.”
Kaiser legfőbb erénye, mesél, mintha a Szlovák sörözőben söröznénk és irodalomról csevegnénk. Németh Berzsenyi tanulmányáról szólva, megírja, miért támadták igaztalanul a költőt társai. És idézi az író lesújtó véleményét irodalmi életünkről, amely sajnos napjainkra is vonatkozik: „A magyar irodalomnak valóban legnagyobb betegsége a literátorszellem, amely az elhagyott és benőtt magyar források közt lajtos kordékkal ide-oda szaladgáló emberkék uralmát teremtette meg az amúgy is gyér szomjúságokon.” A könyv további Németh-kisesszéi mintegy kedvcsinálók az író műveihez, különösképpen az Utolsó kísérlet regényciklushoz. Fontos ez a figyelemfelkeltés, nehogy Németh Kemény Zsigmond sorsára jusson, akit még az értelmiségiek is kevesen olvasnak.
És közöm van, mint említettem Béres Józsefhez. Is. Hiszen akkor voltam fiatal újságíró, akkor szembesültem szakmámban a megalkuvás elkerülhetetlenségével, amikor ő nem alkudott. Sokan, köztük Kaiser László is, akik a Kádár legvidámabb barakkjában éltünk. Rokonszenvvel kísértük figyelemmel ennek a tudós vegyésznek küzdelmeit. Ennek küzdelemnek állít emléket Kaiser László, ami végül is mint a mesében a hős és igazsága és embersége győzelmével zárul. És szól Fazekas István A megvádolt című színdarabjáról, illetve a dráma Béres címmel megvalósult, Kerényi Imre rendezte előadásáról. Az írások is meggyőznek arról, hogy nem véletlen az, ha elmegyek a patikába és Béres cseppet kérek: egy csepp emberséget is kapok és példát, hogy az erkölcs is lehet jelentős a teljesítmény. Végül, hadd szóljak a borítótervezőről. Mert ő is hozzájárul a könyv remélhető kelendőségéhez. Az ízléses borítót Pereszlényi Helga készítette. És még annyit, hogy az tudós-apának tett tisztelgés szép példája, hogy Béres vállalkozás, a Béres Alapítvány, másképpen Béres József, illetve a Béres házaspár támogatta a könyv megjelenését.
(Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény. Németh László, Béres József. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2020)