Először jártam a tokaji írótáborban
Írta: Lengyel János
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 129
Először jártam a Tokaji Írótáborban
A 47. Tokaji Írótábor egy kezdő táborlakó szemével
Párom, Katzler Hilda költő, két évvel ezelőtt volt az írótáborban, és sok jót mesélt róla. Elhatároztam, hogy idén én is elmegyek, már csak azért is, mert korábban még Tokajban sem jártam. Az indulás nem volt zökkenőmentes, mivel a Keleti-pályaudvaron megtudtuk, hogy vágányfelújítás van, és Hatvanig busszal kell mennünk. Végül, kalandos módon, három átszállással megérkeztünk Tokajba, a tábor bázisául szolgáló Széchenyi Ferenc Kollégiumba. Innét máris továbbindultunk a városközpontba, ahol az ünnepélyes megnyitót tartották.
Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy a tábort, amelynek címe: A szétszóródás előtt. Irodalom és művészet 1918-1920. volt, augusztus 15-18. között rendezték meg. Ez a rendezvény egy sorozat újabb
állomása volt, ahol a felkért előadók az első világégést követő korszak, a trianoni békediktátum témakörét járták körbe. Szóval a Rákóczi Pincében, ami egy patinás hely, Posta György polgármester köszöntőjét követően, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke hivatalosan megnyitotta a magyar irodalmárok hagyományos éves találkozóját. Ezt követően rögtön belekóstolhattunk a különböző borok kínálta élvezetekbe. A koccintgatás közben számos baráttal és ismerőssel találkoztam: Finta Éva, Madár János, Lőrincz P. Gabriella, Rentsch Piroska, Oláh András, Kürti László, Bertha Zoltán, Ködöböcz Gábor, Benke László, Konczek József, Botlik József, hogy csak néhány nevet említsek. Miután a palackok kiürültek, a társaság, a szervezők által biztosított buszokkal és a látvány-vonattal, visszatért a kollégium elé. Az út másik oldalán lévő Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója nyitotta meg a PIM munkatársai által létrehozott Ady kiállítást, aminek címe Látva lássanak. A vacsorát követően a város főterén felállított színpadon folytatódtak a program. Különleges élmény volt számomra a JaMese nevű zenekar előadása, a névadó Molnár Emese kivételes tehetségű énekes. Ezt követően Erős Kinga, aki a szervezőbizottság egyik tagja, az 1919. év Móricz-ösztöndíjasaival beszélgetett. Megvallom, csak egy novellát hallgattam meg, mivel a forró nyári nap után igencsak lehűlt az idő, amihez nem készültünk fel kellő ruházattal, ezért az utolsóként fellépő Másik oldal nevű együttest már nem vártuk meg.
A kollégiumi szállás az egyetemi éveimet idézte fel bennem. Másnap, a reggelit követően, megkezdődtek a plenáris ülések, azaz kezdetét vette az érdemi munka. Az első ülésen Kodolányi Gyula, Illyés Mária, Mezey Katalin és L. Simon László tartotta meg előadását, Bertha Zoltán elnökletével. Kodolányi Gyula nagybátya, Kodolányi János és Illyés Gyula munkásságáról beszélt. Illyés Mária rövid felszólalásában kifejtette, hogy ő nem irodalmár, az édesapja jogán van jelen, és amit el kellett mondani, azt már Illyés Gyula mind megírta. Mezey Katalin Kassák Lajosnak a tanácsköztársasággal való kapcsolatáról tartott előadást.
Az ebédet követően, Hildával elsétáltunk egy kis városnézésre, közben megkóstoltunk némi furmintot és hárslevelűt. A kollégiumtól három perc sétára van az úgynevezett nagyparkoló, ahol egymást érik a borkimérések, különben itt található a kikötő is. A tábor néhány résztvevője az üresjáratokban élményhajókázáson vett részt. Rentsch Piroska révén, többek között megismerkedtünk Tölgyesi Tiborral , a Stádium című lap munkatársával, aki később, Hildával és velem is készített interjút.
A délutáni előadások is a gimnázium aulájában voltak megtartva, ezúttal Mezey Katalin, majd elfelejtettem említeni, hogy Kossuth díjas költő, az MMA irodalmi részlegének vezetője, elnökölt. Az előadók között csupa nő volt, név szerint Kollarits Krisztina, Sebők Melinda és Lőrincz P. Gabriella kapott szót. Utóbbi szintén kárpátaljai, pontosabban beregszászi születésű költő, Kárpátalja irodalmának az I. világháborút követő történetéről beszélt, ugyanakkor kitért napjaink kaotikus ukrajnai helyzetére is. A kollégium előterében könyveket lehetett vásárolni jutányos áron, továbbá a Parnasszus, az Eső és más folyóiratok korábbi számait lehetett elvinni ingyen. Mivel, Madár János főszerkesztő nem készült, ezért én osztottam szét néhány példányt a Magyar Múzsából.
A kora esti órákban felkerekedtünk és átruccantunk a szomszédos Tiszaladányba, ahol a kultúrházban Liszkai Ferenc polgármester köszöntőjét követően tárlat megnyitóra és koszorúzásra került sor. Külön ki kell emelnem az Ady és a nők című versszínházi műsort, amit Tallián Mariann és Lázár Balázs adott elő. No meg a szíves vendéglátásról is szólnom kell, ahol is a finom ladányi pogácsa mellé többféle fehérbort is kóstolhattunk. A nap zárásaként Osskó Judit, Bodonyi Csabával, Tokaj főépítészével beszélgetett, miközben a közönség kivetítőn nézhette meg az építész munkáit. Ebből a társalgásból sem maradhatott ki a bor, hiszen Bodonyi Csaba, számos ismert tokaji épület mellett, több borházat és pincészetet is tervezett.
Másnap délelőtt a gyerekeké volt a főszerep, a főtéren játszóvár, bohóc, lufi hajtogatás és Szalóki Ági koncert várta őket. Mi ezt az időt városnézéssel töltöttük, de a koncert utolsó három dalát még sikerült meghallgatnunk. Az ebédet követően, itt meg kell jegyeznem, hogy a szervezők bőségesen elláttak minket finom étkekkel, Hilda meg is jegyezte, hogy nép nap Tokajban semmivé tette két hónap fogyókúráját. Szóval, délután három csoportban folyt tovább a munka, a gimnázium földszintjén kapott helyett a hármas számú társaság, aminek 1919 a (későbbi) trianoni határokon túl téma-címet adták. Én ezt választottam, már csak az érintettség miatt is. Itt Popély Gyula, felvidéki történész, a szatmárnémeti Muzsnay Árpád és a tiszabökényi dr. Dupka György tartott élvezetes előadást. A neves kárpátaljai lágerkutató a csehszlovák megszállás korszakának történéseit ismertette, párhuzamot vonva Kárpátalja jelenlegi helyzetével. Dupka Györgyről el kell mondanom, hogy ő a kárpátaljai kultúra- mindenes, többek között könyvkiadással is foglalkozik. Korábban számos kötetemet ő adta ki a Szülőföld Alap, az NKA, vagy más intézmények támogatásával. Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg az általa vezetett Intermix Kiadónál a legújabb könyvem, Feltámadás Beregszászon. Mitracsek úr visszatér címmel. A konferenciához visszatérve, a másik két munkacsoportban olyan neves irodalom- és politikatörténészek adtak elő, mint Borbély László, Árkossy István, Temesvári István Péter, Windhager Ákos, Deák-Sárosi László, Bertha Zoltán, Reisinger Attila és Voloncs Attila.
A vacsorát követően a tábor bázisául szolgáló Széchenyi István Kollégium kertjében két folyóirat mutatkozott be, Sturm László vezetésével. Az Ághegy a Skandináviában élő magyar írók folyóirata, több évtizedes történetéről Tar Károly főszerkesztő beszélt. A Spanyolnátha című folyóirat a sajátos hangviteléről és stílusáról ismert. A lapot népes csapat képviselte Vass Tibor főszerkesztő vezetésével, Vass Nóra az eddig elvégzett munkát ismertette, míg Székelyhidi Zsolt egy verset, Berka Attila pedig egyik prózáját olvasta fel. Velük már délután megismerkedtem, amikor az egyik borkimérésben szóba elegyedtünk. A Spanyolnáthát már korábbról ismertem, de a szerkesztőség tagjaival még nem találkoztam. Szeretem a hernádkaki Gandalfként is emlegetett Vass Tibor írásait, azt az ironikus hangvételt, ami tőlem sem áll messze. Az estet borkóstoló zárta, amihez a nedűt a Péter Pince, az irodalmi körítést pedig Turi Bálint színművész szolgáltatta.
A zárónapon már nem mentünk le reggelizni, úgy döntöttünk, máris visszaállítjuk a fogyókúrát, hogy mentsük, ami még menthető. A reggelit követően a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban, ami a gimnázium mellett van, ünnepélyesen felavatták Kodolányi János emléktábláját, amit Oláh Katalin Kinga szobrászművész készített. A köszöntőt Kodolányi Gyula mondta, a laudációt pedig Bertha Zoltán, továbbá beszédet mondott a polgármester úr is. Ezt követően, Ködöböcz Gábor elnökletével megtartották az utolsó plenáris ülést, ahol Salamon Konrád, Sas Péter és Sárközy Péter előadása hangzott el. A tábor utolsó programjaként, a közeli II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulájában került sor az ünnepélyes fogadásra és az idei díjak átadására. Az alkalmat kihasználva, megjegyzem, a program nem hivatalos részeként, a Széchenyi szobor előtt átadtam Oláh Andrásnak és Finta Évának a Mitracsek díjat, előbbi még tavaly, Finta Éva pedig idén, a Haza-váró kategóriában nyerte el.
Ezt követően mindenki pakolt, búcsúzkodott. Megtörténtek a fogadkozások, hogy jövőre újra itt találkozunk. Madár János megjegyezte, hogy sajnos, a létszám évről-évre csökken. Ami engem illett, ha a jövő évire nem is, de a jubileumi 50. írótáborra szeretnék visszatérni Tokajba.
Lengyel János