Ella Wheeler Wilcox: Karácsonyi ábrándok
Írta: Haász Irén
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 286
Ella Wheeler Wilcox: Karácsonyi ábrándok
Karácsonyi harangra a hómezők felett,
ha csendül édes hangja, én múltba révedek,
és félig elfelejtett
helyek, arcok, szerelmek
vágyát ébreszti bennem a bús emlékezet,
Karácsonyi harangra a hómezők felett.
A háborgó jelennek habjaiból kelve,
felemás érzelemmel, félelemmel telve
látjuk, az Éden lelkünk
vágyaiból is eltűnt,
Atlantisz tűnt világa oly gyászos és kedves,
A háborgó jelennek habjaiból kelve.
Ha zord December kelti Karácsony jókedvét,
a legfakóbb is sejti, volt öröm régesrég.
S előhív néhány képet
ifjúkorából; réved,
s az idő lencséjén át túlozza érdemét,
Ha zord December kelti felhőtlen jókedvét.
Mikor fagyöngy és magyal csüng le, azt gondolom,
boldogság hozó angyal volt néhány bolondom.
Nem minden bölcs vagy rabbi
képes elménknek adni
oly örömet, mit egy csók-emlékre áldozom,
Mikor fagyöngy és magyal csüng le, azt gondolom.
A Szeretet az élet, csak ez ád viszonzást,
mindenkinek az évek során lesz bizonyság,
fullánkot rejt a víg, szép,
csekély vigasz a hírnév,
s a jólét fantom, megcsal, ha várod, viszontlásd,
A Szeretet az élet, csak ez ád viszonzást.
Karácsonyi harangok ezüst hangja, ha cseng,
s dallamos rímre hangol a szétolvadó csend,
szeretet kell, és béke,
örök Isten vidéke,
gyűlölet, vétkek vége, teremjen meg a rend,
Karácsonyi harangok ezüst hangja, ha cseng.