Élekvesztő
Közzétéve: 1 hete
Szerző: Hepp Béla
Versek
Élekvesztő
Tapétarajz – de messze már,
nem is tudom, hogy lesz-e nyár
nekem tizenkilencben,
hajamban érzem ujjaid,
te messze vagy, és újra itt
becéz egy ős-hitetlen.
Való, s az álom összefolyt.
Csukott szememre félmosolyt
lehelnek esti képek;
hogy íriszedbe loptam át
az éj ezernyi csillagát,
„vakon szeresd” igéket…
agyamban ősi bordalok
– te hol lehetsz, én hol vagyok –
dobolnak újra tesztet,
s ha bennem át- meg átsuhansz,
a szívem,
átkozott suhanc,
csak összevissza reszket.