Ecsetre fel!
Írta: B Tóth Klári
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 424
Ecsetre fel!
Pannon föld ez a hely, neve lassacskán elenyészne,
hogyha nem őrizné sajt, cigaretta nevét.
Szentendrén a telep (anno Ulcisia Castra),
s rég feledett motorunk, toldva a pótkocsival.
Hajdani rajzfilmeknél is szerepelt ez a védjegy,
fennen hirdeti, hogy márka az itthoni film.
Bár fele karral tartották Kárpát koszorúi,
szarmata népek elől limese védte, erőd.
Minden nyáron e tájba, e létbe merülve, ecsettel
alkotjuk meg a hon színbeli átiratát.
Hajnali négykor kelve, csapatban lessük az égen,
mint oszlatja az éjt újraszületve a fény.
Mennyei dráma egén diadalt ül a reggeli Nap már,
míg vásznunkon a nyűtt sörteecset kaparász.
Máskor az alkonyt festjük a képre s az arcra, ruhánkra,
bőrre kenődik a szín – így itatódik a táj.
Lásd, a magyar szó bokrát termi az őskori gyöknyelv,
itt a hazánk közepén két Duna karja ölel,
súlyos kor bár húzza gerincét, éledezik már
szellemi táptalaján, s lopva kinéz a remény.
Szerkesztői megjegyzés:
„A szarmaták perzsa eredetű népessége a Fekete tenger északi partvidékén végig vándorolt
és az Al-Dunán keresztül jött be a Kárpát-medencébe, amikor Pannónia még római kézen
volt, illetve Erdélyben még a dák állam állt fenn. A szarmaták a Tiszántúl egy részét és a
Duna-Tisza közét szállták meg, a IV. században egy ideig a rómaiakkal léptek szövetségre.
A Dunakanyartól le az Al-Dunáig több száz kilométer hosszan vezetett le a Limes
Sarmatiae, illetve az elővédet alkotó csörszárkok rendszere, egyes részeken sáncként is
kiépítve.”