Dohány
Írta: Székely-Máté László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Dohány
Savanyún pulzál a jólét határa
Sóhajjá lényegült hétköznapok
Lánctalan rabságnak mennyi az ára
Őszülő éveid ingyen adod
Nem a szél sodort el kavargó szemétbe
Éhező, toprongyos végzet seper
Lázadó vágyad volt, amiért megérte
Legyint a város, ez kit érdekel
Alattad piheg egy hűséges Éva
Sárba hullt borostyán néz vissza rád
Kiürült Édened emléke él ma
Izzadó képzelet hálószobád
Maszatos padlón a leszakadt jelmez
Eldobált álarcok mindenfelé
Vajon ki végez, ha ember csak tervez
Miféle szerep egy vénemberé
Csöndes kis utcában parkol az Isten
Felhúzott ablak és álló motor
Dohányt húz elő, mert más kincse nincsen
Végtelen lassan egy cigit sodor