Csontos-Singola Edit - Hóvirág
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 498
Csontos-Singola Edit: Hóvirág
Szatyrokkal megrakodva ért haza, még fújtatott a lépcsőzés után, amikor belépett a lakásba. Egyszerre engedte le kezeiből a súlyos terheket és rogyott le az előszobaszekrény ülőkéjére, hogy kiszabadítsa lábait kalodába zárt cipőiből. Hirtelen csapta meg a lakás melege, amitől még fáradtabbnak érezte magát a hosszú és idegőrlő munkanap után. A sötét szobából álmosan pislogva lépett elő Tamás, ágymeleg testével rögtön átölelte a konyhába cipekedő Bellát.
– Te mit csinálsz a besötétített szobában? – kérdezte a nő.
– Aludtam. – ásítozott félszegen a férfi.
– Aludtál? Ilyenkor? – értetlenkedett Bella. – Beteg vagy? – fogta meg a férfi homlokát és aggodalommal mérte végig teste épségét.
– Dehogy vagyok beteg! Akkor valami bajod van? – aggálya kezdett ugyan alábbhagyni, mert sejtette, hogy férje csupán lustálkodott. Fáradt lehet – gondolta, bár a tegnap délutánt is a tv előtti fetrengéssel töltötte, majd korán elaludt, mert hallotta horkolni, amikor ő még a padlót mosta fel.
– Nincs semmi bajom! Egyből belém beszéled, hogy vérszegény vagyok, covidos, öreg… – kérte ki magának, majd felháborodva visszavonult a szobába.
– Nem öreg, csak lusta. – szólt utána félhangosan, de a férfi ezt már nem hallotta meg. – Érezte ő, hogy bűnös, azért mondta olyan sunnyogva, hogy aludt. – gondolta magában. – Most meg magamra hagy, nemhogy segítene kipakolni az élelmiszereket, vagy pucolhatná a krumplit. – morgolódott tovább. – Tegnap megbeszéltük, hogy rakott krumpli lesz vacsorára. Lesz! Természetesen akkor, ha én megpucolom, megfőzöm, felaprítom, tepsibe teszem, megsütöm, megterítek, feltálalom - és ha régebben nem replikáztam volna, hogy legalább azt a két tányért elmoshatná, amiből ettünk, mert a többi edényt már főzés közben elmosogattam -, akkor még az is rám maradna. Tehát lesz, mert vagyok olyan idióta, hogy pluszmunka után, (amit azért vállalok, hogy félre tudjunk tenni), bevásárolok, hazacipekedem - mert az autót persze ő használja -, nekiállok főzni, mosni, vasalni, miközben az életerős férjem fekszik a kanapén. Ráadásul még a hasam is görcsöl, meg fog jönni. Igazán jó nőnek lenni! – zúgolódott magában.
A szatyrokat kiürítette, minden a helyére került, a krumpli főtt a fazékban, a kolbászt, tojást felkarikázta, a tepsi előkészítve várta, hogy befogadhassa a vacsorának szánt élelmeket.
Bellára a düh pozitív stresszként hatott, így fáradtsága csillapodott, ám egy habos, illatokkal teli, forró fürdővíz kádba tudta volna csábítani. Ám nem húzta ezzel az időt, még át akarta vasalni Tamás ingét a holnapi értekezletre. Folyamatosan gondot fordított arra, hogy minden tökéletesen rendben legyen és a férje kényelmét szolgálja, ezenkívül ügyelt az egészségükre, odafigyelt az életmódjukra. Hétvégenként három fogasos menüt rittyentett az asztalra, annak ellenére, hogy utált főzni és sajnált minden egyes konyhában eltöltött percet.
Tamás visszaaludt, egyenletes hortyogása betöltötte a lakás csendjét. Az elkészült étel illatára jött elő újra. A vacsora az asztalon várta, inge vasaltan lógott vállfára készítve, asszonya mosolyogva kínálta a pirosra sült étellel.
– Hm, jó illata van és igazán jól néz ki. – dicsérte, majd belekezdett a munkahelyén történtek elmesélésébe…
– Azért segíthettél volna a burgonya tisztításában. – szakította félbe egy idő után Bella.
– Nem tudtam, hogy mit akarsz készíteni.
– Nem emlékszel? Tegnap egyeztettük. Ennyire nem számítok; ezzel az erővel bármit mondhatnék! – fakadt ki.
– Jól van, nem figyeltem. Egész nap beszélnek hozzám, mindenki akar valamit. Én vagyok a főnök, tőlem akar mindenki mindent, ha nem vagyok bent, akkor meg folyton telefonon zargatnak. Ha még te is mondod…
– Ezért szoktam reggelente sms-t írni neked arról, ami fontos. A krumplilpucolásról éppen nem írtam. – sóhajtott egyet. – Inkább arról a hóvirágról küldtem fotót, amit az egyik ház előkertjében, a kerítés mellett láttam. – szinte már csak suttogta ez utóbbit.
– Azért egy vacsorát összedobni nem nagy kunszt.
– Persze, hogy nem. Főleg munka és mellékállás után, egész nap helyt állva kényelmetlen cipőben, harisnyában, szűk szoknyában, görcsölő hassal.
– Ne túlozz már! Tele van a hűtő, semmiség egymásra rakni a hozzávalókat, majd bedobni a sütőbe. Sőt panaszra semmi okod nem lehet, mert itthon mindezt papucsban teheted.
– Semmiség? – emelte fel a hangját Bella. – Attól van tele a hűtő, amit én megveszek és hazacipelek. Ha pedig annyira gyerekjáték összeütni a vacsorát, te miért nem készítesz soha semmit? Vagy miért nem segítesz? A további házimunkákról nem is szólva: mosás, takarítás, vasalás, ablaktisztítás. – nagy levegőt vett és csüggedten folytatta. – Lassan csak egy bejárónőnek érzem magam.
– Ne már! Mi okoz ezen akkora lelki válságot? A mosógép kimos helyetted, semmiség beledobálni a ruhákat, a …
– Jobb, ha nem is folytatod! Ezeket az úgynevezett semmiségeket holnaptól te is nyugodtan elvégezheted. Sőt máris kezdheted a tepsisúrolással! – csapta le kezéből a mosogatószivacsot és sarkon fordult, de mielőtt magára hagyta volna a férfit, visszaszólt. – Hol van az előírva, hogy mindez kizárólag a nő feladata? Ezenfelül mindketten itt élünk, ezért hívják ezt úgy, hogy közös háztartás. – mutatott körbe széttárt karokkal.
Bellán ismét erőt vett a kimerültség, de valójában inkább lelke fáradt meg és forrongott, mert férje viselkedése miatt kizsigerelve, szinte cselédnek érezte magát, - akinek női mivoltát rabságában tartja a végeláthatatlan háztartás, - nem pedig a ház úrnőjének.
Lemosta arcáról a sminket, haját kibontotta a csattok fogságából, fülét kiszabadította a fülbevaló szorításából, melltartóját lefejtette magáról, és miután összes ruhája a szennyeskosárban landolt és bőre szabaddá vált, egész teste fellélegzett. Marha jó nőnek lenni! – gondolta és kezdett volna a „bezzeg a férfiaknak mennyivel könnyebb” monológba, amikor félve kukucskált be Tamás a fürdőszoba ajtaján.
– Gyönyörűségem! – osont be és bújt hozzá gyorsan. Hátulról átkarolva, csókolgatni kezdte a nő nyakát, simogatta, ahol csak érte. – Imádom, amikor olyan heves vagy, mint a konyhában. – búgta a fülébe.
– De az komoly…
– Egy csodaszép, tüzes nő vagy, ennek örülj! – szakította meg azzal, hogy csípőjét férfiasságához rántotta.
– Nehogy azt mondd, hogy a többi meg semmiség!
– Csak élvezd a nőiességed!
– Egy nőnek…
A férfi betapasztotta szájával felesége száját, magához szorítva meztelen, karcsú testét gyengéden felemelte. Bella teste úgy válaszolt, ahogyan csak egy női test tud reagálni. Lelke is kinyílt a férfi közeledésére, gondolataiból lassan kiszállingózott a férfi és női szerepek közötti egyenlőtlenségek problematikáját. Elengedte magát, majd, amikor eggyé és egyenlővé vált férjével, megbocsátotta annak lustaságát, elfeledte a háztartási gondokat, feltöltődött és szeretett. Tudta, hogy másnap ugyanúgy legalább fél órával korábban fog felkelni, mint minden nap. Hiszen neki nőként sminket, frizurát kell készítenie; a harisnyát sem húzhatja kapkodva magára, mert felszalad és borzasztó drága, nem dobálhatja ki egy rossz mozdulat miatt. Aztán gyorsan rendbe szedi a lakást, kiszellőztet, megveti az ágyat, mert férje úgysem fogja. Indulás előtt még elpakolja a megszáradt edényeket a konyhában, és ha ezenkívül marad ideje, bekészíti a gépbe a mosást, - úgyis semmiség, ahogy Tamás fogalmazott. Mindeközben a férfi majd komótosan elkészül, kényelmesen leül a fotelbe a laptopjával és elkortyolgatja a kávét, amit ő aszerint időzítve főzött neki, hogy pont kellemes meleg legyen, mire felkel.
Tamás már szuszogott mellette, ő még mielőtt álomba szenderült volna, a hóvirágra gondolt, amit reggel látott. Úgy fehérlett a kis virág, mint valami reménysugár, szinte odavonzotta a tekintetét, különben észre sem vette volna. Jelnek vélte a tavasz hírnökét; talán valami új, jobb és más időszak kezdetét jelzi.
Hajnaltájban arra riadt, hogy álmában előléptették: nem kellett több pluszmunkát vállalnia, fenn tudott tartani egy autót, így vége lett a teli bevásárlószatyrokkal való cipekedésnek, és mivel kicsit több időt töltött a munkahelyén, Tamás időnként bepakolta a mosnivalókat a mosógépbe, ki is teregetett, felporszívózott, segített a vacsorakészítésben. Nem minden reggel, de előfordult, hogy felkelt korábban és ágyba hozta neki a kávét, pontosan úgy szervírozva, ahogyan szereti.
A tisztelet pedig, amit a férje éreztetett vele, csupán azért, mert nő - és emiatt sokkal több időt szükséges kozmetikai, fodrászati és egészségi kezelésekre fordítania, hormonokkal és testi tünetekkel kell megküzdenie, kényelmetlen ruházatba bújnia, mindezekkel együtt helyt állnia munkahelyen és otthon egyaránt -, a legnagyobb megelégedéssel töltötte el a ház úrnőjét, mert most már tudta, hogy ez ugyanolyan „semmiség” egy férfi részéről, mint egy nőnek vezetnie a háztartást. Mosolyogva aludt vissza.