Banánhéj
Írta: T. Ágoston László
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 128
Banánhéj
─ Hú, micsoda éjszakám volt! ─ mondta Paticsné a porszívó csövét igazgató Nagy Pirosnak. Kissé elharapta a szó végét, mintha már meg is bánta volna, hogy egyáltalán szóba hozta a dolgot. No, meg azért is, hadd pukkadjon meg az irigységtől ez a lassacskán kóróvá vénülő… mi is? Ja, vászoncseléd. A rendészek becézik így, mert úgy fönnhordja az orrát, mintha valami igazgatói belső szaktanácsadó lenne, nem egy koszos takarítónő. Beszélő porrongy. Idejük van, híg agyuk is van hozzá, dől belőlük a hülyeség. Ezért utálja őket a Piros.
Utálja… hát persze, szóban nagyon utálja őket, és azt hajtogatja, hogy soha többé nem áll szóba egyetlen kétágú majommal sem. Aztán meg majd kiugrik a szoknyájából, ha meglát egy göndör hajú, kigyúrt pasast. De ha netán csak egy kopaszt jut neki, azzal is megelégszik. Mert válogatós a szentem… No, de persze ez még nem szerelem, puszta megélhetés. A takarítónői fizetésből nem lehet úriasszonyt játszani.
Már második éve takarította az igazgatósági emelet szobáit egy kis bögyös szőkével, aki hajnaltájban gyakran elosont sziesztázni a rendészekhez. A fene bánta, addig ő is szundított egyet az igazgatói kanapén. Nagyon kényelmes volt, és időnként jó volt belegondolni, kik meg nem fordultak azon… Aztán fordult a kocka. Kirúgták a szőke csajt, meg az egyik rendész srácot. Valakivel pótolni kellett a kiesett munkaerőt. Akkor hozta be társnak a Pirost, mert ez kétemberes feladat. Nem hal bele a munkába, de ha megbecsüli magát, akár innét mehet nyugdíjba.
Most persze kifúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy kiféle, miféle az a pasas, akivel neki olyan viharosa éjszakája volt. Mert ő már akárkivel nem áll szóba. Neki saját lakása, meg biztos állása van. Le is esett az álla, amikor elmondta, hogy ez az ő Zolija vállalkozó. Az építőiparban utazik. Ami pedig az éjszakát illeti, a kis lábujjától a feje búbjáig végigcsókolgatta. Igen, még ott is. Aztán, hogy miket mondott, és miket csinált még… Már több, mint egy hete nála lakik. Megígérte, hogy ha ő is úgy akarja, csendes társként beveszi az üzletbe. Azt is meg lehet csinálni, hogy az ő lakására íratják át a káefté címét, és ő lesz az ügyvezető igazgató. Zoli meg az elnök. Csak ehhez kölcsönt kellene fölvenni a banktól, az ő nevén viszont már fut egy kölcsönszerződés. A lakás lehetne a fedezet. De ezt csak akkor fogadhatja el, ha ő akarja, és aláírja a banknál a papírokat.
─ Ne csiklandozz már Sári, mert a röhögéstől összepisilem magam! ─ mondta Piros és nevetve hanyatlott az igazgatói fotelba. ─ Te, mint káefté igazgató a nyolc általánosoddal…
─ Manapság nem a papír számít ─ fordult el sértődötten Sári ─ hanem az ész. ─ A Zoli is ezt mondta. Neki sincs nyelvvizsgája, mégis a németekkel tárgyal. Azzal a Mercedes-Benzzel, vagy hogy hívják. Tudod, akit a rádióban is emlegetnek.
─ Ez már a hülyeség teteje. Tudod mit? ─ villant hamiskásan Piros szeme. ─ Van nekem egy régi ismerősöm a Debreceni Jóska. Az a rendőr gyerek, aki még az albérletes korszakból való. Te is ismered. A minap összefutottam vele az utcán. Három arany csillag van a vállapján. Túl szép ez a mese, amit elmondtál. Megkérem, nézzen utána a te Zolidnak. Addig csak csiklandoztasd vele a hasadat!
─ Nem is tudom, mit tennék, ha rájön, hogy nyomoztatok utána… Lesül a képemről a bőr… Ő megbízik bennem, én meg… Már a lakás papírjait is odaadtam neki. Amilyen heves vérű, még képes fölrúgni az egészet. Pedig már úgy elterveztem, hogy te lennél a titkárnőm…
─ Arról éppen lehet szó ─ bólintott rá Piros. ─ Én is szeretném abbahagyni az éjszakai munkát, mert nem rég találkoztam egy másik férfival is. Valamilyen Jóskának hívják. Jó kiállású ember. Magas, barna, kigyúrt izmokkal… Tudod amilyet én szeretek. Én se panaszkodhatok a vele töltött éjszakámra. Csak azért nem szóltam róla eddig, hogy ne bosszantsalak. Kertes házat akar venni valahol Pest közelben. Megígértem, hogy segítek neki. Ebből még akármi is lehet…
─ Hát, ha ráhajtasz…Mert fölötted is eljár az idő…
*
Még egy hét se kellett hozzá, hogy Piros megszerezze a legfontosabb rendőrségi információkat Zoliról, a vállalkozóról, aki az építőiparban utazik.
─ Ülj le! ─ mondta Sárinak, az igazgatói irodában falhoz támasztva a porszívót. ─ Helyezkedj el kényelmesen, mert amit mondok, az nagyon kényelmetlen lesz! Szóval ez a te Zolid fél éve szabadult a sittről. Hat évet ült szerelemféltésből elkövetett gyilkosságért. Ennyi idő alatt még akár a te kisujjadra is ráéhezhet egy effajta vadkan.
─ Ugyan már, beszélsz itt hülyeségeket ─ csattant föl a másik. ─ Irigyled tőlem ezt a férfit, ennyi az egész. Nem is hallgatlak tovább.
─ Irigyli a fene. Rablógyilkost bármelyik börtön előtt találok a szabadulók között. Pont olyan szexéhes lesz, mint a te Zolid. Hagyd végigmondanom, aztán azt teszel, amit akarsz! Szóval ez a te vállalkozód a Papp József nevű kőműves mester mellett dolgozik segédmunkásként. Magyarul malteroslegény. A Kossuth Lajos utcában dolgoztak egy özvegyasszonynál. Komplett lakásfelújítás. A nő még csak ötvenéves, de már öt éve özvegy. Zolika nála maradt éjszakára, megvigasztalta, és elkezdődött a románc. Amikor fizetni kellett volna a kőművesnek, kiderült, hogy valaki megfújta az özvegy minden pénzét és ékszerét. A mesternek is üres a kasszája. Zoltán volt, nincs. A rendőrség két hete körözi.
─ Egyetlen szavadat se hiszem. Ő egy több nyelven beszélő úriember. Ez… Ha nem hiszed el, nézd meg magad! Holnap este feljön hozzám a banki papírokkal.
─ Tudod mit? Meg is nézem. Most már én is kíváncsi lettem erre az emberre. A Jóska vidékre utazik, csak reggel jön vissza, éppen ráérek. Majd én lekáderezem a te Zolikádat.
*
Zoltán valóban becsöngetett Sárihoz a megbeszélt időpontban. Frissen vasalt ingében, újnak tetsző öltönyében valóban úriember benyomását keltette. Gyengéden megcsókolta az asszonyt és letette az asztalra a borjúbőr aktatáskát.
─ Itt van minden papír, drágám, csak alá kell írnod. Arról a százezerről is csináltattam az ügyvédemmel egy kölcsönszerződést, amit a múlt héten adtál. Gyere, itt írd alá! Lent vár a kocsiban az ügyvéd. Leviszem neki a papírokat, hadd intézze, aztán jövök vissza hozzád. Milyen pezsgőt hozzak?
─ Ülj csak le, Zoltán! ─ mondta a nő szenvtelen hangon. ─ Beszédem van veled.
─ Zoltán? Jó, hogy nem magázol, Sárikám… És mi ez a rideg fogadtatás? Azt hittem, ma ünnepelni fogunk.
─ Kuss! Ha igaz, amit mondanak rólad, itt várod meg a rendőrséget.
─ Na, de… Mi az, hogy mondanak? Kicsoda? Te nyomoztatsz utánam? ─ nézett körül a férfi valami menekülési lehetőséget keresve, de nem talált mást, csak a konyhaszekrényen heverő kenyérvágó kést. Azon akadt meg a szeme. Ha nem lesz más választása…
─ No, akkor kezdjük! ─ állt elé a nő. ─ Hat évet ültél gyilkosságért. Nem vagy vállalkozó, hanem malteroslegény. Kifosztottad az özvegyet, meg a kőművest is. A rendőrség köröz, miközben engem is szeretnél kifosztani. Hülyének nézel, Zoltán?
─ Ki beszélte tele a fejedet ennyi hülyeséggel? És te ezt még el is hiszed? Mondd: nem nézel túl sok krimit a tévében? Nem, így nem lehet tárgyalni!... ─ pattant föl ültéből idegesen a férfi. ─ Ez mind hazugság. Tudod mit? Hagyjuk a francba az egészet! Én szerettelek, gazdaggá akartalak tenni, de aki ennyire bizalmatlan, azzal nincs mit kezdeni. Elmegyek, és nem is jövök vissza többé. A szívem hasad meg belé, de soha többé nem látsz, édes Sárikám! ─ Ezzel a táska után nyúlt, de a nő megfogta a kezét.
─ Nem, Zoltán, itt maradsz! ─ Mondta, és az órájára pillantott. ─ Szépen megvárjuk a rendőröket. Ha bebizonyosodik, hogy tévedtem, térden állva kérek tőled bocsánatot, mert én is szeretlek. Ha mégis te vagy, akit keresnek, nagyon szomorú leszek, de átadlak nekik.
─ Eressz, te hülye ribanc! ─ ragadta meg a táska fülét, de azt már a nő is fogta. ─ Hallod? Agyonütlek, az anyád szentségit! ─ A másik kezével éppen elérte a kést. ─ Nem mondom még egyszer!... ─ és már szúrt is a táskát tartó kézbe. Aztán még kétszer valahová a mellébe.
Sári hangtalanul, véresen zuhant a konyha linóleum padlójára. A férfi megfogta a táskát és az ajtó felé indult. A küszöbön találkozott Pirossal.
─ Józsi, te mit keresel itt? ─ nézett rá álmélkodva a nő. ─ Azt mondtad, vidékre mész…
─ Megcsalt ez a hülye kurva! ─ ordította, és félrelökte az útból. Aztán, mint aki rossz álomból ébred, visszanézett rá, és elhaló hangon kérdezte : ─ Te mit keresel itt?
─ Csak nem?... lépett hátrább Piros. ─ No de menj csak, húzd el a beledet, te rohadt állat! ─ Szólt utána elhaló hangon. A férfi meg visszalépett, és a táskát tartó baljával úgy eltalálta, hogy a vérben fürdő Sári felé fordult, és ájultan zuhant mellé.
*
A lépcső alján valóban várta három rendőr. Piros állította oda őket, hogy majd szól, ha szükség lesz rájuk. Nem szólt, hát vártak tovább, de mikor meglátták a véres késsel rohanó férfit, csak megállították.
─ Nem kérdezem, ki vagy és honnan jössz ─ állt elé az egyik. Nyilván ő volt a rangidős. ─ Látom, még a kés is a kezedben van. Aztán hivatalosra váltotta a szót. ─ Kovács Zoltán, a törvény nevében letartóztatom. ─ Majd a mellette álló, ugrásra kész két társához fordult. ─ Bilincseljétek meg! A két nőhöz meg hívjatok mentőt!
A kapitányságon egy százados vezette a kihallgatást. A gyanúsított nem tagadott, nem is lett volna értelme, hiszen szinte minden a rendőrök orra előtt történt. Elmondta, hogyan ismerkedett meg a két nővel, s azt se tagadta, hogy mindkettőnek házasságot ígért, vagy valami olyasmit. Aztán kiderült, hogy megcsalja Sári, és ettől ment föl nála a pumpa. Igazán sajnálja, de indulatból ölt. Mindössze ennyi a bűne.
─ No ácsi! ─ szólt a százados ─ Ez a nő Kovács Zoltán után érdeklődött nálunk. Te vagy az az álvállalkozó, aki valójában malte- roslegény, aki az özvegynél dolgozott, Meg…
─ Ne is folytassa, százados úr! Én vagyok, de egy nagy tévedésen alapul az egész.
─ És ki az a Kovács József, aki a másik nőnek kertes házat ígért?
─ Na látja, itt van az eb elhantolva. Az is én vagyok. Százados úr, engem Kovács Zoltán Józsefnek hívnak. Aztán hol az egyik, hol a másik nevemet használom. Ezt még a törvény se tiltja. A nyomozati dossziéban mindent megtalál rólam.
─ Rendben van ─ mosolyodott el a százados. ─ Minden szélhámosnak megvan a maga elhantolni való ebe. Lazítsunk! Azt mondd meg, hogy győzted egyszerre a három asszonyt? Le a kalappal előtted. Ha nem itt ülnénk, még gratulálnék is neked. De látod, milyen kicsi a világ, elég egy rohadt kis banánhéj, és máris elcsúszik rajta minden. Mehetsz vissza a sittre. És már megint emberölés…
─ Nem, százados úr, téved. Ennek szerelemféltésből elkövetett gyilkossági kísérlet a neve. Így áll a bétékában is.
─ Valóban ─ mosolyodott el a rendőr. ─ Betéve tudod a törvénykönyvet. És még a kísérlet is stimmel. Nem rég mondta valaki, hogy nem halt meg az az asszony. Az éjjel megoperálták, teljesen rendbe fog jönni.
─ Én nem akartam, százados úr… ─ sápadt el hirtelen a gyanúsított. ─ Csak ez az átkozott, lobbanékony természetem. A bíróság enyhítő körülménynek veszi.
─ Feltéve, ha jó ügyvédet fogadsz. Különben te tudod, Zoltán, Józsi… Én a helyedben örülnék, ha életfogytiglanra ítélnének, mert ha netán egyszer mégis kiszabadulsz, három asszony vár majd a kapuban.