Balatoni este

Balatoni este

Parányi vasszerkezetbe gyűröm
a megsárgult újságlapokat.
Rőzsét hozok a kaputól,
és gúlát rakok a papír köré.
Szerelmesen figyelsz.
Szemedben csillan a napfény
amikor rád nézek.
Milyen szerencsés vagyok.
Boldog vagy.
A szeder érik, locsolsz.
Ujjaim közt tűz lobban.
Az elemek most körénk írnak
egy hűvösen izzó harmóniát.
Zene szól, madarak zenéje.
A kutya sem nyüszít már.
Nincs ellenség, harag, bú,
nincs más, csak főtt csirkeláb.
Tücsökciripelés, lemenő nap.
Kihozom a baltát a kemence mellől.
Lassan csúszik a földön a csiga.
Szellő fúj a dombok felől.
Felaprítok még két hasábot.
A fadarabokat elrendezem.
Ropog a tűz és lángra lobban
szilajan a nagy szerelem.
Függőágyon nyugszik az este.
Izzik a parázs, gitárhúr pendül.
Elnyúlik az aranybarna tested.
Érzem, hogy soha sem leszek egyedül.
Levendula illata száll.
Serceg a hús, sül a kukorica.
Körülöttünk nagy család
tagjai gyűlnek és hálát adnak.
Nem látom őket csak érzem.
Hazaértem. Itthon vagyok.
Otthon testben és lélekben.
Megannyi szálon kötődünk egymáshoz.
Évszázadok fonatára világít a fény.
A csillagok egy pillanatra
százezer évet vetítenek elém.
Két karodban megáll az idő.
Örökkévalóság markolja szívem.
Simogató hangod átfon és
betakar minket a balatoni este.

Csopak, 2017. július 21.