Az elnök
Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 66
Az elnök
Nem szerette a börtönkosztot, és unta bent magát. Történt, hogy a részegesek valahogyan, puccsal talán, de az országban átvették a hatalmat. Igaz, előtte is voltak alkoholista vezetők, de azok titokban ittak, és legalább tagadták. De most csak az lehetett vezető, aki rendszeresen és sokat ivott. Elnök pedig a legrészegesebb. Amikor megválasztották őt, nem is csodálkozott, hiszen ha valaki, akkor ő teljesen alkalmas rá.
Munkába kezdett. Az alkoholellenes klubokat egyből beszüntették. Azzal is egyetértett, hogy a munkahelyeken naponta szondázzanak, és hazaküldjék a józan munkavállalót. Viszont a parlamentben volt némi vita, hogy ezt kiterjesszék-e az iskolákra, és ha igen, akkor csak középiskolától fölfelé, vagy alatta is. Végül az alsó tagozatos diákokat az ellenzéki képviselők javaslatára kihagyták. De a tanárok felét naponta haza kellett küldeni józan állapotuk miatt. Ez tetszett neki, bár nem volt radikális, inkább reális. A kormányhoz hű újságok naponta hírt adtak a józan állapotban elkövetett bűncselekményekről. Történelmi könyvek születtek Hitler és Sztálin józanul elkövetett rémtetteiről.
A nép egyre inkább kezdett hinni a józanság rémisztő hatásaiban. Lakossági fórumokat szerveztek, ahol alkoholt szolgáltak fel, és eszméletvesztésig ittak. A józanság leküzdésére bevezették a kényszeritalozást mint jogi kategóriát. Néhány renitens szót emelt:
– Most mi van? Eddig úgy tudtuk, hogy a túlzott alkoholfogyasztás rombolja az embert.
Erre ezeket és az addiktológusokat átnevelő táborokba küldték, bár sokukról utólag kiderült, hogy zugivók, így őket rehabilitálták. Sorra jöttek létre uniós támogatásból az ún. részegségmegőrző programok, és a lakosság nagy része örült, mert ezentúl nem kellett titkolózni. Csak annak, aki valamilyen oknál fogva nem piált, bár ilyen kevés akadt. A hozzátartozók például szolidaritásból elkezdtek inni, ugyan sokan eddig is ittak titokban, de most nyilvánosan lehetett. A nők nagyon örültek ennek. Többen felszabadító, valóságos katarzis élményről számoltak be.
A hasadás ott kezdődött, hogy részegeseknek, vagy alkoholistáknak hívják-e őket. Aztán három nagy pártra szakadtak: a sörkedvelőkre, a pálinkaivókra és a borosokra. Persze sokan mindhárommal szimpatizáltak (amit titkoltak ugyan), és nem tudtak dönteni, ki mellett tegyék le a voksukat. Majd továbbrepedt a rendszer, amikor a pálinkaivó vezetőségből néhányan kollaboráltak, és átálltak a bor- vagy sörivókhoz. A nemzet is többfelé szakadt. Sokan illegalitásba vonultak.
Vezetőként már nem tudta, ki mellé álljon, és hogy tartsa egyben az országot. És ami a legrosszabb, volt olyan napja, amikor egyáltalán nem ivott, de azt hazudta, hogy igen. Ettől nagyon megijedt, mert utoljára fordított helyzetben kellett hazudnia. Szóval egyre bonyolultabbá vált a dolog. Aztán még tovább mélyült a válság, amikor néhányan a józanság mellett álltak ki, de ezeket gyorsan bebörtönözték mint hazaárulókat. Emiatt országszerte tüntetés kezdődött, és a józanok hamarosan visszavették a hatalmat. Így most ezek börtönözték be azokat. Őt is. Megválasztották az új kormányt, és egyből betiltották az alkoholt. Ez országszerte elégedetlenséget szült. Virágzott a titkos alkoholkereskedelem, sokan meggazdagodtak. Nem részletezem tovább, de a börtönben egy titkos küldöttség felkereste őt, s rehabilitálták.
– Lennél államelnök megint?
– Persze, különben sem szerettem a börtönkosztot, és untam magam odabent – válaszolta nyugodtan.
(Első közlés)