Akit a kreativitása vezérel
Írta: Novák Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Akit a kreativitása vezérel
"A költészet nemcsak irodalom, hanem művészet is – a nyelvé, és mindené, ami a nyelvből levezethető: vagyis a hangé, a képi megjelenésé, a mozdulaté, a testé."
Szkárosi Endre költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az ELTE olasz tanszékének egyetemi docense. Intermediális művész, előadó. Tevékenysége számos területre kiterjed. Olasztanár lévén az itáliai kultúra, világlátás jó ismerője, tolmácsolója. Keresi a művészi megfogalmazás különféle formáit. A magyar posztavantgarde egyik kezdeményezőjeként indult, a XX. századi magyar irodalmi átalakulás kulcsalakja lett, és az idősebb Szkárosi sem fordul el korábbi önmagától. Nincs is rá oka. Egyéni vízióval rendelkezik.
1952-ben született Budapesten. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizet, aztán előbb jogot hallgatott, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-olasz szakán tanult. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja, 1983-tól öt évig a Lapkiadó munkatársa volt. 1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnektor művészeti koncertszínházat. 1984 óta a József Attila Tudományegyetemen oktat. 1986 óta gondozza az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma. 1994 óta az ELTE-n olasz irodalmat tanít, docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár.
Az 1970-es évek elején kísérleti színházban dolgozott a Brobo csoporttal, és hangköltészettel is foglalkozott, illetve totális koncertszínházi előadásokat szervezett, verseket írt, valamint kritikai- és szépírásokat publikált. 1987 óta videoköltészettel is foglalkozik. Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. Nagyon sokféle hatást képes beépíteni egyéni stílusába. A különféle inspirációk összeolvadnak nála, és az összhatásuk lesz Szkárosi nyelve. Számára az avantgárd egyik rokonszenves definíciója: olyan alkotás, amely radikálisan túllép a kor esztétikai közmegegyezésén. Úgy tarja: a monolit rendszerekben, egy diktatúrában mindig a hivatalostól eltérő kultúra az igazi, az élő, a vonzó.
A hetvenes és nyolcvanas évek szubkultúrájában jelentős szerepet játszott. Tagja volt a (Szilágyi Ákos vezette) Fölöspéldány csoportnak, amely nevében is kifejezte, hogy rájuk itt nincs szükség, mert a sokszínűség és a szabadság gondolata errefelé nem primer állami szándék. Visszatekintve arra az időre, legendákkal és mítoszokkal övezett világra nézünk, ahol elszállt egy hajó a szélben, és az ördög álarcosbálján is voltunk. Gigantikus happeningeket szerveztek. Időnként brahiból is alkottak. Vonzotta őket az anti-siker, anti-zene és a pánik-rock is. Olyat csináltak, amiről úgy gondolták, hogy frankó.
Versei, szövegei előadása során egyre több eszközt használ, amelyeket részben a nyelv, részben a hang, velük együtt pedig a mozdulat, a térbeli jelenlét felelőssége ad az ember kezébe. Megbizonyosodott arról, hogy mindezzel autonóm költői munkát lehet létrehozni. Hangköltészeti performanszai így egyre komplexebbek lettek nyelvileg, és egyszer csak felvetődött benne a kérdés: miért nem társítja mindezt a zene dinamikus lehetőségeivel?
Eszmélkedéstörténeti emlékiratából nemcsak az embert, az alkotót, mint összművészeti jelenséget ismerhetjük meg – írta róla Láng Eszter, aki szerint tanulni lehet Szkárositól és könyvéből is. Hogy egymással dolgozva áll össze az a több, amire egyénileg senki nem képes. És azt is, hogyan lehet egyensúlyban tartani a szakmai (egyetemi) és művészeti tevékenységet, s a kettőt ötvözni, egyiket a másikkal többé tenni, amikor kell, elválasztani. Szellemi magatartásmintát kínál.
A szabadság, mint olyan alapvetően meghatározza Szkárosit, tudatosan és öntudatlanul is szabadságra törekvő, az „arctalan nemzedék” (Zalán Tibor kifejezése) személyes és művészeti szabadságának egyik arca és zászlóvivője.
Alkotásairól így vall: …az írott versek felől teljesen természetesen jutottam el a térben létező nyelvek költészetéig.(…) Ezért megyek tovább úgy, ahogy eddig mentem. Itthon, külföldön, a levegőben. Nem látom értelmét, hogy olyat írjak, amit bármelyik igényes költő – és elég sok van belőlük – meg tud csinálni. Ha teljesen őszinte vagyok, olyat szeretnék mindig csinálni, amit ők – alkatuknál, szokásaiknál, érdekeiknél fogva - nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek megcsinálni.
Arra példa a művészete, hogy az nem igaz, hogy a költészet alapvetően az írott nyelvben létezik csak. Ezt a hamis beállítódást az is cáfolja, hogy a költészet az írásbeliség és nyomatás előtt is létezett, és Saussure óta köztudott, hogy az ember által hétköznapilag használt nyelv sem más, mint egy hangzásfolyam, amelyet az írott nyelvi rendszer, a betűk és írásjelek együttese csak lejegyez, mint a kotta a maga hangjegyeivel és jelzéseivel a zenész számára a zenét jegyzi.
Szkárosi azon nagyon kevés magyar költők egyike, aki eklatáns módon szemlélteti, hogy a költői közlés nyelve az írott kódrendszeren túl, a hangban, a látványban, a mozdulatban, a konkrét akusztikai és vizuális artikulációban valósul meg a maga teljességében. Nem az udvari kultúra vonzotta soha, a tiltakozás talizmánja van a kezében, látja az utópia végét. Benne együtt él az akarat és az okozás képessége. Tudja, a képmutatást használni lehet, de megszokni nem. Tudja, módunkban áll, hogy a világot pokollá tegyük.
Zene, hang, látvány, fény, szó, mozdulat – minden benne van munkáiban. Eligazítást nyújt a hangköltészet zenéjében, ahol energia-átadás történik. Így jön létre a hang. Ez vezet minket, ez irányítja gondolatainkat is, ez az életünk. (Legyen az a belső hang vagy egy külső.) Úgy gondolja, hogy maga az emlékezés mindig értelmezés, és ez az értelmezés jelentős részben racionális, de nem elhanyagolható részében érzék- és ösztönmunka.
Nézzük néhány versét!
lábtextus
vékony bélhúron penge függ alább
sorsa bévül csont
monoton bút belülről
vezérelv teve idegzsinegen
megint függő
játék béli láb bőrben
bújdosó partizán
meghurcolt golyó torkolat
hurkolva újjá hordoz
fegyvertestmasszát
plazmát váladék passzát
fúa át pórusát
idegen idegen egyensúlyt
emel a burkolat fölé
talpas történelem horgolat nyomai
a világbélnyálkahártyán
‘
monitor búlábat
függet óvszerenként hármat
szól a kokárda tiszt
a kár mentség a talp alatt
nyírkötélen zsongva hódol
bele ment nem ment
bele sül ráfékez a talpas
ma még hárman másznak
ráfele tafota
‘
kár tönk óvadék
robot lép fene mollban
lápon térden holtan
szállj fül ivadék
ne zsúrba botoltan
azúrba bélelten
lopva járakadékoltan
láb alatt a véletlen
betéten a tenyér
légtalpas vödörjár
minden gödrökön át
|
Bright time has died |
Ragyogás meghal az idő ha elmegyek ragyogás ha nincs idő meghal a tér ha szétzuhan szárnyalás ha nincsen tér meghal a szemem ha elszálltam na gyerünk már pokolra velem ott nincs idő ott nincsen tér ott nincsen fény csak ragyogás |
Közigazgatási dal 4/4-ben
az építési osztály az nagyon jó
a leveleket földre dobják nagyon jó
a határidőt nem tartják be nagyon jó
igaz is ha nincsen levél
minek is azt betartani hű de jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
az erősebbnek dönteni az hulla jó
de nem is kelletik dönteni hulla jó
az erősebbnek eldől az majd
magától is hu-hu hi-hi hulla jó
asszisztálgatunk csendesen hulla jó
mi a fasznak élnek ezek
az ügyfelek hi-hi-ha-ha hulla jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
a közigazgatási hivatal de jó
a leveleket iktatjuk az cseszett jó
de határidő nem létezik toszott jó
válaszaink üresek de
baszhatod mert jogerősek ez igen jó
nincs fölöttünk senki sem
de ha van is majd ledaráljuk hű de jó
csak meglegyen a prémiumunk durva jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
kormány ide kormány oda
az ellenzék meg leszophatja
mi vagyunk az örök dada kurva jó
de ha valakinek mégis magasabbra áll
hát legyen boldog leszopjuk na nehogy már
csak meglegyen a prémiumunk na nehogy már
a kutyafaszu ügyfeleket
meg elhajtjuk a pokolba na nehogy már
izéljenek itten nekünk na nehogy már
menjenek innen a faszba na nehogy már
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
na nehogy már
sej haj víg az élet na nehogy már
na nehogy már