Akinél a szavak új értelmet kapnak

Írta: Fábián József


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 144



Akinél a szavak új értelmet kapnak

Varró Dániel költészetéről

 

 

Varró Dániel

Napjaink irodalmának egyik ismert szerzője, Varró Dániel könnyed, játékos verseket ír, többségükkel nem akar mélyrétegekbe nyúlni, de így is valami fontosról szól. Művei helyenként költői játszadozások a hangokkal, formákkal, de ezek is magukban rejtik a katarzis lehetőségét. Egyetlen mércéje, hogy a verse örömet okozzon az olvasónak. Gyakran támaszkodik közismert forrásokra, íróelődökre és kortárs szerzőkre, hol napjaink közbeszédéből merít, hol az irodalom ismert vagy kevésbé ismert műveit idézi meg nekünk. Prózaeszményét sok példából alakította ki. Természetes hangon szól, nyelvet nyújt a társadalmi prüdériának. Segít abban, hogy a nemzedékek közötti kulturális tudás öröklődjön, és ne marginalizálódjon egy-egy irodalmi forma, megközelítés, vagyis virágozzék ezer virág, és a legelőkön a fű legyen kövér.

Varró Dániel 1977. szeptember 11-én született Budapesten, és már 12 évesen verseket írt. A XII. kerületben, a Hegyvidéken tanult, a Németvölgyi úti Mackós iskolába járt, aztán a Budapest-szerte keresett és elismert Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett 1996-ban. Az ELTE-BTK magyar–angol szakán szerzett diplomát.

Gimnazista kora óta publikál verseket, műfordításokat, glosszákat különböző irodalmi lapokban és folyóiratokban. Több – elsősorban gyerekeknek szóló - kötet társszerzője is. Önálló kötetei közül a legjelentősebbek közé tartozik a Bögre Azúr amely 1999-ben, 21 éves korában jelent meg. Második könyve, a Túl a Maszat-hegyen – verses meseregény, amely 2003-ban látott napvilágot. Harmadik kötete, a Szívdesszert 2007 decemberében került a könyvesboltok polcaira. Negyedik kötete az Akinek a lába hatos - Korszerű mondókák kisbabáknak címmel jelent meg 2010-ben.

A Bögre Azúr verseskötete három versciklusból áll: az első, a Tavaszi leves, tészta, mák, amely 15 verset tartalmaz, a második a Ki elmúlt 21, ez szintén 15 verset tartalmaz, a harmadik pedig a Változatok egy gyerekdalra, ez eredetileg 7 verset foglal magába, de a hatodik vers 12 versből álló versciklus, így ez a ciklus 18 verset tartalmaz valójában. Ebben a kötetben a verselési technikák bámulatosan sokszínű használata jellemző, és nem maradnak el a klasszikus költői technikák sem.

A Túl a Maszat-hegyen című kötet az élet legfontosabb dolgairól szól. Verses meseregény. Szerelem, árulás, kaland, kódbörtön a témája. Varró Zsuzsa rajzaival készült. Parti Nagy Lajos, napjaink költészetének egyik megújítója írt hozzá fülszöveget. Varázslatos könyvnek mondja, mintha Petőfi, Weöres Sándor, Kormos István szólalna meg benne újra.

A Maszat-hegyhez vezet, még abban az időben, mikor csak tervek, pacák, maszatok vannak, és majd minden kiélesedik, és eltűnnek a vázlatok. A könyv igen változatos versformákban íródott: használja az Anyegin-strófát, kivéve a hatodik fejezetet, amely Dante-tercinában, és a tizenkettediket, amely hexameterben született. A narrációt rendszeresen tőle eltérő verselésű betétek szakítják meg, amelyek rendszerint egy-egy szereplőt mutatnak be.

Egy ajánlással, Előhanggal kezdődik, amelynek kezdőbetűit összeolvasva ezt kapjuk: Teslár Ákosnak, de nem Trójába hív, sem Szigetvárra, hanem a Maszat-hegyre, óvodába, illetve kerti asztalhoz, ahol zsugázhatunk, játszhatunk kezünkben az ördög bibliájával. Gyerekkori érzések, izgalmak idéződnek fel, átéljük újra, milyen érzés, mikor nem húzzák ki a kezedből a Fekete Pétert, vagy éppen mi húzzuk magunknak. Emlékszem, Kovács Bandi barátom verekedni kezdett, ha nála maradt a Fekete Péter, annyira nem szerette ezt a lapot. (Amúgy semmilyen kártyalapot nem szeretett egész életében.)

A történet főhőse egy nyolcéves kisfiú, Muhi Andris, aki elindul meglátogatni óvodai barátját, Maszat Jankát, aki a Maszat-hegyen túl lakik, ahol mindenki maszatos. A mű sokféle kanyarokkal teli, byronosan fecsegő. Útja során számos különös alakkal akad össze: a náthás angol költővel, a Csáléval és az Egyenessel, Turgenyevvel, a burgonyával, a nagy zsiráfmadárral, Makula bácsival, Szösz nénével, a Büdös Pizsamázóval és a Babaarcú Démonnal. Eközben egyre többet megtud a Maszat-hegyet fenyegető veszélyről: a gonosz Paca cár pacákkal akarja elárasztani a békés, maszatos népet. Jankát eközben foglyul ejtik a szélsőségesen tiszta Barbár Takarítók, és meg akarják mosdatni, de Muhi Andris (Lecsöppenő Kecsöp Benő segítségével) kiszabadítja őket. Ezután Paca cár és csatlósa, Pali kalóz ejtik rabul Jankát és Andrist, de innen is kiszabadulnak, hogy végül egy hatalmas csatában küzdjenek meg a cár seregeivel.

Varró Dániel Szívdesszert kötetét olvasva újra a szokásos érzés kerít hatalmába minket, mert egyszerre vagyunk felnőttek és gyermekek. Varró Danielnél a reménytelenségben is van valami játékosság. Ezt bizonyítják a kötet versei. Az meg olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis - írja. A szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, összegyűjtve őket egy kis szerelmi enciklopédiába. Sorolja a kapualjakat, mozikat, a strandokat, a reggeleket és az estéket, féltékenységet és a boldogságot. A megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik. Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig, hogy mondjam, el milyen nagyon szeretlek én ha bakker/ nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter. Hétköznapi dolgokat foglalja versbe, amelyek nem csak az érintetteknek szólnak, hanem mindenki magáénak érezheti őket.

A kötetben olvasható a Változatok egy gyermekdalra című szöveg, ami a Boci, boci tarka költői átfogalmazásait adja. A versek témája mindvégig megmarad a dal szövegének másolásánál, de versvilágukat áthatja a szerző világszemlélete, jellegzetes képei. Látványosak a például a Balassi Bálintos változat külső jegyei. A vers az Egy katonaénekből ismert Balassi-strófában íródott. Varró egyéni hangú író, hétköznapi nyelven írt sorainak dallamai belénk rögződnek. Valódi kortárs verseket ír, korunk sztárköltője, ahogy a kiadója fogalmazott.

Az Akinek a lába hatos kisgyerekes szülőknek is szól. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves, mikor ezeket írta. A versek közt van altató, öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető is. Mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Itt is a megjelenítő – képessége az erőssége.

Írásaiban az önreflexív költői én megjegyzései, a sorstárs szülőknek szóló kiszólások mindig humorforrások. Ezek a kifejezetten felnőtteknek szóló versek, és azok, amik mondókaként funkcionálnak még mindig arányban maradtak a kötetben. A böfizés, pukizás, pisilés örök humorforrás, de ezek az óvodás korosztály számára is nagyon szórakoztatóak. Minden családban felmerül egy Kaka-pisi Elemér, aki gyakran kerül emlegetésre az óvodából hazamenet, hiszen vele mindig történik valamilyen kalamajka evés előtt vagy evés után.

Ha Varrót olvasok, akkor a gyerekeimre gondolok. látom őket, ahogy pakolták a könyveket, lemezeket, nyitogatták a fiókokat, én meg ugrottam, hogy ne hulljanak a bugyik, gatyák a földre, mert piszkosak lesznek, pü. pü – ahogy gesztikulálva mondtam nekik. Bele vagyunk írva a verseibe. Lehet vele beszélgetni, de tanít is.

Egyszerűségre törekvő nyelvhasználat jellemzi. Tudatos költő, nagy műgonddal válogatja meg a költői formák tartalomfelidéző terepét. Nem másolja szolgai módon a korábbi érzéseket, képeket, hanem saját világában éleszti fel, ami még világunkban emberi. A megváltozott költői szerep szerint szól hozzánk. Versei nem egy kivételes pillanatban támadt isteni ihlet szülöttei, hanem sokkal inkább a nyelvvel és a poétikai értékekkel való játék, vagy küzdelem eredménye, ahol a formaérzéknek és a nyelvteremtő erőnek kulcsszerepe van. Versei rengeteg kölcsönzött történetet tartalmaznak, ismert szövegeket eredeti, vagy új jelentésekkel használ. Az élet nem lesz elviselhetőbbé versei által, de érthetőbbé válik a körülöttünk lévő világ. Megerősítenek minket abban, hogy a körülöttünk lévő világról alkotott képünk nem teljesen téves. Versei morális tartást adnak, még akkor is, ha az életben mindig az ököljog győz. Ezért is jó, hogy a költők a nyelv elkötelezettjei és nem eszmék és eszmények rabjai.

Magukkal ragadnak a megbújó rímek, ritmusok, szójátékok és a lírai tréfák. Gyakoriak az intertextuális versek, gyakran egy már korábbi irodalmi mű hatását érezhetjük a költeményei világában. Ezek a szöveg közöttiségek nem ritkák a retorikai műfajokban pl. a prédikációkban, ünnepi beszédekben, de a modern irodalomban az alkotások egyik retorikai eszköze is lehet azáltal, hogy a szerző visszautal egy másik alkotóra, vagy művére. Varró Dániel verseiben a megidézés mindkét fajtájával találkozhatunk, vannak költemények, amik egy téma új feldolgozásának tekinthetők, másutt más témában ír verset ismert szerzők jellegzetes hangnemében.

Művészi eszközeit, nyelvhasználatát vizsgálva a formaművész és a parodista között helyezte el őt a kritika indulásakor. Ez a megítélés érett, kialakult stílusú irodalmi alkotásokra vonatkoztatható ítélet. A kritika kedvezően fogadta, bár azonnal meg akarta találni a helyét valahol a formaművész Kosztolányi és a parodizáló Karinthy között. Vörös István mutatta be az Élet és Irodalomban, aki a gyermeki formaművészt látta benne, ki a felnőttek asztalához ül, mert megmagyarázhatatlan okokból érdeklődik a nagyok dolga iránt, de alacsony még, s egyszerre lát az asztal alatt és az asztal fölött. S miközben „elirigyli” a nagyok játékát, könnyedén meghaladja azt. Ezt a könnyedséget éri tetten Vörös kritikája Varró néhány versében.

Varró paródiái egyben alkalmi versek is, amelyekben a tehetség mellett Vörös az egyéni hangot véli fölfedezni. Ugyancsak Vörös meglátása, hogy Varró szövegei, versei mindennapi életének ünnepélyes vagy kevésbé ünnepélyes eseményeihez kapcsolódnak, például a ballagáshoz. Gombfociballada Tandori úrnak című alkotás paródia-rétegeinek lehántása kapcsán a szövegben Petőfit, a versstruktúrában Villont véljük felfedezni. Az írás epilógusában Varrót a következőképp méltatja: Amit tud, mintha nem is tanulta, hanem rögtön tudta volna. Udvarias, de nem úgy viselkedik a szövegeiben, ahogy szokás, és még csak nem is úgy, ahogy másként szokás. Tulajdonképpen nem is viselkedik. Csak van. A verslábak nyomai ide vezetnek.

Szívügye az angol nonszensz költészet, szívesen fordít belőlük, de alkalmazza is a formájukat, limerikjei roppant szórakoztatóak. Álljon itt példaként az egyik: Lakott egy kisbaba Veszprémbe, / egy reggel cukornak lett nézve, / Kávéba bétetten / megitták véletlen. / Túlzottan cuki volt vesztére.

A Kosztolányi-féle fordításelmélet alapján dolgozik, nem a tárgyszerű fordítás elve fontos számára. Az eredeti alkotás lelkét akarja magyarul megszólaltatni, úgy, mintha az magyarul íródott volna.

A magyar irodalomban is sűrűn fordul elő a klasszikusokhoz való fordulás, szellemiségük megidézése, gondolatiak jelenbe fűzése, ébrentartása. Költészetében ötvöződnek a klasszikus magyar gyermekvers-irodalom szerzői és napjaink szerzőinek világlátása, stílusának hatása. Zelk, Tersánszky, Weöres éled fel nála. Napjaink költői közül Parti Nagy Lajos gyakorolt rá nagy hatást. Szeretik az olvasók, fogynak is a kötetei.

A művek pluraritásával képes különböző értelmet sugallni szavaival, mondataival, és a bennük rejlő történésekkel. Könyvei olyasfajta szöveganyagot tartalmaznak, amelyek jelzik az olvasó könnyített terepen jár. Gyerekkori és gyerekei világába csöppen, és tiszta forrásból merít. Ahogy a folyók összefolynak a patakokkal, erekkel, aztán hömpölyögnek tovább, hol egymásba folynak, hol egy még nagyobb vízbe, így áradnak, kalandoznak gondolatai és adják tovább titkaikat a világról.

Gyakran találunk nála hivatkozásokat más szövegekre. Könnyen nyilvánul meg mások stílusában. Versei tudatosan épülnek rá, beszélnek azokkal a művekkel, szövegekkel, amelyek memoriterek, iskolai tananyagként ismerősek a magyar olvasóknak, vagyis az átlagos irodalmi műveltséggel rendelkező olvasóiban is megteremti a kapcsolatot a régi és a mai művek között. Üde, friss, kamaszosan őszinte hang jellemzi, ezzel belopja magát az ifjúság szívébe, ugyanakkor a középkorú és idősebb olvasókat is megfogja, meghökkenti merész szóhasználatával, a különböző nyelvi rétegek keverésével.
Költészetére jellemző a nyelvi humor: játszik a nyelvvel, a poétikai eszközökkel. Verseire jellemző a zeneiség, a mondatlejtések és a rímelés. Újszerű a tematikája: a hétköznapi, profán történésekben, mozzanatokban, a banálisban ábrázolja a különöst. Jó példa erre a Pakolgató című verse: Oly nagy a szekrény,/és csupa holmi!/ Marha nehéz azt/ mind kipakolni. / Sajnos a polcon/ könyvek vannak,/ véget vetni/ nekem kell annak. /Mai svéd líra, / klasszikus angol,/ Petőfi puffan, / a padlón landol. / Jókai összes, / Balzac, Stendhal, / Kundera, Hrabal is/ a föld fele tendál. / Vár a fiókban / sok bugyi, zokni, / mind kidobálom, / így bulizok, ni./ Az ágynemütartó/ sincs kipakolva.../ Sosem ér véget/ a kisbaba dolga.
Nem rabulasztikus szövegeket ír, nincs bennük semmi flegma rejtelmesség, nem csak germozik a szavakkal. Nem mondókagyáros. Bevon minket privát életébe, de nem vállalkozik a családi életének bemutatására. Megfigyelései szervesen összefüggnek. Egyszerre otthonos a hagyományos és avantgard művészetben. Összetett látásmód és fesztelenség jellemzi. Az ihletettség állapotának hiteles leírására is képes. Bizonyítja, hogy csak a verstannak vannak szabályai, a versírásnak nincsenek.