A szerzett ember
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 320
A SZERZETT EMBER
A világot nem úgy látjuk, ahogy van,
hanem úgy, ahogy mi vagyunk.
(Epiktétosz)
akit nem köt semmi kényszer az szabad
de játszani kell az élet egy szerep
rövid vagy hosszú mindegy csak szalad
a Tiéd csupán egy rádbízott szelet
bóklásznak tiltott emberek és szavak
sunnyog a Fórum hol a torok szelep
és suttogást gyakorolja az ajak
de bolondként járkál néhány szélkelep
sok ember gerincén már ott a hajlat,
zsarnokság idején a bölcs is hallgat
jelez a hüvelykujj ujjong a polisz
talán egyszer eldobva mindenét
sírva keresi igazi istenét
a mindenkiben jelenlévő komisz
(Epiktétosz görög filozófus felszabadított
rabszolga volt, neve „szerzett” embert jelent)
Hallgat a bölcs zsarnokság idején
Epiktétosz i. sz. 55 körül születhetett Hierapoliszban, Phrügiában.[1] Elég idősnek kellett lennie ugyanis ahhoz, hogy filozófiát taníthasson, amikor 93-ban Domitianus kitiltotta az összes filozófust Rómából, majd egész Itáliából, hiszen neki is távoznia kellett. 108-ban pedig már öreg embernek mondja magát[2] Eredeti nevét sem ismerjük, hiszen az Epiktétosz görögül csak annyit jelent, hogy „kapott”, „szerzett”, és ez a rabszolga-neve volt. Ifjúságát Nero római császár testőrének rabszolgájaként töltötte Rómában, majd ura felszabadította és taníttatta. Sztoikus filófiát tanult Caius Musonius Rufustól[3][4] Egyik lába béna volt gyermekkora óta.[5]
Római kori romok Nikopoliszban
Amikor el kellett hagynia Rómát,[6] visszatért hazájába, Görögországba, és Epirusz vidékén, Nikopoliszban iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.[7]
Filozófiája mindenekelőtt az etikai kérdéseket tárgyalja, a filozófiai gondolatok gyakorlati átültetését állítja a előtérbe. Etikájának középpontjában az egyes ember belső szabadsága, morális autonómiája áll. Szigorú különbséget tesz az ember hatalmán kívül álló, külső adottságnak tekintendő dolgok és állapotok, valamint az ember belső lényegét adó dolgok között, ami felett mindenkinek szabad hatalma van. Zsarnokság idején tartózkodni kell a közéleti szerepléstől, a cím- és rangkórságtól, a vagyonhajhászástól. Kialakítja az erkölcsi személyiség koncepcióját, ami szerinte az ember lényege. A belső szabadság érdekében meg kell vetni azokat a dolgokat, amelyek nincsenek a hatalmunkban.
Az emberi cselekvést azonban szerinte az Isten határozza meg, aki minden emberben, és az egész világban közvetlenül jelen van. Éppen azért, mert Isten mindenkiben jelen van, minden ember a filantrópia, emberszeretet tárgya kell legyen