A száműzöttség vállfajai
Írta: Litván Péter
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 485
A száműzöttség válfajai
– árészi, hermészi, aphroditéi, lunáris, kronoszi –
Az árészi száműzött – Napóleon, Kossuth – távollétében is visszahat arra a helyre, ahonnan száműzték. Állandó izgalom van akörül, hogy visszatér-e. Napóleon – épp a bécsi kongresszus bálozása idején - visszatért Elbáról. Szent Helénáról már nem térhetett vissza, de nimbuszával állandóan jelen volt.
Kossuth Torinóból irányította az ellenállást, az itthon elbukott szabadságharcot, melyben más száműzöttek-halálraítéltek is részt vettek, például Brüsszelben a sajtómunkát irányító Jósika Miklós, aki hűséges holdja volt ennek az árészi emigrációnak.
Brüsszel ma is száműzetési hely, mely átvitt értelemben felér egy halálos ítélettel – az itthon zavaró politikusaikat buktatják a pártok oda felfelé, hisz onnan a magasból bizonyos visszahatás tompítottan lehetséges csupán. Brüsszel hermetikus jelenség: serény, hangtalan, racionális. Ahogy Hermész az istenek küldönce, úgy Brüsszel az egyes nemzeti istenségek küldöttjeinek befogadó állomása. Brüsszel karrierje mint európai egyesülési pont a szomszédos Waterlooval kezdődött, mely maga is egy száműzetés kiindulópontja. Brüsszel-Waterloo-Hermész száműzi Napóleon-Árészt, méghozzá egy hermetikusan elzárt helyre, Szent Ilonára. De minden száműzetési hely végső soron kronoszi senkiföldje. Kronosz a száműzetés archetípusa, hiszen Zeusz őt száműzte az Olümposz diadalmaképpen, mint Titánt.
A Hermész-lelkű száműzöttek végtelen utakat tesznek meg Kronosz birodalmában – Radnóti Borból térne vissza, a fiatal filozófus Zalai Béla az orosz fronton esett el az első világháborúban, Szolzsenyicin a Gulágon tölt évtizedet, Petőfi, amennyiben Hermész és nem Árész, hiszen kedd és szerda között született, örök utazó, és messze Oroszországba helyezi sorsát a legendájába invesztáló üzletember. Hermészi tehetségre vall, hogy Szolzsenyicin sok rejtőzködéssel túléli a Gulágot és utána hatalmas hozamú, mintegy az orosz regényirodalmat folytató könyveket tud róla írni, küldöttjévé válva a névtelen ott szenvedetteknek és elpusztultaknak.
Rákosi hermész-apparátussága az orosz senkiföldjére menekíti őt a párt -, majd a népharag elől. Haláláról csak apróhirdetés fog beszámolni a Magyar Nemzetben.
Aphrodité-lelkület Rákóczi – őt a botrány taszítja ki Európából, ugyanaz a botrány, melyet az Orbán-féle politika vált ki Brüsszelben, ugyanaz a botrány, mely Bartók Csodálatos mandarinját száműzte a hermészi polgármester Adenauer Kölnjéből.
Rákóczi halálában ünnepelten visszatér, mint szeretett, mert aphroditéi jelenség, ahogy a Csodálatos mandarin is épp ezért vissza tud térni.
Az árulószerepbe száműzött, szintén aphroditéi, kapitulálásával botrányt okozó Görgey minduntalan felmentésben részesül – ha szeretetet nem vált is ki, de lépésével meg-megvesztegeti azokat, akik, igaz, csak jelképesen, épp ezért a tűzbe tennék érte a kezüket, vagyis azokat, akik, akárcsak ő, semmiért nem adják magukat oda teljesen. Ez pedig az emberek többsége. Önmagukat, önmaguk megalkuvásait látják igazolva benne – önmagukat szerethetik általa.
Jöjjenek végül a kronoszi száműzöttek, akik a legeredendőbb értelemben azok, hiszen, mint láttuk, minden száműzöttség alapjában kronoszi. Jöjjenek tehát a szombaton születettek.
Kant esetében Königsberg a száműzetés helye. Itt született és jóformán ki sem tette innen a lábát egész életében. Az egész mindenségre rálátó elmélkedése ebben a kronoszi magányban zajlik minduntalan. Ez a Königsberg maga is száműzetés tárgya, amióta szovjet – ma orosz – exklávéként, vagyis (lengyel területen lévő), az orosz télhez tartozó felségterületként folytatja létezését. Jellemző, hogy a II. világháború után innen elmenekült németek Dél-Amerikában alapítottak egy kis kolóniát, mely Új Königsberg néven Kant hagyományát folytatta. Száműzetés elől így mentek száműzetésbe a kantiánusok, akik közben-közben ki tudja, milyen nem éppen kanti eszmék igázottai is lehettek.
Száműzetés érte Bachot, amikor halála után egy emberéleten át feledés övezte műveit. Igazából már életében is állandó száműzött volt, a német vidékek mestereként, akinek messzi földre nem juthatott el híre, nem úgy, mint az Árészként diadalmas, Londonban letelepedett Händelé. Bach is a száműzöttség kronoszi elmélkedője, akárcsak Kant.
És hozzájuk jön Wagner, akinek Drezdából Svájcba kellett menekülnie 1848-as szónoki fellépése miatt, hogy ott, az elszigeteltségben szője majd titáni műveit, melyeknek előadását egyetlen színház számára engedélyezte halála után: az általa önmaga számára létesített Bayreuthnak. Ezt az önszáműző végakaratát csak két ország vette szó szerint, bár teljesen más indíttatásból: Izrael és Románia, ahol nem (volt) szabad őt játszani. De száműzetés az is, hogy a XX. századi avantgárd épp őt, az újítót, igencsak kerülendőnek tekintette, és mai folytatásában sem tud vele mit kezdeni, azon kívül, hogy mert muszáj őt színre vinni, nemegyszer szellemének kifigurázásával viszi őt színre Bayreuthban.
A kronoszi száműzött, szemben az árészivel, nem tud oda hatni, ahonnan száműzik őt. De hatalmas belső gazdagságot teremt meg a magányban.
XVI. Benedek, aki nagyszombaton született, szintén olyan száműzött, aki már nem hat vissza a világra – miközben bizonyára hatalmasan elmélkedik.
Carl Lutz szintén száműzötté vált hazájában, Svájcban, miután alkonzulként sok zsidót megmentett Magyarországon. Nem jutalmazták meg érte, hanem ellenkezőleg, felelősségre vonták és félreállították a második világháború utáni hermetikus korszak illetékesei – volt ideje elmélkedni a múlton. De magyarországi ténykedése nem volt-e egyfajta elegánsnak induló száműzetés? És nem véletlen, hogy éppen ebben tudott a legtermékenyebb lenni.
És még egy példa Kronosz termékeny magányára: Luther száműzetésben, rejtőzködve fordította le a Bibliát németre.
Jelenségkutatásunk végtelen terepet nyújt, és ha csak ezt az egy mozzanatot nézzük, a száműzetését, nyilvánvaló, hogy a múlt- és jelenbeli példák végtelen sora volna felhozható, és az is, hogy örök, de egyúttal örökké variálódó jelenségről van itt szó.