A remény cserepei
Közzétéve: 6 napja
Szerző: Orosz Margit
Első közlés
Versek
A remény cserepei
Hajnalok gyalogútján,
szétszórt emlékek között
gyermek-magad keresed,
a szótlanság ruháját,
s az öröm gyöngyeit
reggel magadra veszed.
Szemedbe hull anyád mosolya,
csillagok zuhannak szívedre,
a Nap fényes, örök tájai
ma tengerek mélyén alusznak,
csobogásuk alig hallani.
Ma remény arca fakó,
s gyermeki kékje fáj,
mit dér csípett pirosra,
tüzes homloka ráncba
a hegyek hajlatán,
de cérna-szemhatáron
naponta hazatalál.