A ránk kövült idő

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 260

A RÁNK KÖVÜLT IDŐ

Néha harang szól, máskor ócska vekker.
Napra múlik nap. Minden csak úgy marad:
a magány meddőjén ostrea darab,
héjában ott búg még az ősi tenger.

Apró sóhajok közt bujkál az ember,
előle már az álma is elszalad.
Ami vele maradt, pár féltett kacat,
némelyiket megtalálják majd egyszer.

Angyalkönnyek. Hulló meteorzápor.
Boldog idők! Hőst szeretne a jámbor,
és szférák felé hajolva szent zenét.

Lebegni valami édeni hitben,
hol Éden kövült fái gyűrűikben
őrzik Isten lángpallos-ítéletét.