A patkányfogó
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
A patkányfogó
Péntek este volt. A nap lassan ereszkedett a felhőkarcolók között, miközben légi járművek cikáztak az alkonyi fényben az épületek körül. Az egyik, egy fekete limuzin nem törődve a szabályokkal, bukórepülésben kezdett, majdnem összeütközve egy repülő riksával, melynek vezetője rémülten rántotta odébb a botkormányt, majd kihajolt az ablakon, és mandarin nyelven trágár sértéseket vágott a távolodó limuzin után. A vétkes jármű eközben utcaszintre ereszkedett, s leszállt egy kávézó előtt a mozgássérülteknek kijelölt helyre. A közelben serénykedő pakolóőr épp akcióba lépett volna, amikor az utas kilépett az esti fénybe. Ő volt Joe, az enyveskezű, a környék hírhedt alvilági ura, akinek a többi bűnöző rendszeres iparűzési adót csengetett a saját jól felfogott érdekében. Mire két gorillája csatlakozott hozzá, a parkoló őre hetedhét saroknál is messzebb járt, s imába foglalta apja nevét, amiért az annak idején beíratta hosszútávfutásra az iskolában. Közben Joe belépett törzshelyére, ahova most üzleti találkozóra jött. Odabent készséges pincérek várták, s rögtön kedvenc, elkerített bokszához kísérték. Az ugyan éppen foglalt volt, de amint illedelmesen bemutatkozott az ott üldögélő nyugdíjas pár hajbókolva, sietős iramban átült a kávézó túlsó végébe. Joe a pincérekhez fordult, és reszelős hangon így szólt:
- Két sört, és két purgatóriumot kérek.
- Azonnal uram! – válaszoltak mosolyogva, és fél perc alatt ott is voltak a tálcákkal.
- Parancsoljon uram! – És sietősen mentek a dolgukra. – Joe a söröket odanyújtotta két testőrnek, majd szivarra gyújtott, és a magasabbikhoz fordult.
- Berber mesélj nekem erről a Seftesnek hívott balfékről. Még nem hallottam a nevét a környéken.
- Nos, uram én úgy hallottam, hogy egy közönséges űr hippi, aki bolygóról bolygóra utazik, piti bűncselekményeket követ el, és csutkáig füvezi magát.
- Hamarosan alulról fogja szagolni a marihuánát, kivéve persze, ha nem valami különlegességet akar nekem eladni. Ha tetszik az áru, élhet, ha nem akkor rendezünk neki egy jó kis élve temetést. Ugye Berber?
- Természetesen uram! A temetések olyan megindítóak – mosolygott gonoszan a testőr. Ekkor a parkolóba egy ütött-kopott járgány szállt le, majd két perccel később egy kopasz, cingár figura lépett a kávézóba rikító, narancsszínű öltönyben. Útbaigazítást kért pincértől, majd a bokszhoz lépett.
- Csőváz Joe bá’ – köszöntötte a nagy gengszterfőnököt, majd kezet nyújtott neki, mire az előkapta aranyozott fegyverét, és Seftes nemesebb szervéhez nyomta.
- Neked csak Joe, az enyveskezű! – ekkor a másik testőrhöz fordult. – Motozd meg Tuareg! – Az szó nélkül engedelmeskedett, majd így szólt: - Tiszta! – Joe bólintott, és hellyel kínálta Seftest, miközben elébe tolta az egyik purgatóriumot.
- Idd meg! - Mivel Seftes nem akart újabb bakit elkövetni egyetlen nyeléssel megitta az egzotikus párlatot. Nem kellett volna. A következő másodpercekben partra vetett halként vonaglott a padlón, miközben belső szervei lángoltak. Mire könnyezve visszaült a helyére, Joe már megitta a sajátját, s tűnődve így szólt: - Ez az évjárat nem olyan erős, mint a tavalyi! – Tekintete acélossá vált. – Bökd ki, hogy mit akarsz! Nem érek rá pojácákkal vesződni! – És Seftes egyenesen a közepébe vágott.
- Ma már a bankrablás olyan macerás ügy. Biztonsági őrök, erőterek, idegen csúcstechnológia, de én megoldást kínálhatok az ön…
- Ugye te nem egy olyan házaló ügynök vagy, mert azokat én rühellem, mint a patkányokat!
- Nem uram, nem vagyok az – válaszolt Seftes nyugtalanul.
- Akkor térj a lényegre, vagy minden letelt perc után kiosztok neked egy pofont! – Ekkor Seftes gyorsan az asztalra tett egy hosszúkás bőröndöt, kinyitotta, és kivett belőle egy bíborszínű tárgyat, ami leginkább egy különlegesen hosszú fuvolára hasonlított. – Ez nem más, mint egy kikövezett ösvény a kincset rejtő barlanghoz, a könnyen szerzett pénzhez – mondta, miközben Joe elé tartotta, aki egy darabig csöndben bámulta a tárgyat, majd fenyegető mély hangon így szólt:
- Ha én furulyamuzsikát akarok hallgatni, akkor drága pénzen külföldről rendelek magamnak egy nyamvadt juhászt egy nyamvadt pusztáról a hozzá való pulikutyával együtt!
- Ugyan, ez jobb annál. Mit szólna hozzá, ha a vendégek táncolnának önnek, és a taps végén minden értéktárgyukat felkínálnák? -
Joe feje elvörösödött, miközben a két testőr készenlétbe helyezte magát. – Te engem teljesen hülyének nézel kiskomám?
- Egy cseppet sem uram. – Azzal kilépett a bokszból maga után invitálva a többieket. Szájához emelte hangszert, Joe-ra vigyorgott, majd játszani kezdett. A hangszer furcsa zümmögéshez hasonló hangot adott ki, mire az eddig ücsörgő vendégek a személyzettel együtt táncra perdültek ki-ki a maga tudása szerint, majd megtapsolták önmagukat, minden értéküket, pénzt, bankkártyát, ékszert egyenként a döbbent testőrök elé hajigálták, aztán visszaültek a helyükre, és az élet ment tovább. Joe és két testőre döbbenten meresztették a szemüket. Joe tűnődve így szólt:
- Nem hallottam semmit, ők sem hallottak semmit és mégis úgy táncoltak, ahogy fütyültél. Nem semmi cucc.
- A gondolat a lényeg, és nem a dallam. Én gondolok valamire, és ők a zümmögésnek engedelmeskednek. Most inkább beszéljünk a tengernyi zsozsóról, amit fizetni óhajt nekem!
- A kocsiban megbeszéljük. Kövess!
- Igenis! – Kimentek a langyos éjszakába, és a testőröket kint hagyva beültek a hátsó ülésre. Ekkor Seftes újra nekiveselkedett, de Joe feltartotta a mutatóujját.
- Tudod miért kaptam az enyveskezű nevet?
- Nem uram. – Joe, az enyveskezű, levette jobb kesztyűjét, és felmutatta műkezét, ami fémből volt. Szélesre tárta tenyerét, és gondolati úton aktiválta a beépített mágnest. Mielőtt Seftes moccanni tudott volna kincse Joe kezébe ugrott át, aki szájához emelte, és játszani kezdett. Seftes pedig faarccal kiszállt a kocsiból, elment a legközelebbi rendőrösre feladni magát, miközben nem létező bűncselekményeket mormolt jól hallhatóan. Joe végignézett szerzeményén, majd vigyorogva tette zsebre a millióéves hangfegyvert, miközben a limuzin felemelkedett a talajról, és eltűnt a holdfényes éjszakában.