A lélek kertészmérnöke

Írta: Jahoda Sándor


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 117



A lélek kertészmérnöke


Török Nándor:
Hangok szürkületben,
versek,
Hungarovox Kiadó,
Budapest, 2019

Török Nándor:
A Pillanat geometriája,
versek és nemversek,
Hungarovox Kiadó,
Budapest, 2020


Török Nándornak a tavalyi évben jelent meg APillanat geometriája címmel verseskötete, amit a Hungarovox Kiadó jelentetett meg. Éppúgy, mint az azt megelőző évben megjelenő verseskötetét, melynek címe: Hangok szürkületben.
Mindkét kötetre egyaránt jellemző az, hogy izomzata van. A Hangok szürkületben c. kötet főleg rímes-formás verseket tartalmaz. A Pillanat geometriája címűben úgyszólván szabadabbra vette a gyeplőt a költő, és többnyire szabadversek találhatók benne. Bár ezek véleményem szerint korántsem – ahogy a költő fogalmaz róluk – „nemversek”; a Török Nándorra jellemző összes paramétert és igényességet fölmutatják, művészi szinten: erő, szépség és persze – keserűség, reménytelenség.
A Hangok szürkületben egyik előszavában maga a szerző írja: „Ahogy a középkor jelzője a ’sötét’, úgy automatizált létünkben szürkülettel jellemezhető az egyre növekvő szellemi és erkölcsi hanyatlás.” (9.); ám, ahogy folytatja: „Mert a szürkület itt van, akár be(fel)ismerjük, akár nem. S csak rajtunk múlik, mi lesz belőle: ragyogó hajnal vagy sötét éjszaka.” (uo. 10.)
Nyugodtan el lehet mondani, hogy Török Nándor kényesen ügyel, hogy versei mindig művészi szintű rímeket kapjanak, emellett igényes, formahű alkotó is – ebben a kötetben. Nem riad vissza a szonettől sem. Mi az, hogy! A kötet utolsó verse például – illetve versei – momentán egy klasszikus szonettkoszorú.
Egyáltalán nem fél visszanyúlni a nagy költőelődökhöz, azoknak technikáihoz; mondhatni eljátszik a formavilágukkal – saját nyelvezettel-gondolattal, persze. Itt említhetném József Attilát vagy Adyt, és még sorolhatnám. Igen jó érzékkel, igen jó átélőképességgel – szinte színészi hitelességgel, alakítással – bújik bele a bőrükbe.
„szürkületben is lásd, hol az a kiút.” (31.) – írja a kötet egyik versében. És ez bíztatónak hangzik.
A másik kötete, amely egy évre rá, tavaly jelent meg, A Pillanat geometriája már másmilyen. Itt egészen más hangot üt meg a kertészmérnök végzettségű költő. Nem (csak) a szürkületből szólnak a hangok immáron. Ennek a kötetnek a versei A Pillanat… geo… metruma… akarom mondani geometriája; szóval szabadabb, kötetlenebb, kísérletezőbb, mondhatni lazább szövésű és helyenként; hangulatú alkotások találhatók benne. Az első kötethez képest itt bátrabban nyúl, úgymond, a betűtípusokhoz, sőt helyenként merészen igénybe vette a szövegszerkesztő jelentékeny topográfiai készletét, ahogy az egy igazi dadaistától, avantgarde-tól elvárható. Ám, ahogy Madarász Imre fogalmaz a kötet utószavában: „Török Nándor rácáfol arra a felszínes-téves hiedelemre is, hogy a szabadvers az értékválság, az eszmenélküliség, a káosz adekvát formája.”
A filozófia, az igazán mély gondolkodás csöppet sem idegen Török Nándortól. Sőt. Ezt demonstrálja a következő idézet: „(…) a fegyencek nyugtalan álmát / álmodod újra, / újra meg újra, / álmodod / újra…” (16.)
El lehet mondani, hogy ez a két kötet nem a szürkeség különféle árnyalatait mutatja meg, hanem azt, hogy a költőnek több oldala van. Színes egyéniség nyilatkozik meg bennük. Aki vallja, hogy: „(…) a világ mindenkiben ott van, / itt tartom én is, ringatom karomban” (122.)
Én úgy látom, Török Nándor – költő. Aki nem hiszi, járjon utána. Vagyis olvassa el a köteteit – melyeket biztosan gyarapít majd –, és akkor minden kiderül.