(À la recherche VII.)
Közzétéve: 3 napja
Szerző: Turchányi Géza
Versek
(À la recherche VII.)
Meleg testedből testembe áradt át
zenéd – oldozott, ringatott körbe.
Követtem, vezettem lépted ritmusát,
keringőnk lendült, majd lassult pörögve.
Aztán a csönd: eltűnt erőm, varázsom.
Hátraléptünk: nem szabad nekünk még…
Föl-föltűnő árnyam utánad oson –
bimbó melled rebben, asszonyos, gyöngéd.
Nem szóltam, akkor. Ma némít a bánat.
A csönd és három lány maradt utánad –
emléked, zenéd ölelném, eresztem.
Elvitt a rák. Göröngy koppan, dönget.
Álmomban csönd ül. Hegedűt pönget
időd – öled oltalmába vesztem.
Mártinak, egykori osztálytársamnak,
emlékezésül