A henger formájú ház bolondja
Írta: Stefán Vivien
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 343
A henger formájú ház bolondja
A nagyváros magjában, közvetlenül a villamossín mellett állt egy henger formájú bérház. Kívülről lemorzsolta már az idő a vakolatát, az ablakok is elég rossz állapotban voltak. Az egyik, talán a legrozogább ablak, télen-nyáron nyitva volt. Az épület középső lakásának lakója tartotta nyitva fűtetlen, dohányszagú odújának kicsi kapuját a városra. Aki gyakran utazott a ház mellett elfutó villamossal, az szinte már ismerte mondatai alapján a koszos, bolond öregembert.
Éjjel-nappal, folyamatosan mondta mondanivalóját, még álmában is, megkeserítve ezzel szomszédjai életét.
Időközben ennek a furcsán henger formájú háznak alsó emeletére beköltözött egymás mellé két új lakó. Ezen az emeleten rajtuk kívül már csak egy üres lakás maradt, benne két macskával. Az első ajtó mögé egy szemüveges, vézna, kissé gyámoltalan, de természetkedvelő ember költözött. Szerencsétlen figurának tűnt, némi titokzatossága és csöndessége tekintélyével. A második ajtó takarásában egy értelmes, filozofikus hajlamokkal megáldott, lázadó természetű, szabad szájú, elves fiatal férfi folytatta életét. A harmadik lakásban pedig a macskák, egy fekete és egy fehér, akinek szeme felemás színű volt.
Éjjel-nappal, folyamatosan mondta mondanivalóját, még álmában is, megkeserítve ezzel szomszédjai életét.
Időközben ennek a furcsán henger formájú háznak alsó emeletére beköltözött egymás mellé két új lakó. Ezen az emeleten rajtuk kívül már csak egy üres lakás maradt, benne két macskával. Az első ajtó mögé egy szemüveges, vézna, kissé gyámoltalan, de természetkedvelő ember költözött. Szerencsétlen figurának tűnt, némi titokzatossága és csöndessége tekintélyével. A második ajtó takarásában egy értelmes, filozofikus hajlamokkal megáldott, lázadó természetű, szabad szájú, elves fiatal férfi folytatta életét. A harmadik lakásban pedig a macskák, egy fekete és egy fehér, akinek szeme felemás színű volt.
Napok teltek, a bolond lakó ordított, és ennek kapcsán a két új lakó megismerkedett egymással. Az első lakásban élő úr, nevezzük most az egyszerűség kedvéért Ödönnek, kilépett a gangra. A második lakás ura, hívjuk őt csak Farkasnak, meglátta szomszédját, és mivel unalmában szerette emberismeretét csiszolgatni, na meg szórakoztatta a különböző személyek különböző értékeinek helyes megítélése, meg amúgy sem akadt aznap éjjelre női társasága, ezért kíváncsiskodó arcot mímelve Ödön személye után kezdett érdeklődni. Az első pillanatokban kiderült számára, hogy szomszédját nem áldotta meg az ég sem férfiassággal, sem értelemmel. Így talán érdekesebb lett megfigyelnie.
Az önbizalomban nem szűkölködő Farkas beszélgetés közben a sűrű dohányfüstön át meglátta, hogy az üres házból kiugrik a fekete macska. Ödön, megörülve, hogy valamihez hozzászólhat, megjegyezte, hogy van egy fehér is. A fekete dörgölőzni kezdett, Farkas urasan keresztbe tett lábához, de amint látta, nem törődnek vele, a muskátli mellé fekve próbálta az új lakók tekintetét magára vonzani. Négy-öt szál cigaretta után, minthogy a bolond elcsöndesedett, Farkas visszavonult otthonába ezzel Ödönt is nyugovóra intve.
Teltek a napok, a szomszédok ismerkedtek, a bolond üvöltött, a fekete és a fehér macska bújtak ide-oda. Mivel Farkasnak nem volt túl érdekes Ödön személye, Ödönnek pedig néha nehezére esett figyelnie és értenie Farkas elgondolásait, a beszélgetések hamar átalakultak macskacirógatásokká, és nemsokára mindkettejük számára ez lett társalgásaikban az élvezet fő forrása. A fehér macska kiszámítható és nyitott volt, de folyton nyávogott, mintha kétségei lennének mindennel kapcsolatban. No meg felemás szemei miatt is kiérdemelte, hogy Kételynek nevezzék el. A fekete macska viszont sohasem kételkedett, sőt, nagyon is határozott volt, de mérhetetlenül szeszélyes. Odabújt Ödön lábához is, de amint az megsimogatta, már nem is volt érdekes, és szaladt is Farkas ölébe. Néha csak öntelten és gyanakvóan odasétált a muskátli elé, és kecsesen elfeküdve Farkast nézte.
A bolond lakó üvöltött, Ödön megbotlott a virágcserépben, Farkas kilépett a gangra, és a harmadik ajtó résén kiszaladt Kétely, a fehér macska, utána pedig egy hosszú fekete hajú lány. Meglátták egymást, és bemutatkoztak a lánynak. A lány kecses személyét Átoknak hívták, ezt Ödön furcsálta, Farkasnak viszont rögtön imponált a vészjósló név. Kérdezgették érkezését és hogylétét firtatva, de a lány titokzatosan beszélt, azt sugallva, mintha már ide született volna. Elhelyezte kedvenc kisszékét a muskátli mellé.
Nem telt el három hét, mire mindkét szomszédja beleszeretett Átokba. Ödönt a csinossága és szédítő mosolya kápráztatta el, na meg nyílt szexuális beállítottsága, Farkast pedig a ravaszsága, szeszélyes természete, kellemes tapintású haja, de főleg mélységes tekintete, és általa sejtett erős szellemi képessége. Átkot különösebben hiúsága érdekelte, hogy mindenki őt csodálja az emeleten, így elcsábította több alkalommal is mindkét szomszédját. Fehér macskájával együtt gyakran töltötték beszélgetve, négyesben az estéket, és idővel kialakult a rend, hogy Ödön Kételyt babusgatta, Farkas pedig Átkot. Mire beköszöntött a nyár, addigra Ödön és Kétely kiszorultak a gangra, Farkas pedig Átokkal, veszedelmesen szenvedélyes viszonyt kezdett odabent. Odabent egy mélyebb ismeretségben, mélyebb gondolatokkal, mélyebb érzésekkel és főleg mélyebb élvezettel, mint ami a gangon történő párhuzamos macskasimogatás volt.
Nem telt el három hét, mire mindkét szomszédja beleszeretett Átokba. Ödönt a csinossága és szédítő mosolya kápráztatta el, na meg nyílt szexuális beállítottsága, Farkast pedig a ravaszsága, szeszélyes természete, kellemes tapintású haja, de főleg mélységes tekintete, és általa sejtett erős szellemi képessége. Átkot különösebben hiúsága érdekelte, hogy mindenki őt csodálja az emeleten, így elcsábította több alkalommal is mindkét szomszédját. Fehér macskájával együtt gyakran töltötték beszélgetve, négyesben az estéket, és idővel kialakult a rend, hogy Ödön Kételyt babusgatta, Farkas pedig Átkot. Mire beköszöntött a nyár, addigra Ödön és Kétely kiszorultak a gangra, Farkas pedig Átokkal, veszedelmesen szenvedélyes viszonyt kezdett odabent. Odabent egy mélyebb ismeretségben, mélyebb gondolatokkal, mélyebb érzésekkel és főleg mélyebb élvezettel, mint ami a gangon történő párhuzamos macskasimogatás volt.
Az öreg folyamatosan üvöltözött még álmában is, megkeserítve ezzel szomszédai életét. Farkas Átokkal hosszú csókolózásba és ölelkezésbe borult éjjelente, és máris elcsendesült fülében a mély hangú káromkodás, a világ kétségbeesett kérdezgetése és a támadó hangon előadott védekezés, ami a bűzös nyitott ablakon át áramlott szomszédjaira.
Farkast szerelme gyakran beszéltette a bolonddal kapcsolatos gondolatairól. Főleg arról, hogy vajon tudja-e, hogy szavait az egész ház, a villamosok utasai és Ő is hallja? Vajon van logika a tébolyodott ordításában, vajon volt valaha normális ez az ember, s vajon meddig él majd? Mitől lehet ennyire kiborulva? Mi idegesíthette fel ennyire, hogy egész hátralévő életére ideges maradt? Van neki családja, vagy voltak barátai? Tud róla egyáltalán, hogy nincs senki a szobában, s csak egymagában beszél? Sőt néha olyasmit is kérdezett, hogy vajon érzi e szerelmese is ezt a kísérteties hangulatot, ezt a ködöt, ami az alsóbb emeleteken lebeg, s hogy vajon ez ő miatta és hosszú fekete haja, meg a szemében csillogó beláthatatlan fekete rejtelem miatt van-e.
Farkas szerelme dagadt a végtelennél is tovább, és lassan szenvedni kezdett minden alkalommal, amikor Átok mellőzte a társaságát. Márpedig Átok elkezdte mellőzni. Fejébe vette, hogy az ő személye miatt bolondult meg a különös öreg a középső emeleten, és elkezdte látogatni.
A bolond nem sokat fogott fel a látogatásokból, többnyire értelmetlenül válaszolt a kérdésekre, vagy csak észre sem vette Átok jelenlétét, úgy kezelte, mint egy ágyán pihenő macskát.
Farkas kínjában zokogott, vagy pedig örömtől mámorosan, vadul szeretkezett a fekete hajú lánnyal, mikor az méltatta jelenlétével.
Eközben nem csillapodott a szerencsétlen Ödön szerelme se, aki vég nélkül próbálkozott, s már lassacskán még Kételynek is terhes lett simogatása, nem hogy Átoknak, aki folyton valamilyen testrészét kellett elkapkodja tolakodó keze alól.
A bolond öreg meghalt. Holttestét egy ijedten elszökkenő fekete macska mellett találták saját ablaka alatt. Többet nem ordított. Este a lenti emelet lakói összeültek egy gyászos emlékezésre Farkas otthonában. Boroztak, s fellazult hangulatában Ödön provokatívan, de szánalmasan próbált udvarolni Átoknak, aki már unta egész éjjel visszautasítgatni. Farkas nem volt féltékeny, tudta hogy a lánynak nem kell más, csak úgy érezte, hogy ő sem igazán. Éjfélt ütött az óra, amikor Átok befeküdt Farkas ágyába, felemelte szoknyáját és ösztönös kéjjel, kívánósan nézett szemébe. Mivel Farkas ekkor még az asztalnál koccintott Ödönnel, ezért nem indult azon nyomban kegyetlenül megbaszni a lányt. A várakozással ellenben Ödön indult felé és szerelmes tekintettel lefeküdt az ágyba. Kezét lassan combjára tette és fenekéig markolászta. Hirtelen hatalmas villámcsapás ütött a házba, és a legnagyobb meglepetésre Ödön egérré változott.
Farkas, bár már várta, hogy a lány erélyesebben visszautasítsa Ödönt, nem várta ezt a lehetetlen fordulatot. Mintha valami köd borította volna el elméjét a látványtól, megdermedt. Kétely meglátta az egeret, rávetette magát és megette. Átok, mintha mi sem történt volna, megsimogatta macskájának kellemes puha bundáját, majd lecsúsztatta magáról az összes ruháját, A megmeredt Farkas ölébe ült. Utolsó pillanatig kiéheztetett falánksággal élvezkedve lovagolt a kissé ijedt, de nagyonis szerelmes és férfiassága teljében lévő Farkason. Ettől ő is magához tért, és mit sem törődve az előbbi különös jelenettel, nagy erővel és hevességgel végighemperegtek Átokkal az egész lakáson. Törtek a poharak az asztal ütemes ringásától földre hullva, Kétely jóllakottan nyújtózott el és eljött a másnap.
Kócosan keltek. Farkasnak furcsa köd maradt a fejében és nem tudta, vajon álmodta e az egészet vagy megtörtént. Később kiderült számára, hogy a bolond öreg tényleg meghalt, ugyanis pisszenését sem hallották, és lakása eladó lett. Farkas egy ideje tervezte lakását nagyobbra cserélni, ezért megvette, és beköltözött a helyére. Ödönt a különös álomeste óta nem látta, kezdte sejteni a félelmetes bizonyosságot, hogy szerelme macskája tényleg megette őt. Átok bár nem volt szerelmes, de beköltözött Farkashoz, hiszen így kényelmesebb volt folyton együtt lenniük.
Éjt nappallá téve kényeztette magát a férfi karjaiban, aki zavart bódulattal csókolta, nyalta-falta. Ezt néha Átok megunta, visszavonult az alsó emeleti lakásába, és napokig nem jött elő. Ilyenkor Farkas kínozta magát, zokogott, tört, zúzott, fetrengett padlóján.
Valamelyik szomorú este, mikor már három napja nem volt nála szerelme, kiment cigarettázni a gangra, s mint amikor elsőnek látta meg füstfelhője mögött a fekete macskát, újra megpillantotta a muskátli mellett heverészni. Már azt hitte, hogy megdöglött, s megörült a viszont látásának. Hívogatta, de a macska hátat fordítva beugrott Átok ablakán.
Percek múlva rendőrök lepték el a henger formájú házat, és a felkavart szomszédok zajongtak házuk előtt. Kiderült, Ödönt keresik, gyilkosságról susmognak, pontosabban olyan gyilkosságról, amivel szomszédai Farkast vádolják.
A rendőrök kikérdezték, és elmondta történetét, Ödön utolsó pillanatait: Ébenfekete hajú szerelmét próbálta fogdosni, amikor is villámlott, Ödön egérré változott, és Kétely megette. Mindenki furcsán nézett rá, egy idős szomszéd asszony közbevetette, hogy hazudik, mert nőt még sosem láttak mellette, és különben is furcsa zajokat hallani tőle, pohártöréseket és hatalmas felhőkben büdös cigarettafüstöt áraszt ablaka. Néha napokig csak zokogást és csapkodást hallani felőle. Más szomszédai vádaskodtak: Mikor meghalt az öreg bolond üvöltöző úr, (talán mindenki örömére bár ezt igyekeztek nem jelezni) akkor Farkasnak azt a fekete macskáját találták a bezárt lakásában, az öreg holtteste mellett. Majd rögön megvásárolta lakását és átköltözött. Így, a gyanú árnyékában mentegetőzésre kényszerülve a szerencsétlen, értelmes, de zavarodott szerelmes sírva beszélt: hogy ő csak szeretőjével szerelmében hangoskodott, és hiánya rázta meg annyira, hogy zokogjon, magyarázkodott, hogy a lánynak van egy fehér macskája, és hogy a fekete is az övé, csak azt egy ideje nem látta, és hogy kérdezzék meg őt, ott lakik az első emelet utolsó lakásában. Az a lakás évtizedek óta üres, vallották szomszédai, és teljesen megbizonyosodtak, hogy a csöndes Farkas a gyilkosa a bolondnak és Ödönnek is.
A rendőrök, mivel bizonyítékot nem találtak, és egy pár vén, szenilis szomszéd vádjára nem zárathatnak be egy nagy fantáziájú, kissé zakkant embert, abbahagyták a nyomozást.
A pletykák három hét alatt elültek, de Farkas elméjében ettől mélyebb zavarok keletkeztek. Szerelme hiánya, akit azóta sem látott, és a gyilkosság vádja, olyan mértéktelenül megkínozták, hogy csaknem megtébolyult. Ám az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kinyitotta ablakát, ahonnan annak idején a bolond öreg üvöltése hallatszott, és beugrott rajta a fekete macska.
Izzadtságtól és szégyentől ázott ruhájában dőlt le a matracra, ettől kezdve a villamosról újra lehetett hallani az üvöltést, csak már másik hangon. Szomszédai kaptak egy új bolondot. Hangja élete végéig beterítette a henger formájú ház körüli tereket és összehúzott szemöldökkel hallgatták ocsmány káromkodását az emberek.
- A macskával basztam, Átok ha létezel, mondd el, miért lett egér a szomszéd, s miért ette meg őt Kétely? Miattam? Mert én felhúzott szoknyád láttára nem estem neked, s ezért az a szerencsétlen odakeveredett?
Ezek a mondatok a villamos utasaiban gondolatokat ébresztettek: Ki érti ezeket a bolond embereket?