A félelem bolondjai

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 215



A FÉLELEM BOLONDJAI
„ Ki rettegést kelt másokban,
maga is örök rettegésben él”
Claudius Claudiánus


Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyik - reményt takar a kő,a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

Hellász boldog, a tér gondolat-sivár,
felejt minden gondot,elvisel nyűgöt.
Csehókban búsong a sok vén borcsiszár,
legyint, és fanyar mosolyba fojt dühöt.

Szól a bölcs: -A sors keserű vadalma,
a félelemnek addig van hatalma,
míg legszebb álmaidat másra hagyod.

Lélekre rozsdásodnak a hajnalok,
s a kelő nap fénye is ravasz kopó,
ahol csak vak kétely a kapaszkodó.